Motoros zarándoklat: motoroztunk – imádkoztunk – és ismét motoroztunk
gorogkatolikus.hu
2010. július 19.
Motoroztunk Máriapócs felé, van aki már pénteken. (Mert ezt az első zarándoklatot két naposra terveztük.) Ők szerettek volna még többet együtt lenni, egy jót beszélgetni – mert a motorosok között mindig van miről. Este meghallgathatták Kovács János beszámolóját az El Caminóról, amit ő a Mária út hírnökeként kerékpárral teljesített. S akinek kedve volt még egy könnyed koncerten is részt vehetett.
Mások szombaton reggel indultak, sokan egyenesen Pócsra, többen pedig a megbeszélt találkozó helyre – Nyíradonyba. Az útrakelők megáldása után püspök atya vezette a mintegy ötven motorból álló csapatot. Nem gyakran fordul elő, hogy püspök vezessen egy motoros felvonulást. Ezért is volt különleges. A tempó már-már lassú volt, de inkább méltóságteljes. Méltó a helyhez, ahová igyekeztünk.
A nyírmihálydi keresztnél – ahogy zarándoklatokkor szoktunk – megálltunk és főhajtással fejeztük ki tiszteletünket az „életadó kereszt” előtt. S minő meglepetés, a helyiek megvendégelték az úton levőket. Egy kis pogácsa és sós süti, hideg ásványvízzel üdítővel és kávéval mindenkinek jól esett. Köszönet érte!
Pár motoros csatlakozott, egyre többen voltunk. A nyírbátori főtérre már majdnem 100 motor gördült be, ahol püspök atya elvégezte a harmadik imaórát a Szentlélek segítségül hívására. A már közel egy kilométeres csoportot rendőrautó vezette és zárta. Vigyáztak ránk a biztonságunk érdekében. Így érkeztünk be Máriapócsra, óriási berregést és egy kis benzingőzt hozva. Itt már legalább ugyanennyi motor várt minket. Kicsit csúsztunk, így egy rövid ismertetés után rögvest kezdődött a Szent Liturgia.
Püspök atya beszédében kifejezte örömét e rendhagyó zarándoklat miatt, és felhívta a figyelmet, hogy nem csak a motoroknak van szükségük energiára, hanem a léleknek is. Ezt az energiát pedig legkönnyebben az imádságon keresztül kaphatjuk meg. Érti a motorosok nyelvét, közvetlenül beszélt, barátainak nevezte őket, és ezt a motorosok örömmel vették.
A liturgia csak azután ért véget, hogy elvégeztük a pannachidát a motoros balesetekben elhunytakért.
A zarándokat egyik nagyon várt pillanata a – motorok és motorosok megáldása – a püspök atya részéről. Szinte mindenki mosolyogva sorakozik fel gépével együtt, hogy a szentelt víz hintésével részesüljön ebben az áldásban. Szükségünk is van rá, mert bár szabadon, de kiszolgáltatottan közlekedünk.
Egy laza gurulás Pócspetribe és vissza, egy kis kör még Máriapócson, a motorosok így szoktak ünnepelni, így szokták köszönteni egymást, és itt és most az Istenszülőt. A házakból kijöttek az emberek, integettek nekünk, tapsoltak, egyértelmű ők is örülnek, hogy itt vagyunk.
A nagy meleg elcsigázottá tette a társaságot. Az áldás és a közös gurulás után sokan elmentek, de aki maradt, még megnézte Hidi Miklós show-ját – elképesztő dolgokat művel – aztán lassan elköszöntünk egymástól és az Istenszülőtől. Szinte mindenki úgy megy el, hogy jövőre újra jön, és hozza barátait.
És motorozunk haza. Az útra kell figyelnünk, de gondolataink még Pócson vannak. Felemelő és erőt adó volt ez a motorosoknak. A „motorok hitvallása” volt ez a nap. És azé a barátunké aki a motorja kipufugójára ezt írta: „Hittel Szabadon”.
További képek az eseményről a képtárunkban találhatóak.
gorogkatolikus.hu
2010. július 19.
Motoroztunk Máriapócs felé, van aki már pénteken. (Mert ezt az első zarándoklatot két naposra terveztük.) Ők szerettek volna még többet együtt lenni, egy jót beszélgetni – mert a motorosok között mindig van miről. Este meghallgathatták Kovács János beszámolóját az El Caminóról, amit ő a Mária út hírnökeként kerékpárral teljesített. S akinek kedve volt még egy könnyed koncerten is részt vehetett.
Mások szombaton reggel indultak, sokan egyenesen Pócsra, többen pedig a megbeszélt találkozó helyre – Nyíradonyba. Az útrakelők megáldása után püspök atya vezette a mintegy ötven motorból álló csapatot. Nem gyakran fordul elő, hogy püspök vezessen egy motoros felvonulást. Ezért is volt különleges. A tempó már-már lassú volt, de inkább méltóságteljes. Méltó a helyhez, ahová igyekeztünk.
A nyírmihálydi keresztnél – ahogy zarándoklatokkor szoktunk – megálltunk és főhajtással fejeztük ki tiszteletünket az „életadó kereszt” előtt. S minő meglepetés, a helyiek megvendégelték az úton levőket. Egy kis pogácsa és sós süti, hideg ásványvízzel üdítővel és kávéval mindenkinek jól esett. Köszönet érte!
Pár motoros csatlakozott, egyre többen voltunk. A nyírbátori főtérre már majdnem 100 motor gördült be, ahol püspök atya elvégezte a harmadik imaórát a Szentlélek segítségül hívására. A már közel egy kilométeres csoportot rendőrautó vezette és zárta. Vigyáztak ránk a biztonságunk érdekében. Így érkeztünk be Máriapócsra, óriási berregést és egy kis benzingőzt hozva. Itt már legalább ugyanennyi motor várt minket. Kicsit csúsztunk, így egy rövid ismertetés után rögvest kezdődött a Szent Liturgia.
Püspök atya beszédében kifejezte örömét e rendhagyó zarándoklat miatt, és felhívta a figyelmet, hogy nem csak a motoroknak van szükségük energiára, hanem a léleknek is. Ezt az energiát pedig legkönnyebben az imádságon keresztül kaphatjuk meg. Érti a motorosok nyelvét, közvetlenül beszélt, barátainak nevezte őket, és ezt a motorosok örömmel vették.
A liturgia csak azután ért véget, hogy elvégeztük a pannachidát a motoros balesetekben elhunytakért.
A zarándokat egyik nagyon várt pillanata a – motorok és motorosok megáldása – a püspök atya részéről. Szinte mindenki mosolyogva sorakozik fel gépével együtt, hogy a szentelt víz hintésével részesüljön ebben az áldásban. Szükségünk is van rá, mert bár szabadon, de kiszolgáltatottan közlekedünk.
Egy laza gurulás Pócspetribe és vissza, egy kis kör még Máriapócson, a motorosok így szoktak ünnepelni, így szokták köszönteni egymást, és itt és most az Istenszülőt. A házakból kijöttek az emberek, integettek nekünk, tapsoltak, egyértelmű ők is örülnek, hogy itt vagyunk.
A nagy meleg elcsigázottá tette a társaságot. Az áldás és a közös gurulás után sokan elmentek, de aki maradt, még megnézte Hidi Miklós show-ját – elképesztő dolgokat művel – aztán lassan elköszöntünk egymástól és az Istenszülőtől. Szinte mindenki úgy megy el, hogy jövőre újra jön, és hozza barátait.
És motorozunk haza. Az útra kell figyelnünk, de gondolataink még Pócson vannak. Felemelő és erőt adó volt ez a motorosoknak. A „motorok hitvallása” volt ez a nap. És azé a barátunké aki a motorja kipufugójára ezt írta: „Hittel Szabadon”.
További képek az eseményről a képtárunkban találhatóak.
Fekete András atya
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése