A feltámadás utáni-, és a pünkösd előtti vasárnapok másik része átmegy Májusra, egyházi néven Pünkösd havára.
„Pünkösd hónapja” „a pentekoszté (=50) görög szótól (Cselekedetek 2,11)” származik. Átformálva mondották „penkostnak”, pünkösdnek, mivel „húsvét után 50 nappal szokott esni”. A Május (Ikrek hava) pedig onnan ered, hogy „Romulus két rendbe osztotta a római népet: in majores és juniores, a vénekre és az ifjakra, hogy a vének tanáccsal, s az ifjak erővel oltalmazzák a várost. Ezt a hónapot tehát a vének-, s a következendőt (júniust) az ifjak tisztességére” mondották.
Minket természetesen a pünkösd ünnepe (hazai viszonylatban az egy–két–három napos ünnep, vasárnapon, hétfőn és kedden) foglalkoztat. Sajnos, a pünkösd nagyon háttérbe szorult a karácsony és a húsvét mellett és mögött. Pedig nélküle (Cselekedetek 2. fejezete) nincs semmiféle ünnep, sem keresztyén élet. Mindenek kulcsa Szentléleknél, az Atyának- (János 14,16. 26) és a Fiúnak (János 15, 26) a Lelkénél van, aki az első tanítványokra pünkösd napján töltetett ki, mint aki öröktől fogva volt és munkálkodott, s aki a kitöltetés óta is naponta eltölti–betölti szívünket. Szentlélek nem egyéb, mint maga a testben eltávozott Krisztus miközöttünk és mibennünk a ő állandó jelenlétével. Nem vagyunk hátrányosabb helyzetben, mint az apostolok (János 14,18), mivel Szentlelke mint élő személy által láthatatlanul éppoly bizonyosan a mienk a mennyei Atya és az egyszülött megváltó Krisztus, amilyen bizonyosan őt látták és hallották testileg az első tanítványok (Máté 28, 20). Krisztus jelenléte a mindenkori mában annyi, mint a személyesen beszélő, tanító és vezető–vigasztaló Szentlélek mibennünk. Szentlélek tesz bizonyossá nemcsak a karácsony csodájáról, hanem a feltámadás és a mennybemenetel misztériumáról és a hitnek minden dolgáról.
Szentlélek valóban az élő kulcs, aki hitünknek valamennyi titkába és csodájába, az élet és a halál mélységeibe és magasságaiba elvezet. Ezért hangzik szünet nélkül a könyörgés: „Jövel Szentlélek Úr Isten, töltsd bé szíveinket éppen”, vagy amint a régiekkel együtt imádkozzuk: „Veni creator Spiritus” = „Jöjj teremtő Szentlélek”.
Szentlélek (s egyedül csak ő) érteti meg velünk a „Szentháromság” (Máté 28, 19; 1János 5, 7) titkát, akinek ünnepe a pünkösd utáni első vasárnap: Szentháromság vasárnapja Ennek az ünnepnek is állandósulnia kell a keresztyén életben, hiszen egész keresztyén hitünket hiánytalanul tartalmazza. A mennyei Atyát, a teremtő Urat csak Szent Fia, az Úr Jézus testté lételében ismerhetjük meg, a testté lett Igében (János 1, 14), míg az Atya – Fiú valóságát és igazságát csak a világ végéig közöttünk és bennünk lakozó Szentlélek ajándékozhatja (Máté 28, 20). Három személyről beszélünk hagyományosan és félreérthetően, de tulajdonképp ugyanannak az egy, örök, igaz, Istennek három „létformájával” (Barth Károly) találkozunk. Aki a Fiút látja, csak az látja az Atyát, de a Fiút csak a tanító – vigasztaló – erősítő – közösségteremtő Szentlélek ajándékozhatja.
Szentlélek tanításának engedelmeskedünk, amidőn fölemlítjük, hogy május első vasárnapja református egyházunkban az anyák napja. A bibliai szülőtiszteletnek és gyermekszeretetnek egyik áldott alkalmához nyílik út valamennyiünk számára a megbizonyítás külső lehetősége által. Az anyák napja az életcsodáját, a teremtő Úr művében való részvétel páratlan méltóságát állítja szemünk elé (1Mózes 1, 28). Bizonyos, hogy nemcsak a gyermekeknek, a fiaknak és a leányoknak kell édesanyjukra és édesatyjukra tekinteniök (2Mózes 20,12), hanem fordítva is: a szülőknek gyermekeikre mint az „anyaméh” zsoltáros gyümölcseire (zsoltárok 127, 3; Efézus 6, 1–4). Istenem, milyen sok kérdés merül fel (kiváltképpen a magyar nyelvterületen) akár a születések mértéke-, akár a természetellenes halálozások (öngyilkosságok) összefüggésében! Anyáknapján válik minden-minden idevágó kérdés világossá: a hívők elfogadják a teremtó Úr ajándékát, és engedetlenül nem pusztítják el azt; mint ilyent hagyják életben és éltetik, illetve gondozzák mindaddig, mígcsak „az anyaméh jutalmát” az ajándékozó Úr szent tetszése tőlük megköveteli.
Pünkösd hava után következnek az úgynevezett „ünneptelen” félév hónapjai: júniustól novemberig, vagyis a következő adventig. Valóban igaz, hogy erre az időre nem esnek Jézus életének a már látottakhoz hasonló eseményei, de az is igaz, hogy amit ő születésével –halálával – feltámadásával és Szentlelkének kitöltésével üdvösségünkre véghez vitt, mindazt a Szentháromság és Advent közötti idő beszédeivel és cselekedeteivel bizonyította meg és hozta tudomásunkra. Ezek a beszédek és cselekedetek tükrözik őt úgy, mint aki nekünk született, érettünk szenvedett és halt meg, váltságunkra támadott fel, rendíthetetlen hitünk diadaláért ment fel a mennybe, és a „hétköznapokban” való állandó Krisztus–közösségünkért küldötte el Szentlelkét. Tehát amit „az ünneptelen félév” vasárnapjai és hétköznapjai alatt olvasunk és hallunk az Úr Jézus életéről, beszédeiről és cselekedeteiről, főként a négy evangéliumban, de más szavakkal és más kifejezési formák között az egész
Újszövetségben, és vele együtt az egész Ószövetségben, vagyis az egész Szentírásban, mindaz ugyanazt a Szentháromság Istent ajándékozza mindnyájunk üdvösségére.
Ilyen megfontolással beszélünk a továbbiakban az „ünneptelen félév” vasárnapjairól és ünnepeiről.
Forrás: Tőkés István: Hétköznapok - ünnepnapok
Magyar Elektronikus Könyvtár
A Pünkösd haváról és abban való INNEPEKRŐL
Honnan vette nevezetét ez a hónap? Pünkösdről, mely ebben az hónapban szokott esni: a nevezet pedig a penkost, pentekoste görög szótól, mely ötvenediket tészi, mivel húsvét után ötven nappal szokott esni, formáltatott.
Hát a rómaiak honnan nevezték májusnak? Romulus két rendbe osztotta vala a római népet, in majores et juniores, a vénekre és ifjakra, hogy a vének tanáccsal, az ifjak erővel oltalmaznák a várost. Ezt a hónapot a vének, a következendőt az ifjak tisztességére nevezte. (...)
Micsoda innepek vagynak ebben a hónapban? (...)
ÁLDOZÓ CSÜTÖRTÖK. A Kristus mennybemenetelének emlékezetére való innep. (...) Ezen a napon a tudatlanság idején azt cselekedték az emberek, hogy egy darab tőkét, amellyel a Kristust ábrázolták, a templomba felvontanak annak mennyezetére. Mást, amellyel ábrázolták a Sátánt, kivetettek a templomból; amelyet vertek és egyberontottak annak előadására, hogy immár a Sátánnak a Kristus mennybemenetele után nincs hatalma az ekklésián. Ismét a templom mellett elhintettenek holmi diót és egyéb gyümölcsöket, melyeket midőn kapdosott az odagyűlt nép és gyermekek, feljül vízzel megöntözték, s nevetséget indítottak belőle. Mellyel azt akarták kiábrázolni, hogy a Kristus feljül adja az élet vizét.
Ezen a napon jegyzi el a tengert a vénéciai tanács egy aranygyűrűt belévetvén sok cérémóniával és nagy pompával; mely kezdődött 1311-dik esztendőben vagy még azelőtt, 1177-dik eszt., midőn a harmadik Sándor pápa Friderik császár előtt odafutván, a venetusok mellette felállottak, s a császár hadát megverték, melyért egyebek között ezt a privilégiumot adta a pápa, hogy a tengert magoknak elmátkásítsák. (...)
Micsoda nevek vagynak felírva ebben a hónapban?
Ezek:
SIGMOND. Római császár és magyar király, aki sokat fáradozott abban, hogy a pápák között való részre szakadozást eltörölhetné. Holt meg 1437. eszt. Egy Tar Lőrinc nevű ember reá ment a császárra, hogy ő elrejtezett volt, és a császár ágyát pokolba látta tűzbe égni, mivel sok leányokat szeplősített meg. Azt felelte a császár: gondja lészen reá, hogy ágyát pokolból kivégye: a tizenhárom városokat azért nyolcvanezer forintokba zálogba vetette, s azzal a pénzzel építette Budán a Szent Sigmond templomát, melynek sok fundust is rendelt. (...)
Ungarisches Medien und Informationszentrum
Jeles napok:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése