Sértő Kálmán
(1910-1941)
Hitetlen Tamás vallomása
Én nem vagyok csupán a költő,
Nép is vagyok, egy emberöltő,
Tanú és nagybizonyság arra,
Hogy rájár a rúd a magyarra...
Rájár a rúd a magyarra,
De csupán a poros pórra,
Kaszttá elítélt bús parasztra,
Rájár a rúd ma a magyarra...
Rájár a rúd ma minden pórra,
Szántóvetőre, aratóra,
Egész országot eltartóra,
Rájár a rúd ma minden pórra...
Én már Hitetlen Tamás lettem,
Ki urakban eddig sem hittem,
Most egy lépéssel tovább mentem,
Hitetlenségben hívő lettem...
Politika az nem kurucság,
Nem lelkiség és nem igazság,
"Úri huncutság" , öncélúság,
Ordított délibábhazugság...
Igérnek itt az árva népnek,
A vadvirágok testvérének,
Én már Hitetlen Tamás lettem,
Nem látója az ébredésnek...
(1910-1941)
Hitetlen Tamás vallomása
Én nem vagyok csupán a költő,
Nép is vagyok, egy emberöltő,
Tanú és nagybizonyság arra,
Hogy rájár a rúd a magyarra...
Rájár a rúd a magyarra,
De csupán a poros pórra,
Kaszttá elítélt bús parasztra,
Rájár a rúd ma a magyarra...
Rájár a rúd ma minden pórra,
Szántóvetőre, aratóra,
Egész országot eltartóra,
Rájár a rúd ma minden pórra...
Én már Hitetlen Tamás lettem,
Ki urakban eddig sem hittem,
Most egy lépéssel tovább mentem,
Hitetlenségben hívő lettem...
Politika az nem kurucság,
Nem lelkiség és nem igazság,
"Úri huncutság" , öncélúság,
Ordított délibábhazugság...
Igérnek itt az árva népnek,
A vadvirágok testvérének,
Én már Hitetlen Tamás lettem,
Nem látója az ébredésnek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése