Istenhez fordulni olyan, mint amikor valaki a barátjával beszélget – ezt állapította meg Uffe Schjodt dán kutató, az aarhusi egyetem tanára. A New Scientist című tudományos folyóiratban megjelent tanulmány szerint az agy számára az Istennel való kommunikáció olyan, mintha egy hús-vér jó baráthoz szólna.
A kutatók hívő keresztények agyát vizsgálták meg olyan pillanatban, amikor azok éppen imádkoztak, és felfedezték, hogy az agynak ugyanazok a területei aktivizálódnak, mint egy teljesen hétköznapi beszélgetés során. Ha viszont a hívő emlékezetből mond el egy imát, olyankor a memóriának csak azok a zónái lépnek működésbe, amelyek az ismétlést szolgálják.
Schjodt professzor húsz hívőt kért meg arra, hogy mondja el a Miatyánkot vagy pedig egy gyerekmondókát. A mágneses rezonancia mindkét esetben azt mutatta, hogy agyukban az ismétléshez kapcsolódó zónák aktívak. Aztán az volt a feladat, hogy beszélgessenek Istennel személyes imáik által, vagy pedig fogalmazzák meg karácsonyi kívánságaikat a Télapónak.
Az első esetben a beszélgetés zónái élénkültek meg, mindenekelőtt a homloklebeny azon területei, amelyek mások szándékainak és érzelmeinek megértésére szolgálnak – úgy, ahogy egy valódi beszélgetőpartnerrel szemben történik. Ez azonban nem következett be a Télapóhoz intézett kívánságok során.
Schjodt ennek alapján megállapította: Istennel társalogni olyan, mintha egy valós személlyel beszélgetne az ember, ugyanakkor a Télapó nem vált ki hasonló hatást, mert az ember tisztában van utóbbi szimbolikus jellegével, inkább mesének tekinti. (mti)
Eredeti cikk:
Praying to God is like talking to a friend (New Scientist)
A kutatók hívő keresztények agyát vizsgálták meg olyan pillanatban, amikor azok éppen imádkoztak, és felfedezték, hogy az agynak ugyanazok a területei aktivizálódnak, mint egy teljesen hétköznapi beszélgetés során. Ha viszont a hívő emlékezetből mond el egy imát, olyankor a memóriának csak azok a zónái lépnek működésbe, amelyek az ismétlést szolgálják.
Schjodt professzor húsz hívőt kért meg arra, hogy mondja el a Miatyánkot vagy pedig egy gyerekmondókát. A mágneses rezonancia mindkét esetben azt mutatta, hogy agyukban az ismétléshez kapcsolódó zónák aktívak. Aztán az volt a feladat, hogy beszélgessenek Istennel személyes imáik által, vagy pedig fogalmazzák meg karácsonyi kívánságaikat a Télapónak.
Az első esetben a beszélgetés zónái élénkültek meg, mindenekelőtt a homloklebeny azon területei, amelyek mások szándékainak és érzelmeinek megértésére szolgálnak – úgy, ahogy egy valódi beszélgetőpartnerrel szemben történik. Ez azonban nem következett be a Télapóhoz intézett kívánságok során.
Schjodt ennek alapján megállapította: Istennel társalogni olyan, mintha egy valós személlyel beszélgetne az ember, ugyanakkor a Télapó nem vált ki hasonló hatást, mert az ember tisztában van utóbbi szimbolikus jellegével, inkább mesének tekinti. (mti)
Eredeti cikk:
Praying to God is like talking to a friend (New Scientist)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése