Esperesválasztás az Érmelléki Református Egyházmegyében
erdon.ro
Rencz Csaba
2010.08.24
Bihar megye - Az Érmelléki Református Egyházmegye gyülekezeteinek képviselői augusztus 27-én Micskén választják meg az új esperest. A két jelölttel - Rákosi Jenő szentjobbi, illetve Mike Pál magyarkéci lelkészekkel - készült interjúink olvashatóak az alábbiakban.
Rákosi Jenő szentjobbi (bal oldalt), illetve Mike Pál (jobb oldalt) magyarkéci lelkész
Július 23–án, pénteken ejtették meg Magyarkécen az Érmelléki Református Egyházmegye közgyűlését, melyen jelölteket állítottak az egyházmegyei tisztújításra. Az esperesi tisztségre, melyet a korábbi 16 esztendőben Gellért Gyula bihardiószegi lelkész töltött be, a legtöbb jelölést Rákosi Jenő szentjobbi (21), illetve Mike Pál magyarkéci (8) tiszteletesek kapták. Ennek megfelelően a két jelölt közül kerül ki az új esperes az augusztus 27–én Micskén sorra kerülő közgyűlésen. Az alábbiakban a két jelölt mutatkozik be, illetve ismerteti azokat elképzeléseit, melyeket meg szeretne valósítani, ha esperessé választják. Természetesen mindketten ugyanazokra a kérdésekre feleltek, és összességében ugyanannyi teret kaptak a válaszokra.
„Odafigyelő bojtára lenni a Jó Pásztornak”
Mike Pál 1999 óta lelkésze a magyarkéci gyülekezetnek. Bár lett volna lehetősége nagyobb gyülekezetbe távozni, úgy érezte: kötelessége hosszabb távon is vállalni ennek a gyülekezetnek a pásztorolását.
Mike Pál, magyarkéci református lelkész
–Legyen szíves bemutatkozni, és ismertetni eddigi lelkészi pályáját.
–Gyökereim szerint Tövishát egyik kis falujából eredek, magam Zilahon születtem 1976-ban, meghatározó élményeim ehhez a helyhez és környezethez kötnek. Olyan keresztyén családban nőttem fel, ahol az egyházhoz tartozás Krisztushoz tartozást is jelentett, szüleim magától értetődő módon élték meg az Istennel való személyes kapcsolatukat. Édesapám hosszú ideig volt presbiter és gondnok Zilahon, hite komoly szolgálatkészségben is megmutatkozott. Ez rám nagyon komoly hatással bírt, hívő református személyiségem kialakulását ennek köszönhetem. Így történhetett meg az is, hogy a pályámat illetően úgy döntöttem, a lelkészi szolgálatban szeretném Uramat és népemet szolgálni. 1999-ben végeztem el a teológiát, azóta szolgálok ebben a kicsinyke érmelléki gyülekezetben, Magyarkécen. Itt tanultam meg, hogy a szolgálat valóban kőkemény munkát jelent, és itt szembesültem először a kis gyülekezetek nagyon elesett állapotával. Azóta lett volna lehetőségem egy nagyobb gyülekezetbe átmenni, de úgy éreztem: kötelességem hosszabb távon is vállalni ennek a gyülekezetnek a pásztorolását. Éreztem, sok parányi közösség a természetes apadáson túl azért is erőtelenedik meg ennyire, mert egyre kevesebben bíznak abban, hogy nekik is van esélyük és képességük arra, hogy megmaradjanak. A megmaradás ösztönzőjévé szerettem volna válni számukra.
–Mi késztette arra, hogy elfogadja a jelölést?
–A 11 éves gyülekezeti szolgálat sokmindenre megtanított: semmit sem kaptam készen, mindenért kőkeményen meg kellett harcolni. Munkánk gyümölcse azt bizonyítja, hogy Isten áldásával, az általa számunkra elkészített úton járva, nehézségeken át is eredményesek lehetünk. Amikor elkezdtem a munkát, a gyülekezet még a létminimumot sem tudta biztosítani számunkra, fedél is alig volt a fejünk felett. Mára már gond nélkül eltartjuk az egyházi alkalmazottakat, ráadásul kiterjedt diakóniai munkát is végzünk a gyülekezetben, és szociális téren is igyekszünk a ránk bízottakkal jól sáfárkodni. Emellett igen sok áldást tapasztalunk az ifjúsági munka terén is, aktív, sokat szolgáló ifjaink vannak, akik a megmaradásunk letéteményesei is egyben. Meg vagyok győződve, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki ilyen eredményeket ért el, így hát természetesen nem önmagamat ajánlva jutottam oda, hogy esperesjelölt legyek. Voltak olyanok, akik úgy látták: tapasztalatom, elképzeléseim, kapcsolatrendszerem, nyelvtudásom, lelkületem és a tény, hogy szeretek csapatban dolgozni, így együtt, annak az ígéretét hordozzák, hogy elkötelezett vezető munkása lennék az Érmelléki Egyházmegyének.
–Megválasztása esetén miként lát munkához, mit szeretne megvalósítani?
–Elsősorban odafigyelő bojtára akarok lenni a Jó Pásztornak, hiszen Nélküle semmit sem tehetek. Vele azonban a hegyek is elmozdulnak, erre ígéreteink vannak, a hívő ember pedig Isten ígéreteiből él. A hit nem más mint Isten láthatatlan ígéreteinek láthatóvá tétele. Az első, legsürgősebb dolgom a lelkipásztorok lelkigondozása volna, pásztori lelkülettel, négyszemközti beszélgetések során. Meggyőződésem, hogy mindannyian, akik ezt a szépnehéz szolgálatot végezzük, rengeteg lelki válságon megyünk keresztül. Egy esperesnek odafigyelő, odaérző, empatikus embernek kell lennie, hogy ne csak a tüneteket lássa, hanem sok bajnak a gyökerét is. A lelkipásztori szolgálat megerősödésével, hiszem, hogy gyülekezeteink lelki élete is megerősödne, ennek pedig hatása lenne anyagi életünkre is. Oda kell hatni, hogy minden egyházi szolga gond nélkül jusson hozzá fizetéséhez – hiszem, hogy összefogással ezt is el tudnánk érni. Emellett én nagyon elkötelezett támogatója vagyok az ifjúsági munkának, tudom, hogy a gyakorló keresztyének 80 százaléka fiatalkorában lett azzá. Ha eredményeket akarunk elérni, akkor erre a célra komolyan áldoznunk kell, munkát és pénzt egyaránt. Fontos volna egy egyházmegyei ifjúsági táborozóhely kialakítása is. Ugyanígy kell áldozni a munkatársképzésre is: vallom, hogy az egyházi munka hatékonysága nagyságrendekkel megnőne, ha a lelkészek nem volnának annyira magukra hagyva ebben a sokrétű munkában. Természetesen azt is tudom, hogy a tartalomnak forma is kell: akár diakónia, akár lelki nevelés, mind igényeli az infrastruktúrát. A jövő esperesének azzal a kihívással is szembe kell néznie, hogy jelenleg nincs az egyházmegyének állandó székhelye: minden erőmmel azon volnék, hogy ezt az égető gondot is megoldjuk. Olyan emberek állnak a hátam mögött, akik az egyházmegye írott és digitális médiában való jelenlétét is nagyon határozottan biztosítani tudnák, ezen a téren is vannak jó elképzeléseink. Mindenekben a következő igei gondolat támogat és kísér el: „Maga pedig a békesség Istene szenteljen meg titeket teljesen, és őrizze meg a ti lelketeket, elméteket és testeteket teljes épségben, feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére.” (1Thessz 5,23)
"A gyülekezetek bizalmát nem szabad visszautasítanom”
Rákosi Jenő szentjobbi lelkipásztor több, mint öt éve az Érmelléki Református Egyházmegye esperes–helyettese, így volt alkalma volt, hogy a gyülekezeteket meglátogassa, és felmérje a gyülekezetek lelki és anyagi állapotát.
Rákosi Jenő szentjobbi lelkész
–Legyen szíves bemutatkozni, és ismertetni eddigi lelkészi pályáját.
–A „hepehupás vén Szilágyban”, a Magura tövében meghúzódó békés településen, Selymesilosván születtem 1978. augusztus 3–án. Szüleim tisztességes, becsületes emberek, akik gyermekkorom óta Krisztus-követésre neveltek. A hitben való megerősödésemet szolgálta a Zilahi Református Wesselényi Kollégiumban eltöltött négy év, ezen években éreztem meg Isten elhívását és küldetését a lelkészi szolgálatra. 1996 őszén sikeres felvételi vizsgát tettem, és elsőnek jutottam be a Kolozsvári Protestáns Teológiára. Harmadéves teológus koromban a Zilah–Belvárosi gyülekezet exmittusa voltam nyolc hónapig, majd a teológia elvégzése után, 2001 augusztusától a Szentjobbi Református Egyházközség helyettes lelkipásztorává neveztek ki. Feleségemmel, Hajnalkával, aki a Babes–Bolyai Tudományegyetem könyvelés szakán végzett, és három éves kisfiunkkal istenfélő, imádkozó, boldog családi életet élünk és legjobb tudásunkkal szolgáljuk az Urat, és lelkileg–testileg építjük a gyülekezetet. Kilenc év alatt, Isten kegyelme és segítsége által, sok mindent sikerült megvalósítani a gyülekezetben. Elsősorban igyekeztem olyan anyagi forrásokra szert tenni, amelyek biztosítani tudják a jövőben az alig több, mint 200 lelkes gyülekezet anyagi hátterét. 56 hektár földet vásároltunk, melyet sikerült bérbe adni, bérbe adtunk egy egyházi épületet, melyben gyógyszertár és fogorvosi rendelő működik, korszerű vendégházunkat gyakran veszik igénybe a külföldről érkező vendégek, ezen kívül állandó jelleggel írjuk a pályázatokat. Ezen jövedelmek, hollandiai kapcsolataink és a gyülekezet összefogása által a Román Államtól visszakapott egyházi épületünket újjáépítettük, megoldottuk a templom fűtését, egy beltelek megvásárlása által bővítettük a templomkertet, Bocskai István fejedelemnek mellszobrot állítottunk, felszerelt gyülekezeti konyhát működtetünk, a lelkészlak belsejét teljes egészében felújítottuk, ravatalozót bővítettünk, fűtéssel ellátott, korszerű illemhelyet építettünk a templom közelében, hogy csak a nagyobb beruházásokat említsem. Jelenleg az imatermet korszerűsítjük és egy nagyharang készíttetésén fáradozunk. Mindezek mellett nagy hangsúlyt fektettünk a gyülekezet lelki építésére is. Jól működő nőszövetségünk van, aktív ifjúságunk, a presbitérium becsülettel végzi egyházépítő munkáját, a gyerekekkel való foglalkozásnak pedig szép és látható eredményei vannak. Gyülekezeti lapunk van már hat éve, melyet havonta eljuttatunk minden református családhoz. Ezen kívül egyre több a közösségformáló és lelket építő programjaink száma.
–Mi késztette arra, hogy elfogadja a jelölést?
–Több mint öt éve vagyok az egyházmegye esperes helyettese, így alkalmam volt arra, hogy a gyülekezeteket meglátogassam, és emberekkel beszélgessek a gyülekezetek lelki és anyagi állapotáról. Az elmúlt időkben egyre több lelkész és gondnok jelezte, hogy személyemben látják az egyházmegye következő esperesét. A jelölő közgyűlés eredménye egyértelműen arra késztetett, hogy a gyülekezetek irántam való bizalmát nem szabad visszautasítanom, viszont hangsúlyoztam és hangsúlyozom, hogy jó és látható eredményeket csak úgy tudunk elérni, ha Istenre figyelve együtt tudunk dolgozni.
–Megválasztása esetén miként lát munkához, mit szeretne megvalósítani?
–Az Érmelléki Református Egyházmegye jövőjét illetően, az engem támogató lelkipásztorokkal együtt egy programcsomagot állítottunk össze, melynek lényegét ismertetem. Lelki téren: belmisszió minden téren való támogatása (nőszövetség, presbiteri szövetség, ifjúság, vallásoktatás, a nyúzóvölgyi csata, mint vallási–művelődési–történeti népünnepély támogatása); iratterjesztés; ifjúsági evangelizációs alkalmak szervezése (táborok, csendesnapok, vetélkedők); a lelkészi közösség jó kapcsolatának szorgalmazása és támogatása (csendesnapok, lelkészi családnapok, közös programok, kirándulások szervezése); a gyülekezetek békességének megőrzése, egymás jó hírnevének és becsületének védelme; kapcsolatteremtés és ápolás az kárpátmedencei egyházmegyékkel és gyülekezetekkel. Anyagi téren: a gyülekezetek anyagi helyzetének áttekintése, kiértékelése, lehetőség és szükség szerinti támogatása; kisgyülekezetek hatékonyabb támogatása anyagi és más téren; egyházközségekhez tartozó történelmi, kulturális és tanügyi intézmények fejlesztése és támogatása; szociális intézmények létesítése, támogatása; az ÉRDA (Érmelléki Református Diakóniai Alapítvány - a szerz.megj.) hatékony működtetése; állandó esperesi székhely létrehozása; ifjúsági központ tervezése és építése lehetőség szerint; egyháztörténeti és népművészeti múzeum létrehozása az érábrányi Árpád-kori templomban. Mindehhez az Isten segítségét és áldását kérjük!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése