"...mert növeli, ki elfödi a bajt"

Illyésre figyelve
Sike Lajos | 2009-03-06 07:18:07
Új Magyar Szó

Az újságíró gyakran kerül olyan helyzetbe, amikor úgy érzi, nem kellene kiteregetnie saját közössége, kiváltképpen nemzetmegtartónak nevezett intézményei ügyeit, mert éppen elég bajunk van amúgy is.

Az újságíró gyakran kerül olyan helyzetbe, amikor úgy érzi, nem kellene kiteregetnie saját közössége, kiváltképpen nemzetmegtartónak nevezett intézményei ügyeit, mert éppen elég bajunk van amúgy is. De ha ilyenkor eszünkbe jut nagy költőnk, Illyés Gyula híres verssora, „…mert növeli, ki elfödi a bajt”, akkor már nehezebben fogjuk vissza magunkat!

Nagykárolyt és környékét jól ismerő kollégámat kérdem: nem tudja, lesz-e végül Börvelyben Móricz Zsigmond-szobor, mert a gipszmodell ma is ott áll Erdei István szatmári műtermében, s a kutya sem törődik azzal, hogy bronzba kellene már önteni, mert sürget az idő! (Az ÚMSZ már kétszer írt róla.)

Mire ő: csak református falvakról ne kérdezzem, mert torkig van zűrös ügyeikkel! Börvely csupán az egyik, ahol évek óta eszik egymást, ahol a helyi közösség nem is kettő, hanem vagy öt részre szakadt. A gencsi református pap körüli botrányokat hovatovább egész Európa megismeri, s akkor még nem szólt a…

Persze van egy jó adag túlzás újságíróbarátom véleményében, de nem sokkal több, mint az a bizonyos sarkítás, amit a sajtószabadság megenged nekünk, hogy egy kirívóbb esetre, jelenségre hangsúlyosabban hívjuk fel a közvélemény figyelmét. Mert nehezen cáfolható tény, hogy Szatmár megyében az utóbbi években valóban több zűr volt (néhány!) református, mint katolikus vallású faluban. (A már említettek mellett utalhatnánk a bogdándi, avasújvárosi és az egri választási botrányokra.)

Talán Gencset leszámítva, ezek legfőbb oka a politikai megosztottság. Püspökük példájára több lelkipásztor és presbitérium beengedte a politikát a templomba, az egyház vezetésébe, s nemegyszer maguk álltak a megosztók élére. Az eredmény szomorú: polgármestert veszítettünk ott is, ahol könnyen nyerhettünk volna!

Az igazsághoz tartozik, hogy a református lelkipásztorok nagy többsége nem engedett a megosztó törekvéseknek, ha kellett, nyíltan a lakosság döntő hányadának támogatását élvező RMDSZ mellé állt. Halmi, Kolcs, Vetés vagy Pálfalva polgármestere többet tudna erről szólni.

Reménykedjünk, hogy a kényszerű parlamenti ellenzékiség most már megosztott közösségeinkben is az egység felé hat. Meg abban, hogy a most már ötéves mandátumot jelentő európai parlamenti képviselő-választáson a tulipán jelével induló Tőkés László az „elcsángáló” papoknak és presbitereknek is példát mutat. Fel- és beismerve, hogy megválasztására mégis az RMDSZ a legnagyobb garancia.

A magyarnak pedig nem más, hanem saját pártoskodása a legfőbb ellensége.