Megbocsátás csak megbánás után
Bihar megye - Tőkés László püspöki tisztségéről való lemondása illetve a református egyházon belül folytatódó átvilágítás kapcsán kértük több református lelkipásztor véleményét
Sándor Lajos Várad-réti lelkipásztor: „Megértem Tőkés László döntését, mert nem lehet egyszerre több fornton megállni. Tőkés László EP-képviselőként sokat tud segíteni az egyház ügyein, tehát lemondása nem jelenti az egyháztól való elszakadását. Az átvilágítással meglehetősen elkéstünk, de mivel régebben én is benne voltam az egyház vezetőségében, a magam hibájául is felróhatom azt, hogy nem sikerült korábban tisztázni ezt az ügyet. Az átvilágítás során engem is több meglepetés ért, voltak a baráti társaságomhoz tartozó személyek, akik rólam és családomról jelentettek, tőlük annyit elvártam volna, hogy legalább baráti körben elmondták volna, hogy jelenteniük kellett. Az átvilágítás megkésett, de mégsem időszerűtlen a folyamat. Én attól félek, hogy az átvilágítás meg fog állni féluton, mert nagyon erős politikai érdekek vannak, bár természetesen szeretném ha sikerülne a teljes átvilágítás. Én nem hiszem, hogy a belügy lemondott az egyház ellenőrzéséről, ezért arra lennék igazán kiváncsi, hogy kik azok, akiket 1990 után szerveztek be, akik jelenleg is megfigyelik az egyházat, és akiket a belügy nem ad ki.”
Veres-Kovács Attila Várad-olaszi lelkipásztor: „a lemondás ez egy természetes folyamat követkzeménye, hiszen a püspöki teendőket Brüsszelből nem lehet hatékonyan irányítani. Nem lehet úgy felelősséget vállalni, hogy a püspök nincs az események közelében.”
Már rég lejárt a mandátuma
Farkas Antal Várad-velencei lelkipásztor: „Véleményem szerint a püspök úr mandátuma tizenegy éve lejárt, lévén, hogy presbiteri egyház vagyunk és mindenki két mandátumra van megválasztva. Tudom, hogy a zsinat másképp döntött a választási ciklusokkal kapcsolatban, tehát nem négy plusz négy, hanem hat plusz hat év lett a mandátum, én azonban, ha kényszerítettek volna, akkor sem töltöttem volna kétszer négy évnél többet a püspöki tisztségben. Sógor Csaba példájából kiindulva, ha egy egyházi személy politikai szerepet vállal, akkor lelkész jellegét megtartva minden egyházi tisztségéről le kell mondania, ami a püspök úr esetében nem történt meg. Tőkés püspök szerepe és érdemei megkérdőjelezhetetlenek az egyházban, de az csak az egyház javát szolgálja, hogyha a mandátum-elv érvényesül. Az nem jó a gyülekezeteknek sem, hogyha egy lelkész a nyugdíjazásáig egy gyülekeztben szolgál, az a jó, hogyha cserélődünk. Eddig szükség volt az egyházban egy politikailag erős kézre, de örökösen nem lehet hadakozni. A Biblia azt írja, hogy ideje van a szólásnak, és ideje van a hallgatásnak is. Van amikor hallgatással és kellő diplomáciai érzékkel sokkal többet érünk el, mint az állandó csatározással. Lásd a Lorántffy sportpálya ügyének megoldását.”
„Az átvilágítás kapcsán elmondható, hogy a bűnbocsánatnak akkor van értelme, ha van bűnbánat is. De a lelkészkollégák közül, bár mindenki fel volt szólítva, többen ezt mégsem tették meg. Mindezt azonban házon belül kell elrendezni, mert úgy tűnhet, hogy csak a református egyházban voltak kollaboráns lelkipásztorok, míg a többi egyház ezt a kérdést belsőleg rendezte el, ha elrendezte egyálalán. A református egyház megítélésének nagyon árt, hogy az egyház szolgáinak a neve ilyen kontextusban nyilvánosságra kerül, mert lehet, hogy egyeseket beszerveztek, de senki sem jelentett jószándékából. A püspök úr is azt nyilatkozza, hogy ő is két kötetre valót írt kényszer alatt. De mit is tudtunk volna jelenteni egymásról? Ezt nyilatkozom úgy, hogy próbálkoztak velem is, de én nem álltam kötélnek a legkisebb mértében sem. Pedig eléggé exponálva voltam, lévén, hogy tagja voltam az Ady Endre Irodalmi Körnek, a múlt rendszerben is publikáltam, művészemberekkel tartottam a kapcsolatot, és már teológus koromban reflektorfénybe kerültem az Ellenpontiok szamizdat folyóirat kapcsán, nyomoztak is utánam."
Pap István
Forrás: Erdon.ro
Bihar megye - Tőkés László püspöki tisztségéről való lemondása illetve a református egyházon belül folytatódó átvilágítás kapcsán kértük több református lelkipásztor véleményét
Sándor Lajos Várad-réti lelkipásztor: „Megértem Tőkés László döntését, mert nem lehet egyszerre több fornton megállni. Tőkés László EP-képviselőként sokat tud segíteni az egyház ügyein, tehát lemondása nem jelenti az egyháztól való elszakadását. Az átvilágítással meglehetősen elkéstünk, de mivel régebben én is benne voltam az egyház vezetőségében, a magam hibájául is felróhatom azt, hogy nem sikerült korábban tisztázni ezt az ügyet. Az átvilágítás során engem is több meglepetés ért, voltak a baráti társaságomhoz tartozó személyek, akik rólam és családomról jelentettek, tőlük annyit elvártam volna, hogy legalább baráti körben elmondták volna, hogy jelenteniük kellett. Az átvilágítás megkésett, de mégsem időszerűtlen a folyamat. Én attól félek, hogy az átvilágítás meg fog állni féluton, mert nagyon erős politikai érdekek vannak, bár természetesen szeretném ha sikerülne a teljes átvilágítás. Én nem hiszem, hogy a belügy lemondott az egyház ellenőrzéséről, ezért arra lennék igazán kiváncsi, hogy kik azok, akiket 1990 után szerveztek be, akik jelenleg is megfigyelik az egyházat, és akiket a belügy nem ad ki.”
Veres-Kovács Attila Várad-olaszi lelkipásztor: „a lemondás ez egy természetes folyamat követkzeménye, hiszen a püspöki teendőket Brüsszelből nem lehet hatékonyan irányítani. Nem lehet úgy felelősséget vállalni, hogy a püspök nincs az események közelében.”
Már rég lejárt a mandátuma
Farkas Antal Várad-velencei lelkipásztor: „Véleményem szerint a püspök úr mandátuma tizenegy éve lejárt, lévén, hogy presbiteri egyház vagyunk és mindenki két mandátumra van megválasztva. Tudom, hogy a zsinat másképp döntött a választási ciklusokkal kapcsolatban, tehát nem négy plusz négy, hanem hat plusz hat év lett a mandátum, én azonban, ha kényszerítettek volna, akkor sem töltöttem volna kétszer négy évnél többet a püspöki tisztségben. Sógor Csaba példájából kiindulva, ha egy egyházi személy politikai szerepet vállal, akkor lelkész jellegét megtartva minden egyházi tisztségéről le kell mondania, ami a püspök úr esetében nem történt meg. Tőkés püspök szerepe és érdemei megkérdőjelezhetetlenek az egyházban, de az csak az egyház javát szolgálja, hogyha a mandátum-elv érvényesül. Az nem jó a gyülekezeteknek sem, hogyha egy lelkész a nyugdíjazásáig egy gyülekeztben szolgál, az a jó, hogyha cserélődünk. Eddig szükség volt az egyházban egy politikailag erős kézre, de örökösen nem lehet hadakozni. A Biblia azt írja, hogy ideje van a szólásnak, és ideje van a hallgatásnak is. Van amikor hallgatással és kellő diplomáciai érzékkel sokkal többet érünk el, mint az állandó csatározással. Lásd a Lorántffy sportpálya ügyének megoldását.”
„Az átvilágítás kapcsán elmondható, hogy a bűnbocsánatnak akkor van értelme, ha van bűnbánat is. De a lelkészkollégák közül, bár mindenki fel volt szólítva, többen ezt mégsem tették meg. Mindezt azonban házon belül kell elrendezni, mert úgy tűnhet, hogy csak a református egyházban voltak kollaboráns lelkipásztorok, míg a többi egyház ezt a kérdést belsőleg rendezte el, ha elrendezte egyálalán. A református egyház megítélésének nagyon árt, hogy az egyház szolgáinak a neve ilyen kontextusban nyilvánosságra kerül, mert lehet, hogy egyeseket beszerveztek, de senki sem jelentett jószándékából. A püspök úr is azt nyilatkozza, hogy ő is két kötetre valót írt kényszer alatt. De mit is tudtunk volna jelenteni egymásról? Ezt nyilatkozom úgy, hogy próbálkoztak velem is, de én nem álltam kötélnek a legkisebb mértében sem. Pedig eléggé exponálva voltam, lévén, hogy tagja voltam az Ady Endre Irodalmi Körnek, a múlt rendszerben is publikáltam, művészemberekkel tartottam a kapcsolatot, és már teológus koromban reflektorfénybe kerültem az Ellenpontiok szamizdat folyóirat kapcsán, nyomoztak is utánam."
Pap István
Forrás: Erdon.ro
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése