Az önvizsgálatban mindenkinek szerepe van

Az önvizsgálatban mindenkinek szerepe van

Bihar megye - Pálfi József Várad-réti lelkipásztor is kifejtette véleményét Tőkés László lemondásával és az átvilágítási folyamattal kapcsolatban.

„Tőkés Laszló lemondását sokféleképpen lehet interpretálni. Én folyamatában tekintek szolgálatára, amely visszanyúlik a 80-as évek elejére, és így nem pusztán ezen a ponton válik érdekessé. Nekem megyőződésem, hogy az anyaszentegyház, a nemzet életeben, a történelem színpadán minden ember a neki megfelelő, személyre szóló küldetést, feladatot kapja. Ha az Uristennek így tetszett, hogy Tőkés Laszló elsősorban püspökként eddig végezze a szolgálatát, akkor nyilván a mostani lemondás is az Ő akarata szerint való. Úgy gondolom, hogy Tőkés László életét a politikai pályán is ugyanaz a hit és meggyőződés fogja tovább hajtani mint eddig. Ezt a fajta öntudatot és elkötelezettséget pedig az új pászma miatt sem lehet eltéríteni a megkezdett úttól. A napokban történt cselekmények a demokratikusan felépített és működő egyház legitimációjával történtek. Református egyházunk pedig már régen felnőtt arra a szintre, hogy az ilyen új helyzeteket is bölcsen kezelje.”

Komplex kérdés

„Az átvilágitás egy olyan folyamat, amely sokkal korábban kezdetét vehette volna, de a múlt vasfogának meglazításához, úgy tűnik eddig kellett várni. Magát az átvilágítás kifejezést nem tartom szerencsésnek, de önvizsgálat és szembenézés nélkül nem lehet az új kor kihívásainak megfelelni adekvát módon. Az egész kérdés nagyon összetett, mivel az úgynevezett "dosarral" rendelkezők között voltak áldozatok és olyanok, akik a rendszer kiszolgálói, haszonélvezői voltak. Nagyon nehéz az átvilágitást úgy elvégezni, hogy mindazokra az összefüggésekre rávilágítson, amelyek sok esetben még a szakvizsgálok elől is "elrejtőznek". A titkosszolgálati szervezetek felépítése, anatómiája azt mutatja, hogy a rendszert szövevényes, áttétszerű hálózatban működtették, jövőtformáló szándékkal. Ezért az egyik legfonotosabb kérdés az, hogy ma is kik a láncszemei a hálózatnak, és kik működhetnek közre a nemzet és az anyaszentegyház megrontásában. Amiről most beszélünk, az egy olyan istentelen, emberalatti rendszer ma is közöttünk élő terhe, amellyel együtt élünk, de Szentlelkes pásztori prudenciával, szakmai kompetenciával és tisztességes objektivitással kezelve és megvizsgálva meg kell tőle válnunk, azaz helyére kell tennünk. Nekem különben meggyőződésem, hogy református egyházunkban hatványozottabban több a tisztességes ember, mint a tisztességtelen, és bennünk van elég bátorság ahhoz, hogy önmagunkkal szembenézzünk. Miközben a látható egyház esetlegességeivel és emberi vonásaival számolunk, közben Krisztusra tekintünk. Ebben a sebeket is ejtő "önvizsgálatban" mindenkinek helye és szerepe van. Egyértelműen kell hát beszélnünk, mert "nem építhetünk egy paláston belüli és paláston kívüli világot", nem játszhatunk kettős szerepet, játékot. Az egyenes beszéd és önmagunk ó és újemberének vállalása nem az emberek megbotránkoztatása, és az egyház szennyesének kiteregetése, mert a bünét szív szerint megvallónak Krisztus "már" megbocsátott! Az ilyen embernek pedig nincs mitől, kitől tartania.”

Erdon.ro