Adorjáni Dezső Zoltán romániai evangélikus-lutheránus püspök
Forrás: kronika.ro
„Mert én elsősorban azt adtam át nektek, amit én magam is kaptam; hogy tudniillik Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint. Eltemették, és – ugyancsak az Írások szerint – feltámadt a harmadik napon...” (1 Kor. 15:3-4)
Újra Húsvét van, az életnek, a feltámadásnak, a nagybetűs Egésznek, a Teljességnek az ünnepe. Arról a nagybetűs Teljességről, Egészről van szó, amit egy teológus így értelmezett – „a halál, az Egésznek felőlünk látszó oldala”.
Van azonban egy másik oldal is, a túlsó oldal, egy másik valóság, ami szintén nagybetűs Feltámadás és Élet oldala. Húsvét, feltámadás, élet, örökkévalóság, teljesség, fogalmak, jelek. Jelek, amelyek arról a túlsó oldalról, arról a teljesen más perspektíváról próbálnak valamit megragadni, érzékeltetni, ahonnan nézve minden létezés, a földi ittlét, a mi behatárolt, idő és tér kereteiben őrlődő létezésünk értelmet, célt nyer. Úgy is mondhatnám, ez az az ünnep, ahonnan értelmet nyer minden.
Értelmet nyer mindaz, amit a történelmi Jézus, a názáreti ács fia tett, tanított, megélt, minden, amire Ő válaszolt. Értelmet nyert mindaz, ami sokszor ellentmondásosnak, érthetetlennek tűnt. A tanítványok, de a mi legégetőbb, legidőszerűbb kérdéseink is innen nyernek értelmet, világosságot. Innen kapcsolódnak a dolgok, történések mozaikdarabjai érthető összefüggésekké. Minden ebből nyer értelmet, az élet, a világ, a létezés titka. Itt nyer értelmet személyes életed, közös ittlétünk. Emberi vajúdásunk útkeresésünk agóniája – múltunk, jelenünk, jövőnk.
Milyen nagyszerű dolog, igazi felemelő, továbblendítő boldogság, amikor a kereső, kérdező, vívódó ember rátalál a dolgok értelmére. Pál apostol azt írja: „ Ha pedig Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavaló a mi igehirdetésünk, de hiábavaló a ti hitetek is.” ( 1 Kor. 15. 14)
Nincs borzasztóbb élmény, életérzés mint ez a hiábavalóság, az értelem nélküliség, a céltalanság, a nihil, az üresség. Egyébként ez mai világunk egyik legártóbb, legrombolóbb kortünete az elgyökértelenítő, a megüresítő nihilizmus, a minden mindegy szemlélet, ahol Schopenhauerrel fogalmazva „a halál a jó és kívánatos barát”. Ahol csakis a végesség, az elmúlás, az értelem nélküliség, az esetleges és véletlen kategóriákban tudunk gondolkodni. Mert ha nem olyan az élet, hogy abban egy mély és csodálatos szellemiség megnyilvánulását látjuk, melyben megjelenik a harmónia, a rend, a szeretet, a teljesség és tökéletesség képzete, ha csak a külső kaotikus játékot érzékeljük, akkor az a lét értelmetlennek és üresnek tűnik. Ennek a fajta ateisztikus szemléletnek a legnagyobb korlátja, hogy az életet, az egész létezést ha végiggondolja, akkor az teljesen értelmetlennek, céltalannak fog tűnni. „Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül, mint az elhunytak zsengéje.” (1 Kor. 15.20)
Ez a húsvét üzenete: „Krisztus feltámadt”, ez az új lét kezdete. Ez az a pont ahol az élet világossága, Isten örökkévalósága áttöri a halál sötétjét, a látható lét korlátait. Ebben a hatalmas áttörésben ott van a bűnbocsánat, a gyógyulás, a szabadság, a létünk értelme, célja, a kitárulkozó örökkévalóság, de mindenek felett ott van Isten határtalan szeretete.
Kedves testvéreim, kedves olvasók – aki a feltámadás tényével szembesül, aki rászánja magát, és elindul a hit nehéz útján, aki valamit már megérzett, megtapasztalt a húsvét „irracionális” valóságából, aki el meri kezdeni ezt a nemes harcot, az rá fog ébredni, hogy mennyire komoly, mély, sőt nehéz a mi keresztyénségünk. De éppen ettől felemelő, szép, értelmes és izgalmas „szellemi kaland”.
Sören Kirkegard írja a hitről: „a hit nyugtalan dolog, annak pulzusát érezni kell az életünkön. Ha nem ver, akkor baj van. A hit egyedüli megtartónk... Merjetek hinni: ez nem ismeret, hanem az a meggyőződés, hogy sem élet, sem halál nem tud elválasztani Isten szeretetéről”. Ebből a magával sodró, szinte lírai töltetű vallomásból érzékelhető, érthető, hogy a mi hitünk, a mi húsvétra, a feltámadás hitére épülő keresztyénségünk élet és halál kérdése, nem egy egyszerű tartozéka életünknek, hanem a gyökérkérdés. A mi keresztyénségünk nem egyszerűen egy szép és nemes lelki, szellemi hagyomány, egy tiszteletre méltó ideológia, egy fontos kísérő jelensége életünknek, nem egy közösségi identitáspótlék, hanem emberi létünk gyökere, szíve, amire minden épül.
Amint már említettem, mai világunk igazi gyengesége a hitetlenség. A mi közösségünk tartáshiánya, leépülése, szellemi és fizikai értelemben is, a vegetálás oka szintén ez a hitetlenség, az állandó ebből fakadó értelemvesztés, célvesztés. Jézus azt mondja Tamásnak: „ne légy hitetlen, hanem hívő”. És ezt mondja ma nekünk is az élő, a feltámadott Krisztus: „Ne légy hitetlen, hanem hívő”. Sokan mondják, hogy ez az egész csak egy mese, mítosz, szép legenda, valójában nem is igaz. Egyeseknek bolondság, másoknak botrány.
Mégis a végtelen, a mindenható Istennek tetszett, hogy Krisztus feltámadásának botrányköve és bolondsága által végtelen szeretetében magához ölelje a sóvárgó, vajúdó, bűnök között botladozó embert.
Pilinszky azt írja: „Szeretet az, amit nem lehet fölülmúlni, amit nem lehet megkerülni és elfelejteni többé. A szeretet a valóságról alkotott legmélyebb fogalmunk. Jézus szava ettől oly halk, győzelme ettől oly szelíd és türelmes. S ahogy szeretet nélkül nincs öröklét, a szeretet is egyedül az örökben és a tökéletesben nyugodhat meg. Az Evangélium egyetlen hatalmas szeretet-érv Isten léte mellett, ahogy a Szentháromság titka is legjobban a szeretet logikájával közelíthető meg. Innét az Evangélium örök modernsége.”
Istentől megáldott húsvéti ünnepeket kívánok!
Forrás: kronika.ro
„Mert én elsősorban azt adtam át nektek, amit én magam is kaptam; hogy tudniillik Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint. Eltemették, és – ugyancsak az Írások szerint – feltámadt a harmadik napon...” (1 Kor. 15:3-4)
Újra Húsvét van, az életnek, a feltámadásnak, a nagybetűs Egésznek, a Teljességnek az ünnepe. Arról a nagybetűs Teljességről, Egészről van szó, amit egy teológus így értelmezett – „a halál, az Egésznek felőlünk látszó oldala”.
Van azonban egy másik oldal is, a túlsó oldal, egy másik valóság, ami szintén nagybetűs Feltámadás és Élet oldala. Húsvét, feltámadás, élet, örökkévalóság, teljesség, fogalmak, jelek. Jelek, amelyek arról a túlsó oldalról, arról a teljesen más perspektíváról próbálnak valamit megragadni, érzékeltetni, ahonnan nézve minden létezés, a földi ittlét, a mi behatárolt, idő és tér kereteiben őrlődő létezésünk értelmet, célt nyer. Úgy is mondhatnám, ez az az ünnep, ahonnan értelmet nyer minden.
Értelmet nyer mindaz, amit a történelmi Jézus, a názáreti ács fia tett, tanított, megélt, minden, amire Ő válaszolt. Értelmet nyert mindaz, ami sokszor ellentmondásosnak, érthetetlennek tűnt. A tanítványok, de a mi legégetőbb, legidőszerűbb kérdéseink is innen nyernek értelmet, világosságot. Innen kapcsolódnak a dolgok, történések mozaikdarabjai érthető összefüggésekké. Minden ebből nyer értelmet, az élet, a világ, a létezés titka. Itt nyer értelmet személyes életed, közös ittlétünk. Emberi vajúdásunk útkeresésünk agóniája – múltunk, jelenünk, jövőnk.
Milyen nagyszerű dolog, igazi felemelő, továbblendítő boldogság, amikor a kereső, kérdező, vívódó ember rátalál a dolgok értelmére. Pál apostol azt írja: „ Ha pedig Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavaló a mi igehirdetésünk, de hiábavaló a ti hitetek is.” ( 1 Kor. 15. 14)
Nincs borzasztóbb élmény, életérzés mint ez a hiábavalóság, az értelem nélküliség, a céltalanság, a nihil, az üresség. Egyébként ez mai világunk egyik legártóbb, legrombolóbb kortünete az elgyökértelenítő, a megüresítő nihilizmus, a minden mindegy szemlélet, ahol Schopenhauerrel fogalmazva „a halál a jó és kívánatos barát”. Ahol csakis a végesség, az elmúlás, az értelem nélküliség, az esetleges és véletlen kategóriákban tudunk gondolkodni. Mert ha nem olyan az élet, hogy abban egy mély és csodálatos szellemiség megnyilvánulását látjuk, melyben megjelenik a harmónia, a rend, a szeretet, a teljesség és tökéletesség képzete, ha csak a külső kaotikus játékot érzékeljük, akkor az a lét értelmetlennek és üresnek tűnik. Ennek a fajta ateisztikus szemléletnek a legnagyobb korlátja, hogy az életet, az egész létezést ha végiggondolja, akkor az teljesen értelmetlennek, céltalannak fog tűnni. „Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül, mint az elhunytak zsengéje.” (1 Kor. 15.20)
Ez a húsvét üzenete: „Krisztus feltámadt”, ez az új lét kezdete. Ez az a pont ahol az élet világossága, Isten örökkévalósága áttöri a halál sötétjét, a látható lét korlátait. Ebben a hatalmas áttörésben ott van a bűnbocsánat, a gyógyulás, a szabadság, a létünk értelme, célja, a kitárulkozó örökkévalóság, de mindenek felett ott van Isten határtalan szeretete.
Kedves testvéreim, kedves olvasók – aki a feltámadás tényével szembesül, aki rászánja magát, és elindul a hit nehéz útján, aki valamit már megérzett, megtapasztalt a húsvét „irracionális” valóságából, aki el meri kezdeni ezt a nemes harcot, az rá fog ébredni, hogy mennyire komoly, mély, sőt nehéz a mi keresztyénségünk. De éppen ettől felemelő, szép, értelmes és izgalmas „szellemi kaland”.
Sören Kirkegard írja a hitről: „a hit nyugtalan dolog, annak pulzusát érezni kell az életünkön. Ha nem ver, akkor baj van. A hit egyedüli megtartónk... Merjetek hinni: ez nem ismeret, hanem az a meggyőződés, hogy sem élet, sem halál nem tud elválasztani Isten szeretetéről”. Ebből a magával sodró, szinte lírai töltetű vallomásból érzékelhető, érthető, hogy a mi hitünk, a mi húsvétra, a feltámadás hitére épülő keresztyénségünk élet és halál kérdése, nem egy egyszerű tartozéka életünknek, hanem a gyökérkérdés. A mi keresztyénségünk nem egyszerűen egy szép és nemes lelki, szellemi hagyomány, egy tiszteletre méltó ideológia, egy fontos kísérő jelensége életünknek, nem egy közösségi identitáspótlék, hanem emberi létünk gyökere, szíve, amire minden épül.
Amint már említettem, mai világunk igazi gyengesége a hitetlenség. A mi közösségünk tartáshiánya, leépülése, szellemi és fizikai értelemben is, a vegetálás oka szintén ez a hitetlenség, az állandó ebből fakadó értelemvesztés, célvesztés. Jézus azt mondja Tamásnak: „ne légy hitetlen, hanem hívő”. És ezt mondja ma nekünk is az élő, a feltámadott Krisztus: „Ne légy hitetlen, hanem hívő”. Sokan mondják, hogy ez az egész csak egy mese, mítosz, szép legenda, valójában nem is igaz. Egyeseknek bolondság, másoknak botrány.
Mégis a végtelen, a mindenható Istennek tetszett, hogy Krisztus feltámadásának botrányköve és bolondsága által végtelen szeretetében magához ölelje a sóvárgó, vajúdó, bűnök között botladozó embert.
Pilinszky azt írja: „Szeretet az, amit nem lehet fölülmúlni, amit nem lehet megkerülni és elfelejteni többé. A szeretet a valóságról alkotott legmélyebb fogalmunk. Jézus szava ettől oly halk, győzelme ettől oly szelíd és türelmes. S ahogy szeretet nélkül nincs öröklét, a szeretet is egyedül az örökben és a tökéletesben nyugodhat meg. Az Evangélium egyetlen hatalmas szeretet-érv Isten léte mellett, ahogy a Szentháromság titka is legjobban a szeretet logikájával közelíthető meg. Innét az Evangélium örök modernsége.”
Istentől megáldott húsvéti ünnepeket kívánok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése