Pornófilm - szexoktatás az iskolában
Népszabadság
Nagy József
2010. április 24.
Ma bárki, akár egy kisiskolás gyerek két kattintással hozzáférhet internetes pornográfiához. A szülő telepíthet szűrőprogramot az otthoni gépre, esetleg büntetheti rajtakapott kölkét, de ez aligha lesz eredményes. Jobb, ha valaki kibeszéli a gyerekekkel, mit látott valójában. De ki legyen az a valaki? Természetesen a tanár...
Fotó: Der Spiegel
Németországban fontolgatják, hogy az iskolai oktatás tárgyává teszik a pornót. A Der Spiegel a minap megszólaltatta a Német Szexuális Nevelési Társaság volt elnökét, Karla Etschenberget. A pszichológus asszony egyrészt önképző köröket alakítana ki a tanárképző főiskolákon, ahol a leendő pedagógusok „tisztázzák a saját viszonyukat a szexualitáshoz”. Másrészt engedélyezné pornófilmek általános iskolai bemutatását. Természetesen fakultatívan, kizárólag szülői beleegyezéssel.
Óravázlattal is szolgál a szakember: nyitásként a műfaj szókészletével ismerkednének a nebulók, tárgyszerűen azonosítanák a legygyakrabban használt főneveket és igéket; ezzel vélhetően hamar végeznének. Eztán azt magyarázná el a tanár, mi látható a pornófilmben, majd a diákok eldöntenék, kívánnak-e mozizni. Ha igen, a vetítést spontán vita követné. A cél: „pornókompetencia kialakítása.”
– Tisztességes, korrekt elképzelés – minősíti az ideát Vekerdy Tamás pszichológus. – A németek nemcsak a szexualitással, hanem egyebek mellett a történelmükkel is ilyen nyíltan néznek szembe, sokkal kevésbé képmutatóak, mint mi.
Vekerdy szerint nálunk inkább a „kisfiam, ez nem neked való, kapcsold ki azonnal, ráverek a kezedre” a bevett szülői-pedagógusi reakció. Kétségtelen, hogy a legegyszerűbb a homokba dugni a fejünket. Abból nincs konfliktus.
– Ha valaki mégis komolyan felvetné a német minta követését, a sok-sok titokban pornót fogyasztó felnőttből állna öszsze a leghangosabb tiltakozó csoport – véli Vekerdy Tamás. – Amúgy más kérdésekben is megfigyelhető, hogy a saját tudattalan késztetéseinkkel sikerül a legnehezebben elbánni.
– Elementáris botrány törne ki, a prűdmagyar társadalom keresztre feszítené nemcsak a program kitervelőit, hanem az abban részt vevő pedagógusokat is – ezt már Ranschburg Jenő, ugyancsak ismert pszichológus állítja. – Intézményesített megoldás erre a problémára a mai Magyarországon nincs. Egyéni utak léteznek. Jó pár éve észrevettem, hogy az akkor tizenegy éves fiam pornófilmet nézett a számítógépünkön. Este leültem az ágya szélére, dumáltunk, ahogy szoktunk, és elárultam neki, hogy véletlenül ráakadtam, milyen oldalon járt. Nem szidtam le. Egyet kértem tőle: ne felejtse, hogy egy nő és egy férfi kapcsolata nem az, amit a monitoron látott. Azt hiszem, megértett. Ami persze jórészt a kettőnk közti személyes kapcsolatnak köszönhető.
A téma kényes, a szülők többsége, ha keresi is, ebben a kérdésben nem találja az utat a fiához, lányához. Marad az iskola, amely minden gyereket elér, a rossz családi-szociális helyzetben levőket is, ezért elvileg a legalkalmasabb erre a feladatra.
Ranschburg Jenő szerint, ha a pedagógust szeretik és tisztelik a diákjai, akkor az lesz számukra vonzó, ami a tanárnak is tetszik, és elutasítják, vagy legalábbis fenntartással kezelik mindazt, amit ő ízléstelennek, méltatlannak tart.
– Csakhogy a magyar pedagógusképzés hiányosságai miatt a tanáraink, különösen az alsó tagozaton tanítók többsége alkalmatlan arra, hogy értelmesen feldolgozza a pornográfia problémáját. Már csak azért is, mert saját maga is számos előítélettel, konfliktussal küzd ebben a kérdésben. Egy gyorstalpaló tanfolyam kevés ahhoz, hogy valaki legyőzze zsigeri prüdériáját. Márpedig szexualitásról, pornográfiáról pironkodva beszélni értelmetlen. Az kevés, hogy ismereteket közlünk a gyerekekkel. Hogy magatartást is formáljon a pedagógus, ahhoz meg kell találni a közös hangot.
– Vitán felül áll, hogy a szexuálpedagógiai oktatást integrálni kell a tanárképzésbe – így Vekerdy Tamás. – Ezzel párhuzamosan pedig, ha egyelőre nem is a tanterv részeként, de beszélni kell a gyerekekkel a pornográfiáról. Sokat jártam gimnáziumokba úgynevezett felvilágosító órát tartani. Minden osztályban akadt néhány fiú, aki eleinte viccelődött a témán. Aztán hamar elhalkult, mert rádöbbent, fontos és személyes kérdésről van szó. Ez a lényeg: a személyesség. A pornográfiával éppen az a baj, hogy hiányzik belőle a szerelem lényege, a személyesség. A személytelenség pedig roncsolja a kapcsolatot és a kapcsolat szereplőit is. A pornográfia személytelen, lecsupaszított szexuális technika, semmi több. Ezt kell megértsék a fiatalok. Hadd idézzem Thomas Mannt: „Az egész világot átható egyetemes rokonszenv – az erosz – ott érzékelhető, ahol jelen van a személyesség.”
Azért amíg ránk nem köszönt a vágyott egyetemes rokonszenv, számolni kell a pornónak a gyerekekre gyakorolt hatásával.
– Minden, amit a felnőttektől lát, modellként szolgál a gyerek számára – rögzíti a szakigazságot Ranschburg Jenő. – A könynyedén elérhető pornográfia és a média sugározta szexualitás hatására a fiatalok ma jóval korábban kezdik a nemi életet, mint akárcsak néhány évtizede. Növekszik körükben a nemi betegségek és a nem kívánt terhességek száma; a mai lányok-asszonyok tizenévesen vagy harminc fölött szülnek. A legfőbb veszélyt mégis a morális szkepszis kialakulásában látom. A szexualitás ugyanis kikerült az erkölcs védőernyője alól, a fiatalok jelentős része számára a partnerek gyakori váltogatásának egyáltalán nincs morális vonzata. A kapcsolatok jelentős részéből kimarad a lényeg, a másik megismerése, ami a tartós együttélés elengedhetetlen feltétele lenne. Csak a szex marad.
Aminek kriminológiai következményei is vannak.
– Mivel nincs erkölcsi súlya a szexuális kapcsolatnak, a gyerekek egyre könynyebben válnak szexuális bűncselekmények áldozatává. Hagyják magukat elcsábítani, nem érzik azokat a tabukat, amik korábban elzárták és védték őket. Leomlóban a fal szexualitás és gyerek között – mondja Ranschburg Jenő. – Az iskolának meg kell próbálnia tanítani az emberi kapcsolatok minőségét. Aki mély, emberi kötelék iránt vonzódik, az nem a pornográfiát tekinti majd mintának.
A valóság persze az, hogy a szülők és a tanárok zöme ma legföljebb sopánkodik, micsoda kihívások elé állítja őt a „gyorsuló világ” meg a „zabolázhatatlan világháló”. Az ő figyelmüket is felhívja Vekerdy Tamás arra, hogy a pornográfia mindig is jelen volt az iskolákban.
– Obszcén rajzok évszázadokkal ezelőttis léteztek, a vécéajtókon az internet előtt is találkoztunk alpári versikékkel és ábrákkal. Mindenféle zaftos történeteket, köztük a Toldi pornográf átköltését régen is olvasták a diákok. Nincs ebben semmi új, csak a technika lett modernebb. És persze roncsolóbb.
Mit gondol, Magyarországon járható lenne a Németországban megkezdett út?
– kérdeztünk több iskolaigazgatót.
Katona Attila, a kocsordi Jókai Mór általános iskola igazgatója:
„Nagyvárosban lehet, hogy követhető a német példa, de vidéken biztosan nem. Nincsenek rá felkészülve sem a gyerekek, sem a szülők, de talán még a pedagógusok sem. Az iskolában létezik szexuális felvilágosítás, de meglehetősen szolid, vagyis a helyi viszonyoknak megfelelő keretek között. Mi ennyit tehetünk. ”
Dobos Orsolya, a budapesti Rogers Iskola igazgatónője:
„Merész a németek ötlete. Én nem érzem iskolánk mindennapjaiban jelen lévő problémának az internetes pornográfiát. A szexualitással akkor foglalkozunk, ha a gyerekek kezdeményezik az erről való diskurzust, vagy a szülők jelzik, hogy erre igényt tartanak. A nagyoknál sem nézetném meg a filmet, hanem beszélgetnék róla. Ha központilag kezdeményeznék a pornográfia iskolai feldolgozását, akkor is kikérnénk szakemberek véleményét, és a döntésben jelentős szerep jutna a szülőknek. ”
Stelzelné Szabó Erzsébet, a budapesti Kosztolányi Dezső Gimnázium igazgatója:
„Létező a probléma. Aminek megoldását Magyarországon biztosan képtelen magára vállalni az iskola. Kizárt, hogy tanáraink e témában megfelelően tudnának megnyilvánulni a diákok előtt. Én 36 éve tanítok, két fiút neveltem fel, de tanácstalan lennék ilyen szituációban. Szakemberek segítségét szívesen fogadnánk, bár az elsőre riasztóan hangzik, hogy pornófilmet vetítsenek osztályfőnöki órán. Ma még az is probléma, hogy a biológiás kollégám emberi boncolásra visz diákokat, és nem tudjuk, vállalható-e a felelősség az esetleges lelki sérülésekért.”
Horváth László, a Puskás Tivadar Távközlési Technikum igazgatója:
„Nem engedélyezek pornóvetítést. Pont. Kiváló tanárokkal, remek osztályfőnökökkel dolgozom, de eszem ágában sincs beküldeni őket a málnásba, ugyanis nem szexológusoknak képezték ki őket. Persze az más helyzet volna, ha egy felkészült pszichológus előadást tartana a diákoknak. Csakhogy én felkészült pszichológust még nem láttam. Biológiát pár éve oktatunk, minimális óraszámban. Három téma feldolgozását követelem meg: drog, alkohol, AIDS. A kolléga elvitte az osztályokat Nagyfára, az elvonóba. Annak volt hatása.”
Népszabadság
Nagy József
2010. április 24.
Ma bárki, akár egy kisiskolás gyerek két kattintással hozzáférhet internetes pornográfiához. A szülő telepíthet szűrőprogramot az otthoni gépre, esetleg büntetheti rajtakapott kölkét, de ez aligha lesz eredményes. Jobb, ha valaki kibeszéli a gyerekekkel, mit látott valójában. De ki legyen az a valaki? Természetesen a tanár...
Fotó: Der Spiegel
Németországban fontolgatják, hogy az iskolai oktatás tárgyává teszik a pornót. A Der Spiegel a minap megszólaltatta a Német Szexuális Nevelési Társaság volt elnökét, Karla Etschenberget. A pszichológus asszony egyrészt önképző köröket alakítana ki a tanárképző főiskolákon, ahol a leendő pedagógusok „tisztázzák a saját viszonyukat a szexualitáshoz”. Másrészt engedélyezné pornófilmek általános iskolai bemutatását. Természetesen fakultatívan, kizárólag szülői beleegyezéssel.
Óravázlattal is szolgál a szakember: nyitásként a műfaj szókészletével ismerkednének a nebulók, tárgyszerűen azonosítanák a legygyakrabban használt főneveket és igéket; ezzel vélhetően hamar végeznének. Eztán azt magyarázná el a tanár, mi látható a pornófilmben, majd a diákok eldöntenék, kívánnak-e mozizni. Ha igen, a vetítést spontán vita követné. A cél: „pornókompetencia kialakítása.”
– Tisztességes, korrekt elképzelés – minősíti az ideát Vekerdy Tamás pszichológus. – A németek nemcsak a szexualitással, hanem egyebek mellett a történelmükkel is ilyen nyíltan néznek szembe, sokkal kevésbé képmutatóak, mint mi.
Vekerdy szerint nálunk inkább a „kisfiam, ez nem neked való, kapcsold ki azonnal, ráverek a kezedre” a bevett szülői-pedagógusi reakció. Kétségtelen, hogy a legegyszerűbb a homokba dugni a fejünket. Abból nincs konfliktus.
– Ha valaki mégis komolyan felvetné a német minta követését, a sok-sok titokban pornót fogyasztó felnőttből állna öszsze a leghangosabb tiltakozó csoport – véli Vekerdy Tamás. – Amúgy más kérdésekben is megfigyelhető, hogy a saját tudattalan késztetéseinkkel sikerül a legnehezebben elbánni.
– Elementáris botrány törne ki, a prűdmagyar társadalom keresztre feszítené nemcsak a program kitervelőit, hanem az abban részt vevő pedagógusokat is – ezt már Ranschburg Jenő, ugyancsak ismert pszichológus állítja. – Intézményesített megoldás erre a problémára a mai Magyarországon nincs. Egyéni utak léteznek. Jó pár éve észrevettem, hogy az akkor tizenegy éves fiam pornófilmet nézett a számítógépünkön. Este leültem az ágya szélére, dumáltunk, ahogy szoktunk, és elárultam neki, hogy véletlenül ráakadtam, milyen oldalon járt. Nem szidtam le. Egyet kértem tőle: ne felejtse, hogy egy nő és egy férfi kapcsolata nem az, amit a monitoron látott. Azt hiszem, megértett. Ami persze jórészt a kettőnk közti személyes kapcsolatnak köszönhető.
A téma kényes, a szülők többsége, ha keresi is, ebben a kérdésben nem találja az utat a fiához, lányához. Marad az iskola, amely minden gyereket elér, a rossz családi-szociális helyzetben levőket is, ezért elvileg a legalkalmasabb erre a feladatra.
Ranschburg Jenő szerint, ha a pedagógust szeretik és tisztelik a diákjai, akkor az lesz számukra vonzó, ami a tanárnak is tetszik, és elutasítják, vagy legalábbis fenntartással kezelik mindazt, amit ő ízléstelennek, méltatlannak tart.
– Csakhogy a magyar pedagógusképzés hiányosságai miatt a tanáraink, különösen az alsó tagozaton tanítók többsége alkalmatlan arra, hogy értelmesen feldolgozza a pornográfia problémáját. Már csak azért is, mert saját maga is számos előítélettel, konfliktussal küzd ebben a kérdésben. Egy gyorstalpaló tanfolyam kevés ahhoz, hogy valaki legyőzze zsigeri prüdériáját. Márpedig szexualitásról, pornográfiáról pironkodva beszélni értelmetlen. Az kevés, hogy ismereteket közlünk a gyerekekkel. Hogy magatartást is formáljon a pedagógus, ahhoz meg kell találni a közös hangot.
– Vitán felül áll, hogy a szexuálpedagógiai oktatást integrálni kell a tanárképzésbe – így Vekerdy Tamás. – Ezzel párhuzamosan pedig, ha egyelőre nem is a tanterv részeként, de beszélni kell a gyerekekkel a pornográfiáról. Sokat jártam gimnáziumokba úgynevezett felvilágosító órát tartani. Minden osztályban akadt néhány fiú, aki eleinte viccelődött a témán. Aztán hamar elhalkult, mert rádöbbent, fontos és személyes kérdésről van szó. Ez a lényeg: a személyesség. A pornográfiával éppen az a baj, hogy hiányzik belőle a szerelem lényege, a személyesség. A személytelenség pedig roncsolja a kapcsolatot és a kapcsolat szereplőit is. A pornográfia személytelen, lecsupaszított szexuális technika, semmi több. Ezt kell megértsék a fiatalok. Hadd idézzem Thomas Mannt: „Az egész világot átható egyetemes rokonszenv – az erosz – ott érzékelhető, ahol jelen van a személyesség.”
Azért amíg ránk nem köszönt a vágyott egyetemes rokonszenv, számolni kell a pornónak a gyerekekre gyakorolt hatásával.
– Minden, amit a felnőttektől lát, modellként szolgál a gyerek számára – rögzíti a szakigazságot Ranschburg Jenő. – A könynyedén elérhető pornográfia és a média sugározta szexualitás hatására a fiatalok ma jóval korábban kezdik a nemi életet, mint akárcsak néhány évtizede. Növekszik körükben a nemi betegségek és a nem kívánt terhességek száma; a mai lányok-asszonyok tizenévesen vagy harminc fölött szülnek. A legfőbb veszélyt mégis a morális szkepszis kialakulásában látom. A szexualitás ugyanis kikerült az erkölcs védőernyője alól, a fiatalok jelentős része számára a partnerek gyakori váltogatásának egyáltalán nincs morális vonzata. A kapcsolatok jelentős részéből kimarad a lényeg, a másik megismerése, ami a tartós együttélés elengedhetetlen feltétele lenne. Csak a szex marad.
Aminek kriminológiai következményei is vannak.
– Mivel nincs erkölcsi súlya a szexuális kapcsolatnak, a gyerekek egyre könynyebben válnak szexuális bűncselekmények áldozatává. Hagyják magukat elcsábítani, nem érzik azokat a tabukat, amik korábban elzárták és védték őket. Leomlóban a fal szexualitás és gyerek között – mondja Ranschburg Jenő. – Az iskolának meg kell próbálnia tanítani az emberi kapcsolatok minőségét. Aki mély, emberi kötelék iránt vonzódik, az nem a pornográfiát tekinti majd mintának.
A valóság persze az, hogy a szülők és a tanárok zöme ma legföljebb sopánkodik, micsoda kihívások elé állítja őt a „gyorsuló világ” meg a „zabolázhatatlan világháló”. Az ő figyelmüket is felhívja Vekerdy Tamás arra, hogy a pornográfia mindig is jelen volt az iskolákban.
– Obszcén rajzok évszázadokkal ezelőttis léteztek, a vécéajtókon az internet előtt is találkoztunk alpári versikékkel és ábrákkal. Mindenféle zaftos történeteket, köztük a Toldi pornográf átköltését régen is olvasták a diákok. Nincs ebben semmi új, csak a technika lett modernebb. És persze roncsolóbb.
Mit gondol, Magyarországon járható lenne a Németországban megkezdett út?
– kérdeztünk több iskolaigazgatót.
Katona Attila, a kocsordi Jókai Mór általános iskola igazgatója:
„Nagyvárosban lehet, hogy követhető a német példa, de vidéken biztosan nem. Nincsenek rá felkészülve sem a gyerekek, sem a szülők, de talán még a pedagógusok sem. Az iskolában létezik szexuális felvilágosítás, de meglehetősen szolid, vagyis a helyi viszonyoknak megfelelő keretek között. Mi ennyit tehetünk. ”
Dobos Orsolya, a budapesti Rogers Iskola igazgatónője:
„Merész a németek ötlete. Én nem érzem iskolánk mindennapjaiban jelen lévő problémának az internetes pornográfiát. A szexualitással akkor foglalkozunk, ha a gyerekek kezdeményezik az erről való diskurzust, vagy a szülők jelzik, hogy erre igényt tartanak. A nagyoknál sem nézetném meg a filmet, hanem beszélgetnék róla. Ha központilag kezdeményeznék a pornográfia iskolai feldolgozását, akkor is kikérnénk szakemberek véleményét, és a döntésben jelentős szerep jutna a szülőknek. ”
Stelzelné Szabó Erzsébet, a budapesti Kosztolányi Dezső Gimnázium igazgatója:
„Létező a probléma. Aminek megoldását Magyarországon biztosan képtelen magára vállalni az iskola. Kizárt, hogy tanáraink e témában megfelelően tudnának megnyilvánulni a diákok előtt. Én 36 éve tanítok, két fiút neveltem fel, de tanácstalan lennék ilyen szituációban. Szakemberek segítségét szívesen fogadnánk, bár az elsőre riasztóan hangzik, hogy pornófilmet vetítsenek osztályfőnöki órán. Ma még az is probléma, hogy a biológiás kollégám emberi boncolásra visz diákokat, és nem tudjuk, vállalható-e a felelősség az esetleges lelki sérülésekért.”
Horváth László, a Puskás Tivadar Távközlési Technikum igazgatója:
„Nem engedélyezek pornóvetítést. Pont. Kiváló tanárokkal, remek osztályfőnökökkel dolgozom, de eszem ágában sincs beküldeni őket a málnásba, ugyanis nem szexológusoknak képezték ki őket. Persze az más helyzet volna, ha egy felkészült pszichológus előadást tartana a diákoknak. Csakhogy én felkészült pszichológust még nem láttam. Biológiát pár éve oktatunk, minimális óraszámban. Három téma feldolgozását követelem meg: drog, alkohol, AIDS. A kolléga elvitte az osztályokat Nagyfára, az elvonóba. Annak volt hatása.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése