A torinói lepel titka
Magyar Hírlap
Szabó Palócz Attila
2010-04-24
Tíz év után láthatja ismét a nagyközönség a restaurált torinói leplet, „a kereszténység első számú és legkiemelkedőbb relikviáját” a város székesegyházában. A Passio Christi, Passio hominis, azaz Krisztus szenvedése, az emberek szenvedése című kiállításra mintegy kétmillió olasz és külföldi turistát várnak. XVI. Benedek pápa május másodikán utazik Torinóba, hogy megtekintse a leplet, és imádkozzon mellette. Boda László teológus és eredetkutató, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem nyugalmazott tanára a torinói lepel egyik legjelesebb magyar kutatója nyilatkozott lapunknak.
– Hittudományi szempontból mi a relikvia jelentősége?
– Az evangéliumok adnak ugyan információt a lepelről, de arról nem, hogy azonos lenne azzal az 1,1 méter széles és 436 centiméter hosszú vászonnal, amelyet Torinóban most újra kiállítanak mint Jézus megalapozottan eredetinek tekinthető halotti leplét. Mivel azonban a bibliatudomány csak a világi tudományok révén lehet tudomány, egészen különös a lepel kisegítő szerepe bizonyos részletek szempontjából, amelyek nincsenek benne az evangéliumban. Hiszen számos szaktudós csaknem százötvenezer munkaórát szánt már a lepel eredetiségének kutatására.
– Hogyan viszonyul az egyház a relikviához, hitelesnek tekinti?
– Az egyház senkitől sem követeli meg, hogy fogadja el a lepel hitelességét, annak tisztelete Jézus Krisztusra vonatkozik. A hittudomány szempontjából az a lepel kivételes jelentősége, hogy János apostol és evangélista sokáig érthetetlen húsvéti vallomását megmagyarázza: „Látta és hitt” (Jn 20, 8). Ezt a vallomást századokon át az üres sír látványával próbálták magyarázni a Biblia tudósai, de maguk is és a hívek is érezték, hogy ez nem meggyőző. Az üres sír láttán az asszonyok is azt hitték, hogy Jézus holttestét elvitték a sírból. A magyarázatot a lepel adja meg, amelyet János kibontott: ő látta, hiszen ott volt, amikor nagypéntek este a lepelbe belétekerték Jézus testét. Akkor azonban a vászon csupa vér volt. Húsvét reggelén azonban ugyanaz a lepel már megváltozott. Közepén ekkor már ott volt a foszforeszkáló arc- és testkép, ami pont olyan, mint egy fotónegatív, csak nem fotópapíron van, hanem egy lenvásznon. Ezt látta János, és ezért hitt már akkor is a feltámadottban.
– A lepel sokáig lappangott, majd 1357-ben tűnt fel Európában. Hogyan került ide, honnan került elő?
– A leplet 1357-ben állították ki először mint Krisztus kereszthalálának egyetlen igazolható relikviáját. Útja innentől pontosan nyomon követhető: a Savoyaiak tulajdonába került – mi is jól ismerjük Savoyai Jenő szobrát a várban –, majd 1532-ben, a család Chambéry várának kápolnájában majdnem elégett egy a tűzben. A szélén ma is láthatók az égési nyomok. A Savoyaiak vitték a leplet később Torinóba, és egyik leszármazottjuk a pápának ajándékozta.
– Mit sikerült kideríteni a lepel 1357 előtti útjáról?
– Ezt az időszakot és a lepel vándorlásának útját a vászonba tapadt pollen révén lehet rekonstruálni: Jeruzsálem, Edessza, majd Konstantinápoly, ahonnan 1204 után a franciaországi Lirey-be került. A keresztesek ugyanis, akiknek a vezetői franciák voltak, elfoglalták és kifosztották Konstantinápolyt. Gondot okoz annak megállapítása is, hogy azonos-e a ma ismert lepel azzal, amelyet 944-től 1204-ig Konstantinápolyban őriztek.
– Ezen a ponton van a történetnek egy magyar szála is…
– Igen. Sajnos kevesen tudják, hogy a lepel azonosításában kivételes jelentősége van a mi Pray-kódexünknek, amely Jézus eltemetését is ábrázolja, s ezért is vált világhírűvé. Ez a 12. század végén került hozzánk, ma a Széchenyi könyvtárban őrzik. Nemrég mutatták be egy kiállításon, de az ugyancsak itt található Halotti beszédre koncentráltak, a kivételes jelentőségű ábrázolást csak másolatban mutatták be. A Pray-kódex jelentőségét alig ismerik, hiszen a pártállam annak egyházi jellege miatt a háttérbe szorította, noha értékében akár a Szent Korona kódexbeli megfelelőjének is tekinthető.
– Milyen vizsgálatokat végeztek el a szakemberek a torinó leplen, és milyen megállapításokra jutottak?
– A lepel hitelességével összefüggésben érdekes, hogy papok voltak az első kételkedők, és világi kutatók – köztük többen nem is vallásosak – álltak ki mellette. A papok ugyanis az evangélium szövegeit tanulmányozták, a világi kutatók pedig magát a leplet vizsgálták. A kételkedések sorozata voltaképpen 1898-ban indult el, amikor Secondo Pia ügyvéd elkészítette az első fotót a lepelről, és megdöbbenésére, a felvétel negatívja adta vissza a pozitív képet. Addig ugyanis a leplen látható alakot pozitív képnek gondolták. Piát ekkor csalónak bélyegezték, de az utókor fényesen igazolta, hogy az általa pozitívra változtatott kép az igazán megrendítő. Ez indította el aztán a lepel máig tartó drámáját a hitelesség kérdésében.
– Milyen érvek és ellenérvek hangzottak el?
– Az első neves kételkedő 1900-ban az a francia történész pap volt, aki hiányolta a lepel 1357 előtti útjának igazolását. Azóta nagyot változott a megítélés, hiszen ezt az űrt sikerült kitölteni. A világiak jelentős részének kételkedése az 1988-ban elvégzett C14-es vizsgálatok eredménye nyomán vált uralkodóvá. A szakemberek ugyanis olyan eredményre jutottak, hogy a lepel keletkezése az 1260 és 1390 közötti időszakra tehető. Ez egyfajta tudathasadást okozott a tudományos kutatásban. Holott az érvek aránya még ezzel együtt is körülbelül kilenc az egyhez lenne a lepel 1. századi eredete mellett.
– Milyen bizonyítékok szólnak a lepel hitelessége mellett?
– Szakemberek kimutatták, hogy a rajta látható kép nem festve van, hanem háromdimenziós. Nincs olyan festő, aki anatómiailag ennyire pontos negatív képet tudna festeni egy emberről. Megtalálták továbbá Pilátus legkisebb pénzérméjének, a leptonnak a rajzolatát mindkét szemhéjon, ezt pénzérmeszakértők hitelesítették. Német kriminológiai szakorvosok igazolták, hogy a szívből valóban vér és víz folyt, ahogyan az evangéliumban olvassuk. Mintavételek révén sikerült kimutatni az AB vércsoportot is, valamint bizonyítást nyert, hogy a lepelbe tekert test körülbelül 36 óráig lehetett a sírban. Kimutatták, hogy egy valóságosan megostorozott és keresztre feszített, 30-35 év közötti férfi testének lenyomata van a leplen, teljes anatómiai hitelességgel, a zsidókra jellemző haj- és szakállviselettel, töviskorona nyomaival. Kimutatták, hogy a lepel képe a test kisugárzása által keletkezett, erre a kutatók nem találtak természetes magyarázatot. Igazi szenzáció volt később, hogy DNS-nyomokat is találtak a vászon anyagában.
– Mi magyarázza akkor a C14-es vizsgálat mindennek ellentmondó eredményét?
– Ez az egyetlen komoly ellenérv a lepel hitelessége ellen. Amikor II. János Pál pápát megkérdezték, mi a véleménye erről, azt válaszolta: várjuk meg a tudomány további eredményeit. Ma már ezek is a kezünkben vannak: 1994-ben Garza Valdes amerikai professzor megtalálta a perdöntő magyarázatot. Maja relikviák kutatása során fedezte fel azt a láthatatlan réteget, amely élő és holt baktériumokból áll vegyesen, és ennek a vastagságától függ, hogy milyen mértékben zavarja meg a C14-es vizsgálatok eredményét. Ezért az eredeti koránál akár ezer évvel vagy annál többel is későbbinek mutathatja ki az egyes relikviákat. Ez történt a lepel esetében is. Valdes felfedezése adott magyarázatot arra is, hogy a kiváló angol egyiptológus, múmiakutató, Rosalie David miért találta körülbelül ezer évvel későbbinek a múmiákat beburkoló szövet, az úgynevezett bandázs eredetét a testhez viszonyítva. A C14-es vizsgálat pedig nem hatékony olyan környezetben sem, ahol zsír vagy olaj van jelen. Márpedig a leplet a Chambéryben történt tűzeset után a nővérek olajban kimosták, hogy eltüntessék a károsodás nyomait.
– Ön mivel magyarázza mindezek után, hogy továbbra is sokan vannak a kétkedők a témával kapcsolatban?
– A lepel hitelességét azért kérdőjelezik meg még ma is nagyon sokan, mert ez Jézus Krisztus szenvedésének, sőt a hivők szemében feltámadásának is tanúja, s így a világ legértékesebb relikviája. Vannak azonban olyanok, akik ezt nem fogadják el, mert ellenkezik világnézetükkel, vagy egyszerűen csak azzal, amit a tévében látnak és hallanak a lepelről.
Magyar Hírlap
Szabó Palócz Attila
2010-04-24
Tíz év után láthatja ismét a nagyközönség a restaurált torinói leplet, „a kereszténység első számú és legkiemelkedőbb relikviáját” a város székesegyházában. A Passio Christi, Passio hominis, azaz Krisztus szenvedése, az emberek szenvedése című kiállításra mintegy kétmillió olasz és külföldi turistát várnak. XVI. Benedek pápa május másodikán utazik Torinóba, hogy megtekintse a leplet, és imádkozzon mellette. Boda László teológus és eredetkutató, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem nyugalmazott tanára a torinói lepel egyik legjelesebb magyar kutatója nyilatkozott lapunknak.
Boda László: A lepel vándorlásának útját a vászonba tapadt pollen révén lehet rekonstruálni
– Hittudományi szempontból mi a relikvia jelentősége?
– Az evangéliumok adnak ugyan információt a lepelről, de arról nem, hogy azonos lenne azzal az 1,1 méter széles és 436 centiméter hosszú vászonnal, amelyet Torinóban most újra kiállítanak mint Jézus megalapozottan eredetinek tekinthető halotti leplét. Mivel azonban a bibliatudomány csak a világi tudományok révén lehet tudomány, egészen különös a lepel kisegítő szerepe bizonyos részletek szempontjából, amelyek nincsenek benne az evangéliumban. Hiszen számos szaktudós csaknem százötvenezer munkaórát szánt már a lepel eredetiségének kutatására.
– Hogyan viszonyul az egyház a relikviához, hitelesnek tekinti?
– Az egyház senkitől sem követeli meg, hogy fogadja el a lepel hitelességét, annak tisztelete Jézus Krisztusra vonatkozik. A hittudomány szempontjából az a lepel kivételes jelentősége, hogy János apostol és evangélista sokáig érthetetlen húsvéti vallomását megmagyarázza: „Látta és hitt” (Jn 20, 8). Ezt a vallomást századokon át az üres sír látványával próbálták magyarázni a Biblia tudósai, de maguk is és a hívek is érezték, hogy ez nem meggyőző. Az üres sír láttán az asszonyok is azt hitték, hogy Jézus holttestét elvitték a sírból. A magyarázatot a lepel adja meg, amelyet János kibontott: ő látta, hiszen ott volt, amikor nagypéntek este a lepelbe belétekerték Jézus testét. Akkor azonban a vászon csupa vér volt. Húsvét reggelén azonban ugyanaz a lepel már megváltozott. Közepén ekkor már ott volt a foszforeszkáló arc- és testkép, ami pont olyan, mint egy fotónegatív, csak nem fotópapíron van, hanem egy lenvásznon. Ezt látta János, és ezért hitt már akkor is a feltámadottban.
– A lepel sokáig lappangott, majd 1357-ben tűnt fel Európában. Hogyan került ide, honnan került elő?
– A leplet 1357-ben állították ki először mint Krisztus kereszthalálának egyetlen igazolható relikviáját. Útja innentől pontosan nyomon követhető: a Savoyaiak tulajdonába került – mi is jól ismerjük Savoyai Jenő szobrát a várban –, majd 1532-ben, a család Chambéry várának kápolnájában majdnem elégett egy a tűzben. A szélén ma is láthatók az égési nyomok. A Savoyaiak vitték a leplet később Torinóba, és egyik leszármazottjuk a pápának ajándékozta.
– Mit sikerült kideríteni a lepel 1357 előtti útjáról?
– Ezt az időszakot és a lepel vándorlásának útját a vászonba tapadt pollen révén lehet rekonstruálni: Jeruzsálem, Edessza, majd Konstantinápoly, ahonnan 1204 után a franciaországi Lirey-be került. A keresztesek ugyanis, akiknek a vezetői franciák voltak, elfoglalták és kifosztották Konstantinápolyt. Gondot okoz annak megállapítása is, hogy azonos-e a ma ismert lepel azzal, amelyet 944-től 1204-ig Konstantinápolyban őriztek.
– Ezen a ponton van a történetnek egy magyar szála is…
– Igen. Sajnos kevesen tudják, hogy a lepel azonosításában kivételes jelentősége van a mi Pray-kódexünknek, amely Jézus eltemetését is ábrázolja, s ezért is vált világhírűvé. Ez a 12. század végén került hozzánk, ma a Széchenyi könyvtárban őrzik. Nemrég mutatták be egy kiállításon, de az ugyancsak itt található Halotti beszédre koncentráltak, a kivételes jelentőségű ábrázolást csak másolatban mutatták be. A Pray-kódex jelentőségét alig ismerik, hiszen a pártállam annak egyházi jellege miatt a háttérbe szorította, noha értékében akár a Szent Korona kódexbeli megfelelőjének is tekinthető.
– Milyen vizsgálatokat végeztek el a szakemberek a torinó leplen, és milyen megállapításokra jutottak?
– A lepel hitelességével összefüggésben érdekes, hogy papok voltak az első kételkedők, és világi kutatók – köztük többen nem is vallásosak – álltak ki mellette. A papok ugyanis az evangélium szövegeit tanulmányozták, a világi kutatók pedig magát a leplet vizsgálták. A kételkedések sorozata voltaképpen 1898-ban indult el, amikor Secondo Pia ügyvéd elkészítette az első fotót a lepelről, és megdöbbenésére, a felvétel negatívja adta vissza a pozitív képet. Addig ugyanis a leplen látható alakot pozitív képnek gondolták. Piát ekkor csalónak bélyegezték, de az utókor fényesen igazolta, hogy az általa pozitívra változtatott kép az igazán megrendítő. Ez indította el aztán a lepel máig tartó drámáját a hitelesség kérdésében.
– Milyen érvek és ellenérvek hangzottak el?
– Az első neves kételkedő 1900-ban az a francia történész pap volt, aki hiányolta a lepel 1357 előtti útjának igazolását. Azóta nagyot változott a megítélés, hiszen ezt az űrt sikerült kitölteni. A világiak jelentős részének kételkedése az 1988-ban elvégzett C14-es vizsgálatok eredménye nyomán vált uralkodóvá. A szakemberek ugyanis olyan eredményre jutottak, hogy a lepel keletkezése az 1260 és 1390 közötti időszakra tehető. Ez egyfajta tudathasadást okozott a tudományos kutatásban. Holott az érvek aránya még ezzel együtt is körülbelül kilenc az egyhez lenne a lepel 1. századi eredete mellett.
– Milyen bizonyítékok szólnak a lepel hitelessége mellett?
– Szakemberek kimutatták, hogy a rajta látható kép nem festve van, hanem háromdimenziós. Nincs olyan festő, aki anatómiailag ennyire pontos negatív képet tudna festeni egy emberről. Megtalálták továbbá Pilátus legkisebb pénzérméjének, a leptonnak a rajzolatát mindkét szemhéjon, ezt pénzérmeszakértők hitelesítették. Német kriminológiai szakorvosok igazolták, hogy a szívből valóban vér és víz folyt, ahogyan az evangéliumban olvassuk. Mintavételek révén sikerült kimutatni az AB vércsoportot is, valamint bizonyítást nyert, hogy a lepelbe tekert test körülbelül 36 óráig lehetett a sírban. Kimutatták, hogy egy valóságosan megostorozott és keresztre feszített, 30-35 év közötti férfi testének lenyomata van a leplen, teljes anatómiai hitelességgel, a zsidókra jellemző haj- és szakállviselettel, töviskorona nyomaival. Kimutatták, hogy a lepel képe a test kisugárzása által keletkezett, erre a kutatók nem találtak természetes magyarázatot. Igazi szenzáció volt később, hogy DNS-nyomokat is találtak a vászon anyagában.
– Mi magyarázza akkor a C14-es vizsgálat mindennek ellentmondó eredményét?
– Ez az egyetlen komoly ellenérv a lepel hitelessége ellen. Amikor II. János Pál pápát megkérdezték, mi a véleménye erről, azt válaszolta: várjuk meg a tudomány további eredményeit. Ma már ezek is a kezünkben vannak: 1994-ben Garza Valdes amerikai professzor megtalálta a perdöntő magyarázatot. Maja relikviák kutatása során fedezte fel azt a láthatatlan réteget, amely élő és holt baktériumokból áll vegyesen, és ennek a vastagságától függ, hogy milyen mértékben zavarja meg a C14-es vizsgálatok eredményét. Ezért az eredeti koránál akár ezer évvel vagy annál többel is későbbinek mutathatja ki az egyes relikviákat. Ez történt a lepel esetében is. Valdes felfedezése adott magyarázatot arra is, hogy a kiváló angol egyiptológus, múmiakutató, Rosalie David miért találta körülbelül ezer évvel későbbinek a múmiákat beburkoló szövet, az úgynevezett bandázs eredetét a testhez viszonyítva. A C14-es vizsgálat pedig nem hatékony olyan környezetben sem, ahol zsír vagy olaj van jelen. Márpedig a leplet a Chambéryben történt tűzeset után a nővérek olajban kimosták, hogy eltüntessék a károsodás nyomait.
– Ön mivel magyarázza mindezek után, hogy továbbra is sokan vannak a kétkedők a témával kapcsolatban?
– A lepel hitelességét azért kérdőjelezik meg még ma is nagyon sokan, mert ez Jézus Krisztus szenvedésének, sőt a hivők szemében feltámadásának is tanúja, s így a világ legértékesebb relikviája. Vannak azonban olyanok, akik ezt nem fogadják el, mert ellenkezik világnézetükkel, vagy egyszerűen csak azzal, amit a tévében látnak és hallanak a lepelről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése