A Miatyánk Jézus anyanyelvén

Reformátusok Lapja, LIII. évf. 1. sz. - 2009-01-04

Németh Pál

Nem ígérhetjük, hogy a magnófelvétel hűségével adjuk vissza az Úr imádságának eredeti hangzását. Ez kétezer év távolából amúgy is lehetetlen. Ám több sémi nyelv ismeretében nincs kétségünk afelől, hogy megközelítőleg ezek a szavak és efféle kiejtéssel hagyták el a mi Urunk Jézus ajkát, amikor imádkozni tanította az övéit.

„Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy…”

Az ‘atya’ szó arámiul abá. Megszólító esete (vocativus) három helyen szerepel az Újszövetség görög szövegében (Mk 14,36; Róm 8,15; Gal 4,6). Az a magánhangzót nem magyarosan, ajakkerekítéssel ejtjük, hanem ajakkerekítés nélkül, palócosan. Ha az abá főnevet többes szám 1. személyű birtokos személyraggal látjuk el, így hangzik: abún. A hangsúly nem a szó elején, hanem a második szótagon van.

A ‘menny’ kifejezés arámiul semajjá. Az emelt e betűvel jelölt hangzót nagyon rövid, zárt e-nek ejtjük. A ‘-ban, -ben’ jelentésű b prepozíciót a szó elé ba formában illesztjük. A ‘mennyben’ kifejezés így hangzik: basmajjá. Ezt megelőzi az ‘aki, amely’ jelentésű d vonatkozó névmás: debasmajjá. Így a szó jelentése: ‘aki a mennyben vagy’. A szóhangsúly az utolsó előtti szótagon van.

A teljes szövegrész így hangzik (a hangsúlyos szótagok vastagon szedve):

abún debasmajjá – jelentése: ‘Mennyei Atyánk’!

„Szenteltessék meg a te neved…”

A kds mássalhangzólánc a sémi nyelvekben a ‘szentség’ fogalmát jelöli. Itt a k hangzó kiejtése veláris, tehát a szájpadlás mögött, a lágyszájpadlás (velum) segítségével ejtjük. Ebből képzik az itkaddas igét, amelynek visszaható jelentése van: ‘szentnek mutatkozik’. A befejezetlen szemléletű (jelen-jövő) egyes szám 3. személyű forma: nitkaddas. A szóhangsúly a második szótagon van: nitkaddas.

A sem szó nevet jelent. Arámi-szír nyelven semá. Birtokos személyraggal ezt az alakot kapja: semákh. A szó végi k hangot az egyszerűség kedvéért ugyanúgy ejtjük, mint a magyar k-t, de meg kell jegyeznünk, hogy nagy valószínűség szerint már Jézus korában is spiráns kiejtése (réshang) volt, ezt jelezzük a k utáni h hanggal. A kettőt együtt kemény h-nak ejtjük. A továbbiakban nem jelöljük következetesen a spiráns ejtésű bgdkft hangzókat, mert ezek kiejtése nekünk magyaroknak nagyon szokatlan – nitkaddas semákh.

„Jöjjön el a te országod…”

A szír ’etá ige jelentése: ‘eljön, megérkezik, visszatér’. Ismerős ez a szó az 1Kor 16,22-ből: máran athá. A téte nőnemű 3. személyű befejezetlen cselekvést jelölő ige. A malkútá ‘királyságot’ jelent, amely birtokos személyraggal így hangzik: téte malkútákh – ‘A te királyságod jöjjön el’!

„Legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is...”

A hevá létige befejezetlen hímnemű egyes szám 3. személyű alakja: nihve. A cebjáná főnév jelentése: ‘akarat’, amely 2. személyű birtokos személyraggal így hangzik: cebjánákh. Az ajkanná jelentése: ‘mint, ahogy’. A ‘menny’ kifejezés, amint láttuk, arámiul semajjá. A ‘-ban, -ben’ jelentésű b prepozíciót a szó elé ba formában illesztjük. A ‘mennyben’ kifejezés így hangzik: basmajjá. Ezt megelőzi az ‘aki, amely’ jelentésű d vonatkozó névmás: debasmajjá. Így az ajkanná debasmajjá kifejezés jelentése: ‘amiképpen a mennyben’. Az áf szócska azt jelenti: ‘is, szintén’. Az ar’á szó jelentése: ‘föld’. A ‘-ban, -ben’ jelentésű b prepozíciót a szó elé ba formában illesztjük. A ‘földön’ kifejezés így hangzik: bar’á – ajkanná debasmajjá áf bar’á.

„Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma!”

A jhb ige jelentése ‘ad, ajándékoz’, felszólító módja (imperativus) hab. A ‘-nak, -nek’ jelentésű l prepozíció többes szám 1. személyraggal ellátott alakja: lan (‘nekünk’). A lahmá szó jelentése: ‘kenyér, élelem’. A szúnkáná kifejezés jelentése: ‘szükséglet’, ehhez illeszkedik a többes szám első személyű birtokos személyrag: szúnkánan, eléje pedig az ‘aki, amely’ jelentésű d vonatkozó névmás: deszúnkánan , ‘amelyre szükségünk van’. A jáumáná időhatározó: ‘a mai napon’.

hab lan lahmá deszúnkánan jáumáná – ‘A mi szükséges eledelünket (kenyerünket) add meg nekünk ma’!

„És bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek…”

A sbk ige jelentése: ‘elhagy, elenged, megenged, megbocsát’. Ezt a szót használja Jézus a kereszten: „Miért hagytál el engem”, lemáná sabaktáni? (vö. Mt 27,46). Itt az ige az adósság elengedésére, a bűn megbocsátására vonatkozik. Felszólító módban (imperativus) sebók, eléje illesztjük az ‘és’ jelentésű v kötőszót va formában: vasbók. A ‘-nak, -nek’ jelentésű l prepozíció többes szám 1. személyraggal ellátott alakja: lan (‘nekünk’). A haubé többes számú főnév, jelentése: ‘bűnök, vétkek’ ehhez illeszkedik a többes szám első személyű birtokos személyrag: haubajn. Az ajkanná jelentése: ‘mint, ahogy’. Az áf szócska azt jelenti: ‘is, szintén’. Ezt megelőzi az ‘aki, amely’ jelentésű d vonatkozó névmás: deáf. A többes szám 1. személyű személyes névmás henan (‘mi’) sebakín (megbocsátók), hajjábá ‘vétkes’ a többes szám 1. személyraggal a többes számú forma: hajjábajn, előtte a ‘-nak, -nek’ jelentésű l prepozíció. A lehajjábajn jelentése: ‘az ellenünk vétkezőknek’ – vasbók lan haubajn ajkanná deáf henan sebakín lehajjábajn.

„És ne vígy minket a kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól!”

A lá tagadószó, lá ta’lan, ‘ne vígy minket’ niszjóná: ‘kísértés, próbatétel’ előtte a ‘-ba, -be’ jelentésű l prepozíció: leniszjóná ellá (vö. görög ‘alla’) jelentése: ‘de, hanem’. A fcj ige ‘szabadítást, megmentést’ jelent. Utána az n többes szám 1. személyű tárgyi személyrag: faccán, ‘szabadíts meg minket’ min: ‘-tól, től’ bísá: ‘gonosz’ – velá ta’lan leniszjóná ellá faccán min bísá.

„Mert tiéd az ország, és a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.”

A mittol szócska jelentése: ‘mert’ dedílákhí :‘tied’ malkútá :‘királyság’ hajlá: ‘hatalom’ tisbóhtá:‘dicséret, dicsőség’ le’álam ’álmín :‘mindörökké’ ámén: ‘ámen’ – mittol dedílákhí malkútá vehajlá vetisbóhtá le’álam ’álmín ámén.

Íme, az Úri imádság szír-arámi nyelvű szövege úgy, amint azt az arámi nyelvet beszélő keresztyének használták és használják ma is az istentiszteleteken és a személyes kegyességben. A korhű kiejtés árnyalati kérdéseit lehet vitatni, de nem jutunk eredményre. Ha valaki a magyar olvasási szabályoknak megfelelően (a megjelölt szóhangsúlyokkal) elolvassa ezt a szöveget, megközelítőleg azt a hangzást fogja elérni, ahogyan Jézus korában kiejtették, és ahogy Jézus ajkáról is elhangozhatott:

abún debasmajjá
nitkaddas semákh
téte malkútákh
nehve cebjánákh
ajkanná debasmajjá áf bar’á.
hab lan lahmá deszúnkánan jáumáná
vasbók lan haubajn ajkanná deáf henan sebakín lehajjábajn
velá ta’lan leniszjóná ellá faccán min bísá
mittol dedílákhí malkútá vehajlá vetisbóhtá le’álam ’álmín ámén.