A világ Charles Darwin születésének 200., A fajok eredete című műve megjelenésének pedig 150. évfordulójára emlékezik. Bár a hasonlóságok megfigyelésén alapuló elméletre számtalanszor rácáfoltak az ősleletek (még a sokszor hamisítottak is) illetve a rohamosan fejlődő genetika, mégis vallásos meggyőződésként ragaszkodnak hozzá éppen azok az ateisták is, akik egyedül az észérvekre hagyatkoznak. Nem sikerült alternatívaként kinőnie magát a evolucionizmus és bibliai teremtéstan között elhelyezkedő intelligens dizájn, a kreacionizmus elmélete sem - ahogy a liberális bibliaértelmezéseknek sem sikerült. A legkonzervatívabb római katolikus egyház is nyitottságot mutat az olyan tudósok felé, mint Galilei vagy Darwin, de elméleteiket nem tudja korlátlanul elfogadni. Talán éppen a rohamosan fejlődő genetika fog rácáfolni a fajok közötti kapcsolatra, amikor végre sikerül az élő vagy akár számos kihalt faj génállományát feltérképezni. Számos kutatócsoport már most egy közös alap-géntérképről beszél, amely egy pontszerű kisugárzó fejlődést feltételez. Az emberszabású majmok hasonlósága az emberhez, mely az evolúcióelmélet egyik kapaszkodója, szintén megkérdőjelezhető, hiszen az olyan állatoknak a géntérképe, mint a patkány, szarvasmarha (a hindu vallásban mellesleg szent állatok...) sokkal több közös részt mutat az emberével, mint a nagymajmok. Darwin elmélete pedig az emberi fajon belüli érvényesülés elméletét is feltételezi, az erősebb faj fennmaradásának a tanát, amit Darwin a fehér emberként deklarált... A kereszténységet támadók és ateisták erről a kényelmetlen tanról gyakran megfeledkeznek. Hogy az evolúció leállt vagy nem is létezik, hogy ellentétben áll-e a vallásos és a tudományos meggyőződés - amelyről könyvek és cikkek milliói születtek már -, nem tudni. Mindenesetre a Teremtő enegedi meg számunkra a tudomány fokozatos és felelősségteljes felhasználását és az emberiség javára való fordítását. Addig is megmarad az örök kérdés: miért van akkor még mindig mellbimbója a férfiaknak?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése