Kiderült: Gyászosan kevés a szakképzett ördögűző
Kevés az ördögűző Amerikában
Heti Válasz
2011.03.11.
Vészhelyzet van, mert nem jelentkeznek elegen szakképzett ördögűzőnek.
Ötvenhat püspök és hatvanhat pap - köztük Timothy Dolan New York-i érsek segédje - dugta össze a fejét a minap Baltimore városában. Azt mondták, azért, mert vészhelyzet van: nem tudják elégséges mértékben kiűzni honfitársaikból az ördögöt.
A papok ugyanis fontos témáról értekeztek: az ördögűzés gyakorlatáról. Beszámoltak, eszmét cseréltek, tanakodtak, javaslatokat tettek, és főleg, aggodalmaskodtak. Mert az Egyesült Államokban nincs elé ördögűző pap. „Az ördögűzés liturgiáját könnyű megtanulni, de hiányoznak azok, akik elsajátítanák!" - mormogott elégedetlenkedve Daniel Di Nardo, houstoni érsek.
Az ezzel foglalatoskodó papok lélekszáma drámaian csökkent az elmúlt években. Az óriási országban összesen vagy öt-hat pap bíbelődik a Sátánnal; pontosabban mindössze ennyien vannak, akik szakszerűnek mondott módon űzik ki az ördögöt. Ők aztán nyakig elmerülnek a munkában. Az Egyesült Államokba ugyanis egyre többen vándorolnak be - elsősorban Latin-Amerikából - katolikus hitben élők, s évente mintegy négyszázan kérik, hogy űzzék ki belőlük a Gonoszt. De pechükre nincs elég szakember.
Az ördögűzés a katolikus egyház fontos rítusának számít. (Maga II. János Pál pápa is - saját elmondása szerint - egyszer végigcsinálta az egész szertartást.) Pontos szabályai és előírásai vannak. Főtudorainak egyike: don Gabriele Amorth, a nyolcvanhatodik évében lévő atya, az egyik leghíresebb ördögűző pap Rómában. Ahol egyébként manapság gyakrabban űznek ördögöt, mint valaha! Sőt: 1993-ban a pápa új ördögűző papokat nevezett ki, 1999-ben pedig a Vatikán - négyszáz évnyi „figyelmetlenség" után - egyenesen megújította az ördögűzés szertartásrendjét.
Ördögöt, úgy tűnik fel, mindenhol űznek, nemegyszer botrányt is kavarva. 2003-ban például a grönlandi kormány ebbe bukott bele; tudniillik a kormányfő kabinetfőnöke ördögűzőt kért fel a kormányhivatalok „megtisztítására".
Szóval, az ördögűzéshez érteni kell, ehhez szakiskolát kell végezni, s nem másutt, mint a vatikáni egyetemen. A Róma külvárosában található Pontifical Regina Apostolorum Egyetem a másodéves hallgatóknak tartja, négy hónapon keresztül, az ördögűző kurzusokat. Nem mindenki válik ördögűzővé, mondják az egyetem professzorai, de szerintük a jó papnak tudnia kell, hogyan állapítsa meg, hogy valakit megszállt-e a démon, vagy csak egyszerűen pszichológiai problémákkal küszködik.
Hozzáértő ördögűzők szerint négy jele van, ha valakit tényleg megszállt az ördög. Éspedig: ha az illető olyan nyelven szólal meg, vagy ért, amely korábban ismeretlen volt a számára, ha fizikai ereje aránytalan az alkatához vagy az életkorához képest, ha hirtelen járatossá válik az okkultizmus rejtélyeiben, s ha fizikai averzióval, netán erőszakos cselekedettel jelzi, hogy ellenszenvesek neki a szentséges dolgok - például az áldozás, az imádkozás, vagy egyszerűen csak a szentelt víz - iránt.
S mi a teendő, ha már megtörtént a baj? Vagyis állítólag a démon lett az úr?
A kiűzésének mondott szertartás azzal kezdődik, hogy a „megszállt" embert a pap megkeni megszentelt olajjal, ráteszi a kezét, s miközben folyamatosan imádkozik és keresztet tart előtte, szentelt vízzel megáldja. A rituálénak speciális imái vannak. A jó pap - mint például don Gabriele Amorth, aki magyar nyelven is megjelent könyveiben beszél erről - a szertartás alatt kikérdezi az ördögöt.
Megkérdezi, hogy mikor és hogyan költözött az illető testébe, történt-e rontás, és ha igen, hogyan történt, kapott-e már felszólítást az Úrtól a távozásra? Az ördög - szintén don Amorth szerint - nagyon intelligens, a világ minden nyelvén ért és beszél, és annak a nyelvén szólal meg, akit megszállt. Amúgy nincs patája és farkincája (mármint az ördögnek), sőt, teste sincs, ahogyan ábrázolni szokták, hanem állítólag szellem. Amikor láthatóvá akarja tenni magát, akkor fiktív testben jelenik meg, attól függően, hogy mi a célja, mit akar elérni, legalábbis az ördögűzők szerint.
Mindazonáltal, mégsem könnyű megállapítani, hogy kinek is van valójában szüksége e szertartásra. Az amerikai katolikus egyházkerületekben ugyan évente négyszáz ördögűzést kérnek a hívek, de csupán kettőt-hármat végeznek el. S nyilván nemcsak paphiány miatt.
Kevés az ördögűző Amerikában
Heti Válasz
2011.03.11.
Vészhelyzet van, mert nem jelentkeznek elegen szakképzett ördögűzőnek.
Ötvenhat püspök és hatvanhat pap - köztük Timothy Dolan New York-i érsek segédje - dugta össze a fejét a minap Baltimore városában. Azt mondták, azért, mert vészhelyzet van: nem tudják elégséges mértékben kiűzni honfitársaikból az ördögöt.
A papok ugyanis fontos témáról értekeztek: az ördögűzés gyakorlatáról. Beszámoltak, eszmét cseréltek, tanakodtak, javaslatokat tettek, és főleg, aggodalmaskodtak. Mert az Egyesült Államokban nincs elé ördögűző pap. „Az ördögűzés liturgiáját könnyű megtanulni, de hiányoznak azok, akik elsajátítanák!" - mormogott elégedetlenkedve Daniel Di Nardo, houstoni érsek.
Az ezzel foglalatoskodó papok lélekszáma drámaian csökkent az elmúlt években. Az óriási országban összesen vagy öt-hat pap bíbelődik a Sátánnal; pontosabban mindössze ennyien vannak, akik szakszerűnek mondott módon űzik ki az ördögöt. Ők aztán nyakig elmerülnek a munkában. Az Egyesült Államokba ugyanis egyre többen vándorolnak be - elsősorban Latin-Amerikából - katolikus hitben élők, s évente mintegy négyszázan kérik, hogy űzzék ki belőlük a Gonoszt. De pechükre nincs elég szakember.
Az ördögűzés a katolikus egyház fontos rítusának számít. (Maga II. János Pál pápa is - saját elmondása szerint - egyszer végigcsinálta az egész szertartást.) Pontos szabályai és előírásai vannak. Főtudorainak egyike: don Gabriele Amorth, a nyolcvanhatodik évében lévő atya, az egyik leghíresebb ördögűző pap Rómában. Ahol egyébként manapság gyakrabban űznek ördögöt, mint valaha! Sőt: 1993-ban a pápa új ördögűző papokat nevezett ki, 1999-ben pedig a Vatikán - négyszáz évnyi „figyelmetlenség" után - egyenesen megújította az ördögűzés szertartásrendjét.
Ördögöt, úgy tűnik fel, mindenhol űznek, nemegyszer botrányt is kavarva. 2003-ban például a grönlandi kormány ebbe bukott bele; tudniillik a kormányfő kabinetfőnöke ördögűzőt kért fel a kormányhivatalok „megtisztítására".
Szóval, az ördögűzéshez érteni kell, ehhez szakiskolát kell végezni, s nem másutt, mint a vatikáni egyetemen. A Róma külvárosában található Pontifical Regina Apostolorum Egyetem a másodéves hallgatóknak tartja, négy hónapon keresztül, az ördögűző kurzusokat. Nem mindenki válik ördögűzővé, mondják az egyetem professzorai, de szerintük a jó papnak tudnia kell, hogyan állapítsa meg, hogy valakit megszállt-e a démon, vagy csak egyszerűen pszichológiai problémákkal küszködik.
Hozzáértő ördögűzők szerint négy jele van, ha valakit tényleg megszállt az ördög. Éspedig: ha az illető olyan nyelven szólal meg, vagy ért, amely korábban ismeretlen volt a számára, ha fizikai ereje aránytalan az alkatához vagy az életkorához képest, ha hirtelen járatossá válik az okkultizmus rejtélyeiben, s ha fizikai averzióval, netán erőszakos cselekedettel jelzi, hogy ellenszenvesek neki a szentséges dolgok - például az áldozás, az imádkozás, vagy egyszerűen csak a szentelt víz - iránt.
S mi a teendő, ha már megtörtént a baj? Vagyis állítólag a démon lett az úr?
A kiűzésének mondott szertartás azzal kezdődik, hogy a „megszállt" embert a pap megkeni megszentelt olajjal, ráteszi a kezét, s miközben folyamatosan imádkozik és keresztet tart előtte, szentelt vízzel megáldja. A rituálénak speciális imái vannak. A jó pap - mint például don Gabriele Amorth, aki magyar nyelven is megjelent könyveiben beszél erről - a szertartás alatt kikérdezi az ördögöt.
Megkérdezi, hogy mikor és hogyan költözött az illető testébe, történt-e rontás, és ha igen, hogyan történt, kapott-e már felszólítást az Úrtól a távozásra? Az ördög - szintén don Amorth szerint - nagyon intelligens, a világ minden nyelvén ért és beszél, és annak a nyelvén szólal meg, akit megszállt. Amúgy nincs patája és farkincája (mármint az ördögnek), sőt, teste sincs, ahogyan ábrázolni szokták, hanem állítólag szellem. Amikor láthatóvá akarja tenni magát, akkor fiktív testben jelenik meg, attól függően, hogy mi a célja, mit akar elérni, legalábbis az ördögűzők szerint.
Mindazonáltal, mégsem könnyű megállapítani, hogy kinek is van valójában szüksége e szertartásra. Az amerikai katolikus egyházkerületekben ugyan évente négyszáz ördögűzést kérnek a hívek, de csupán kettőt-hármat végeznek el. S nyilván nemcsak paphiány miatt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése