2011. március 15., kedd

1848-ban a papok nősülni is akartak

1848-ban a papok nősülni is akartak

http://www.delmagyar.hu/frame/dm_logo-kokarda.png

Délmagyarország
2011.03.15

Szeged - A cölibátus eltörlését is követelték 1848 tavaszán a Csanádi egyházmegye papjai. Sokan részt vettek a szabadságharcban – mindenkit utóbb azért nem csukhattak börtönbe az osztrákok, mert összeomlott volna az egyházmegye. Zakar Péter történész új forrásokra bukkant, a kutatása nyomán kibontakozó kép egyáltalán nem hasonlít ahhoz, amit eddig a „konzervatív" katolikus egyházról tanultunk.

http://www.delmagyar.hu/1848-ban_a__papok_nosulni_is_akartak/cikk/221/2208238/2.jpg

Megemlékezők a Klauzál téren




Tévhit, hogy az 1848–49-es szabadságharc és forradalom időszakáról már nem lehet újat megtudni. Aki veszi a fáradságot, új forrásokra, érdekes összefüggésekre bukkan – vallja Zakar Péter. A szegedi történész és politikus újrakezdte a kutatást egyik kedvenc témájában, a szabadságharc egyháztörténetében. Amikor a szegedi egyetemen Görgey Artúr hadügyminiszteri működéséből írta szakdolgozatát, talált a levéltárban egy újságközleményt: a hadügyminisztérium megköszöni az egri irgalmas barátoknak, hogy a honvédség számára készített gyógyszerek árának csak a felét fogadták el, a másik felét fölajánlották.

Kormányszóvivők lettek

A katolikus egyházról még a harmincas, negyvenes korosztály is azt tanulta az iskolában, hogy mindig császárpárti volt. Az előkerülő dokumentumokból, életrajzokból más derül ki.

– 1848 azért nagyon érdekes időszak a magyar történelemben, mert akkor minden olyan társadalmi, közéleti probléma, jelenség, amely a későbbi évtizedekben, sőt évszázadban bomlott ki, ekkor hirtelen és sűrítetten megjelent – mondja Zakar. – Az 1848. április 11-i törvényeket, amelyek lerakták a modern polgári Magyarország alapjait, az akkori politikai elit kéthetes, megfeszített munkával alkotta meg, gyakorlatilag közmegegyezéssel és közmegelégedésre – miközben németföldön hónapokig vitáztak, és semmire se jutottak, Párizsban, Bécsben pedig nagyon véres események zajlottak. Mivel a nép zöme nem is tudott olvasni, a Batthyány-kormány határozatait, a törvényeket a szószékekről hirdették ki a papok. El is magyarázták, mint a makói plébános, Makra Imre, hogy mi a közteherviselés, a törvény előtti egyenlőség, miért van szükség nemzetőrségre a közbátorság, vagyis a közbiztonság védelmében. Alapvető szerepük volt tehát abban, hogy az átalakulás békésen folytatódjon.

"Liberális fészek"

A Csanádi egyházmegyéről, amely nagy volt, és sokféle nemzetiség alkotta, annyi eddig is ismert volt, hogy főpapjai fontos szerepet töltöttek be a forradalomban. Lonovics József püspököt, a politikai konzervatív beállítottságú főpapság jeles alakját egri érsekké nevezték ki. Utódja, Horváth Mihály – akinek nevét a szentesi gimnázium is viseli – a függetlenségi nyilatkozat után vallás- és közoktatásügyi miniszter lett, és nem vehette át de jure a püspöki hivatalát. Az egyházmegye ügyeit előbb Fábry Ignác, majd Róka József helynök vitte, akinek nagyon nehéz dolga volt a temesvári császári hatóságok és a magyar oldal konfliktusai közepette. Rókát is várfogságra ítélték, ahogyan számos paptársát országszerte. Nevük abból a folyamodványból derül ki, amelyben az egyház kegyelmet kért számukra. Zakar eddig a Csanádi egyházmegye 60 papjáról derítette ki, hogy támogatta a forradalom és szabadságharc küzdelmeit.

– Nagyon eltérő világlátású emberek alkották ezt a szervezetet. A papneveldékben, köztük az elitnek fönntartott bécsi Pazmaneumban is, magyarító egyletek alakultak, hódítottak a forradalmi, liberális eszmék. A gazdag Brassai József csatári plébános már 1845-ben bejelentette Torontál vármegye közgyűlésén, hogy adót akar fizetni, mert túl nagy teher hárul a jobbágyokra. Megrendítő olvasmány Saaghy Vendel esztergomi egyházmegyés plébános levele, aki a szabadságharcban tábori lelkész volt, miközben falujába már bevonultak az oroszok. Azt írja utódjának, hogy „hazám sorsa az én sorsom, ha ez dűl, én is dűlök". Schaeffer Antal nagyjécsai segédlelkész egy irat tanúsága szerint két császári katonát fegyverezett le egyedül.

Töröljék el a cölibátust!

– Bár a munka elején tartok, a feldolgozott életrajzokból kiderül, hogy jó néhány pap a fogadalmát megszegve fegyvert is fogott. A bocsári Kovács István utóbb meg is nősült, kivándorolt Amerikába, és a polgárháború egyik csatájában halt hősi halált, az északiak oldalán – mesél a történész.

– Sokakat nagyon súlyos büntetés ért, a mezőhegyesi tábori lelkészt például Haynau kivégeztette. A forradalmár papokkal szembeni megtorlás mégsem lehetett alapos, mert kiderült: ha minden érintettet eltávolítanak, összeomlik a lelkészi szolgálat. Az is megfigyelhető, hogy a szervezet „összezárt", védte tagjait: az egyházmegyei szentszéki jegyzőkönyvekből egyszerűen kivágták azokat a lapokat, amelyekben terhelő adatokat lehetett volna találni.

Ez a történész munkáját is nehezíti

Az mégis kiderült, hogyan reagált a Csanádi egyházmegye elitje a társadalom forradalmi változásaira. 1848. június 15-én Temesváron a papnevelde tanárai megfogalmazzák a csanádi pontokat, lényegében demokratikus egyházkormányzatot akarnak. További követelések: évenkénti zsinat, magyaros ruhaviselet, méltányos állami fizetés, a cölibátus eltörlése. – A reformhoz csatlakozott több esperesi kerület, így a szegedi és a makói is. Magyari Alajos temesvári paptanár 1848. április 6-án Temes vármegye közgyűlésén a korabeli sajtó szerint azt mondta: „mindazok, akik a papi nőtlenséget eltörölni és a papokat házasodni feljogosítani kívánják, nem zabolátlan vágyakat akarnak kielégíteni, hanem az erényt, s erkölcsösséget szándékoznak előmozdítani". Ezek után érthető, a püspökök miért kerülték el, hogy ilyen körülmények között egyházmegyei zsinatokat tartsanak.

Összetartás a bajban

Követs András szőregi plébános a forradalmi eszmék híve volt, míg a szeged-palánki (belvárosi) esperes, Kreminger Antal nem annyira. Emiatt össze is zördültek egyszer, aminek nyoma van, mert Kreminger ellen egy panasz miatt vizsgálatot indítottak, s Követset tanúként hallgatták meg. Amikor a szabadságharc elbukott, Követs elvesztette jól jövedelmező plébániáját, és meg is büntették. Ám utóbb visszahelyezése ellen egy szót sem szólt Kreminger, pedig biztosan árthatott volna neki. Zakar Péter szerint az ilyen emberi viszonyok miatt is érdemes kutatni ezt a kort.


Nincsenek megjegyzések: