A vallási türelem
Unitárius blog - vallás és kultúra
Az unitárius vallás azért is szép, mert nem ismeri (soha nem is ismerte) a gyűlölködést, a kirekesztést, a vallási és társadalmi türelmetlenséget. Ez a szabadelvű keresztény felfogás és a vallási türelem elsősorban egyházalapító püspökünknek, Dávid Ferencnek köszönhető. Vele szemben viszont nem voltak türelmesek az erdélyi ellenreformáció irányítói: 1579-ben börtönbe zárták, ahol néhány hónap fogság után meghalt.
A 16. század második felében Nyugat-Európában még véres küzdelmek zajlottak a katolikusok és a protestánsok között. Az 1555-ben megkötött augsburgi vallásbéke ugyan szabad vallásgyakorlást biztosított az evangélikusoknak (a reformátusoknak nem), de ez valójában csak a fejedelmekre vonatkozott, akik megszabhatták alattvalóiknak, hogy milyen vallást kövessenek. 1598-ig kellett várni a vallásszabadság felé vezető út második lépésére, IV. (Bourbon) Henrik türelmi rendelete, az úgynevezett nantes-i ediktum megszületésére. Ezt azonban megelőzte a francia történelem egyik tragikus mozzanata, a Szent Bertalan-éj, amikor a katolikusok 2000 hugenottát öltek meg Párizsban.
Mindezzel szemben Erdélyben már 1568-ban sikerült megteremteni a négy történelmi keresztény vallás – katolikus, református, evangélikus, unitárius – szabad gyakorlásának feltételrendszerét, s ebben a folyamatban döntő szerepet játszott Dávid Ferenc. Idézzük ismét Erdő János unitárius teológiaprofesszor szavait: Dávid Ferenc teológiájának velejárója a vallási türelem és lelkiismereti szabadság állítása. A tolerancia számára nem közömbösség, humanista meggondolás, gyengeség, határozatlanság, meggyőződés vagy elkötelezés hiánya volt; hanem vallásából folyó hitelv, életút és magatartás, igazság iránti nyitottság, a felebarát iránti köteles tisztelet és szeretet kifejezése. Benne elismerte azt az emberi jogot, hogy mindenki szabadon vallhatja és taníthatja azt, amit helyesnek ítél. A türelem szerinte kizárja a félelmet, bizonytalanságot, erőszakot, elnyomást, fanatizmust; de lehetővé teszi a gondolatok, eszmék és tapasztalatok szabad kicserélését, a vallásos nézetek közeledését, hogy az emberek egymás személyét és hitfelfogását kölcsönösen tiszteljék, s egymással békében éljenek. Dávid Ferenc vallotta: a Szentírásban sehol sem olvassuk, hogy Isten igéjét és a vallást tűzzel-vassal kell terjeszteni. Krisztus országának népe és áldozata önkéntes, fegyverrel és fenyegetéssel az evangélium elfogadására nem kényszeríthető, hanem szabadon engedelmeskedik. ;,Nincs nagyobb esztelenség, sőt képtelenség, mint külső erővel kényszeríteni a lelkiismeretet és a lelket, aki felett hatalommal csak a teremtője bír” – írta, tanította Dávid Ferenc. A türelmetlenségtől és ennek következményeitől csak a tolerancia szabadíthatja meg a keresztényeket. Tűrjük meg egymást és tartsuk tiszteletben egymás hitét, mert mindnyájan Isten teremtményei vagyunk és egymásnak testvérei.
Unitárius blog - vallás és kultúra
Az unitárius vallás azért is szép, mert nem ismeri (soha nem is ismerte) a gyűlölködést, a kirekesztést, a vallási és társadalmi türelmetlenséget. Ez a szabadelvű keresztény felfogás és a vallási türelem elsősorban egyházalapító püspökünknek, Dávid Ferencnek köszönhető. Vele szemben viszont nem voltak türelmesek az erdélyi ellenreformáció irányítói: 1579-ben börtönbe zárták, ahol néhány hónap fogság után meghalt.
A 16. század második felében Nyugat-Európában még véres küzdelmek zajlottak a katolikusok és a protestánsok között. Az 1555-ben megkötött augsburgi vallásbéke ugyan szabad vallásgyakorlást biztosított az evangélikusoknak (a reformátusoknak nem), de ez valójában csak a fejedelmekre vonatkozott, akik megszabhatták alattvalóiknak, hogy milyen vallást kövessenek. 1598-ig kellett várni a vallásszabadság felé vezető út második lépésére, IV. (Bourbon) Henrik türelmi rendelete, az úgynevezett nantes-i ediktum megszületésére. Ezt azonban megelőzte a francia történelem egyik tragikus mozzanata, a Szent Bertalan-éj, amikor a katolikusok 2000 hugenottát öltek meg Párizsban.
Mindezzel szemben Erdélyben már 1568-ban sikerült megteremteni a négy történelmi keresztény vallás – katolikus, református, evangélikus, unitárius – szabad gyakorlásának feltételrendszerét, s ebben a folyamatban döntő szerepet játszott Dávid Ferenc. Idézzük ismét Erdő János unitárius teológiaprofesszor szavait: Dávid Ferenc teológiájának velejárója a vallási türelem és lelkiismereti szabadság állítása. A tolerancia számára nem közömbösség, humanista meggondolás, gyengeség, határozatlanság, meggyőződés vagy elkötelezés hiánya volt; hanem vallásából folyó hitelv, életút és magatartás, igazság iránti nyitottság, a felebarát iránti köteles tisztelet és szeretet kifejezése. Benne elismerte azt az emberi jogot, hogy mindenki szabadon vallhatja és taníthatja azt, amit helyesnek ítél. A türelem szerinte kizárja a félelmet, bizonytalanságot, erőszakot, elnyomást, fanatizmust; de lehetővé teszi a gondolatok, eszmék és tapasztalatok szabad kicserélését, a vallásos nézetek közeledését, hogy az emberek egymás személyét és hitfelfogását kölcsönösen tiszteljék, s egymással békében éljenek. Dávid Ferenc vallotta: a Szentírásban sehol sem olvassuk, hogy Isten igéjét és a vallást tűzzel-vassal kell terjeszteni. Krisztus országának népe és áldozata önkéntes, fegyverrel és fenyegetéssel az evangélium elfogadására nem kényszeríthető, hanem szabadon engedelmeskedik. ;,Nincs nagyobb esztelenség, sőt képtelenség, mint külső erővel kényszeríteni a lelkiismeretet és a lelket, aki felett hatalommal csak a teremtője bír” – írta, tanította Dávid Ferenc. A türelmetlenségtől és ennek következményeitől csak a tolerancia szabadíthatja meg a keresztényeket. Tűrjük meg egymást és tartsuk tiszteletben egymás hitét, mert mindnyájan Isten teremtményei vagyunk és egymásnak testvérei.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése