Mózes a Wall Streeten
Népszava
Bonta Miklós
2011. január 15.
A rendszerváltás hajnalán az a fáma járta, hogy a nálunk egyre szaporodó dél-koreai cégek Magyarországra irányított vezetői csak olyanok lehettek, akik tagjai voltak az úgynevezett Koreai Egyháznak. Az üzleti és a vallási küldetés a 20. század legvégén a távol-keleti ország képviselőinek külföldi megjelenésében tehát egyértelműen összefonódott.
Talán azért, mert a Koreai Egyház, amely a neoprotenstáns, pünkösdi felekezetek közé sorolható, kezdetei az elmúlt század elején európai misszionáriusok tevékenységéhez volt köthető. Ők híveiket arra intették, hogy takarékosan bánjanak a külföldi pénzekkel, és tanuljanak meg önerőből építkezni. (A missziós tevékenység fényes sikerét mi sem bizonyítja jobban, minthogy az egykor buddhista Dél-Korea lakosságának negyven százaléka egy évszázad alá újkereszténnyé vált. A modern civilizációk körében ilyen hatalmas arányú katolicizálódásra ilyen rövid idő alatt sehol másutt nem akadt példa.)
Az elmúlt fél évszázad egyháztörténetéhez az is hozzátartozik, hogy a Koreai-félsziget déli felén megagyülekezetek jöttek létre, amelyek egy-egy sportcsarnokban, stadionban tartják istentiszteleteiket, hiszen az egykori buddhistából neoprotestáns vezető lelkésszé avanzsált Yonggi Cho mára milliónyira duzzadt létszámú hívei aligha fértek volna el még egy tágas imaházban sem. A gyülekezet tagjai a hitéletben való jártasság mellett elsajátították az üzleti tisztesség gyakorlásának fortélyait, a vezetési ismereteket és a hálózatok kiépítésének elveit.
Nem csoda, hogy a dél-koreai multik számára - a nélkülözhetetlen szakmai ismeretek mellett - a nemzetközi gazdaság egyes őrhelyeire küldött embereiknél alapkövetelmény volt a hitéleti gyakorlat. Be is lakták templomukat nálunk a Városliget szomszédságában, ahol az imaalkalmakra összejőve rendszeresen kicserélték tapasztalataikat arról, amivel a magyar ugaron találkoztak. Nem tudom, mi zajlott le ebben az áhítatos környezetben, az azonban bizonyos, hogy a dél-koreai cégek és pénzintézetek első számú célpontjává vált Magyarország.
A Samsung, a KDB Bank vagy a Hankook eredményeivel nincs mit szégyenkezniük, ez feltehetően csak otthoni vallási elöljáróikat, de magát az Örökkévalót is megelégedettséggel tölthette el. A Koreai Egyház keresztényei azonban először talpraesettségüket természetesen először otthon bizonyították, mielőtt messzi útra keltek. Megtért hívők ülnek a globális világcégek igazgatóságaiban, a hadsereg vezetésében, és közülük került ki már nem egy miniszterelnök is. A sokszoros koreai dollármilliárdosok sorában is szép számmal előfordulnak Yonggi Cho elveinek töretlen követői.
A Biblia szelleme természetesen nem csak a távoli Ázsiában vált üzleti élet egyik vezető életelvévé. A megszámlálhatatlan felekezetű Egyesült Államokban, nem véletlenül teszik az elnökök beiktatásukkor a Bibliára teszik kezüket. Egy olyan országban, ahol a tőzsdei élet vezető napilapja, a Wall Street Journal cikke néhány esztendővel ezelőtt arról számolt be, hogy számos amerikai vállalati vezető fordul a Szentíráshoz tanácsért. Ők azok, akiknek a zsidó-keresztény kultúrkör által kijelölt értékrend és a Szentírás döntési mintája vezérelvként vonul végig mindennapi tevékenységén.
Gyakran bizonyítva azt a marxi társadalmi törvényszerűségi elvet, amely a cselekvéselmélet egyik szállóigéjévé vált: "Nem tudják, de teszik." A közelmúltban jelent meg a Nemzeti Tankönyvkiadó gondozásában Tomka János és Bőgel György Vezetés egykor és most című kötete, amely a Biblia és a menedzsment kapcsolatát vizsgálja. A szerzők idézik Jim Collins Jóból kiváló című bestsellerét, amelyben fellelik azt a hivatkozást, hogy a Fortune 500-as cégek vezetőinek személyiségprofilját vizsgálva azt találták, hogy a szakmai eltökéltség mellett a személyes alázat különbözteti meg a legkiemelkedőbb vezetőket. Ennek ismeretében aligha csodálkozunk a kötet előszóírójának azon az érvén, hogy "a szaksajtóban, konferenciákon felkapott vezetői irányelvek jó része gyorsan feledésbe merül, ám a Biblia lapjain sok időtálló, általános érvényű vezetői tanácsot találhatunk."
A vallásos iratokban rendszerint előfordul a pénzhez való viszony, végső soron a meggazdagodás megítélése. Már az antik mitológiában a régi asszírok kedvence a pénz- és a bőség istene, Mammon volt. Arámi nyelven ez a kifejezés a bálványként imádott pénzt, vagyis a gazdagságot (fényűzést) jelöli. A Biblia erről mint a "pénz szerelméről" szól. Elítéli a mammonizmust, a pénzimádatot, a féktelen nyereségvágyat, a vagyon megszerzéséért folytatott - esetenként öldöklő - harcot. A Szentírás ezt két egymással folytonos küzdelmet folytató mentalitás, a Mammon szelleme és az Isten Szentlelkének csatájaként írja le.
A modern kor vallásos irodalma azonban újraértelmezi mindezt, és enyhe túlzással eljut odáig: meggazdagodni szabad, de csak korlátok között. Mielőtt azonban a hívő lélek megnyugodna abban, hogy pénzszerzésére, vagyonosodására a Mindenható rábólintana, a korszerű Biblia-magyarázók azonnal intőn emelik fel ujjukat: a Szentírás tudomásul veszi, sőt tisztességesnek is tartja, ha valaki meggazdagodik, de soha nem szabad megfeledkezni arról, hogy ez bizony az üdvösség szempontjából nem is kevés veszélyt is rejt magában. Mert mit is ír az Újtestamentum? "Akik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértésbe, meg tőrbe és sok esztelen és káros kívánságba esnek, melyek az embereket veszedelembe és romlásba merítik. Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme, mely után sóvárogván némelyek eltévelyedtek a hittől és magukat általszegezték sok fájdalommal." (1Tim 6,9-10)
Az intelemből világosan kitetszik: meggazdagodni - mégha lassan, tisztességesen tesszük is - rizikós mutatvány. Ezzel szemben gyors vagyonosodástól már nagyon is illik tartózkodni, mert ,,Aki hirtelen akar meggazdagodni, büntetlen nem marad ... (Péld 28,20b) Egyszerű logikai úton levezethető, hogy aki a gyors meggazdagodás hívévé szegődik, az bizony bűnpártolást követ el.
Gazdasági tevékenységet űzni azonban muszáj, beleértve a kereskedést is. Aki azonban a piacon tevékenykedik, az azt is kockáztatja, hogy elveszti befektetett tőkéjének egy részét, vagy rossz esetben az egészét. A profit tehát az üzleti kockázat ára. Az már egészen más kérdés, hogy mindezt tisztességesen illik tenni. Tomka János és Bőgel György tehát teljes joggal idézik könyvükben az Úrnak Mózeshez intézett szavait: "De szemelj ki a nép közül derék, istenfélő férfiakat, hűséges embereket, akik gyűlölik a megvesztegetést, és tedd őket elöljárókká ezer, száz, ötven vagy tíz ember felett." (2Mózes 18.) A szerzőket azonban mindennél jobban izgatja, hogy a Biblia "vezetési elvei" érvényesülnek-e napjainkban?
Mert Mózesnek sem volt könnyű dolga, "...és nem hallgattak Mózesre, a nehéz munka és a türelmetlenség miatt. És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván: Menj el (újra) és mondd meg a Fáraónak, Egyiptom királyának, hogy bocsássa el Izrael fiait országából. És mondta Mózes az Örökkévalónak: Hiszen Izrael fiai nem hallgattak rám, hogyan hallgatna rám a Fáraó, amikor én nehézbeszédű vagyok?" (2Mózes 6, 9-12). Mózes tehát a dadogásának tudta be, hogy nem hallgattak rá, pedig sokkal inkább azokat az értékeket volt nehéz elfogadtatnia, amelyeket képviselt.
A Vezetés egykor és most című kötet számos bibliai példával igazolja, hogy a hatalmi játszmákra, a változások irányítására, a szervezeti kultúrára vagy a hálózatépítésre számtalan példát találunk a Szentírásban. Azok is felhasználják ezeket az alaptörténeteket, akik talán soha nem vették kezükbe a Bibliát. Feltehetően azért, mert az emberi alapértékek, az egyes csoportokon belüli információáramlás, az üzleti tisztesség évszázadokon keresztül módosultak, csiszolódtak, és gondolkodásunknak szerves részévé váltak. Éppen ezért a bibliai példabeszédeket felhasználják a modern üzleti iskolák, még azok is, amelyek távolra kerültek a zsidó-keresztény kultúrkör közvetlen tanulmányozásától.
Népszava
Bonta Miklós
2011. január 15.
A rendszerváltás hajnalán az a fáma járta, hogy a nálunk egyre szaporodó dél-koreai cégek Magyarországra irányított vezetői csak olyanok lehettek, akik tagjai voltak az úgynevezett Koreai Egyháznak. Az üzleti és a vallási küldetés a 20. század legvégén a távol-keleti ország képviselőinek külföldi megjelenésében tehát egyértelműen összefonódott.
Talán azért, mert a Koreai Egyház, amely a neoprotenstáns, pünkösdi felekezetek közé sorolható, kezdetei az elmúlt század elején európai misszionáriusok tevékenységéhez volt köthető. Ők híveiket arra intették, hogy takarékosan bánjanak a külföldi pénzekkel, és tanuljanak meg önerőből építkezni. (A missziós tevékenység fényes sikerét mi sem bizonyítja jobban, minthogy az egykor buddhista Dél-Korea lakosságának negyven százaléka egy évszázad alá újkereszténnyé vált. A modern civilizációk körében ilyen hatalmas arányú katolicizálódásra ilyen rövid idő alatt sehol másutt nem akadt példa.)
Az elmúlt fél évszázad egyháztörténetéhez az is hozzátartozik, hogy a Koreai-félsziget déli felén megagyülekezetek jöttek létre, amelyek egy-egy sportcsarnokban, stadionban tartják istentiszteleteiket, hiszen az egykori buddhistából neoprotestáns vezető lelkésszé avanzsált Yonggi Cho mára milliónyira duzzadt létszámú hívei aligha fértek volna el még egy tágas imaházban sem. A gyülekezet tagjai a hitéletben való jártasság mellett elsajátították az üzleti tisztesség gyakorlásának fortélyait, a vezetési ismereteket és a hálózatok kiépítésének elveit.
Nem csoda, hogy a dél-koreai multik számára - a nélkülözhetetlen szakmai ismeretek mellett - a nemzetközi gazdaság egyes őrhelyeire küldött embereiknél alapkövetelmény volt a hitéleti gyakorlat. Be is lakták templomukat nálunk a Városliget szomszédságában, ahol az imaalkalmakra összejőve rendszeresen kicserélték tapasztalataikat arról, amivel a magyar ugaron találkoztak. Nem tudom, mi zajlott le ebben az áhítatos környezetben, az azonban bizonyos, hogy a dél-koreai cégek és pénzintézetek első számú célpontjává vált Magyarország.
A Samsung, a KDB Bank vagy a Hankook eredményeivel nincs mit szégyenkezniük, ez feltehetően csak otthoni vallási elöljáróikat, de magát az Örökkévalót is megelégedettséggel tölthette el. A Koreai Egyház keresztényei azonban először talpraesettségüket természetesen először otthon bizonyították, mielőtt messzi útra keltek. Megtért hívők ülnek a globális világcégek igazgatóságaiban, a hadsereg vezetésében, és közülük került ki már nem egy miniszterelnök is. A sokszoros koreai dollármilliárdosok sorában is szép számmal előfordulnak Yonggi Cho elveinek töretlen követői.
A Biblia szelleme természetesen nem csak a távoli Ázsiában vált üzleti élet egyik vezető életelvévé. A megszámlálhatatlan felekezetű Egyesült Államokban, nem véletlenül teszik az elnökök beiktatásukkor a Bibliára teszik kezüket. Egy olyan országban, ahol a tőzsdei élet vezető napilapja, a Wall Street Journal cikke néhány esztendővel ezelőtt arról számolt be, hogy számos amerikai vállalati vezető fordul a Szentíráshoz tanácsért. Ők azok, akiknek a zsidó-keresztény kultúrkör által kijelölt értékrend és a Szentírás döntési mintája vezérelvként vonul végig mindennapi tevékenységén.
Gyakran bizonyítva azt a marxi társadalmi törvényszerűségi elvet, amely a cselekvéselmélet egyik szállóigéjévé vált: "Nem tudják, de teszik." A közelmúltban jelent meg a Nemzeti Tankönyvkiadó gondozásában Tomka János és Bőgel György Vezetés egykor és most című kötete, amely a Biblia és a menedzsment kapcsolatát vizsgálja. A szerzők idézik Jim Collins Jóból kiváló című bestsellerét, amelyben fellelik azt a hivatkozást, hogy a Fortune 500-as cégek vezetőinek személyiségprofilját vizsgálva azt találták, hogy a szakmai eltökéltség mellett a személyes alázat különbözteti meg a legkiemelkedőbb vezetőket. Ennek ismeretében aligha csodálkozunk a kötet előszóírójának azon az érvén, hogy "a szaksajtóban, konferenciákon felkapott vezetői irányelvek jó része gyorsan feledésbe merül, ám a Biblia lapjain sok időtálló, általános érvényű vezetői tanácsot találhatunk."
A vallásos iratokban rendszerint előfordul a pénzhez való viszony, végső soron a meggazdagodás megítélése. Már az antik mitológiában a régi asszírok kedvence a pénz- és a bőség istene, Mammon volt. Arámi nyelven ez a kifejezés a bálványként imádott pénzt, vagyis a gazdagságot (fényűzést) jelöli. A Biblia erről mint a "pénz szerelméről" szól. Elítéli a mammonizmust, a pénzimádatot, a féktelen nyereségvágyat, a vagyon megszerzéséért folytatott - esetenként öldöklő - harcot. A Szentírás ezt két egymással folytonos küzdelmet folytató mentalitás, a Mammon szelleme és az Isten Szentlelkének csatájaként írja le.
A modern kor vallásos irodalma azonban újraértelmezi mindezt, és enyhe túlzással eljut odáig: meggazdagodni szabad, de csak korlátok között. Mielőtt azonban a hívő lélek megnyugodna abban, hogy pénzszerzésére, vagyonosodására a Mindenható rábólintana, a korszerű Biblia-magyarázók azonnal intőn emelik fel ujjukat: a Szentírás tudomásul veszi, sőt tisztességesnek is tartja, ha valaki meggazdagodik, de soha nem szabad megfeledkezni arról, hogy ez bizony az üdvösség szempontjából nem is kevés veszélyt is rejt magában. Mert mit is ír az Újtestamentum? "Akik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértésbe, meg tőrbe és sok esztelen és káros kívánságba esnek, melyek az embereket veszedelembe és romlásba merítik. Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme, mely után sóvárogván némelyek eltévelyedtek a hittől és magukat általszegezték sok fájdalommal." (1Tim 6,9-10)
Az intelemből világosan kitetszik: meggazdagodni - mégha lassan, tisztességesen tesszük is - rizikós mutatvány. Ezzel szemben gyors vagyonosodástól már nagyon is illik tartózkodni, mert ,,Aki hirtelen akar meggazdagodni, büntetlen nem marad ... (Péld 28,20b) Egyszerű logikai úton levezethető, hogy aki a gyors meggazdagodás hívévé szegődik, az bizony bűnpártolást követ el.
Gazdasági tevékenységet űzni azonban muszáj, beleértve a kereskedést is. Aki azonban a piacon tevékenykedik, az azt is kockáztatja, hogy elveszti befektetett tőkéjének egy részét, vagy rossz esetben az egészét. A profit tehát az üzleti kockázat ára. Az már egészen más kérdés, hogy mindezt tisztességesen illik tenni. Tomka János és Bőgel György tehát teljes joggal idézik könyvükben az Úrnak Mózeshez intézett szavait: "De szemelj ki a nép közül derék, istenfélő férfiakat, hűséges embereket, akik gyűlölik a megvesztegetést, és tedd őket elöljárókká ezer, száz, ötven vagy tíz ember felett." (2Mózes 18.) A szerzőket azonban mindennél jobban izgatja, hogy a Biblia "vezetési elvei" érvényesülnek-e napjainkban?
Mert Mózesnek sem volt könnyű dolga, "...és nem hallgattak Mózesre, a nehéz munka és a türelmetlenség miatt. És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván: Menj el (újra) és mondd meg a Fáraónak, Egyiptom királyának, hogy bocsássa el Izrael fiait országából. És mondta Mózes az Örökkévalónak: Hiszen Izrael fiai nem hallgattak rám, hogyan hallgatna rám a Fáraó, amikor én nehézbeszédű vagyok?" (2Mózes 6, 9-12). Mózes tehát a dadogásának tudta be, hogy nem hallgattak rá, pedig sokkal inkább azokat az értékeket volt nehéz elfogadtatnia, amelyeket képviselt.
A Vezetés egykor és most című kötet számos bibliai példával igazolja, hogy a hatalmi játszmákra, a változások irányítására, a szervezeti kultúrára vagy a hálózatépítésre számtalan példát találunk a Szentírásban. Azok is felhasználják ezeket az alaptörténeteket, akik talán soha nem vették kezükbe a Bibliát. Feltehetően azért, mert az emberi alapértékek, az egyes csoportokon belüli információáramlás, az üzleti tisztesség évszázadokon keresztül módosultak, csiszolódtak, és gondolkodásunknak szerves részévé váltak. Éppen ezért a bibliai példabeszédeket felhasználják a modern üzleti iskolák, még azok is, amelyek távolra kerültek a zsidó-keresztény kultúrkör közvetlen tanulmányozásától.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése