Vezetni tudni kell...
(Az Újkígyósi Baptista Gyülekezet honlapjáról)
Az egyik kedvenc (passzívan űzhető) sportágam a Forma-1. A minap néztem az egyik futamot, és mint már oly sokszor az évek során, ismét rácsodálkoztam a srácok vezetői képességére. És a nagy tűnődés közben döbbentem rá arra, hogy ezek a pilóták sem attól jók, mert rájöttek, hogy ők képesek megtenni valamit, amit mások nem. Hisz vezetni majdnem minden ember tud. Vagy talán attól jók, mert tisztában vannak azzal, hogy többet tudnak az átlagnál? Nem! Áll mögöttük egy csapat és egy-egy teamvezető. Munkamegosztás van a gárdában, mindenki ért valamihez, de ahhoz nagyon. Az egyén a legjobb tudását hozza, hisz a gépezet csak akkor képes működni, ha az jól össze van rakva, és minden alkatrésze megvan. És ha már összeállt az egész, akkor a vezetőnek is sokkal könnyebb dolga van, és hozhatja a tudását, amit a jó Istentől kapott.
Egy kicsit – vagy talán nagyon is – így van ez velünk, keresztyén emberekkel is. Kapunk tudást bőven, hisz aki jár bibliaórákra, hallgatja szorgalmasan a tanításokat, az elméjében gyarapodik. Azonban valahol benne van a Bibliában, hogy a szavak bizony kevesek, a tudás is kevés, hiszen cselekedetekre kell váltani, amit megtanultunk, hogy gyümölcsöző lehessen életünk. Fel kell vennünk a sarut (a bukósisakot) és kimenni az emberek közé, halászokká (sofőrökké) kell lennünk. De a halászok között is vannak, akik már régóta űzik ezt a mesterséget. Ők a vezetők. Akik mögött és körül egy csapat tevékenykedik. Nélkülük, nélkülünk, a vezetők már nem is lennének vezetők. A nyájat vezetni kell. De mint minden szakma, ez is felelősséggel jár. És sok-sok alázattal. Azt hiszem, mindannyian vezetők vagyunk, Isten mindenkire bízott embereket. Őket vezetnünk kell. Vannak barátaink, gyermekeink, feleségünk, férjünk. Kinek mi… De mindannyian vezetni tanulunk. És szolgálni. Ugyanis attól lesz egy vezető jó, ha mindig a csapat érdekeit nézi, és képes meghallgatni a tagok véleményét, ha kell hajlandó változtatni a saját nézetein. Ekkor azonban támogatja, szolgálja is a környezetét. Vezetett lesz. Az alázatos vezető lépteit Isten irányítja.
Egy kicsit – vagy talán nagyon is – így van ez velünk, keresztyén emberekkel is. Kapunk tudást bőven, hisz aki jár bibliaórákra, hallgatja szorgalmasan a tanításokat, az elméjében gyarapodik. Azonban valahol benne van a Bibliában, hogy a szavak bizony kevesek, a tudás is kevés, hiszen cselekedetekre kell váltani, amit megtanultunk, hogy gyümölcsöző lehessen életünk. Fel kell vennünk a sarut (a bukósisakot) és kimenni az emberek közé, halászokká (sofőrökké) kell lennünk. De a halászok között is vannak, akik már régóta űzik ezt a mesterséget. Ők a vezetők. Akik mögött és körül egy csapat tevékenykedik. Nélkülük, nélkülünk, a vezetők már nem is lennének vezetők. A nyájat vezetni kell. De mint minden szakma, ez is felelősséggel jár. És sok-sok alázattal. Azt hiszem, mindannyian vezetők vagyunk, Isten mindenkire bízott embereket. Őket vezetnünk kell. Vannak barátaink, gyermekeink, feleségünk, férjünk. Kinek mi… De mindannyian vezetni tanulunk. És szolgálni. Ugyanis attól lesz egy vezető jó, ha mindig a csapat érdekeit nézi, és képes meghallgatni a tagok véleményét, ha kell hajlandó változtatni a saját nézetein. Ekkor azonban támogatja, szolgálja is a környezetét. Vezetett lesz. Az alázatos vezető lépteit Isten irányítja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése