A tolerancia diktatúráját éljük
Magyar Hírlap
Akár a magyar nemzet, úgy az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend, a pálosok története is tele van megpróbáltatásokkal
"Ha tudni akarod az ország soros állapotját, tekints Remete Szent Pál rendjére. Ha számukat fogyni látod, tudd meg, hogy az országnak is rosszul áll szénája, de ha őket növekedni látod, tudnod kell, hogy az ország is felemelkedőben van" – írta Pázmány Péter a 17. században. Ma huszonegyen vannak, héttel többen, mint a rendszerváltozáskor. Bátor Botond tartományfőnök szerint pengeélen táncolnak, ám a meglévők hite erős, nagy az összetartás közöttük. Az egyetlen magyar alapítású remete szerzetesrend tavaly ünnepelte pápai jóváhagyásának hétszázadik évfordulóját, ám a jubileum átcsúszik az idei évre is, hiszen 1309-ben kapta meg Szent Ágoston regulája alapján kidolgozott szabályzatát a Szentszéktől.
Akár a magyar nemzet, úgy a pálosok története is tele van megpróbáltatásokkal, sorsfordulókkal. A legnagyobb pusztítást a török hódítók végezték körükben. Megakasztotta a későbbi fejlődést II. József császár is, aki haszontalannak ítélte a pálosok tevékenységét, ezért megszüntette a rendet. Legutóbb Rákosiék tiltották be a működését, a kommunista karhatalom több szerzetest kivégzett, meghurcolt és bebörtönzött. Sokan szétszóródtak, s csak a rendszerváltozáskor éledhetett újjá a monasztikus rend. Ekkor vágták át azt a két méter vastag betonfalat, amellyel az ávósok torlaszolták el 1951-ben a Gellért-hegyi sziklakápolna bejáratát, miután kifosztották.
"Ma is működnek az egyházat és a nemzetet bomlasztó erők. A jövőt persze nem lehet megjósolni, ám hiszek abban, hogy van küldetésünk ebben az országban. Ezt a küldetést pedig az Istentől kaptuk" – vallja Botond testvér, immáron tizenkilenc éve. Mint mondja, sokan napjainkban sem értik, mit jelent közösségben élni, és ez a társadalmon is meglátszik. "Ha nem hinnék Jézus Krisztusban, én is megérteném korunk emberének mentalitását, amely az egyéni boldogulást helyezi mindennek elébe. Az evangéliumon kívül nincsen más alapja az egységnek. Sajnos, ma a tolerancia diktatúráját éljük. Ha valaki azt mondja, hogy vannak bizonyos értékek, akkor arra kimondják a verdiktet: te nem vagy toleráns."
Pedig – folytatja – értékek nélkül eluralkodik az anarchia, hiszen mindenki a saját igazát tartja megfelelőnek, és értelemszerűen azt akarja a környezetére is rákényszeríteni. Bátor Botond szerint korunk értékrelativizmusa talán még a kommunizmusnál is rosszabb a kereszténység szempontjából. A rendszerváltozásig egyértelmű volt a helyzet. Ma viszont a normákat meghatározók azt mondják: dehogy vagyunk mi az egyház ellen, sőt. "Ott lapul azonban emögött a feszültség, hogy legszívesebben megszabadulnának Krisztus követőitől. Ki tudja, talán mindkét rendszer mögött ugyanaz az erő áll, ám sajnos a mostani, el kell ismerni, a gonoszság szempontjából hatásosabb" – fogalmaz Botond atya.
Szerinte a nemzet létjogosultságát ma két oldalról is támadják. Az egyik irányból azt halljuk: ez egy idejétmúlt fogalom, hiszen ma már unióban élünk, ezért el kell felejteni. A másik szélsőséghez tartozók pedig a mértéket vétik el, amikor úgy érvelnek: a magyarok felsőbbrendűek, csak nekünk van létjogosultságunk a Kárpát-medencében. Csakhogy egyiknek sincs köze a kereszténységhez. "Látjuk, hogy az unió alkotmányába nem hajlandók bevenni a keresztény gyökereket, a szélsőséges nacionalisták pedig hallani sem akarnak a megbocsátásról, a krisztusi szeretetről" – mutat rá Botond testvér.
A pálosok alapítójuk, Boldog Özséb óta úgy tartják: nem a külső körülmények jelentik a valódi problémát, hanem az, hogy az ember szívében békétlenség van. Tehát a megoldást is "belül" kell keresni, elsőként ott kell rendet tenni. "Ahogy elődeink, úgy mi is ebben akarunk segíteni az embereknek. Monasztikus közösségként pedig Isten dicséretével elsősorban a magyar nemzetért, de az egész világért is imádkozunk." Hozzáteszi: hiába fogtak kardot pálos szerzetesek is a török veszedelemmel szemben, hiába vállaltak illegális tevékenységet a kommunizmus elnyomása alatt, a rend tagjai mindig tudták: az igazi harc legbelül folyik.
Kacsoh Dániel
Magyar Hírlap
Akár a magyar nemzet, úgy az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend, a pálosok története is tele van megpróbáltatásokkal
Bátor Botond tartományfőnök szerint értékek nélkül eluralkodik az anarchia, hiszen mindenki a saját igazát tartja megfelelőnek, és azt akarja a környezetére is rákényszeríteni (Fotók: Horváth Péter Gyula)
"Ha tudni akarod az ország soros állapotját, tekints Remete Szent Pál rendjére. Ha számukat fogyni látod, tudd meg, hogy az országnak is rosszul áll szénája, de ha őket növekedni látod, tudnod kell, hogy az ország is felemelkedőben van" – írta Pázmány Péter a 17. században. Ma huszonegyen vannak, héttel többen, mint a rendszerváltozáskor. Bátor Botond tartományfőnök szerint pengeélen táncolnak, ám a meglévők hite erős, nagy az összetartás közöttük. Az egyetlen magyar alapítású remete szerzetesrend tavaly ünnepelte pápai jóváhagyásának hétszázadik évfordulóját, ám a jubileum átcsúszik az idei évre is, hiszen 1309-ben kapta meg Szent Ágoston regulája alapján kidolgozott szabályzatát a Szentszéktől.
Akár a magyar nemzet, úgy a pálosok története is tele van megpróbáltatásokkal, sorsfordulókkal. A legnagyobb pusztítást a török hódítók végezték körükben. Megakasztotta a későbbi fejlődést II. József császár is, aki haszontalannak ítélte a pálosok tevékenységét, ezért megszüntette a rendet. Legutóbb Rákosiék tiltották be a működését, a kommunista karhatalom több szerzetest kivégzett, meghurcolt és bebörtönzött. Sokan szétszóródtak, s csak a rendszerváltozáskor éledhetett újjá a monasztikus rend. Ekkor vágták át azt a két méter vastag betonfalat, amellyel az ávósok torlaszolták el 1951-ben a Gellért-hegyi sziklakápolna bejáratát, miután kifosztották.
"Ma is működnek az egyházat és a nemzetet bomlasztó erők. A jövőt persze nem lehet megjósolni, ám hiszek abban, hogy van küldetésünk ebben az országban. Ezt a küldetést pedig az Istentől kaptuk" – vallja Botond testvér, immáron tizenkilenc éve. Mint mondja, sokan napjainkban sem értik, mit jelent közösségben élni, és ez a társadalmon is meglátszik. "Ha nem hinnék Jézus Krisztusban, én is megérteném korunk emberének mentalitását, amely az egyéni boldogulást helyezi mindennek elébe. Az evangéliumon kívül nincsen más alapja az egységnek. Sajnos, ma a tolerancia diktatúráját éljük. Ha valaki azt mondja, hogy vannak bizonyos értékek, akkor arra kimondják a verdiktet: te nem vagy toleráns."
Pedig – folytatja – értékek nélkül eluralkodik az anarchia, hiszen mindenki a saját igazát tartja megfelelőnek, és értelemszerűen azt akarja a környezetére is rákényszeríteni. Bátor Botond szerint korunk értékrelativizmusa talán még a kommunizmusnál is rosszabb a kereszténység szempontjából. A rendszerváltozásig egyértelmű volt a helyzet. Ma viszont a normákat meghatározók azt mondják: dehogy vagyunk mi az egyház ellen, sőt. "Ott lapul azonban emögött a feszültség, hogy legszívesebben megszabadulnának Krisztus követőitől. Ki tudja, talán mindkét rendszer mögött ugyanaz az erő áll, ám sajnos a mostani, el kell ismerni, a gonoszság szempontjából hatásosabb" – fogalmaz Botond atya.
Szerinte a nemzet létjogosultságát ma két oldalról is támadják. Az egyik irányból azt halljuk: ez egy idejétmúlt fogalom, hiszen ma már unióban élünk, ezért el kell felejteni. A másik szélsőséghez tartozók pedig a mértéket vétik el, amikor úgy érvelnek: a magyarok felsőbbrendűek, csak nekünk van létjogosultságunk a Kárpát-medencében. Csakhogy egyiknek sincs köze a kereszténységhez. "Látjuk, hogy az unió alkotmányába nem hajlandók bevenni a keresztény gyökereket, a szélsőséges nacionalisták pedig hallani sem akarnak a megbocsátásról, a krisztusi szeretetről" – mutat rá Botond testvér.
A pálosok alapítójuk, Boldog Özséb óta úgy tartják: nem a külső körülmények jelentik a valódi problémát, hanem az, hogy az ember szívében békétlenség van. Tehát a megoldást is "belül" kell keresni, elsőként ott kell rendet tenni. "Ahogy elődeink, úgy mi is ebben akarunk segíteni az embereknek. Monasztikus közösségként pedig Isten dicséretével elsősorban a magyar nemzetért, de az egész világért is imádkozunk." Hozzáteszi: hiába fogtak kardot pálos szerzetesek is a török veszedelemmel szemben, hiába vállaltak illegális tevékenységet a kommunizmus elnyomása alatt, a rend tagjai mindig tudták: az igazi harc legbelül folyik.
Kacsoh Dániel
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése