Szomorúságra és aggodalomra ad alkalmat az Európai Unió Magyarországhoz való viszonyulása. Elkeserítő Románia belső feszültségének erőszakba forduló megnyilvánulása. Egyiptomban a kopt egyház tagjait elfogadhatatlan módon üldözik. Terrortámadások hírei között döbbenetesen vehettük tudomásul, hogy két nemzettársunk életével fizetett.
Mivé lesz a világ? Kérdeznek és kérdezünk. Észleljük a kérdezőkön és önmagunkon is, hogy erősödik bennünk az hívatlan kérdés: Isten miért tűri a félreértéseket, a hatalmaskodást, az életellenes akciókat? Nekünk is el kell mondanunk a véleményünket, állást kell foglalnunk, küzdenünk kell az igazságért. Keresztyén kötelességünk a jogfosztott mellé állni a jogorzóval szemben, a megvádolttal tartani a hazuggal szemben és az életveszélybe sodródókat megvédeni a támadókkal szemben. Nincsenek eszközeink, nincsenek lehetőségeink, mondjuk, mintegy felmentést és magyarázatot is adva tehetetlenségünkre.
A keresztyén embernek van eszköze. Istene van! Aki gyönyörűen szól mindannyiunkhoz a tennivalóról. Imahetünk szombati Igéi között találjuk Anna hálaénekében a következő figyelmeztetést: „Senkit sem tesz hőssé a maga ereje.” (1.Sám 2, 9) Viszont Ő ad hatalmat az övéinek a sátáni erőkkel szemben. A békességet kereső emberek ebben a hatalomban bíznak, és Rá bízzák életüket minden eseményével és fordulatával együtt.
A békességet kereső ember türelmes, és türelemre hívja a környezetét, azaz Istenhez közel. Legyünk békességszerzők, türelemgyakorlók, mert „a bölcsesség élteti azokat, akiknek van.” (Préd. 7, 12)
Nagyvárad, 2012. január 20.
IN VINCULO PACIS!
Csűry István
püspök
püspök
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése