manna.ro
Gáti Miklós
2011.01.11
Luther Márton (1483-1546) eredetileg jogot és filozófiát tanult, majd miután egy közeli villámcsapás majdnem agyonütötte, belépett az Ágoston-rendbe, és szerzetes lett. Aztán 1517-ben gondolt egyet, megtörte a katolicizmus egyeduralmát, és rászabadította a világra a protestantizmust.
Fiatalkora kész csőd volt. Szigorúan nevelték, anyukája minden semmiségért megkorbácsolta. És ha a kis Luther azt hitte, hogy az iskola meg az egyetem megszabadítja az otthoni verésektől, hát tévedett: tanárai naponta többször is megpálcázták. Nem csoda, hogy visszahúzódó, bizalmatlan, neurotikus figura lett.
Ágostonrendi szerzetesként, mivel már nem volt ki verje, ő maga folytatta ezt a szokást. A monoton szerzeteséletet és a hús kívánságait önkorbácsolással és különböző
önsanyargató módszerekkel tette elviselhetővé.
Fontos itt megjegyeznünk, hogy a 16. századi Európa felnőtt lakosságának 25 százaléka cölibátusban élt: minden negyedik ember kolostorba vagy zárdába vonult. Ennek következtében rengeteg volt a szexuális botrány a német fejedelemségekben. (Máshol is, persze.)
A papok szeretőket tartottak, a szerzetesek egymással éltek nemi életet, a szintén cölibátust fogadott teuton lovagok pedig fiatal nőket erőszakoltak meg. Luther ezeket mélyen elítélte. Undorodott a katolikus egyház klerikusainak körében dívó szexualitástól és saját szexuális vágyaitól is.
A protestantizmus előtti időkben minden magára valamit is adó német városban működött legalább egy bordélyház. Ez gyakran a városi tanács tulajdonában volt, az önkormányzat hivatalnokai vezették a könyvelést, végezték az adminisztrációt, a prostituáltak pedig a várostól kapták a fizetést.
A papok ezt többé-kevésbé tolerálták, mert – bár elítélték, ami a falakon belül folyt – úgy vélték, hogy a bordélyok megakadályozzák a nagyobb bűnt: a házasságtörést. A bordélyház voltaképpen segít abban, hogy a női társadalom többi része tiszta maradjon.
Luther egészen más véleményen volt.
Szerinte amint egy ifjú megtapasztalja valamely nyilvánosházban a szexuális örömöket, és elveti szégyenérzetét, nem átall később férjes asszonyokon vagy szüzeken levezetni testi vágyait. (Egyébként Ulmban feljegyezték, hogy tizenkét éves fiúk is látogatták a bordélyt, igaz, a városi tanács ezt kissé korainak találta, szerintük ugyanis meg kellett volna várniuk a tizenöt éves kort.)
Luther óva intette tanítványait, hogy kipróbálják a „rettentő varas, bűzös, undok, bujakóros” asszonyok szolgáltatásait, akik „mérgező gyilkosok”, ugyanis „a gonosz lélek küldte e kurvákat”, hogy betegségeikkel megfertőzzék a fiatalokat.
Luther szeretett ilyen nagy hévvel elítélni dolgokat. Miután abbahagyta az önostorozást, mások verbális ostorozásába kezdett. Harsogva, nagy lendülettel és – néha még a pajzánabb középkori stílus számára is – trágár módon ítélte el mindazokat, akik nem értettek egyet vele, és nem követték tanításait. Nyilvános beszédeiben
előszeretettel emlegette a húgyozást,
ürítést és más altesti folyamatokat. Mint fennebb szó esett róla, Luther szerzetesként sokat szenvedett a beteljesületlen szexuális gerjedelmektől. „Ó, tudom én jól, milyen, ha a Sátán jön, izgatva és lángra lobbantva a húst” – írja egy levelében. Kétségbeesett módszerekkel próbálja csillapítani magában a vágyat. Egyszer kifekszik meztelenül a hóba, máskor véresre korbácsolja magát. Végül szakít mindezzel, és rájön: a szex nem rossz.
Luther arra a következtetésre jutott, hogy egyetlen módja létezik annak, hogy a nemi vágyakat Istennek tetsző módon kezeljük. Ez pedig a házasság. Sokat foglalkozott a témával már jóval azelőtt, hogy feleségül vette volna a kiugrott apácát, Bora Katalint, aki később hat gyereket szült neki.
Azt hirdette, hogy a házasság intézménye ugyanolyan válságban van, mint az egyház, ezért ezen a téren is reformra van szükség. A házasságnak szerinte „szörnyű rossz híre van szerte a világon”, ezért elítélte a „pogány könyveket, melyek a női nem romlottságát s a házasság állapotának boldogtalanságát” hirdetik. Szent Jeromost, Szent Gergelyt és Szent Ágostont is kritizálta, amiért
„soha semmi jót nem írtak a házasságról.”
Valóban, rengeteg középkori szólás, rigmus és élc létezett akkoriban, amely kinevette a házasokat, és rossz fényt vetett a nőkre. És amikor Luther élete alkonyán visszatekintett mindarra, amit elért, egyik legfontosabb eredménynek azt tartotta, hogy visszaadta a házasság méltóságát.
Igazi újdonságnak számított, hogy a szerelem által köttetett házasságot hirdette. Úgy vélte, a szülők által kényszerített érdekházasságok semmi jóra nem vezetnek, ezért ha a szerelmes fiatalokat nem engedik egybekelni, és sem barátaik, sem rokonaik nem tudnak hatni a szülőkre az érdekükben, akkor a fiatal párnak meg kell szöknie, és egy másik városban kell szabadon összeházasodnia.
Haraggal kelt ki a papság ellen, akik különböző akadályokat gördítenek a házasulandók elé, csak azért, hogy ezeket az akadályokat később tetemes pénzösszegekkel lehessen elhárítani: „pinákat és nemi szerveket áruló kalmárok”-nak nevezte ezeket a papokat. Luther megengedte az addig tiltott házasságot első unokatestvérek és mostohatestvérek között, a sógor elvehette özvegy sógornőjét, keresztszülők házasodhattak keresztgyermekükkel.
Igyekezett minden lehetséges engedményt megtenni, a házasság folyamatát minél jobban megkönnyíteni, a házaséletet pedig minél inkább népszerűsíteni, ugyanis szerinte „senki nem élhet bűntelenül a házasságon kívül.” Vagyis a házasságot úgy fogta fel, mint azt az intézményt, amely kanalizálja a bűnös szexuális vágyakat, és a megfelelő mederbe terelve beteljesíti Isten akaratát,
a „szaporodjatok és sokasodjatok” parancsát.
Ugyanakkor a házastárs szerinte nem egyszerűen nemzőpartner, hanem társ az intim együttlétben, és legjobb barát. A nő szexuális örömét olyan fontosnak tartotta, hogy úgy vélte: ha a férj már nem képes őt kielégíteni, a feleség kereshet magának egy szeretőt, és a férjnek ezt csendben kell tűrnie. Ami pedig a házastársi súrlódásokat és veszekedéseket illeti, így nyugtatta magát: „Ha képes vagyok túlélni az ördög tomboló haragját bűnös lelkiismeretemben, hát kibírom Bora Katalin haragját is.”
A lutheri családmodell (tekintélyes férj, gyengéd feleség, sok gyerek) századokon át meghatározta a keresztény házasságeszményt, és mintaként működött sok százezer lelkipásztor számára. Egészen a 20. századig, amikor változás állt be a nyugati társadalom szexuális kultúrájában. De ez már egy másik mese.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése