Kreácionista elméletek mindig is léteztek, mi több, azok még régebbiek, mint maga a tudomány. Ádám bordája, Éva, Khaosz, akit egy légáramlat keffentett meg, Siva, aki pörgésével elindította a kozmosz megteremtését és a többi.
A magát kereszténynek meghatározó Mindennapi.hu közéleti portál pedig nemrég interjút közölt (eredetileg a Magyar Nemzetben jelent meg) William Collier professzorral, aki szerint a makroevolúció bizonyítékai felülvizsgálatra szorulnak, s komolyan kell foglalkozni az Intelligent Design (Értelmes Tervezés) elmélettel. Az ELTE egykori vendégprofesszora szerint paradigmaváltás közeleg, ITT tessék elolvasni, hogy szerinte mér’.
Túl azon, hogy az interjú egyébként egyáltalán nem cáfolja a darwinizmust, hülyeséget is igyekszik igazolni (ezért van az, hogy az interjú csak apropóként szolgál jelen írásban), hiszen sem Darwin, sem pedig a tudomány nem állította soha azt, hogy ne létezne valamiféle omnipotens hatalom, ami működésbe hozta ezt a Világnak nevezett ketyerét. A tudomány azt állítja, hogy ez idáig nem sikerült igazolni egy ilyen hatalom létezését, minthogy cáfolni sem sikerült. Az evolúcióelmélet pedig szintén nem zárta ki mindezt, maximum azt, hogy Ádám meg Éva kisétáltak a Paradicsomból.
Mindez persze nem zavar senkit, tobzódnak a tudományon kívüli, vagy éppen a tudományt támadó elméletek és mozgalmak. A tudomány művelői általában persze nem polemizálnak ez utóbbiak képviselőivel, ők ugyanis a kísérletezést és a megfigyelést tartják fontosnak, szemben az irracionális teológiai megközelítésekkel, mégpedig azért, hogy így értsük meg önmagunkat és a világegyetemet. Mert ugyanis a tudás megszerzéséhez való ilyetén történő hozzáállás képezi a tudomány módszertanának alapját, aminek legfontosabb eleme az elméletek ütköztetése a megfigyelések bizonyítékaival. Ez a módszer háromszáz év alatt a tudásszerzés folyamatának jelentős fejlődéséhez vezetett. S bár még rengeteg felfedeznivaló vár a tudományra, ma már széleskörű tudással rendelkezünk az univerzum Ősrobbanás utáni fejlődéséről, és arról, hogy az ember, valamint más fajok hogyan jelentek meg a Földön, hiába nem tetszik ez a pápának, Jehova tanúinak, vagy az Intelligent Design mozgalmárjainak.
Mert ha tetszik, ha nem, a világ megismerésében az egyik legjelentősebb előrelépést a természetes kiválasztódás elmélete, s annak fejlődése jelentette. Charles Darwin közel százötven éve fogalmazta meg az elmélet alapjait, az azóta eltelt idő alatt pedig hatalmas mennyiségű, az evolúció elméletét alátámasztó tudományos bizonyíték gyűlt össze. Ma ezt tartják a Földön kifejlődött élet legjobb és leglogikusabb magyarázatának, mind a kezdetekre, mind a fajok változatosságára nézve. Épp ezért a napjainkban is megfigyelhető evolúciót joggal tanítják a biológia és a tudományos képzés sarkalatos részeként a világ általános és középiskoláiban, valamint az egyetemeken.
Magától értetődően számos más magyarázat is született a földi élet kialakulására, némelyik vallási alapokon nyugszik, és nem egy vallás fundamentuma a “teremtő” lény létezésében való feltétlen hit. Akadnak olyanok is, akik egyszerre hisznek egy teremtő lény létezésében, és fogadják el a világegyetem keletkezésének, a földi élet létrejöttének tudományos magyarázatát.
De ne szépítsük: a kreácionizmus a vallásos hit része, imigyen a vallási oktatás elemeként oktatandó az általános és középiskolákban, valamint az egyetemeken, mint kulturális jelentőséggel és értékkel bíró mitológia; de hasznosan oktatható tanulságképpen a természettudományokkal foglalkozó iskolai órákon is a hittétel és a tudományos elmélet közti különbség világos demonstrálására: az evolucionizmus ugyanis tudományos bizonyítékokon alapszik, míg a kreácionizmus rendszere hitbéli alapokra támaszkodik.
Léteznek a kreácionizmusnak olyan változatai, melyek nem férnek össze a tudományos bizonyítékokkal, de fesztül hangoztatják azokat. Például az a hit, hogy a Földön minden állat- és növényfaj mindig a mai formájában létezett, nem fér össze az evolúció eddig összegyűlt rengeteg bizonyítékával, többek közt a fosszíliákkal sem. Hasonlóképpen az a hit, hogy a Földet Kr. e. 4004-ben teremtették, nem hangolható össze a geológiai, csillagászati és fizikai bizonyítékokkal, melyek szerint a Naprendszer – és benne a Föld is – mintegy 4600 millió évvel ezelőtt keletkezett. És ugyanígy nem lehet elhinni a szcientológusok eszement históriáját sem, mely szerint a gonosz Xenu 75 millió évvel ezelőtt az egész Galaxisból sok milliárd űrlényt fogdosott össze, lefagyasztotta őket, és leginkább a mai DC-3-as típusú repülőgépekre hasonlító űrhajókkal a Földre hozta őket, s itt egy vulkánba dobta a lefagyasztott lényeket, a vulkánt pedig felrobbantotta egy hidrogénbombával, akiknek azóta is rossz. Erre mondja hát a művelt lengyel: bullshit!
Megállás persze nincs, a földi élet változatosságát alternatív módon magyarázók egy része napjainkban komolyan hirdeti, hogy az ő elméleteik is tudományos bizonyítékokon alapulnak. Az egyik ilyen teória pedig az Értelmes Tervezés elmélete, ami abból indul ki, hogy néhány faj túl összetett ahhoz, hogy természetes kiválasztódás révén fejlődhetett volna ki, így a földi élet csakis egy “tervező”, egy “órásmester” munkájának eredménye lehet.
Indíttatásukból és szemléletükből fakadóan persze az elmélet követői az evolúciót támogató elsöprő mennyiségű tudományos bizonyítékot erősen szelektíve kezelik, és a mai tudásunkban tátongó lyukakat – melyek a tudomány minden területén kétségtelenül megvannak – a “tervező” létének bizonyítékaként kezelik. E tekintetben az értelmes tervezettség elmélete praktikusan a kreácionizmus vallásos tételének része, semmint a racionális tudományé.
Summázva: az evolúció elméletét a tudományos bizonyítékok súlya támogatja, az értelmes tervezettség teóriáját pedig legfeljebb a Biblia.
A magát kereszténynek meghatározó Mindennapi.hu közéleti portál pedig nemrég interjút közölt (eredetileg a Magyar Nemzetben jelent meg) William Collier professzorral, aki szerint a makroevolúció bizonyítékai felülvizsgálatra szorulnak, s komolyan kell foglalkozni az Intelligent Design (Értelmes Tervezés) elmélettel. Az ELTE egykori vendégprofesszora szerint paradigmaváltás közeleg, ITT tessék elolvasni, hogy szerinte mér’.
Túl azon, hogy az interjú egyébként egyáltalán nem cáfolja a darwinizmust, hülyeséget is igyekszik igazolni (ezért van az, hogy az interjú csak apropóként szolgál jelen írásban), hiszen sem Darwin, sem pedig a tudomány nem állította soha azt, hogy ne létezne valamiféle omnipotens hatalom, ami működésbe hozta ezt a Világnak nevezett ketyerét. A tudomány azt állítja, hogy ez idáig nem sikerült igazolni egy ilyen hatalom létezését, minthogy cáfolni sem sikerült. Az evolúcióelmélet pedig szintén nem zárta ki mindezt, maximum azt, hogy Ádám meg Éva kisétáltak a Paradicsomból.
Mindez persze nem zavar senkit, tobzódnak a tudományon kívüli, vagy éppen a tudományt támadó elméletek és mozgalmak. A tudomány művelői általában persze nem polemizálnak ez utóbbiak képviselőivel, ők ugyanis a kísérletezést és a megfigyelést tartják fontosnak, szemben az irracionális teológiai megközelítésekkel, mégpedig azért, hogy így értsük meg önmagunkat és a világegyetemet. Mert ugyanis a tudás megszerzéséhez való ilyetén történő hozzáállás képezi a tudomány módszertanának alapját, aminek legfontosabb eleme az elméletek ütköztetése a megfigyelések bizonyítékaival. Ez a módszer háromszáz év alatt a tudásszerzés folyamatának jelentős fejlődéséhez vezetett. S bár még rengeteg felfedeznivaló vár a tudományra, ma már széleskörű tudással rendelkezünk az univerzum Ősrobbanás utáni fejlődéséről, és arról, hogy az ember, valamint más fajok hogyan jelentek meg a Földön, hiába nem tetszik ez a pápának, Jehova tanúinak, vagy az Intelligent Design mozgalmárjainak.
Mert ha tetszik, ha nem, a világ megismerésében az egyik legjelentősebb előrelépést a természetes kiválasztódás elmélete, s annak fejlődése jelentette. Charles Darwin közel százötven éve fogalmazta meg az elmélet alapjait, az azóta eltelt idő alatt pedig hatalmas mennyiségű, az evolúció elméletét alátámasztó tudományos bizonyíték gyűlt össze. Ma ezt tartják a Földön kifejlődött élet legjobb és leglogikusabb magyarázatának, mind a kezdetekre, mind a fajok változatosságára nézve. Épp ezért a napjainkban is megfigyelhető evolúciót joggal tanítják a biológia és a tudományos képzés sarkalatos részeként a világ általános és középiskoláiban, valamint az egyetemeken.
Magától értetődően számos más magyarázat is született a földi élet kialakulására, némelyik vallási alapokon nyugszik, és nem egy vallás fundamentuma a “teremtő” lény létezésében való feltétlen hit. Akadnak olyanok is, akik egyszerre hisznek egy teremtő lény létezésében, és fogadják el a világegyetem keletkezésének, a földi élet létrejöttének tudományos magyarázatát.
De ne szépítsük: a kreácionizmus a vallásos hit része, imigyen a vallási oktatás elemeként oktatandó az általános és középiskolákban, valamint az egyetemeken, mint kulturális jelentőséggel és értékkel bíró mitológia; de hasznosan oktatható tanulságképpen a természettudományokkal foglalkozó iskolai órákon is a hittétel és a tudományos elmélet közti különbség világos demonstrálására: az evolucionizmus ugyanis tudományos bizonyítékokon alapszik, míg a kreácionizmus rendszere hitbéli alapokra támaszkodik.
Léteznek a kreácionizmusnak olyan változatai, melyek nem férnek össze a tudományos bizonyítékokkal, de fesztül hangoztatják azokat. Például az a hit, hogy a Földön minden állat- és növényfaj mindig a mai formájában létezett, nem fér össze az evolúció eddig összegyűlt rengeteg bizonyítékával, többek közt a fosszíliákkal sem. Hasonlóképpen az a hit, hogy a Földet Kr. e. 4004-ben teremtették, nem hangolható össze a geológiai, csillagászati és fizikai bizonyítékokkal, melyek szerint a Naprendszer – és benne a Föld is – mintegy 4600 millió évvel ezelőtt keletkezett. És ugyanígy nem lehet elhinni a szcientológusok eszement históriáját sem, mely szerint a gonosz Xenu 75 millió évvel ezelőtt az egész Galaxisból sok milliárd űrlényt fogdosott össze, lefagyasztotta őket, és leginkább a mai DC-3-as típusú repülőgépekre hasonlító űrhajókkal a Földre hozta őket, s itt egy vulkánba dobta a lefagyasztott lényeket, a vulkánt pedig felrobbantotta egy hidrogénbombával, akiknek azóta is rossz. Erre mondja hát a művelt lengyel: bullshit!
Megállás persze nincs, a földi élet változatosságát alternatív módon magyarázók egy része napjainkban komolyan hirdeti, hogy az ő elméleteik is tudományos bizonyítékokon alapulnak. Az egyik ilyen teória pedig az Értelmes Tervezés elmélete, ami abból indul ki, hogy néhány faj túl összetett ahhoz, hogy természetes kiválasztódás révén fejlődhetett volna ki, így a földi élet csakis egy “tervező”, egy “órásmester” munkájának eredménye lehet.
Indíttatásukból és szemléletükből fakadóan persze az elmélet követői az evolúciót támogató elsöprő mennyiségű tudományos bizonyítékot erősen szelektíve kezelik, és a mai tudásunkban tátongó lyukakat – melyek a tudomány minden területén kétségtelenül megvannak – a “tervező” létének bizonyítékaként kezelik. E tekintetben az értelmes tervezettség elmélete praktikusan a kreácionizmus vallásos tételének része, semmint a racionális tudományé.
Summázva: az evolúció elméletét a tudományos bizonyítékok súlya támogatja, az értelmes tervezettség teóriáját pedig legfeljebb a Biblia.
A tudomány mindig is hatékony eszköze volt a körülöttünk lévő világról szerzett tudásunk gyarapításának, és az új és újabb generációknak is elvitathatatlan joguk, hogy megismerkedhessenek a tudomány eredményeivel, beleértve az evolúciót is. Ahhoz is elidegeníthetetlen joguk van, hogy a tudomány fejlődéséről tanuljanak, és arról, hogy - természetesen – a tudomány ma még rengeteg mindent nem képes megmagyarázni. Lesznek olyanok, akik kutatni fogják a tudomány megállapításainak összeegyeztethetőségét a különféle vallásos hittételekkel, és ebben támogatni is kell őket. Mindamellett nem szolgálják a fiatalság érdekeit azok, akik feltett szándékkal ferdítenek és titkolnak el előlük tudományos ismereteket és megállapításokat csak azért, hogy saját hitbéli meggyőződésüket és dogmatikus állatságaikat minden kritika nélkül erőltethessék rájuk.
Mert bár kétségtelenül elképzelhetőnek tűnik az “óraműves” elmélete, mely szerint, ha megvizsgálunk egy órát, akkor arról laikusként is nyilvánvalóvá válik, hogy azt valaki készítette és nem magától állt össze működésbe. De ennek ellenkezőjét nem is állította soha senki az ateistákon kívül. Ám ameddig kisétálok az Oktogonra és rámutatok az óraművesre, addig ezt egy transzcendens kreátor esetében nem lehet megtenni. Magyarán hiába próbáljuk bebizonyítani a kreációt, ha nem tudjuk ki a kreátor.
A magam részéről nem vagyok hajlandó beleesni a teisták és az ateisták érveléseibe, nevesen abba, hogy “bizton állítom, hogy van”, vagy, hogy “nincs”. Amit nem tudunk, azt nem tudjuk. Ezt belátni pedig egyáltalán nem ciki. Azt állítani, hogy nincs semmiféle egyéb intelligencia, vagy, hogy csak ez a háromdimenziós világ létezik, ugyanolyan határozott ugrás a sötétbe, mint beszopni a Paradicsomot. Lehet, hogy van valami odaát. Ha van, meg kell keresni. Hogy az egy hüllőszerű, hideg logika, vagy egy melegszívű igazságos testépítő, az passz. De nem érvényes válasz az, hogy nekem ez a sztori tetszik, meg a nagyanyám is ebben hitt, tehát igaz. És nem érvelés az sem, hogy nincs rá bizonyíték, tehát nem létezik. A Földről is elhitték egy időben, hogy banán-alakú, mert nem volt bizonyíték az ellenkezőjére.
Ergo az egyetlen sportszerű válasz e kérdésre az, hogy nem tudjuk.
Mert bár kétségtelenül elképzelhetőnek tűnik az “óraműves” elmélete, mely szerint, ha megvizsgálunk egy órát, akkor arról laikusként is nyilvánvalóvá válik, hogy azt valaki készítette és nem magától állt össze működésbe. De ennek ellenkezőjét nem is állította soha senki az ateistákon kívül. Ám ameddig kisétálok az Oktogonra és rámutatok az óraművesre, addig ezt egy transzcendens kreátor esetében nem lehet megtenni. Magyarán hiába próbáljuk bebizonyítani a kreációt, ha nem tudjuk ki a kreátor.
A magam részéről nem vagyok hajlandó beleesni a teisták és az ateisták érveléseibe, nevesen abba, hogy “bizton állítom, hogy van”, vagy, hogy “nincs”. Amit nem tudunk, azt nem tudjuk. Ezt belátni pedig egyáltalán nem ciki. Azt állítani, hogy nincs semmiféle egyéb intelligencia, vagy, hogy csak ez a háromdimenziós világ létezik, ugyanolyan határozott ugrás a sötétbe, mint beszopni a Paradicsomot. Lehet, hogy van valami odaát. Ha van, meg kell keresni. Hogy az egy hüllőszerű, hideg logika, vagy egy melegszívű igazságos testépítő, az passz. De nem érvényes válasz az, hogy nekem ez a sztori tetszik, meg a nagyanyám is ebben hitt, tehát igaz. És nem érvelés az sem, hogy nincs rá bizonyíték, tehát nem létezik. A Földről is elhitték egy időben, hogy banán-alakú, mert nem volt bizonyíték az ellenkezőjére.
Ergo az egyetlen sportszerű válasz e kérdésre az, hogy nem tudjuk.
1 megjegyzés:
DARWIN KÁPRÁZATÁNAK BŰVÖLETÉBEN
Darwin korának világképe szerint az élővilág nem változik: pontosan abban az állapotban van, amelyben a Teremtő megteremtette. Ennek következtében milliók becsukták a Könyvek Könyvét, A Bibliát, és fejet hajtottak az ateista humanizmus tudományos szárnyának, az evolúciónak az elmélete előtt. - Darwin azonban – nem ismerve a Biblia valódi tanítását – egy káprázatnak szentelte az életét. Talán nem kellene ugyanebbe a hiába esniük millióknak.
http://darwinkaprazata.blogspot.com/p/darwin-kaprazata-aminek-szentelte-az.html
Megjegyzés küldése