Preambulum, preamble, preambulo...
Népszabadság
Dr. Rétvári Bence
2011. február 24.
Az új alkotmány vitájával kapcsolatban a legtöbbször a preambulum kérdése kerül elő. Ez nem is csoda, hiszen az „alkotmányos bevezetőnek” szimbolikus jelentősége van, amiben egy ország lefekteti a mindenkit összekötő alapvető értékeket és célokat, megemlíti azokat a történelmi sorsfordulókat, amelyek leginkább meghatározták múltját és ezáltal jelenét és jövőjét is.
Sokak számára ez a szimbolikus rész a leginkább megfogható, melyről saját véleményt is kialakítanak. Többen felvetették, hogy preambulumra nincs is szükség. Fontos tudni azonban, hogy az Európai Unió tagállamainak többsége rendelkezik ilyen vagy ehhez hasonló bevezetővel, jogi himnusszal.
A preambulum szó annyit tesz „elöljáróban”. A jogi szaknyelvben a preambulum kifejezés egy törvény, adott esetben az alkotmány normaszövege előtt álló, sok esetben ünnepélyes hangvételű bevezető szöveg.
Azt tapasztalhatjuk, hogy sok európai ország alkotmányának preambulumában hazai szemmel meglepő tartalmak fordulnak elő. Ezekhez a bevezetőkhöz képest a magyarországi új alkotmányozás előkészítése során nyilvánosságra került tervezek igencsak viszszafogottnak tekinthetők.
A görög alkotmányt például – az alaptörvény bevezetőjének tanúsága szerint – „A Szent, Egylényegű és Oszthatatlan Szentháromság Isten nevében” alkották meg. Németország alkotmánya a következő szavakkal kezdődik: „Isten és ember előtti felelőssége tudatában”. Lengyelország alkotmányában – amely minden bizonnyal Európa leghosszabb bevezetőjével rendelkezik – is szerepel az Isten előtti felelősségre, valamint a hívők által fontosnak tartott értékekre történő utalás: „mi, a Lengyel Nemzet – a Köztársaság valamennyi állampolgára, mindazok, akik hisznek Istenben mint az igazság, jóság és szépség forrásában, mindazokkal, akik nem osztoznak ebben a hitben, de tiszteletben tartanak más forrásokból származó egyetemes értékeket”; „ismerve felelősségünket Isten és saját lelkiismeretünk előtt”.
Európa alkotmányai közül talán Írország rendelkezik a legirodalmibb és legünnepélyesebb bevezetővel, amelynek tanúsága szerint az alkotmányt Isten nevében alkották: „A legszentebb Szentháromság Isten nevében, akié minden hatalom, és akitől mint végzetünktől mind az emberek, mind az államok tevékenysége ered, mi, Írország népe, alázatosan elismerve kötelezettségeinket a mi Urunk Jézus Krisztus felé, aki átsegítette atyáinkat évszázados megpróbáltatásaikon, hálásan emlékezve hősies és lankadatlan küzdelmükre, hogy visszanyerjék Nemzetünk jogos függetlenségét, keresve a megfontoltság, igazság és jótékonyság elvein keresztül a közjó érvényesülését, az egyén méltóságának és szabadságának biztosítását, a társadalmi igazság elérését, országunk egységének helyreállítását és az egyetértést más államokkal, ezennel elfogadjuk, törvénybe iktatjuk, és magunknak adományozzuk a jelen Alkotmányt”. Érdekes lehet megemlíteni, hogy Írország alkotmánya a preambulumon túl azt is deklarálja, hogy „Az állam elismeri, hogy a mindenható Istent illeti a hódolat. Tiszteletben tartja az Ő nevét, és tiszteli és értékeli a vallást”.
De Istenre való hivatkozás nemcsak Európa országainak alkotmányaiban szokásos, hanem például Latin-Amerika számtalan országának népe az alkotmány bevezetőjében kéri Isten védelmét (pl. Argentína, Kolumbia). El Salvador (melynek jelentése: a Megváltó) alkotmányában az alkotmányozó atyák kifejezik, hogy Istenbe vetett bizalmukban alkották meg az ország alaptörvényét. Az említettek mellett például a Délafrikai Köztársaság alkotmánya preambulumának záró mondata is Isten védelméért fohászkodik: „Isten oltalmazza népünket”. Szlovákia alkotmánya pedig Cirill és Metód szellemi hagyatékára hivatkozva tesz utalást az ország keresztény gyökereire. Az említett példák ékes bizonyítékai annak, hogy a bevett a gyakorlat a vallásszabadságot biztosító demokratikus országokban, hogy az ország alkotmányában Istenre, vagy az ország keresztény gyökereire utaljanak.
Másik fontos elem, ami egy alkotmány bevezetőjében megjelenhet, az adott ország történelmére való hivatkozás, illetve az ősök iránti tisztelet és hála kifejezése. Ismét a lengyel alkotmányban találjuk erre az egyik legszebb példát: „hálás szívvel őseinknek; munkájukért, a függetlenség eléréséért nagy áldozatokkal folytatott küzdelmükért, a nemzet keresztény hagyományaiban és egyetemes emberi értékében megnyilvánuló kulturális gyökereinkért felidézve az Első és a Második Köztársaság legjobb hagyományait, érezve a kötelezettséget, hogy ezeréves örökségünk mindezen értékeit a jövő generációkra hagyományozzuk”. A cseh alkotmány az ország ősi államiságáról emlékezik meg: „hűen a Cseh Korona Országai ősi államiság és a csehszlovák államiság valamenynyi jó hagyományához”. Szlovénia alkotmányának preambuluma pedig az ország önállóságáért folytatott küzdelmekre emlékeztet: „abból a történelmi tényből eredően, hogy mi, szlovének felszabadulásunkért folytatott évszázados küzdelmeinkkel megalapoztuk önazonosságunkat és kijelentettük államiságunkat”.
Vannak alkotmányok, amelyek bevezetőjében bizonyos alapvető államcélokra történő utalás is megjelenik. Erre az egyik legjobb példa az Egyesült Államok alkotmányának preambuluma: „Mi, az Egyesült Államok népe attól vezetve, hogy tökéletesebbé tegyük az Uniót, megvalósítsuk az igazságosságot, biztosítsuk a belső nyugalmat, gondoskodjunk a közös védelemről, előmozdítsuk a közjót, biztosítsuk a szabadság áldásait magunk és utódaink számára, meghagyjuk és bevezetjük az Amerikai Egyesült Államok jelen alkotmányát”.
Mivel a preambulum szövegéből nem vezethető le közvetlen jogi kötelezettség, ezért úgy tűnhet, hogy az új alkotmány bevezetőjének tartalma csekély gyakorlati jelentőséggel bír.
Az alkotmányt megelőző bevezető azonban az országok és nemzetek önmeghatározásának egyik legfontosabb megnyilvánulása, jogi himnusza, ezért elengedhetetlen, hogy annak meghatározása kapcsán józan, egymásra figyelő és egymást megértő párbeszéd folyjon.
Népszabadság
Dr. Rétvári Bence
2011. február 24.
Az új alkotmány vitájával kapcsolatban a legtöbbször a preambulum kérdése kerül elő. Ez nem is csoda, hiszen az „alkotmányos bevezetőnek” szimbolikus jelentősége van, amiben egy ország lefekteti a mindenkit összekötő alapvető értékeket és célokat, megemlíti azokat a történelmi sorsfordulókat, amelyek leginkább meghatározták múltját és ezáltal jelenét és jövőjét is.
Dr. Rétvári Bence
Sokak számára ez a szimbolikus rész a leginkább megfogható, melyről saját véleményt is kialakítanak. Többen felvetették, hogy preambulumra nincs is szükség. Fontos tudni azonban, hogy az Európai Unió tagállamainak többsége rendelkezik ilyen vagy ehhez hasonló bevezetővel, jogi himnusszal.
A preambulum szó annyit tesz „elöljáróban”. A jogi szaknyelvben a preambulum kifejezés egy törvény, adott esetben az alkotmány normaszövege előtt álló, sok esetben ünnepélyes hangvételű bevezető szöveg.
Azt tapasztalhatjuk, hogy sok európai ország alkotmányának preambulumában hazai szemmel meglepő tartalmak fordulnak elő. Ezekhez a bevezetőkhöz képest a magyarországi új alkotmányozás előkészítése során nyilvánosságra került tervezek igencsak viszszafogottnak tekinthetők.
A görög alkotmányt például – az alaptörvény bevezetőjének tanúsága szerint – „A Szent, Egylényegű és Oszthatatlan Szentháromság Isten nevében” alkották meg. Németország alkotmánya a következő szavakkal kezdődik: „Isten és ember előtti felelőssége tudatában”. Lengyelország alkotmányában – amely minden bizonnyal Európa leghosszabb bevezetőjével rendelkezik – is szerepel az Isten előtti felelősségre, valamint a hívők által fontosnak tartott értékekre történő utalás: „mi, a Lengyel Nemzet – a Köztársaság valamennyi állampolgára, mindazok, akik hisznek Istenben mint az igazság, jóság és szépség forrásában, mindazokkal, akik nem osztoznak ebben a hitben, de tiszteletben tartanak más forrásokból származó egyetemes értékeket”; „ismerve felelősségünket Isten és saját lelkiismeretünk előtt”.
Európa alkotmányai közül talán Írország rendelkezik a legirodalmibb és legünnepélyesebb bevezetővel, amelynek tanúsága szerint az alkotmányt Isten nevében alkották: „A legszentebb Szentháromság Isten nevében, akié minden hatalom, és akitől mint végzetünktől mind az emberek, mind az államok tevékenysége ered, mi, Írország népe, alázatosan elismerve kötelezettségeinket a mi Urunk Jézus Krisztus felé, aki átsegítette atyáinkat évszázados megpróbáltatásaikon, hálásan emlékezve hősies és lankadatlan küzdelmükre, hogy visszanyerjék Nemzetünk jogos függetlenségét, keresve a megfontoltság, igazság és jótékonyság elvein keresztül a közjó érvényesülését, az egyén méltóságának és szabadságának biztosítását, a társadalmi igazság elérését, országunk egységének helyreállítását és az egyetértést más államokkal, ezennel elfogadjuk, törvénybe iktatjuk, és magunknak adományozzuk a jelen Alkotmányt”. Érdekes lehet megemlíteni, hogy Írország alkotmánya a preambulumon túl azt is deklarálja, hogy „Az állam elismeri, hogy a mindenható Istent illeti a hódolat. Tiszteletben tartja az Ő nevét, és tiszteli és értékeli a vallást”.
De Istenre való hivatkozás nemcsak Európa országainak alkotmányaiban szokásos, hanem például Latin-Amerika számtalan országának népe az alkotmány bevezetőjében kéri Isten védelmét (pl. Argentína, Kolumbia). El Salvador (melynek jelentése: a Megváltó) alkotmányában az alkotmányozó atyák kifejezik, hogy Istenbe vetett bizalmukban alkották meg az ország alaptörvényét. Az említettek mellett például a Délafrikai Köztársaság alkotmánya preambulumának záró mondata is Isten védelméért fohászkodik: „Isten oltalmazza népünket”. Szlovákia alkotmánya pedig Cirill és Metód szellemi hagyatékára hivatkozva tesz utalást az ország keresztény gyökereire. Az említett példák ékes bizonyítékai annak, hogy a bevett a gyakorlat a vallásszabadságot biztosító demokratikus országokban, hogy az ország alkotmányában Istenre, vagy az ország keresztény gyökereire utaljanak.
Másik fontos elem, ami egy alkotmány bevezetőjében megjelenhet, az adott ország történelmére való hivatkozás, illetve az ősök iránti tisztelet és hála kifejezése. Ismét a lengyel alkotmányban találjuk erre az egyik legszebb példát: „hálás szívvel őseinknek; munkájukért, a függetlenség eléréséért nagy áldozatokkal folytatott küzdelmükért, a nemzet keresztény hagyományaiban és egyetemes emberi értékében megnyilvánuló kulturális gyökereinkért felidézve az Első és a Második Köztársaság legjobb hagyományait, érezve a kötelezettséget, hogy ezeréves örökségünk mindezen értékeit a jövő generációkra hagyományozzuk”. A cseh alkotmány az ország ősi államiságáról emlékezik meg: „hűen a Cseh Korona Országai ősi államiság és a csehszlovák államiság valamenynyi jó hagyományához”. Szlovénia alkotmányának preambuluma pedig az ország önállóságáért folytatott küzdelmekre emlékeztet: „abból a történelmi tényből eredően, hogy mi, szlovének felszabadulásunkért folytatott évszázados küzdelmeinkkel megalapoztuk önazonosságunkat és kijelentettük államiságunkat”.
Vannak alkotmányok, amelyek bevezetőjében bizonyos alapvető államcélokra történő utalás is megjelenik. Erre az egyik legjobb példa az Egyesült Államok alkotmányának preambuluma: „Mi, az Egyesült Államok népe attól vezetve, hogy tökéletesebbé tegyük az Uniót, megvalósítsuk az igazságosságot, biztosítsuk a belső nyugalmat, gondoskodjunk a közös védelemről, előmozdítsuk a közjót, biztosítsuk a szabadság áldásait magunk és utódaink számára, meghagyjuk és bevezetjük az Amerikai Egyesült Államok jelen alkotmányát”.
Mivel a preambulum szövegéből nem vezethető le közvetlen jogi kötelezettség, ezért úgy tűnhet, hogy az új alkotmány bevezetőjének tartalma csekély gyakorlati jelentőséggel bír.
Az alkotmányt megelőző bevezető azonban az országok és nemzetek önmeghatározásának egyik legfontosabb megnyilvánulása, jogi himnusza, ezért elengedhetetlen, hogy annak meghatározása kapcsán józan, egymásra figyelő és egymást megértő párbeszéd folyjon.
A szerző a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium államtitkára
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése