2009. július 3., péntek

Levélváltás a Szigorúan ellenőrzött evangélium című könyv kapcsán

http://2.bp.blogspot.com/_hBBXadLtbNo/SVedDGw8o-I/AAAAAAAAAAk/Ag0EnIbJXYo/S660/kopf.JPG

Jelentem a világnak... - Levélváltás a Szigorúan ellenőrzött evangélium című könyv kapcsán

Hatvanegy éves koromban, Isten színe előtt, fölemelt fővel várom ítélő bírámat az égből. Kijelentem, hogy a román állam hajdani vagy mai, Securitate néven nevezett intézményének, tisztjeinek, legénységének vagy műszereinek soha, semmilyen együtműködési vagy beszervezési nyilakozatot alá nem írtam, azt szóban meg nem ígértem,soha, egyetlen jelentést sem írtam és sem szóban sem írásban nem jelentettem fel soha senkit.

Soha, semmilyen támogatást nem kértem ettől a szervezettől!

A Securitate kolozsvári, besztercei és marosvásárhelyi épületeibe sokszor hívattak, beparancsoltak, soha sem jelentkeztem önszántamból. A szekuritátésok rábeszéléseinek, vallatásainak, zsarolásainak egyetlen egyszer sem engedtem. Részemről mindig ugyanaz volt a válasz a kioktatások és vallatások alkalmával: majd figyelmeztetem a Securitate Hivatalát, ha Románia ellenségeivel találkoznék. Kijelentem, hogy még ilyen jellegű jelentést sem írtam, sem szóban nem közöltem. Kijelentem, hogy amig a CNSAS irattárában őrzött szekus írományokat nem láttam, addig soha sem tudtam arról, hogy engem „Herta”, „Jókai” vagy „Zsigmond” néven neveztek a Securitate alkalmazottai a rólam készült feljegyzéseikben. Egy hajdani idős barátom megsúgta, hogy ő „Külföldi úr” néven kellett jelentsen engem, ennek azonban nincs is nyoma az eddig előkerült irattartóimban...

Molnár János: Szigorúan ellenőrzött evangélium című kötetében (2009 jún.) a szerző a Securitate reám vonatkozó iratainak elemzése alapján megismétli a szekusok egyoldalú állítását, hogy somkeréki lelkész koromban úgynevezett informátoruk voltam. Pontosabban: besorol a bizonytalan kilencek csoportjába. Meg kellett érjem: Megfigyeltből megfigyelő, vagy fordítva. Ez ellen végérvényesen tiltakozom. Még annak a feltételezése is fáj, hogy akárcsak egy napig is a Securitate informátora lehettem volna. A Securitate Hivatalának nincs és nem is lehet birtokában „ informátorságomra” vonatkozó bizonyítéka, mert én semmi effélét nem követtem el.

Ezért jelentem a világnak, hogy a szekuritatés irattári állítást rágalmazásnak tartom és mélyen sérti az integritásomat. A Securitate az én szememben gyilkos bünszövetkezetnek számított, amely ítélet alá esik.

Holland állampolgárságú feleségemet, családomat, barátaimat folyamatosan tájékoztattam a szekuritate fogásairól és gyötréseiről. Bevetették ellenünk a megfélemlítés eszköztárát, bizánci módon zaklattak éjjel és nappal, szabotáltak és bosszantottak. Aki ismeri az életemet és a családom sorsát, az tudja, hogy miken mentünk keresztül, azt, hogy olyan idők is voltak, amikor alattomosan halálra kerestek. Ma is fülembe cseng Édesapám szava: piszkos világot értünk fiam......

Kérem a tanuk, valamennyi becsületes embernek a segítségét, igy a Molnár Jánosét is, ahhoz, hogy nyíltan, reám és családomra vonatkozó dokumentumokhoz juttassanak minket, beleértve az emlékeiket is, hogy több helyről is feltárhassuk annak a korszaknak a praktikáit. Igényeljük az iratainkat az államtól, mindet, követeljük a multunk hamísításának és ködösítésnek a leállítását. Esetemben nem akarok sem másodszor, sem annyiadikszor szenvedő áldozattá válni, még félreértés miatt sem.

Jelentem azoknak, akiket illet, hogy eddig egyetlenegy besúgónk sem jelentkezett bocsánatkérésre, pedig meg van írva, hogy minden, ami a napvilágra jő, világosság (Efézus 5:13).

Gondolják végig az együttérzők, hogy tizennégy éves korom óta miért figyeltek és üldöztek annyira! Számomra a keresztyén ember méltósága volt a mérték, ma is ezt vallom, egyedül az Úrban dicsekedve (II.Kor.10:17), hogy lelkiismeretem szerint, hitben tarthattam ki a veszélyes helyzetekben.

Kérem, hogy jelentkezzenek a besugóink is meg a szekuritates hivatalnokok, hogy könnyíthessenek a lelkiismeretükön és jóvátevőleg működjenek közre a múltunk történéseinek tisztázásában. Lelkészként hiszem és vallom a bibliai áldás és átok erejét, amelyre most azért utalok figyelmeztetőleg, hogy a névtelenség vagy az álnév mögé búvó gonoszokat és vádaskodókat nem védi meg a sötétség. Nincs oly rejtett dolog, ami napfényre ne jőne! (Mt. 10:26-27). Továbbá azért, hogy a becsülettel, az élettel és a halállal visszaélő Securitatet, a káromlókat, valamint a perverzitásokat és a banálitásokat,Pál apostollal szólva, átadhassuk a Sátánnak (I. Tim.1:20). Keresztyén hitvallásunk kötelességként írja elő a felebarátaink jó hírnevének előmozdítását, ez pedig komoly ügy. A kulcsok hatalma az Anyaszentegyházra bízatott, tehát hirdetni kell és élni kell vele, hogy az arra vágyók megtisztulhassanak!

Románia egészének vonatkozásában régóta szükségesnek tartom az egyházi és polgári testületek átvilágítását a korrupció megfékezése és a szekus államiság örökségének a felszámolása érdekében. Mindenki adjon számot magáról!

Önértékelésünk legyen becsesebb mint az erőszakszervek kartotékja. Adja Isten, hogy olyan nyílt társadalommá válhassunk, ahol többé nem lesz tiltott az Evangélium.

A jóakaratú embereknek áldást és békességet kíván: Hermán M. János , 2009 jún. 29-én

E-mail címem, csakis építő levelezés céljából: jhermanm@gmail.com




Hermán M. Jánosnak, s akiket még illet

Kedves János!

Köszönöm, hogy Családodnak, Barátaidnak és a Világnak címzett „jelentésed” nekem küldött kísérőlevele szerint még barátodnak tekintesz. Az általam neked okozott „égbekiáltó sérelem” ellenére. (Én függetlenül a te benned dúló érzelmektől, változatlanul becsülöm és tisztelem mindazt, amit 61 év alatt kiteljesítettél.) Elfogadva, hogy az érintett, egészen más szemmel nézi a saját történetét, mint a kívülálló, illetve, hogy ténylegesen mi történt, azt csak ő és az őt „megdolgozó” tisztek tudhatják, továbbra is fenntartom, hogy:

1. A „Szigorúan ellenőrzött evangélium” I. kötetének azon része, amely az általad nekem önszántadból átadott, általam sohasem igényelt iratgyűjtő alapján készült, nem a te informátori beszervezésedről szól.

2. A kb. 21 oldalas szövegből, egy-másfél oldal foglalkozik az iratgyűjtő szerinti beszervezési akcióval. Ebben kifejezetten azt állítom, szintén az iratok alapján, hogy a beszervezéssel valami nem stimmel, mert nem tartalmazza azokat a kötelező elemeket, amit a beszervezéskor a leendő informátortól „ki kell venni”, hitele tehát erősen megkérdőjelezhető. Ebben az is le van írva, hogy panaszolják, nem vagy hajlandó információt adni az ismerőseidről. Vagyis senki (én biztos nem) nem állítja, hogy te bárkit feljelentettél volna. (A nekem átadott iratokban még a Securitate sem!) Hogy a rólad szóló anyagban, durván egy évig, mint „nem engedelmeskedő informátort” tartanak nyilván, erről én nem tehetek. Vagy elfogadom - ha fenntartásokkal is - a fennmaradt dokumentumokat kiindulópontként, vagy nem. Ha nem, akkor viszont senki esetében sem fogadhatom el. Akkor az üldözés tényeit sem tekinthetem hitelesnek. De akkor minek alapján lehet valamiről, valakiről bármit is állítani? A Csiha Kálmánnal való összehasonlítás nem helytálló. Ugyanis a rendelkezésre álló adatok szerint Csiha a Vallásügyi Államtitkársággal volt hajlandó tárgyalni, mint hivatalosan az egyház fölé rendelt szervvel. Hogy tudatában volt-e annak, hogy a magukat a Vallásügyi Államtitkárság embereinek mondó személyek, valójában magasrangú szekusok voltak, arra (eddig) nincs bizonyíték. A „besorolásodat” ez indokolja.

3. A további 19 oldal a te „küzdelmes életedről”, „fájdalmas meghurcoltatásaidról”, az ellened és családod elleni megtorlásokról, kompromittáló álhírterjesztésről, stb. szól. Hogy ez mennyire elnagyolt, nyilván nézőpont kérdése. Ha mennyiségi mutatók (pl. oldalszám) szerint hasonlítom össze mások anyagaival (amit szerkesztési szempontokból meg is kellett tennem), úgy vélem arányos. Nyilván húsz év szenvedéseihez képest aránytalanul kevés.

4. Tudom, a téma iránti hiperérzékenységedet a „titoktalanításban” vállalt szereped, egyházpolitikai meggondolások, és még annyi minden magyarázza. Ez nézetem szerint egyáltalán nem baj. Sőt! Csak maradj is ilyen, tarts ki továbbra is vélt vagy valós igazságaid mellett, harcolj értük, ahogy a szíved diktálja. Hogy most speciel indulataid hulláma engem is el-elborít, a vállalással, amit elkezdtem-elkezdtünk együttjár. A szükséges rossz, ha úgy tetszik. Nyilván te is ismered a székely mondást: nem az a legény, aki adja, hanem aki állja. (Persze, mint minden mondás ez is sántít egy picit, de hát ez a mondások természete.) Isten áldása legyen minden további munkálkodásodon.

Barátsággal:
Molnár János


Nincsenek megjegyzések: