Az alábbiakban ismertetjük Benedek pápa Ecclesiae unitatem kezdetű motu proprióját:
A dokumentumban a Szentatya megállapítja:
1. Az egyház egységének őrzése, azzal a féltő gondoskodással, hogy mindenkinek segítsen helyes választ adni erre a hívásra és az isteni kegyelemre, Péter apostol utódának különleges feladata, aki állandó, látható forrása és alapja a püspökök és a hívek egységének. Az Egyház – minden időre szóló – legfőbb és legalapvetőbb prioritását, hogy az embereket az Istennel való találkozás felé vezesse, elkötelezetten támogatni kell, azon munkálkodva, hogy elérjük minden keresztény közös tanúságtételét a hitről.
2. E megbízatás iránti hűséggel – Marcel Lefebvre érsek azon cselekedetét követő napokban, amikor 1988. június 30-án meg nem engedetten, törvénytelenül püspökké szentelt négy papot – boldog emlékű II. János Pál pápa 1988. július 2-án megalapította az Ecclesia Dei Pápai Bizottságot „azzal a feladattal, hogy együttműködjön a püspökökkel, a Római Kúria dikasztériumaival és az érintett körökkel, hogy elősegítsék azoknak a – mai napig különböző módon a Lefevbre atya által alapított testvériséghez kötődő – papoknak, szeminaristáknak, közösségeknek vagy szerzeteseknek és szerzetesnőknek az Egyházzal való teljes egységét, akik, megőrizve lelki és liturgikus hagyományaikat, egyek akarnak maradni a Katolikus Egyházban Péter utódával, annak az egyezménynek a fényében, amelyet ez év [1988] május 5-én Ratzinger bíboros és Lefebvre atya írtak alá”.
3. Ehhez kapcsolódóan, hűségesen követve ugyanazt a feladatot – vagyis szolgálni az Egyház egyetemes egységét látható formájában is és minden erőfeszítést megtéve azért, hogy akikben valóban megvan az egység iránti vágy, velünk maradhassanak vagy visszatalálhassanak hozzánk – úgy döntöttem, hogy pontosabb és részletesebb szabályokon keresztül a Summorum Pontificum motu proprióval kiterjesztem és megújítom az Ecclesia Dei motu proprio által már tartalmazott általános útmutatást az 1962-es Missale Romanum használatának lehetőségéről.
4. Ugyanazzal a lélekkel és ugyanazzal az elkötelezettséggel, hogy az Egyházban előmozdítsam a minden törésen és szakadáson való felülemelkedést, és begyógyítsam az egyház testén egyre fájóbbnak érzett sebet, úgy döntöttem, visszavonom a Lefebvre atya által érvénytelenül felszentelt négy püspök kiközösítését. Ezzel a döntéssel el szerettem volna távolítani az akadályt, amely a párbeszédre való nyitást veszélyeztethette, és arra kívántam hívni a püspököket és a Szent X. Piusz Testvériséget, hogy újra rátaláljanak az Egyházzal való teljes egység felé vezető útra. Amint azt idén március 10-én kelt levelemben a katolikus püspököknek írtam, a kiközösítés visszavonása az egyházi szabályrendszer területén végrehajtott intézkedés volt, hogy megszabadítsuk ezeket a személyeket a legszigorúbb egyházi büntetés tudatának súlyától. Azonban a doktrinális kérdések egyértelműen megmaradnak, és amíg nem tisztázódnak, a Testvériségnek nincs egyházjogi státusa az Egyházban, és lelkészei jogszerűen semmilyen szolgálatot nem gyakorolhatnak.
5. Éppen azért, mert a problémák, amelyeket most a Testvériséggel meg kell vitatnunk, lényegileg doktrinális természetűek, úgy döntöttem – huszonegy évvel az Ecclesia Dei motu proprio után, és annak megfelelően, ahogy terveztem –, újragondolom az Ecclesia Dei Bizottság szerkezetét, szorosan a Hittani Kongregációhoz csatolva azt.
6. Az Ecclesia Dei Pápai Bizottságnak ezért az alábbi formája lesz:
a) A Bizottság elnöke a Hittani Kongregáció prefektusa.
b) A Bizottság saját személyzettel rendelkezik, amely a titkárból és a hivatalnokokból áll.
c) Az elnök feladata, a titkár segítségével, hogy a legfőbb doktrinális jellegű eseteket és kérdéseket tanulmányozásra és megítélésre a Hittani Kongregációnak előterjessze annak szokásos rendje szerint, valamint ennek eredményeit a pápa elé terjessze.
7. Ezzel a döntéssel különösképpen meg akartam mutatni atyai gondoskodásomat a Szent X. Piusz Testvériség iránt, hogy végül megtalálja az Egyházzal való teljes közösséget. Mindenkit nyomatékosan hívok arra, hogy szünet nélkül imádkozzon az Úrhoz, a Boldogságos Szűz Mária közbenjárásával, „ut unum sint” (hogy egy legyenek).
Felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy a szöveg tájékoztatásul szolgál, nem a pápai dokumentum hivatalos magyar fordítása, amely hamarosan szintén olvasható lesz.
Magyar Kurír
A dokumentumban a Szentatya megállapítja:
1. Az egyház egységének őrzése, azzal a féltő gondoskodással, hogy mindenkinek segítsen helyes választ adni erre a hívásra és az isteni kegyelemre, Péter apostol utódának különleges feladata, aki állandó, látható forrása és alapja a püspökök és a hívek egységének. Az Egyház – minden időre szóló – legfőbb és legalapvetőbb prioritását, hogy az embereket az Istennel való találkozás felé vezesse, elkötelezetten támogatni kell, azon munkálkodva, hogy elérjük minden keresztény közös tanúságtételét a hitről.
2. E megbízatás iránti hűséggel – Marcel Lefebvre érsek azon cselekedetét követő napokban, amikor 1988. június 30-án meg nem engedetten, törvénytelenül püspökké szentelt négy papot – boldog emlékű II. János Pál pápa 1988. július 2-án megalapította az Ecclesia Dei Pápai Bizottságot „azzal a feladattal, hogy együttműködjön a püspökökkel, a Római Kúria dikasztériumaival és az érintett körökkel, hogy elősegítsék azoknak a – mai napig különböző módon a Lefevbre atya által alapított testvériséghez kötődő – papoknak, szeminaristáknak, közösségeknek vagy szerzeteseknek és szerzetesnőknek az Egyházzal való teljes egységét, akik, megőrizve lelki és liturgikus hagyományaikat, egyek akarnak maradni a Katolikus Egyházban Péter utódával, annak az egyezménynek a fényében, amelyet ez év [1988] május 5-én Ratzinger bíboros és Lefebvre atya írtak alá”.
3. Ehhez kapcsolódóan, hűségesen követve ugyanazt a feladatot – vagyis szolgálni az Egyház egyetemes egységét látható formájában is és minden erőfeszítést megtéve azért, hogy akikben valóban megvan az egység iránti vágy, velünk maradhassanak vagy visszatalálhassanak hozzánk – úgy döntöttem, hogy pontosabb és részletesebb szabályokon keresztül a Summorum Pontificum motu proprióval kiterjesztem és megújítom az Ecclesia Dei motu proprio által már tartalmazott általános útmutatást az 1962-es Missale Romanum használatának lehetőségéről.
4. Ugyanazzal a lélekkel és ugyanazzal az elkötelezettséggel, hogy az Egyházban előmozdítsam a minden törésen és szakadáson való felülemelkedést, és begyógyítsam az egyház testén egyre fájóbbnak érzett sebet, úgy döntöttem, visszavonom a Lefebvre atya által érvénytelenül felszentelt négy püspök kiközösítését. Ezzel a döntéssel el szerettem volna távolítani az akadályt, amely a párbeszédre való nyitást veszélyeztethette, és arra kívántam hívni a püspököket és a Szent X. Piusz Testvériséget, hogy újra rátaláljanak az Egyházzal való teljes egység felé vezető útra. Amint azt idén március 10-én kelt levelemben a katolikus püspököknek írtam, a kiközösítés visszavonása az egyházi szabályrendszer területén végrehajtott intézkedés volt, hogy megszabadítsuk ezeket a személyeket a legszigorúbb egyházi büntetés tudatának súlyától. Azonban a doktrinális kérdések egyértelműen megmaradnak, és amíg nem tisztázódnak, a Testvériségnek nincs egyházjogi státusa az Egyházban, és lelkészei jogszerűen semmilyen szolgálatot nem gyakorolhatnak.
5. Éppen azért, mert a problémák, amelyeket most a Testvériséggel meg kell vitatnunk, lényegileg doktrinális természetűek, úgy döntöttem – huszonegy évvel az Ecclesia Dei motu proprio után, és annak megfelelően, ahogy terveztem –, újragondolom az Ecclesia Dei Bizottság szerkezetét, szorosan a Hittani Kongregációhoz csatolva azt.
6. Az Ecclesia Dei Pápai Bizottságnak ezért az alábbi formája lesz:
a) A Bizottság elnöke a Hittani Kongregáció prefektusa.
b) A Bizottság saját személyzettel rendelkezik, amely a titkárból és a hivatalnokokból áll.
c) Az elnök feladata, a titkár segítségével, hogy a legfőbb doktrinális jellegű eseteket és kérdéseket tanulmányozásra és megítélésre a Hittani Kongregációnak előterjessze annak szokásos rendje szerint, valamint ennek eredményeit a pápa elé terjessze.
7. Ezzel a döntéssel különösképpen meg akartam mutatni atyai gondoskodásomat a Szent X. Piusz Testvériség iránt, hogy végül megtalálja az Egyházzal való teljes közösséget. Mindenkit nyomatékosan hívok arra, hogy szünet nélkül imádkozzon az Úrhoz, a Boldogságos Szűz Mária közbenjárásával, „ut unum sint” (hogy egy legyenek).
Felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy a szöveg tájékoztatásul szolgál, nem a pápai dokumentum hivatalos magyar fordítása, amely hamarosan szintén olvasható lesz.
Magyar Kurír
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése