Fogantatott Szentlélektől
„…A Szentlélek száll reád, és a Magasságos ereje árnyékoz be téged…” (Lk 1,35)
Hitvallásunk a karácsony történetét röviden így foglalja össze: „fogantatott Szentlélektõl, született szûz Máriától”. Meg kell vallanunk, hogy a Jézus fogantatásáról szóló hitvallási tétel kapcsán sok kérdés fogalmazódik meg bennünk. Fogantatásról és születésrõl ugyanis vannak ismereteink, de ez a bibliai bemutatás nehezen illeszthetõ bele a hagyományos gondolkodási sémáinkba.
A megfogalmazás a Lk 1,35-bõl származik, ahol a váratlanul megjelenõ angyal hozza tudomására Máriának, aki József jegyese és szûz, hogy „Ímé, fogansz méhedben és fiút szülsz”. Mária azonnal érzékeli, hogy ez a fogantatás nem a sorra kerülõ házasságkötésének lesz a gyümölcse. Rögtön kérdezi is: „Hogyan lehetséges ez, mikor én férfit nem ismerek?” És éppen ez a mi kérdésünk is: hogyan lehetséges ez? A Szentlélektõl való fogantatás tényét sokan, sokféleképpen próbálják érthetõvé és emberi elménk számára elfogadhatóvá tenni. Vannak, akik mitológiai elemrõl beszélnek, amit nem szabad szó szerint érteni, inkább szimbólumnak kell tekinteni. Mások természettudományos példákkal próbálják a tantételt igazolni. Véleményem szerint inkább Gábriel szavaira, az igére kellene figyelni, mert abból lesz érthetõ Jézus fogantatásának a titka.
Gábriel magyarázatában ezt olvassuk: „a Szentlélek száll reád, és a Magasságos ereje árnyékoz be téged”. Mit akar ez a sejtelmes megfogalmazás a tudomásunkra hozni? Azt, hogy ez a fogantatás nem a megszokott módon történik. A fogantatás biológiájáról vannak ismereteink, de ezektõl most meg kell szabadulnunk, mert maga Isten lépi át az általa teremtett földi rend hagyományos kereteit. Senkit sem szeretnék arra buzdítani, hogy kapcsolja ki az értelmét és fogadja el, hogy Jézusnak nem József a biológiai apja, arra aztán végképp nem, hogy tekintsünk úgy erre a fogantatásra, mint ami Mária és a Szentlélek frigyének a gyümölcse. Azt kell megértenünk, hogy a Szentlélek nem úgy cselekszik, mint férfi, hanem úgy, mint Teremtõ. A Szentlélek nem Máriával, hanem Máriából teremti Jézust, úgy, ahogyan Isten Ádámból teremtette Évát. A Gábriel által használt „beárnyékol” kifejezés éppen a Szentlélek teremtõ erejére utal. A mindenható Isten, aki teremtette az eget és a földet, most az anyai méhben végzi teremtõ munkáját. A teremtéstörténetben azt olvassuk, hogy Isten Lelke „lebegett” a vizek felett, ami azt a képet eleveníti meg elõttünk, amikor az anyamadár kotol a tojás felett, hogy a káoszból rend, a nemlétbõl élet legyen. Ugyanígy a Szentlélek beárnyékolja Mária méhét, hogy a semmibõl megteremtse Jézus testét, hogy létrehozza azt a földi sátorházat, amelyen keresztül Jézus beléphet a földi létbe, ami által „az Ige testté lett, és közöttünk sátorozott” (Jn 1,14).
Hogyan történt ez a fogantatás? Isten igéjével megszólította Máriát, majd Szentlelke által beárnyékolta õt. Ebbõl is nyilvánvaló, hogy Isten ebben a világban két eszközén keresztül munkálkodik: Igéje és Szentlelke által. De biztosan tudhatjuk, hogy amint Máriában munkálkodott a célja megvalósulása érdekében, ugyanúgy munkálkodik bennünk is: veti az ige magját, hogy a szívünkben megfoganjon, és adja Szentlelkét, hogy a magok szárba szökkenve, a hit gyümölcsét teremjék. A fogantatás csodája ismétlõdõ folyamat, hogy felettünk is beteljesedjen az ige szava, s Pállal együtt mondhassuk: „Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus” (Gal 2,20).
A szívünkben megfoganó Ige csodájában részesítõ, áldott Karácsonyt kívánok!
„…A Szentlélek száll reád, és a Magasságos ereje árnyékoz be téged…” (Lk 1,35)
Hitvallásunk a karácsony történetét röviden így foglalja össze: „fogantatott Szentlélektõl, született szûz Máriától”. Meg kell vallanunk, hogy a Jézus fogantatásáról szóló hitvallási tétel kapcsán sok kérdés fogalmazódik meg bennünk. Fogantatásról és születésrõl ugyanis vannak ismereteink, de ez a bibliai bemutatás nehezen illeszthetõ bele a hagyományos gondolkodási sémáinkba.
A megfogalmazás a Lk 1,35-bõl származik, ahol a váratlanul megjelenõ angyal hozza tudomására Máriának, aki József jegyese és szûz, hogy „Ímé, fogansz méhedben és fiút szülsz”. Mária azonnal érzékeli, hogy ez a fogantatás nem a sorra kerülõ házasságkötésének lesz a gyümölcse. Rögtön kérdezi is: „Hogyan lehetséges ez, mikor én férfit nem ismerek?” És éppen ez a mi kérdésünk is: hogyan lehetséges ez? A Szentlélektõl való fogantatás tényét sokan, sokféleképpen próbálják érthetõvé és emberi elménk számára elfogadhatóvá tenni. Vannak, akik mitológiai elemrõl beszélnek, amit nem szabad szó szerint érteni, inkább szimbólumnak kell tekinteni. Mások természettudományos példákkal próbálják a tantételt igazolni. Véleményem szerint inkább Gábriel szavaira, az igére kellene figyelni, mert abból lesz érthetõ Jézus fogantatásának a titka.
Gábriel magyarázatában ezt olvassuk: „a Szentlélek száll reád, és a Magasságos ereje árnyékoz be téged”. Mit akar ez a sejtelmes megfogalmazás a tudomásunkra hozni? Azt, hogy ez a fogantatás nem a megszokott módon történik. A fogantatás biológiájáról vannak ismereteink, de ezektõl most meg kell szabadulnunk, mert maga Isten lépi át az általa teremtett földi rend hagyományos kereteit. Senkit sem szeretnék arra buzdítani, hogy kapcsolja ki az értelmét és fogadja el, hogy Jézusnak nem József a biológiai apja, arra aztán végképp nem, hogy tekintsünk úgy erre a fogantatásra, mint ami Mária és a Szentlélek frigyének a gyümölcse. Azt kell megértenünk, hogy a Szentlélek nem úgy cselekszik, mint férfi, hanem úgy, mint Teremtõ. A Szentlélek nem Máriával, hanem Máriából teremti Jézust, úgy, ahogyan Isten Ádámból teremtette Évát. A Gábriel által használt „beárnyékol” kifejezés éppen a Szentlélek teremtõ erejére utal. A mindenható Isten, aki teremtette az eget és a földet, most az anyai méhben végzi teremtõ munkáját. A teremtéstörténetben azt olvassuk, hogy Isten Lelke „lebegett” a vizek felett, ami azt a képet eleveníti meg elõttünk, amikor az anyamadár kotol a tojás felett, hogy a káoszból rend, a nemlétbõl élet legyen. Ugyanígy a Szentlélek beárnyékolja Mária méhét, hogy a semmibõl megteremtse Jézus testét, hogy létrehozza azt a földi sátorházat, amelyen keresztül Jézus beléphet a földi létbe, ami által „az Ige testté lett, és közöttünk sátorozott” (Jn 1,14).
Hogyan történt ez a fogantatás? Isten igéjével megszólította Máriát, majd Szentlelke által beárnyékolta õt. Ebbõl is nyilvánvaló, hogy Isten ebben a világban két eszközén keresztül munkálkodik: Igéje és Szentlelke által. De biztosan tudhatjuk, hogy amint Máriában munkálkodott a célja megvalósulása érdekében, ugyanúgy munkálkodik bennünk is: veti az ige magját, hogy a szívünkben megfoganjon, és adja Szentlelkét, hogy a magok szárba szökkenve, a hit gyümölcsét teremjék. A fogantatás csodája ismétlõdõ folyamat, hogy felettünk is beteljesedjen az ige szava, s Pállal együtt mondhassuk: „Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus” (Gal 2,20).
A szívünkben megfoganó Ige csodájában részesítõ, áldott Karácsonyt kívánok!
Pap Géza
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése