2011. december 27., kedd

Évértékelő beszélgetés Csűry István királyhágómelléki református püspökkel

Erő kell a jobbító lépések megtételére - Évértékelő beszélgetés ft. Csűry István püspökkel

Harangszó
Fábián Tibor

A békességszerző küldetést és a szolgálatot vállalók segítését tartja hangsúlyosnak az elmúlt évben tett 61 gyülekezeti látogatásáról szólva ft. Csűry István. A püspök tapasztalatai nyomán arra is rámutat: maradandó feszültség ott van, amikor Istenre való figyelés helyett valami más kerül a központba.


Értékelése szerint, milyen évet zárt a Partium református népe?

Mindig álmaink befolyása lép előtérbe, amikor értékeljük a magunk mögött hagyott időszakot. Annak ellenére, hogy tisztában vagyunk a kegyelem sorsdöntő szerepével, szeretnénk javunkra fordítani azt is, amiért éppen mi magunk keveset imádkoztunk és dolgoztunk. Álmainkhoz képest szerényre sikeredett az esztendő, a körülményekhez képest újból bőséges volt az áldás. Álmaimhoz tartozott a lelkipásztorok életkörülményeinek több nagyságrenddel való javítása, a munkanélküli lelkészfeleségek helyzetének megoldása. Jó lett volna néhány jelentősebb ingatlan tulajdonába kerülni, közöttük a Zilahi Wesselényi Gimnázium ősi iskolaépületét emelem ki. Rendezésre vár a felekezeti oktatás egyetemi, középiskolai, elemi és óvodai ügyének végleges és megnyugtató végrehajtása. Kérdéseinkkel, a folyamatban lévő ügyeinkkel rendszeresen, vagy alkalmanként megkerestük mind a Magyar, mind a Román Kormány illetékes ügyosztályait. E helyen is megköszönöm segítségüket, ugyanakkor támogatásukat is kérem a folyamatban lévő eseteink sikerre viteléhez. Körülményeinkhez képest kiemelkedőnek tartom, hogy új templomokat szentelhettünk, kápolnákat, gyülekezeti házakat avathattunk. A Magyar Kormánynak köszönhetően enyhült a Teológiai Intézetünk fenntartásának terhe. A Román Kormány templomfelújításban, különösen műemlék jellegű, vagy szórványban lévő istenházak rendbetételénél nyújtott segítőkezet. A morzsányi ízelítőből is kitűnik, hogy sok feladatot vállaltunk fel, szép eredményeket értünk el, viszont idénre is bőven maradt folytatnivaló, és kezdhetünk vadonatúj tervek végrehajtásához.

Érdekek, indulatok, megoldások

Kis túlzással, „folyton úton lévő” püspökként ismerjük sokan. Hozzávetőleg az egyházkerület hány gyülekezetébe látogatott el 2011 folyamán és miért tartja fontosnak, hogy minél több helyre eljusson?

Hatvanegy olyan úton voltam, amely kimondottan gyülekezeti érdeket jelentett. A gépkocsim műszere közel 13 ezer kilométert számlált e látogatások alkalmaival. A külföldi utakon (Párizs, Drezda, Csákvár, Budapest, Fábiánháza stb.) kívül, itthon Máramarosszigeten, mint egyházkerületünk északi pontján, vagy Karánsebesen, mint déli fekvésű gyülekezetében is megfordultam. Sajnos, kevesebb idő jutott a Nagyvárad-Ősi gyülekezetre, ahol parókus vagyok. Ünnepi alkalmak mellett igyekeztem részt venni mindig a lelkészcsaládok, gyülekezetek gyászában. Ahol tudtam békességszerző küldetést is vállaltam. Példák nélkül emlegetem ezeket a lehetőségeket, mert ezekben nem is az alkalom, hanem a szolgálatot vállalók segítsége a lényeges. Aki püspökséget vállal, vagy esperességet és lelkipásztorságot, annak mennie kell, ahol életet, lelket, vagy csak emberi kapcsolatot lehet mentenie. Biztosan még több helyre el kellett volna jutnom, de remélem ahova eljutottam, mint Krisztus méltatlan bár, de hivatalos szolgája, többet tudtam tenni, mint a hivatali követelmény.

Milyen helyzetekkel, kihívásokkal szembesült gyülekezeti látogatásai során?

A szomszéd kertje mindig zöldebbnek tűnik. E népi megfigyelésen alapuló bölcsesség napjaink református gyülekezeteiben is megfigyelhető. Természetesen nincsenek teljesen egyforma gyülekezetek, nincsenek teljesen egyforma támogatók, és nincsenek teljesen egyforma lelkészek, gyülekezeti tagok sem. Gondok és kérdések viszont mindig vannak. Legtöbb esetben az őszinte megbeszélés elegendő. Olykor az is kell, hogy tájékoztatást adjunk sajátos problémákra. Előfordul, hogy egymáshoz közel vannak a segítő és a rászoruló, csak nem tudnak egymásról. Nincsen olyan anyagi kérdés, nincsen olyan torzsalkodás, amit ne tudnának megoldani az Istenre néző emberek. Maradandó feszültség ott van, amikor Istenre való figyelés helyett valami más kerül a központba. Ilyenkor érdekek, indulatok keletkeznek, amelyeket nagyon nehéz csillapítani. Megoldást kell keresnünk ilyen helyzetekben is, de azzal a fájdalmas tudattal hozzuk meg döntéseinket, hogy elégedetlenkedők mindig maradnak. A nagy gyülekezetek megüresedett lelkipásztori állásainak betöltése lassan minden esetben nézeteltéréssel jár együtt. Istenre figyelés, a lelkész imádsággal való megkeresése helyett gyülekezeti tagok csoportosulnak, egymást meg nem hallgatják, kívülről beleszólnak az eseményekbe. Fájdalmas számomra, amikor gyülekezeti látogatáskor kiderül, hogy az emberek felismerik a széthúzó erőket, beszélnek is erről, csak erejük nincsen a jobbító lépés megtételére.

Sikerül, sikerülhet-e gyógyítani, (meg)oldani a gyülekezeti látogatások rövid ideje alatt a lappangó vagy már felszínen lévő sebeket, gondokat?

A gyógyulás hosszú folyamat, soha nem történik meg azonnal. Viszont a sebek feltárása, fertőtlenítése jó bevezetés. Általában a gondokkal küzdő gyülekezetek igénylik is a vezetők bevonását. Példákat sorolhatok, amikor hétről hétre küldöttségek jártak hivatalomban. Vannak gyülekezetek, amelyeket jobban ismerek immár, mint a szomszédságomban lévőket. Kedves tény, de körültekintésre kényszerít, ha telefonon mondanak el fejleményeket, vagy új eseményekről tájékoztatnak. Soha sem döntöttem úgy, hogy ne hallgattam volna meg a feleken kívül mindenkit, akit utolérhettem. Örömmel tölt el, hogy sokan bizalmukba fogadtak. Boldog vagyok, hogy egyetlen esetben sem lettem méltatlan az őszintén megnyilatkozó testvérek előtt. Orvosolni nehéz helyzeteket úgy is lehet, ha beismerjük, hogy meghalad bennünket a kérdés, de tanácsolhatjuk más lehetőségek igénybevételét.

A testi-lelki-szellemi egészség pillérei

Melyek azok a konkrét intézkedések, amelyekkel egyházkerületi szinten sikerült előre lépni az idén, és milyen tervek jellemzik az új esztendőt?

Pályázatokat koordinálunk több szinten is. Egyházkerületünk zöld utat adott több elkezdett fejlesztés folytatásához például: Rákóczy-kollégium, Hegyközszentmiklósi gyógyfürdő, Degenfeld-kastély stb. Befejezéshez érkezik a Lorántffy Gimnázium épületének felújítása, folytatódik a Szatmárnémeti Református Gimnázium restaurálása. Az érmindszenti Ady-központ megépítése is küszöbön van. Sződemeteren, Kölcsey szülőfalujában tervezésre kerül az Isten, áldd meg a magyart-centrum. Tovább keressük az egyházi kórház építésének módozatát. Ezekkel a pályázatokkal kiépítjük a testi-lelki-szellemi egészség pilléreit. Közéleti szempontból is üzenetet intéztünk gyülekezeteink tagjaihoz, amelyben az Erdélyben élő magyarok védelmében felszólítottuk a politikai pártokat, hogy törekedjenek parlamenti képviseletre, ennek megfelelően az európai képviseletre is. Egyházkerületünk nem fog elköteleződni valamelyik párt oldalán, viszont szeretne elkötelezni minden pártot abban az egyházban, amely minden tagot összetartó Krisztus-test. Ha húsz éve „megkereszteltük” a politikát, itt az ideje, hogy a „konfirmációra” is sor kerüljön!

Modern világunkban egyre több kétséget, félelmet és szorongást tapasztalunk. Köntös László dunamelléki főjegyző a történelmi egyház szétroppanásáról beszél, hozzátéve: ez nem jelenti azt, hogy az Ige igazsága megdőlt volna. Vagyis Isten válaszai a 21. század kérdéseire, egyéni és közösségi kríziseire is ott vannak az Ő Igéjében. Keressük a válaszokat?

Ha a történelmi egyház fogalma alatt azt értjük, hogy minden keresztvíz alá tartott ember, és keresztyén szülők meg nem keresztelt gyermekeinek közössége, akkor igaz az állítás. Az ilyen „történelmi egyházat” egy soha komolyan nem vett hagyomány definiálja. Ál-egyház ez, és soha nem kapta meg a megtartás ígéretét. Istennek azonban van egy láthatatlan teste, amely a Krisztus test, amelyhez sokan nem tartoznak, akik bár fennen hangoztatják odatartozásukat, és sokan odatartoznak, akikről kevesen tudják, hogy közük van Isten gyermekeihez. Éppen úgy van ez, hogy sok önmagát nemzetben gondolkodónak valló nagyon távol van a nemzetépítéstől, és sokan vannak, akik nagy szavak nélkül is gazdagítják a magyar nemzetet. Isten látja és megőrzi az egyházat, el egészen az üdvösségig. Sőt, felkészíti az Ő népét. Az ötezer ember megvendégelésének története erről is szól. A csoda nemcsak annyi, hogy jut elegendő két halból és öt kenyérből, hanem a hevenyészett tömegből úrvacsorázó sokaság lett. Ez is az egyház része, mely el is veszhetett volna, ha nem kerül közel Jézus Krisztushoz. Ha ilyen felismerések jutnak el a mai gyülekezetekhez, a mai lelkipásztorok prédikációján át, akkor nincs mitől tartanunk.

Több alkalommal szóltunk már a gyülekezet közösségét nem kereső, úgynevezett népszámlálási reformátusokról. Ez a Partiumban mintegy százezer embert jelent. Az egyház mit üzen azoknak, akik reformátusnak tartják magukat, de további lépésekre - egyelőre - nem szánták el magukat?

Lehet soha komolyan nem vett hagyományok keretei között élni, sőt bámész tömegben aránylag elviselhetően meglenni. Viszont, boldog és értelmes életet elképzelni sem lehet Krisztus testén kívül, és nem lehet úrvacsorázó közösség nélkül sem. Az egyház mindenki előtt nyitva tartja az ajtaját, engedelmesen hív bárkit, de senkit sem fog magához kényszeríteni. Ebből is felismerhető az engedelmes, Krisztus által igazolt egyház.


(Megjelenés előtt a Harangszó 2012/2. - januári második - számából.)


Nincsenek megjegyzések: