Mi a CE Szövetség? - Interjú Visky István lelkipásztorral

Közösség Istennel és egymással

erdon.ro
2010.11.11
Dérer Ferenc

Bihar megye - Az elmúlt hetekben többször is szóba került az egyházi hírekben a CE Szövetség. A szövetségről és annak hátteréről kérdeztük Visky István lelkipásztort, a Bihari Református Egyházmegye Lelkészértekezletének elnökét, egyháztörténész doktor hallgatót, a CE Szövetség tagját.

– Mi a CE Szövetség?

– Mindenek előtt egy gondolkozási forma. Egy mód, ahogyan gondolkozok Istenről, az Egyházról és önmagamról. Egy olyan szemléletmód ez, amelyik feltétel nélküli elsőbbséget ad Istennek és az Istent keresők közösségének, az Egyháznak. A neve is ezt jelenti: Pro Christo et Ecclesia – Kristusért és Egyházáért. Ezt viszont nem csak egyházi keretek között, hanem az élet minden területén teszi. Az Isten iránt való engedelmességre törekvés egy létmódja ez, mivel mindent Isten Igéjének vet alá, nem ismer más felettes szempontot. Nem új dolog ez a református Egyházban, hiszen a CE Szövetség a magyar puritanizmus örököse és szellemének életben tartója. A puritanizmus a 17. század elején jelent meg a magyar református Egyház életében, és az a szükségszerűség hívta életre, hogy a magyar reformáció befejezetlen maradt. A kálvini protestáns tant átvette ugyan Egyházunk, de a kálvini egyházszervezetet szinte egyáltalán és az evangéliumi életgyakorlatot is csak részlegesen. Azaz Egyházunk életének már legelső évtizedeiben jelentkezett az a probléma, hogy a szószékről hirdetett Ige nem valósult meg következetesen a mindennapok életgyakorlatában. Emellett a magyar református Egyház berendezkedése sem a többi református Egyház közösség központú modelljét követte, hanem egy hatalmi modellt, ahol van egy központi vezető (előbb senior, majd püspök) és a neki alárendelt egyházi intézmények. Mindez pedig csak a politikai hatalom engedélyével és támogatásával működhetett. Ebben a rendszerben az ember, az egyháztag életgyakorlata másodlagos volt, a rendszernek volt abszolút elsőbbsége. Ezt Erdély akkori politikai helyzete tette bizonyos tekintetben indokoltá, csakhogy ez a magyar reformáció megromlását is maga után vonta. A puritanizmus – és annak kései, méltatlan utóda – a CE Szövetség, mint szervezet, a hűséges református hitvalló életet igyekszik hirdetni és felmutatni, illetve belülről támogatja a református Egyházat is ebben.

– Mikor alakult a CE Szövetség?

– 1881-ben indult útjára a CE mozgalom a világ több református egyházában, és mindenütt a református egyház belső missziója, a hitvalló református élet és a kálvinista tűz megőrzése volt a célja egy olyan időszakban, amikor a református gondolkozást a liberalizmus és a kihűlés jellemezte. Magyarországon 1903-ban alakult meg Dr. Szabó Aladár teológiai professzor vezetésével, Erdélyben pedig nemsokkal ezután Dr. Kecskeméthy István, a kolozsvári református teológia professzora alakította meg és az 1920-as években már sok gyülekezetben működött. Az igehirdetés és a misszió mellett a szegények és elesettek megsegítését is kiemelt feladatának tekintette, hiszen a szó és a tett együtt kell haladjon. Ma Erdélyben a CE Szövetség tagja és szimpatizánsa közel 60 lelkipásztor és teológiai professzor, valamint félezer egyháztag. A CE Szövetség történetéről és életéről részletes anyag található a http://ce-union.ro/hu.html internet címen.

– Csak a CE Szövetség képviseli ezt a látásmódot a református egyházban?

– Nem. Sok lelkipásztor és egyháztag vallja munkájában és életében ezeket az értékeket, azt, hogy mindenben Isten Igéje a mérték és az életgyakorlat megszentelődése kikerülhetetlen. Az Egyházkerületünkben a legutóbb bekövetkezett személyi változások is – úgy tűnik – ebbe az irányba mozdítják az Egyház életét. A CE Szövetség csak abban más, hogy ezt szervezetten teszi és folyamatosan hangsúlyozza. Azért alakít önálló szervezeti felépítést, hogy ezáltal munkáját hatékonyan és felelősségteljesen végezze. A CE Szövetség önálló jogi személyisége megóvta és megóvja a Szövetséget azoktól a történelmi, társadalmi és egyházpolitikai hatásoktól, amelyek meggátolnák abban, hogy egyedüli tekintélynek csak Istennek a Szentírásban kijelentett Igéjét és az erre épülő egyházi magatartást fogadja el. A közösségi szervezettség különösen akkor fontos, amikor a református Egyház életében az államhatalom, a liberális teológiai gondolkozás vagy az isteni kijelentés tekintélyét relativizáló egyházi vezetés kényszeríti vagy befolyásolja a lelkipásztori kart, vagy ellenkezőleg, amikor az Egyház szellemi és mindennapi életében a lelkipásztori jelenlét túlsúlyba kerül az egyháztagokkal szemben. Fontos, hogy a reformációnak az egyetemes papságról vallott tanítását ne hagyjuk feledésbe merülni. Az önálló kezdeményezést klasszikus reformátori értéknek tekinti a CE Szövetség, amely a társadalom egészére kiható cselekvésekre sarkallja az Egyház tagjait. A hithez a megvallás, illetve a megvallás formáinak (tehát a cselekvés módozatainak) a megtalálása is hozzátartozik. Ez – az önálló kezdeményezés – nyilván ellentétekhez is vezethet egy adott ponton az egyházi vezetéssel. Ebből a nézőpontból a CE Szövetség körül kialakult vita a népegyház és a hitvalló egyház vitájának is felfogható.

– Miben állt a konfliktusok forrása?

– Érdekes módon kevésbé elvi az ellentétek jellege, azaz nem a tanítás, az Ige vagy hitvallás értelmezés a kérdés, hanem az önálló kezdeményezésnek az egyházi struktúrákba való beilleszkedése. A létező feszültségeknek a forrása legfőképpen az volt, hogy a Református Egyház nehezen tud elismerni sajátjának egy olyan szervezetet, amely felett nem gyakorolhat teljes körű ellenőrzést, és amit nem vonhat teljes mértékben a maga irányítása alá, főképpen ha nem csupán kisebb, helyi jellegű kezdeményezésről van szó. Ez önmagában nem is lenne baj, ha a teológiai tantisztaság követelménye lenne a kiindulópont. Csakhogy eddig főleg a feltétel nélküli engedelmesség volt a fő kérdés, ami egy protestáns gondolkozású egyházban nagyon problematikus, hiszen az engedelmesség az az út is lehet, ahol a személyes vagy a politikai érdek megronthatja az Egyházat. Nem az engedelmesség a protestantizmus alapélménye, hanem a közös gondolkozás szabadsága és a közös Istenkeresés élménye. Ezt nem mindenki gondolja így, mindig is voltak és vannak olyan erők, amelyek az Egyházban nem célt és életformát, tehát az Istennel való közösség lehetőségét, hanem eszközt, hatalmi lehetőséget látnak.

– Miképpen valósulhat meg a CE Szövetségnek az egyházba tagolódása?

– Ez egy több vonatkozású kérdés. Egyrészt azért, mert a CE Szövetség tagjai kivétel nélkül református egyháztagok és lelkipásztorok, tehát benne voltak és vannak a református egyházban. Másfelől viszont a CE Szövetség egy önálló jogi személyiség, amelynek valóban szükséges jogi értelemben is betagolódni az Egyház életében, hiszen tagjaiban és munkájában az Egyház szerves része és egy úton halad az Egyházzal. Ehhez végül is csak akarat kell – mindkét részről. Úgy tűnik, most talán eljött az ideje annak, hogy az Egyház megtalálja önmagában a CE Szövetséget és a Szövetség pedig rátaláljon az Egyházra. Nyilván vannak ebben ellenérdekelt erők is, akik az Egyházra mint politikai alapra gondolnak és nem mint evangéliumi életközösségre. A CE Szövetségnek az Egyházba tagolódása viszonylag egyszerű jogi folyamat, Magyarországon évtizedek óta része a Református Egyháznak, ott a Kánon külön cikkelyben rendelkezik erről. Sokkal bonyolultabb lesz egy hitvalló és az emberre figyelő irányba fordítani az egyházi közéletet. A most megválasztott egyházi vezetés programszerűen is felvállalta ezt az irányváltást, tehát mindenképpen a közeledés idejének kell következnie. Az Egyház minél inkább visszatalál a reformátori-evangéliumi útra, a CE Szövetség annál inkább fel fog oldódni az Egyház életében, míg végül teljesen be fog olvadni. És ez így is lesz rendjén.