Igazából nem az számít, hogy az egyház sokat, vagy keveset beszélne önmagáról, hanem az, hogy mit is mond valójában.
A politika a a köz dolgaival való foglalkozást jelenti, mely együtt jár a hatalom gyakorlásával. Talán sok hívő keresztyénnek az ilyenfajta hatalommal való élés elfogadhatatlannak tűnik, de az egyház mindenkor politikai tényező, mert a kivonulás is politizálás.
A politizálás legnagyobb veszélye a hiteltelenné válás. A közvélemény kutatások szerint Magyarországon a politikusokat tartják a legmegbízhatatlanabbnak. Az egyház felelős ebben, mert a rendszerváltás óta eltelt időben hozzájárult a politika démonizálásához, holott leginkább a politikával foglalkozók tanítójává kellene volna válnia. Jóllehet az egyház elsődlegesen nem kapcsolódik az államhoz, de mivel minden egyháztag egyben állampolgár is, ezért a szerepvállalásnak számtalan módja lehetséges.
Voltak olyan időszakok a történelemben, amikor az állam akarta eljátszani az egyház szerepét. Ilyen volt a szovjet bolsevik uralom, ahol a szentképeket Lenin és Sztálin szobraival, a vallási ünnepeket állami felvonulásokkal, parádékra cserélték le. De ez a huszadik század a mostani gazdasági világválsággal végérvényesen elmúlt.
Magyarországon azonban még mindig uralkodik a "pusztítsátok el a gyalázatost!" - elve az egyházzal szemben, mely elpusztítás alatt első sorban az elhallgatást, illetve a félremagyarázást kell érteni. Ezt elősegíti a hagyományok megszakadása, a rendszerváltozás máig ható hiányosságai, melyek a médiát hozzásegítették, hogy hamis módon tematizálja az egyházat olyan témák túlhangsúlyozásával, melyek problémaként felbukkannak ugyan, de nem lehetne általános következtetést levonni belőlük. Ilyen volt például a homoszexualitás és az ügynökkérdés.
Igazából nem az számít, hogy az egyház sokat, vagy keveset beszélne önmagáról, hanem az, hogy mit is mond valójában. De ehhez az akaraton túl ismerni kell a megfelelő szavakat, a helyes időket, alkalmakat - ebben jelenleg tanulófázisban vagyunk még.
Továbbá felelősebben kellene kezelni a belső kritikákat és nem elsősorban a külső támadásoktól félni. Sajnos az erre a célra alkalmas, kritikusan gondolkodó értelmiségi rétegét az egyház szép lassan elvesztette az elmúlt évtizedekben.
Ha már szó volt róla, meg kell még egyszer említeni az ügynök kérdés tényleges megoldását, amire most a halogatás jellemző. Fontos lenne bátran szembenézni a múlttal, hogy ne kísérthessen tovább.
Magyarországon a politikai erőviszonyok megváltozása, a Jobbik térnyerése az általános kilátástalanságnak és a válságnak egyaránt köszönhető. Ilyenkor felerősödik a radikalizmus, mely szinte természetes következmény olyan helyeken, ahol komoly megélhetési gondok miatt a lecsúszó rétegek kriminalizálódtak, és súlyos etnikai feszültségek alakultak ki. Ilyenkor az értelmi megfontolások helyét a hevesen felcsapó indulatok veszik át.
Az egyháznak a társadalom rekonstrukciójában rendkívül fontos szerepe van, ezért feltehetjük a következő, igen egyszerű kérdést: Lehetne egy református lelkész képviselő? Legyünk annyira bátrak, hogy kimondjuk: igen, lehetne, de cserébe feleljen minden szaváért és a tetteiért. Az elérendő cél a kis létszámú, de magasan képzett közösségek létrejötte lenne, melyek képesek az irányítás feladatát felelősen magukra vállalni. Első rendű feladatok közé tartozik a gyülekezeti szintek megerősítése, újjáépítése és a preevangelizáció, mely lehetővé tenne egy olyan nyelvhasználatot, mely a későbbi vallásos élet kialakulásához vezethetne, illetve védelmet biztosítana a napjainkban eluralkodott álvallások, a média által mintául adott szabadosság-eldobhatóság ellen.
(Dr. Szabó István püspök, Dr. Tőkéczki László főgondnok és Török Gábor politológus "Egyház és politika" című kerekasztal beszélgetése alapján.)
Gueth Péter
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése