"Nem kenyerem a meghátrálás"
A szabályzat szerint a három első legtöbb jelölést kapó lelkipásztort terjesztik a választói közgyűlés elé, közülük nevezik meg az új püspököt. Ebben természetesen benne van az is, hogy eddig akár ismeretlen nevű lelkipásztor kerüljön az egyházkerület élére.
Ön megbízott püspökként a november 20-i püspökválasztói közgyűlésig vezeti egyházkerületét. Változhat-e még az esélyes püspökjelölt személye?
– Természetesen változhat. Választási szabályzatunk szerint szeptember elején elkezdődik a jelölési folyamat, egyházkerületünkben minden gyülekezetnek jogában áll bárkit jelölni a megfelelő jogosítvánnyal rendelkező lelkészek közül. A jelölések október elején zárulnak, akkor már tudjuk, kik azok a lelkészek, akiket a gyülekezetek jónak látnának a püspöki tisztségre.
A szabályzat szerint a három első legtöbb jelölést kapó lelkipásztort terjesztik a választói közgyűlés elé, közülük nevezik meg az új püspököt. Ebben természetesen benne van az is, hogy eddig akár ismeretlen nevű lelkipásztor kerüljön az egyházkerület élére.
Van-e már megbízatására szóló püspöki jeligéje?
– Van. Lehet, kicsit fellengzősnek tűnik, de elmondanám, hogy nem püspöki jeligének, hanem életem vezérigéjének tartom. A zsidókhoz írt levélben van egy gyönyörű részlet: "Nem vagyunk a meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem a hité, hogy örök életet nyerjünk."
Ez az én fiatalkori, teológiai szívembe zárt ige, életemnek egyik legfontosabb biztatása inkább. Egy tükör, ami előttem van. Nagyon sokszor szomorú vagyok, ha ennek az igének nem tudok megfelelni, viszont nagyon sokszor erőt és bátorságot merítek belőle.
Tudomásom szerint szóba került a tiszteletbeli püspöki funkció létrehozása, amit egyesek szorgalmaztak mások meg elleneztek. Ön mit javasolna ebben a kérdésben?
– Világos dolog, hogy az ellenkezők arra hivatkoznak, hogy nincs a kánonban, az egyházi törvénykönyvben szabályozva ez a tisztség. Nos, én úgy vélem, hogy november 20-áig az erdélyi, illetve a romániai református egyház zsinatához kellene fordulnunk ezzel a kérdéssel, és a testület foglal majd állást a kérdésben.
Valószínűleg a zsinat, mint funkciót meghatározza majd a tiszteletbeli elnökséget, és természetesen leírja mindazokat a területeket, amelyek esetében esetleg jogokat vagy kötelességeket állapít meg a tiszteletbeli püspökkel szemben.
Politikailag továbbra is aktív lesz a nagyváradi püspökség, mint ahogyan Tőkés László püspök úr idejében volt?
– Erre határozott igennel válaszolok. Annyi változtatást, módosítást hajtanánk végre, hogy nagyobb hangsúlyt fektetnénk a kimondott érdekvédelemre, mindarra, ami 1990 után elkezdődött. A pártos politizálás viszont részünkről, legalábbis személyem részéről, sokkal visszafogottabb lesz.
Az én elgondolásom az, hogy ha a református egyház szólni akar, a jobbítás szándékával meg is fog szólalni, még akkor is, ha álláspontja olykor-olykor az eddigiekhez képest keményebbnek tűnik. Példát is mondhatnék: a szlovákiai nyelvtörvény kapcsán közleményt adtunk ki, ami nagyon sok ember elgondolásával egybevágott.
Többek között ilyen értelemben Tőkés László püspök úr is megnyilvánult. Itt elmondhatom, hogy augusztus 30-án a szegedi dómban közösen fogunk a szlovákiai nyelvtörvény ellen megszólalni, vélhetően valamennyi történelmi egyház vezetőinek közösségében.
Voltak kellemetlen események is az egyházkerület életében, hogy most csak Gencset említsük. A püspök úr mit kívánna tenni az ilyen és ehhez hasonló folyamatok visszaszorításáért?
– Sajnos ezek a folyamatok valóban elindultak, időközben lavinaszerűen elkezdtek duzzadni, és azt a tehetetlenséget lehetett észrevenni, ami nem engedett a megoldáshoz közelíteni. Szerintem továbbra is előfordulhatnak ilyen helyzetek, viszont a keserű tapasztalatok nyomán most már világosan látnunk kell: mindig vannak olyanok, akik az egyházi életnek a megzavarását tartják szem előtt, és sok mindent meg is tesznek azért.
Ezek a tapasztalatok bennünket sokkal nagyobb elővigyázatosságra intenek, espereseinket arra kérjük, hogy az ilyen helyzeteket már csírájukban fedezzék fel, és igyekezzenek bevonni minket is megoldásukba.
Magyarország és a világ reformátusaival való kapcsolattartás perspektívájáról mit tudna a püspök úr mondani?
– Nagyon fontosnak tartom, hogy Magyarország és a világ reformátusai földrajzi távolságok és határok nélkül egymáshoz közelebb kerüljenek. Nagyon nagy öröm számomra, hogy sikerült a Királyhágó-melléki Református Egyházkerületnek az egységes református közeledést megvalósítania, ezt a sikert annál is inkább fontosnak tartom, mert egyfajta prevenció lehet az elkövetkező nehéz problémákra, kérdésekre.
Boldog vagyok azért, hogy az óceánon túliak, illetve a nyugati reformátusok is kifejezték azon óhajukat, hogy jó lenne világosan látni, milyennek kell lennie annak a közösségnek, amelyben mindenki jól érzi magát, amelyben gyümölcsöző munka folyik; amelyen - ahogyan mi, reformátusok mondani szoktuk – Isten áldása van.
A szabályzat szerint a három első legtöbb jelölést kapó lelkipásztort terjesztik a választói közgyűlés elé, közülük nevezik meg az új püspököt. Ebben természetesen benne van az is, hogy eddig akár ismeretlen nevű lelkipásztor kerüljön az egyházkerület élére.
Ön megbízott püspökként a november 20-i püspökválasztói közgyűlésig vezeti egyházkerületét. Változhat-e még az esélyes püspökjelölt személye?
– Természetesen változhat. Választási szabályzatunk szerint szeptember elején elkezdődik a jelölési folyamat, egyházkerületünkben minden gyülekezetnek jogában áll bárkit jelölni a megfelelő jogosítvánnyal rendelkező lelkészek közül. A jelölések október elején zárulnak, akkor már tudjuk, kik azok a lelkészek, akiket a gyülekezetek jónak látnának a püspöki tisztségre.
A szabályzat szerint a három első legtöbb jelölést kapó lelkipásztort terjesztik a választói közgyűlés elé, közülük nevezik meg az új püspököt. Ebben természetesen benne van az is, hogy eddig akár ismeretlen nevű lelkipásztor kerüljön az egyházkerület élére.
Van-e már megbízatására szóló püspöki jeligéje?
– Van. Lehet, kicsit fellengzősnek tűnik, de elmondanám, hogy nem püspöki jeligének, hanem életem vezérigéjének tartom. A zsidókhoz írt levélben van egy gyönyörű részlet: "Nem vagyunk a meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem a hité, hogy örök életet nyerjünk."
Ez az én fiatalkori, teológiai szívembe zárt ige, életemnek egyik legfontosabb biztatása inkább. Egy tükör, ami előttem van. Nagyon sokszor szomorú vagyok, ha ennek az igének nem tudok megfelelni, viszont nagyon sokszor erőt és bátorságot merítek belőle.
Tudomásom szerint szóba került a tiszteletbeli püspöki funkció létrehozása, amit egyesek szorgalmaztak mások meg elleneztek. Ön mit javasolna ebben a kérdésben?
– Világos dolog, hogy az ellenkezők arra hivatkoznak, hogy nincs a kánonban, az egyházi törvénykönyvben szabályozva ez a tisztség. Nos, én úgy vélem, hogy november 20-áig az erdélyi, illetve a romániai református egyház zsinatához kellene fordulnunk ezzel a kérdéssel, és a testület foglal majd állást a kérdésben.
Valószínűleg a zsinat, mint funkciót meghatározza majd a tiszteletbeli elnökséget, és természetesen leírja mindazokat a területeket, amelyek esetében esetleg jogokat vagy kötelességeket állapít meg a tiszteletbeli püspökkel szemben.
Politikailag továbbra is aktív lesz a nagyváradi püspökség, mint ahogyan Tőkés László püspök úr idejében volt?
– Erre határozott igennel válaszolok. Annyi változtatást, módosítást hajtanánk végre, hogy nagyobb hangsúlyt fektetnénk a kimondott érdekvédelemre, mindarra, ami 1990 után elkezdődött. A pártos politizálás viszont részünkről, legalábbis személyem részéről, sokkal visszafogottabb lesz.
Az én elgondolásom az, hogy ha a református egyház szólni akar, a jobbítás szándékával meg is fog szólalni, még akkor is, ha álláspontja olykor-olykor az eddigiekhez képest keményebbnek tűnik. Példát is mondhatnék: a szlovákiai nyelvtörvény kapcsán közleményt adtunk ki, ami nagyon sok ember elgondolásával egybevágott.
Többek között ilyen értelemben Tőkés László püspök úr is megnyilvánult. Itt elmondhatom, hogy augusztus 30-án a szegedi dómban közösen fogunk a szlovákiai nyelvtörvény ellen megszólalni, vélhetően valamennyi történelmi egyház vezetőinek közösségében.
Voltak kellemetlen események is az egyházkerület életében, hogy most csak Gencset említsük. A püspök úr mit kívánna tenni az ilyen és ehhez hasonló folyamatok visszaszorításáért?
– Sajnos ezek a folyamatok valóban elindultak, időközben lavinaszerűen elkezdtek duzzadni, és azt a tehetetlenséget lehetett észrevenni, ami nem engedett a megoldáshoz közelíteni. Szerintem továbbra is előfordulhatnak ilyen helyzetek, viszont a keserű tapasztalatok nyomán most már világosan látnunk kell: mindig vannak olyanok, akik az egyházi életnek a megzavarását tartják szem előtt, és sok mindent meg is tesznek azért.
Ezek a tapasztalatok bennünket sokkal nagyobb elővigyázatosságra intenek, espereseinket arra kérjük, hogy az ilyen helyzeteket már csírájukban fedezzék fel, és igyekezzenek bevonni minket is megoldásukba.
Magyarország és a világ reformátusaival való kapcsolattartás perspektívájáról mit tudna a püspök úr mondani?
– Nagyon fontosnak tartom, hogy Magyarország és a világ reformátusai földrajzi távolságok és határok nélkül egymáshoz közelebb kerüljenek. Nagyon nagy öröm számomra, hogy sikerült a Királyhágó-melléki Református Egyházkerületnek az egységes református közeledést megvalósítania, ezt a sikert annál is inkább fontosnak tartom, mert egyfajta prevenció lehet az elkövetkező nehéz problémákra, kérdésekre.
Boldog vagyok azért, hogy az óceánon túliak, illetve a nyugati reformátusok is kifejezték azon óhajukat, hogy jó lenne világosan látni, milyennek kell lennie annak a közösségnek, amelyben mindenki jól érzi magát, amelyben gyümölcsöző munka folyik; amelyen - ahogyan mi, reformátusok mondani szoktuk – Isten áldása van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése