Karácsonyi üzenet
Elmentek tehát sietve,
és megtalálták Máriát és Józsefet,
valamint a kisgyermeket, aki jászolban feküdt. (Lk2,16.)
A karácsonyi üzenet évente nagy erővel szólít meg minden embert. Nincs olyan érző lelkületű ember, aki meg ne hatódna, amikor ezt hallja. Az evangéliumi tudósítások kezdetben a mese varázslatos erejével ragadják meg figyelmünket. A császár által kihirdetett parancs, a napkeleti bölcsek, kik a magasságos ég titkait fürkészik, a nyájaik mellett gondterhelten ülő pásztorok – mind-mind olyan képek, melyek mélyen megérintenek gyermeket és felnőttet egyaránt. Wass Albert gondolatait idézem: „Elindul újra a mese!/ Fényt porzik gyémánt szekere!/ Minden csillag egy kereke!/ Ezeregy angyal száll vele!/ Jön, emberek, jön, jön az égből/ Isten szekerén a mese!”
Minden évben újrahallgatjuk a történetet: vagy az otthon csendjében, amikor gyermekeinknek meséljük, vagy a templomok ünnepi hangulatában, amikor a gyülekezet közösségében imádkozunk. A két élethelyzet különböző. Az egyik, amikor mi meséljük a karácsonyi történetet, és az általunk mondottaknak van hallgatósága, a másik, amikor mi hallgatjuk azt. Az egyénnek mindkét alkalommal fontos szerepe van abban, hogy miként adja át a karácsonyi üzenetet, avagy hogyan fogadja. Amikor mi mondjuk, tudjuk-e olyan lelkierővel tolmácsolni, hogy a hallgatóság megtapasztalja a szívünkben lakozó isteni szeretetet? Amikor mi vagyunk a hallgatói az üzenetnek, oda tudunk-e figyelni nyílt értelemmel és szívvel, hogy az üzenetet befogadva, lélekben megerősödve folytassuk vándorutunkat? A személyes részvétel, a karácsony történetébe való bekapcsolódás elengedhetetlen, hogy az ünnep üzenete ne csak „kiáltó szó legyen a pusztában” hanem eleven erő, mely életet ad, szellemi, lelki gazdagodást.
Keresztény testvéreim! Amikor az őskeresztény korban úgy döntöttek, hogy december hónap utolsó napjaiban ünnepeljük Jézus születését, jó időpontot választottak. Az adventi időszakban tapasztalhatjuk, hogy egyre hosszabbak lesznek az éjszakák. A nappali világosság rövidülése miatt az emberek hamarabb térhetnek nyugovóra. A külső sötétség növekedése miatt arra kényszerül az ember, az isteni teremtmény, hogy önmagába fordulva felfedezze a benne levő világosságot, az isteni fényt. Régmúlt idők közösségében az egyén a családban egymás történeteinek a meghallgatásával, közös énekléssel töltötte a hosszú estéket, és rá tudta irányítani figyelmét arra, hogy megkeresse lelkében a belső világosságot. Megtalálta az alkalmat, hogy önmagába szálljon, tudott önvizsgálatot tartani, hogy meglássa a szívében égő szeretetlángot, és úgy készüljön az ünnepre.
Ma a technika segítségével lehetővé vált számunkra, hogy fényárban ússzon körülöttünk a világ, még az éjszakai sötétségben is. Minden fénylik és sziporkázik körülöttünk. Sokan kint vannak késő estig az utcán, ámde a vásáros bódulatban többen is egyedül bolyonganak. Fáradtan érkeznek otthonukba, és sietnek nyugovóra térni anélkül, hogy elmondjanak egy történetet családtagjaik, gyermekeik számára, anélkül, hogy önmagukba nézzenek, és csendben imádkozzanak Istenükhöz. Hiszen ma sem történhet másképp a karácsonyra készülés és az üzenet befogadása vagy átadása. Az adventi időszak lehetőséget kínál, hogy megtaláld magad, és a benned levő világosságot megmutasd abban a környezetben, ahol élsz! A költő figyelmezető szavai hangzanak felénk: „Karácsony készül, emberek!/ Szépek és tiszták legyetek!/ Súroljátok föl lelketek, csillogtassátok kedvetek,/ legyetek újra gyermekek,/ hogy emberek lehessetek!” (Wass Albert) Az adventi készülődés után most a karácsonyi üzenet meghallgatására kell figyeljünk. A karácsonyi üzenet arról szól, hogy meglátták a csillagot, felemelték fejüket a mindennapok gondjai közül, volt erejük elindulni, megkeresni és megtalálni a Gyermeket.
Az ünnepek azért vannak, hogy megtapasztaljuk a lét fizikai valósága mellett a szellemit is. Istenhez mindig lehet imádkozni, de ünnepkor könnyebb a találkozás. Ilyenkor közelebb kerül egymáshoz az Ég és a Föld. Az ünnep lényege az átélés, az újraélés. Így indul be a megtisztulás folyamata. Karácsony ünnepén fejünket fel kell emeljük, és meg kell látnunk a csillagot, mely otthonunk felé vezet.
Ha elindulunk haza, az örök karácsonyok otthona felé, Isten gondviselő szeretete segít, hogy megérkezzünk, és megtaláljuk önmagunkat, családtagjainkat, nemzettársainkat. Nemcsak emlékezünk, hanem átéljük a születés, a találkozás örömét, a családhoz tartozás melegét. A bizonytalansággal és természeti megpróbáltatásokkal sújtott esztendő nehéz napjai elfárasztottak. Tudjuk és érezzük, hogy nem könnyű felemelni fejünket. Mégis, mi magunk kell ennek az évezredes üzenetnek nemcsak a hallgatói, hanem az átadói is legyünk! Van még ehhez erőnk és képességünk. Isten meglátja szándékunkat, és megáld erővel, bizakodással, hogy induljunk a karácsonyi üzenettel otthonunk, önmagunk felé.
Az önmagunk megtalálásának útja nem könnyű, de „velünk az Úr!” Jézus példája, élete és tanítása segítségünkre van, hogy lelkünket tisztábbá tegyük, s jókedvünket csillogtassuk. Ha elindulunk ezen az úton, karácsonyra megérkezünk a betlehemi jászolhoz. A hosszú vándorlás után Mária és József befogadó hajlékot talált. A pásztorok és a napkeleti bölcsek is otthont találtak a bölcsőben fekvő gyermek mellett. Indulj el, és otthonodra találsz! Csak neked ne lenne otthonod? Csak te maradnál egyedül? Igazán naggyá nőni, Isten gyermekévé lenni csak embertestvérek közösségében, a családban lehet. Itt lehet igazi karácsonyt ünnepelni, egymás mellett karácsonyi dalokat énekelve szeretetben ölelkezni. Megtapasztalni, hogy nem vagyunk árvák, magunkra hagyottak. Karácsony ünnepén azért imádkozunk, hogy Isten segítsen megtartani családjainkat, testvéreinket, embertársainkat, mint a nagycsalád tagjait.
Lukács evangéliumának feljegyzése arról szól, hogy a betlehemi jászol körül mindenki otthonra talált. Találjunk mind önmagunkra, otthonunkra, családjainkra! A szeretetnek Istene adjon erőt és áldást, hogy azt meg is tudjuk tartani! A karácsonyi üzenetet úgy hallgassuk és adjuk tovább, mint gyermekek, hogy igazán emberek lehessünk.
A jó Isten adjon boldog karácsonyt mindenkinek!
Főpásztori szeretettel,
Bálint Benczédi Ferenc
unitárius püspök
Kolozsvár, 2010 karácsonyán
Forrás: unitarius.net
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése