- Analytics Stud-Theol.blogspot.com 20080927-20101230 Visitors Overview Report
- Analytics Stud-Theol.blogspot.com 20080927-20101230 Traffic Sources Report
- Analytics Stud-Theol.blogspot.com 20080927-20101230 Keywords Report
- Analytics Stud-Theol.blogspot.com 20080927-20101230 Content by Title Report
- Analytics Stud-Theol.blogspot.com 20080927-20101230 GeoMapReport
- Analytics Stud-Theol.blogspot.com 20080927-20101230 GeoMapReport RO
- Analytics Stud-Theol.blogspot.com 20080927-20101230 GeoMapReport HU
- Analytics Stud-Theol.blogspot.com 20080927-20101230 GeoMapReport US
2010. december 30., csütörtök
Blog-statisztika 2010.12.30
2010. december 29., szerda
Tőkés: Felemás helyzetben az egyházi átvilágítás
– Hogyan látja a Királyhágómelléki Református Egyházkerület helyzetét az egyházi átvilágítás tükrében?
– 2007-től errefelé nagy megrőkönyödéssel döbbentünk rá, hogy távol állunk még attól, hogy az egyház megtisztult volna a kommunista titkosszolgálati múltjától. Dokumentumok vaskos tömege bizonyította, hogy még mindig, miként az egész romániai társadalmat, ezen belül a magyar kistársadalmat, úgy az egyháztársadalmat is, még mindig átszövi a titkosszolgálati múlt. Ekkor kellő tisztánlátással meghirdettük az egyházi átvilágításnak a folytatását, mely az azt megelőző években többször is abbamaradt.
1989-es rendszerváltoztató múltunk, valamint élő hitünk köteleztetéseképpen meghirdettük az átvilágítás és az egyház megtisztításának a programját. Az én püspökségem idején már nem volt idő befejezni az átvilágítást, a körülmények sem engedték, és az ellenállás is akadályozott. Sajnos a legutóbb tartott általános tisztújítások sem oldották meg ezt a kérdést, és most egy felemás helyzet alakult ki. És nemcsak a kirívó esetekre gondolok. Még mindig nagy titkok lappanganak az egyházban. Sajnos egyesek azt hiszik, hogy ez csak a református egyház problémája. Létrejött az együttműködés rendszere az unitárius, az evangélikus és a református egyház között. A katolikusok nem kapcsolódtak be, de ez nem azt jelenti, hogy ők mentesek volnának ettől a múlttól. Nem lehet visszafordítani az átvilágítást, és nem is szabad, mert időzített bombaként ketyeg az egész titkosszolgálati múlt. Az egyház ha nem tisztul meg a múltjától, ha nem lép a bűnbánat és megtérés útjára, akkor nem tudja betölteni hivatását a világban. A kommunizmus idejében ugyanazok a típusú közszereplők, nemzetidegen árulók adták fel és juttatták mai helyzetébe a magyarságot, akik a két világháború idején elárulták a nemzetet. A külső erők önmagukban nem lettek volna képesek elbánni velünk, nyilvánvaló, hogy csak a kollaboránsokkal lehetett ezt a nemzetet tönkretenni. A magyar kollaboránsok nélkül nem lett volna Securitate, és nem lett volna Ceauşescu. Krisztus azért vállalta a kereszthalált, hogy meggyógyítsa és feltámadást hozzon a nemzet életébe, ő a keresztfa helyett a jászolbölcső békéjét kínálja. Itt az ideje, hogy ne keresztfákat ácsoljunk, hanem a jászolbölcsőt álljuk körül, és elfogadjuk a megbékélésnek ezt a krisztusi ajándékát. Ezekkel az érzésekkel jöttem haza a doberdoi hadszíntérről is, és büszke vagyok a váradi 4. honvédezredre: miközben ők életüket áldozták a nemzetért, azok, akik idehaza voltak, értéktelenné tették az ő hazaszeretetüket és áldozatukat, és elárulták a nemzetet. Karácsony és Krisztus váltsága legyen a gyógyítás, a békéltetés és a feltámadásnak az ígérete.
– 2007-
1989-
Teljes interjú:
2010. december 28., kedd
John Stott: Van egy álmom - Az élő gyülekezet
John Stott
A római katolikus naptárban a Mindenszentek napja (november 2.) azoknak az elhunyt híveknek a lelkéről emlékezik meg, akik a tisztítótűzben vannak. Az All Soulsban (mindenszentek; a.m. minden lélek) gyakran teszik fel a kérdést, hogy egy ilyen evangéliumi gyülekezetnek, mint a mienk, miért kell ezt a nevet viselnie. A válasz kézenfekvő. Látásunk szerint a gyülekezet alapítói elhatározták: olyan nagy templomot építenek, amely elegendő ülőhelyet tud biztosítani a gyülekezetben minden lélek számára. Elhatározásukat tehát nem az irányította, hogy minden halott lelkéről megemlékezzenek, hanem hogy minden élő lelket be tudjanak fogadni.
A templomot 1824. november 15-én szentelték fel, és nyitották meg. Az 1974. év közeledtével meg akartunk emlékezni a templom felszentelésének 150. évfordulójáról. Felkértek, hogy a legközelebbi vasárnap hirdessem az igét, és tekintsek a jövőbe. Martin Luther King ihletett meg és híres álma, amely beszédet Washingtonban mondta el. Igehirdetésem befejezéseként saját álmomat festettem a gyülekezet elé:
Olyan gyülekezetről álmodom, amely biblikus gyülekezet:
Álmom a biblikus gyülekezet.
Olyan gyülekezetről álmodom, amely Istent tiszteli:
Istent imádó gyülekezetről álmodom.
Olyan gyülekezetről álmodom, amely gondoskodó gyülekezet:
Álmom a gondoskodó gyülekezet.
Olyan gyülekezetről álmodom, amely szolgáló gyülekezet:
Álmom a szolgáló gyülekezet.
Olyan gyülekezetről álmodom, amely várakozó gyülekezet:
Álmom a várakozó gyülekezet.
Így álmodom az élő gyülekezetről. Bárcsak mindnyájunknak ez lenne az álma, amely Isten uralma alatt valóra válik!
Van egy álmom: Az élő gyülekezet
(1974. november 24.)
A római katolikus naptárban a Mindenszentek napja (november 2.) azoknak az elhunyt híveknek a lelkéről emlékezik meg, akik a tisztítótűzben vannak. Az All Soulsban (mindenszentek; a.m. minden lélek) gyakran teszik fel a kérdést, hogy egy ilyen evangéliumi gyülekezetnek, mint a mienk, miért kell ezt a nevet viselnie. A válasz kézenfekvő. Látásunk szerint a gyülekezet alapítói elhatározták: olyan nagy templomot építenek, amely elegendő ülőhelyet tud biztosítani a gyülekezetben minden lélek számára. Elhatározásukat tehát nem az irányította, hogy minden halott lelkéről megemlékezzenek, hanem hogy minden élő lelket be tudjanak fogadni.
A templomot 1824. november 15-én szentelték fel, és nyitották meg. Az 1974. év közeledtével meg akartunk emlékezni a templom felszentelésének 150. évfordulójáról. Felkértek, hogy a legközelebbi vasárnap hirdessem az igét, és tekintsek a jövőbe. Martin Luther King ihletett meg és híres álma, amely beszédet Washingtonban mondta el. Igehirdetésem befejezéseként saját álmomat festettem a gyülekezet elé:
Olyan gyülekezetről álmodom, amely biblikus gyülekezet:
- amely minden tekintetben hűséges Isten Szentírásban adott kijelentéséhez,
- amelynek lelkipásztorai hitelesen és tisztelettel magyarázzák a Szentírást, és így igyekeznek minden tagot éretten Krisztus elé állítani,
- amelynek népe szereti Isten igéjét és engedelmes, krisztusi élettel ékesíti,
- amelyet minden nem biblikus tartalomtól óvnak,
- akiknek az egész élete a biblikus egyensúly egészségét és szépségét tárja a világ elé.
Álmom a biblikus gyülekezet.
Olyan gyülekezetről álmodom, amely Istent tiszteli:
- amelynek népe azért gyűlik össze, hogy Istennel találkozzon, és az Urat imádja,
- amely tudja, Isten mindig közöttük van, és amely nagy alázattal borul le előtte,
- amely rendszeresen az Úr Jézus asztalához járul, hogy megünnepelje hatalmas művét, a megváltást a kereszten,
- amely zenei tudásával széppé teszi istentiszteletét,
- amely hisz az imádságban, és Istent keresi az imádságban,
- amelynek istentisztelete nemcsak a vasárnapi istentiszteletben és az imaórákon nyilvánul meg, hanem az otthonokban, hétköznapi munkában és az élet mindennapi dolgaiban.
Istent imádó gyülekezetről álmodom.
Olyan gyülekezetről álmodom, amely gondoskodó gyülekezet:
- a gyülekezet sok fajból, népből, életkorból és társadalmi háttérből gyűlik össze, és Isten családjának egységét és különbözőségét képviseli az emberek előtt,
- amelynek közössége meleg és befogadó, és sohasem torzítja el a harag, az önzés, a féltékenység vagy a gőg,
- amelynek tagjai tiszta szívvel, buzgón szeretik egymást, elszenvedik egymást, megbocsátanak egymásnak, és egymás terhét hordozzák,
- amely barátságot kínál a magányosnak, támogatja a szegényt, és befogadja azokat, akiket a társadalom lenéz és kitaszít,
- amelynek szeretete túlcsordul a világba, vonzó, fertőző, ellenállhatatlan, maga Isten szeretete.
Álmom a gondoskodó gyülekezet.
Olyan gyülekezetről álmodom, amely szolgáló gyülekezet:
- amely Krisztust szolgaként látta, és meghallotta elhívását, hogy maga is legyen szolga,
- amely megszabadult az önzéstől, a maga körül forgásból, és önzetlenül mások szolgálatára szánta magát,
- amelynek tagjai engedelmeskednek Krisztus parancsának, hogy a világban éljenek, hassák át a világi társadalmat, legyenek a föld sója és a világ világossága,
- amelynek népe egyszerűen, természetesen és lelkesen adja tovább Jézus evangéliumát a barátainak,
- amely szorgalmasan szolgálja saját környezetét és közösségét, a munkásokat, a családokat és az egyedülállókat, az itt születetteket és a bevándorlókat, az időseket és a kisgyerekeket,
- amely éberen figyeli a társadalom változó szükségleteit, érzékenyen és rugalmasan alakítja programját, hogy hasznosabban szolgáljon,
- amelynek világot átfogó látása van, és felszólítja fiataljait, hogy életüket szánják a szolgálatra, és kiküldi népét a szolgálatba.
Álmom a szolgáló gyülekezet.
Olyan gyülekezetről álmodom, amely várakozó gyülekezet:
- amelynek tagjai sohasem állapodnak meg az anyagi bőségben vagy kényelemben, mert nem felejtik el, hogy a földön jövevények és zarándokok,
- amely egyre hűségesebb és aktívabb, hiszen Urának visszatérését várja és reméli,
- amely őrzi a keresztyén reménység lángját, hogy az lobogva égjen a sötét, kétségbeesett világban,
- amely Krisztus napján nem riad vissza tőle szégyenében, hanem örömmel kel fel üdvözlésére.
Álmom a várakozó gyülekezet.
Így álmodom az élő gyülekezetről. Bárcsak mindnyájunknak ez lenne az álma, amely Isten uralma alatt valóra válik!
2010. december 25., szombat
Assisi Szent Ferenc állított először betlehemet
Szent Ferenc állított először betlehemet
Magyar Kurír
2010. 12. 24.
Az ünnepek ünnepének tartotta Assisi Szent Ferenc a Megváltó születésének ünnepét. Az ő nevéhez fűződik a betlehemállítás szokása, amely világszerte elterjedt.
Az első betlehemállítás történetét Celanói Tamástól tudjuk. Szent Ferenc az itáliai Greccióban 1223-ban megkérte egy barátját, hogy rendezzen be egy barlangot, készítsen jászolt, hozzon szalmát, szamarat és ökröt, értesítse a pásztorokat, és így „alkalmi színészekkel” felelevenítették a szent éjszaka eseményeit.
A fáklyákkal messze földről érkező zarándokok egyike Ferenc beszéde után azt észlelte, hogy a jászolba fektetett baba megelevenedik, az istengyermek valóban ott van az imádkozó sokaság között.
Egy másik fontos karácsonyi esemény Szent Ferenc életéből olyan esztendőben történt, mikor Jézus születésének ünnepe péntekre esett. A ferences barátok egymás között arról beszélgettek, hogy Jézus szenvedésének és kereszthalálának emléknapja, vagyis a péntek felülírja az ünnepet, vagyis ilyenkor is böjtölni kellene. Ferenc azonban nem értett velük egyet és így szólt: „Vétkezik, aki pénteknek nevezi ezt a napot, amelyen az isteni kisded született. Azt akarom, hogy ezen a napon még a falak is húst egyenek, s mivel ezt nem tehetik, legalább kívülről kenjék be azokat”. Azt is elrendelte, hogy bőséges alamizsnát adjanak a szegényeknek, és kérte a gazdákat, hogy a Jézus jászlánál hűségesen szolgáló jószágok utódai e napon dupla adag takarmányt kapjanak. A betlehemállítás szokása azóta világszerte részévé vált a templomok és a közterek karácsonyi programjainak.
A betlehemállítás lényege az egykori események átélése, amely hozzásegíti az embereket, hogy saját szívükben is elkészítsék a jászolt, amelybe minden karácsonykor beleszülethet az isteni kisded, aki hajléktalanul, nincstelenül jött a világra, magára véve minden emberi fájdalmat, nélkülözését, vagyis egy lett velünk e szent éjszakán.
Országosan is kiemelkedő a pécsi ferences templom betleheme, melynek életnagyságú több tucat figuráját ferences szerzetesek faragták több mint száz éve. Az egyik „háromkirály” élethű elefánton érkezik meg minden évben a templom szentélyébe, de a ferences betlehemes elefánt a budai, Margit körúti templomból sem hiányzik.
Ferences Sajtóközpont/Magyar Kurír
Magyar Kurír
2010. 12. 24.
Az ünnepek ünnepének tartotta Assisi Szent Ferenc a Megváltó születésének ünnepét. Az ő nevéhez fűződik a betlehemállítás szokása, amely világszerte elterjedt.
Az első betlehemállítás történetét Celanói Tamástól tudjuk. Szent Ferenc az itáliai Greccióban 1223-ban megkérte egy barátját, hogy rendezzen be egy barlangot, készítsen jászolt, hozzon szalmát, szamarat és ökröt, értesítse a pásztorokat, és így „alkalmi színészekkel” felelevenítették a szent éjszaka eseményeit.
A fáklyákkal messze földről érkező zarándokok egyike Ferenc beszéde után azt észlelte, hogy a jászolba fektetett baba megelevenedik, az istengyermek valóban ott van az imádkozó sokaság között.
Egy másik fontos karácsonyi esemény Szent Ferenc életéből olyan esztendőben történt, mikor Jézus születésének ünnepe péntekre esett. A ferences barátok egymás között arról beszélgettek, hogy Jézus szenvedésének és kereszthalálának emléknapja, vagyis a péntek felülírja az ünnepet, vagyis ilyenkor is böjtölni kellene. Ferenc azonban nem értett velük egyet és így szólt: „Vétkezik, aki pénteknek nevezi ezt a napot, amelyen az isteni kisded született. Azt akarom, hogy ezen a napon még a falak is húst egyenek, s mivel ezt nem tehetik, legalább kívülről kenjék be azokat”. Azt is elrendelte, hogy bőséges alamizsnát adjanak a szegényeknek, és kérte a gazdákat, hogy a Jézus jászlánál hűségesen szolgáló jószágok utódai e napon dupla adag takarmányt kapjanak. A betlehemállítás szokása azóta világszerte részévé vált a templomok és a közterek karácsonyi programjainak.
A betlehemállítás lényege az egykori események átélése, amely hozzásegíti az embereket, hogy saját szívükben is elkészítsék a jászolt, amelybe minden karácsonykor beleszülethet az isteni kisded, aki hajléktalanul, nincstelenül jött a világra, magára véve minden emberi fájdalmat, nélkülözését, vagyis egy lett velünk e szent éjszakán.
Országosan is kiemelkedő a pécsi ferences templom betleheme, melynek életnagyságú több tucat figuráját ferences szerzetesek faragták több mint száz éve. Az egyik „háromkirály” élethű elefánton érkezik meg minden évben a templom szentélyébe, de a ferences betlehemes elefánt a budai, Margit körúti templomból sem hiányzik.
Ferences Sajtóközpont/Magyar Kurír
2010. december 22., szerda
Cum a murit opozitia de grija enoriasilor
Cum a murit opoziţia de grija enoriaşilor
Evenimentul Zilei
Marinela Raţă
22 Decembrie 2010
"Oamenilor le-au fost tăiate salariile, de unde să mai dea bani şi la biserici", a justificat PSD-istul Radu Moldovan miile de amendamente "bisericeşti".
Ca să nu se pună rău cu preoţii tocmai în an preelectoral, parlamentarii opoziţiei au vrut să bage mâna în buzunarul lui Emil Boc ca să scoată ceva bani pentru bisericile din propriile colegii.
Pentru operaţiunea "cumpărarea păcatelor", aleşii l-au scos vinovat tot pe Boc, care i-a sărăcit pe enoriaşi. Cele peste două mii de amendamente depuse pentru finanţarea bisericilor au fost însă respinse.
Moldovan: am cerut bani şi pentru colegiile PDL
"Enoriaşii nu mai au bani. Oamenilor le-au fost tăiate salariile. De unde să mai dea şi la biserici? Aşa, cerem noi guvernului banii", a explicat deputatul PSD Radu Moldovan. Şi ca să nu fie suspectat că încearcă să scoată voturi pe seama "donaţiilor" bugetare, social- democratul a cerut bani chiar şi pentru biserici din colegiile PDL-iştilor Ioan Oltean şi Ioan Botiş. "Ştiu că domnul ministru Botiş e ocupat. Eu am venit în plen să-i susţin colegiul", a insistat Moldovan de la tribună. În zadar însă. Nici UDMR nu s-a lăsat înduplecat la vot de opoziţie
. "Vă propun să acordăm 10.000 de lei bisericii din Braniştea. Aştept de la colegii maghiari să ne sprijine. Braniştea are populaţie preponderent maghiară. Eu nu cred că UDMR sprijină doar amendamentele pentru bisericile reformatoare", a continuat Moldovan râzând.
Rând pe rând, toate propunerile opoziţiei au picat la vot, astfel că până şi preşedintele de şedinţă, liberalul Teodor Meleşcanu, părea plictisit de atâtea amendamente "bisericeşti".
"Mai susţine cineva aceste amendamente? Dragi colegi, toată lumea ştie că suntem oameni credincioşi. Cred că am dovedit acest lucru", a spus el. "Dacă înţeleg eu bine filosofia guvernului Boc, ei nu vor să dea aceştia bani cu mâna parlamentarilor, ci prin hotărâre de guvern", a comentat PSD-istul Adrian Năstase.
Prigoană: "Mă car, că au început cu banii de biserici"
Singurii relaxaţi au fost parlamentarii puterii. Doar au ridicat mâna "împotriva" banilor ceruţi de opoziţie. Şi asta pentru că emoţiile le-au fost spulberate înainte ca bugetul să ajungă în parlament, cererile punctuale ale aleşilor puterii fiind rezolvate prin bugetele ministerelor. De faţadă, unii dintre democrat- liberali spun că ar fi cerut şi ei mai mult, dar au preferat varianta "compromisului".
"Eu sunt de la PDL. Susţin guvernul. Ar fi fost multe de cerut, dar trebuie la un moment să facem şi compromisuri", a spus Andrei Sava, deputat PDL.
Colegul său de partid Petru Movilă însă s-a descurcat altfel. "Eu am negociat cu ministerele. Important e ce proiecte intră pe strategia ministerelor. Nu are niciun rost să depui amendamente. Sunt doar un exerciţiu de imagine", a spus Movilă.
Singurul PDL-ist dezinteresat de buget s-a declarat Silviu Prigoană. După aproape două ore de dezbateri a capitulat: "Ce treabă am eu cu bugetul? Ce amendamente să fac? Nu am făcut niciun amendament. Mă şi car, că au început să dea bani la biserici acuma".
Evenimentul Zilei
Marinela Raţă
22 Decembrie 2010
"Oamenilor le-au fost tăiate salariile, de unde să mai dea bani şi la biserici", a justificat PSD-istul Radu Moldovan miile de amendamente "bisericeşti".
Ca să nu se pună rău cu preoţii tocmai în an preelectoral, parlamentarii opoziţiei au vrut să bage mâna în buzunarul lui Emil Boc ca să scoată ceva bani pentru bisericile din propriile colegii.
Pentru operaţiunea "cumpărarea păcatelor", aleşii l-au scos vinovat tot pe Boc, care i-a sărăcit pe enoriaşi. Cele peste două mii de amendamente depuse pentru finanţarea bisericilor au fost însă respinse.
Moldovan: am cerut bani şi pentru colegiile PDL
"Enoriaşii nu mai au bani. Oamenilor le-au fost tăiate salariile. De unde să mai dea şi la biserici? Aşa, cerem noi guvernului banii", a explicat deputatul PSD Radu Moldovan. Şi ca să nu fie suspectat că încearcă să scoată voturi pe seama "donaţiilor" bugetare, social- democratul a cerut bani chiar şi pentru biserici din colegiile PDL-iştilor Ioan Oltean şi Ioan Botiş. "Ştiu că domnul ministru Botiş e ocupat. Eu am venit în plen să-i susţin colegiul", a insistat Moldovan de la tribună. În zadar însă. Nici UDMR nu s-a lăsat înduplecat la vot de opoziţie
. "Vă propun să acordăm 10.000 de lei bisericii din Braniştea. Aştept de la colegii maghiari să ne sprijine. Braniştea are populaţie preponderent maghiară. Eu nu cred că UDMR sprijină doar amendamentele pentru bisericile reformatoare", a continuat Moldovan râzând.
Rând pe rând, toate propunerile opoziţiei au picat la vot, astfel că până şi preşedintele de şedinţă, liberalul Teodor Meleşcanu, părea plictisit de atâtea amendamente "bisericeşti".
"Mai susţine cineva aceste amendamente? Dragi colegi, toată lumea ştie că suntem oameni credincioşi. Cred că am dovedit acest lucru", a spus el. "Dacă înţeleg eu bine filosofia guvernului Boc, ei nu vor să dea aceştia bani cu mâna parlamentarilor, ci prin hotărâre de guvern", a comentat PSD-istul Adrian Năstase.
Prigoană: "Mă car, că au început cu banii de biserici"
Singurii relaxaţi au fost parlamentarii puterii. Doar au ridicat mâna "împotriva" banilor ceruţi de opoziţie. Şi asta pentru că emoţiile le-au fost spulberate înainte ca bugetul să ajungă în parlament, cererile punctuale ale aleşilor puterii fiind rezolvate prin bugetele ministerelor. De faţadă, unii dintre democrat- liberali spun că ar fi cerut şi ei mai mult, dar au preferat varianta "compromisului".
"Eu sunt de la PDL. Susţin guvernul. Ar fi fost multe de cerut, dar trebuie la un moment să facem şi compromisuri", a spus Andrei Sava, deputat PDL.
Colegul său de partid Petru Movilă însă s-a descurcat altfel. "Eu am negociat cu ministerele. Important e ce proiecte intră pe strategia ministerelor. Nu are niciun rost să depui amendamente. Sunt doar un exerciţiu de imagine", a spus Movilă.
Singurul PDL-ist dezinteresat de buget s-a declarat Silviu Prigoană. După aproape două ore de dezbateri a capitulat: "Ce treabă am eu cu bugetul? Ce amendamente să fac? Nu am făcut niciun amendament. Mă şi car, că au început să dea bani la biserici acuma".
Károli-díjas Buzogány Dezső kolozsvári református teológiai tanár
Átadták a Károli- és a Fraknói-díjakat
kultura.hu
2010. december 22.
Fraknói-díjban részesültek Katona Pál és Tarnai Imre plébánosok, illetve Kilián István irodalomtörténész; Károli-díjat kapott Ferenczi Ilona zenetörténész, Szalay Emőke művészettörténész és Buzogány Dezső református lelkész.
kultura.hu
2010. december 22.
Fraknói-díjban részesültek Katona Pál és Tarnai Imre plébánosok, illetve Kilián István irodalomtörténész; Károli-díjat kapott Ferenczi Ilona zenetörténész, Szalay Emőke művészettörténész és Buzogány Dezső református lelkész.
(MTI) - Katona Pál teológiai tanulmányait Budapesten és Szegedi folytatta. Szatymazon majd Makón volt káplán, később plébános. 1990-ben újraszervezte a katolikus iskolát, négy év múlva megalapította a katolikus gimnáziumot, amely mellé kollégium is épült. Makón elindított egy 45 kötetes helytörténeti könyvsorozatot is, ezután Földeákon indította útjára a Földeáki könyvek című sorozatot.
Kilián István az Eötvös Loránd Tudományegyetemen 1957-ben szerzett diplomát latin-történelem szakon. Pályafutását miskolci gimnáziumi tanárként kezdte, 1969-1979 között mint irodalomtörténész-muzeológus dolgozott Miskolcon és Debrecenben. 1979-1995-ig az MTA Irodalomtudományi Intézetének XVIII. századi osztályán volt munkatárs. 1981-ben lett az irodalomtudományok kandidátusa, 1995-ben a Magyar Tudományos Akadémia doktora, ugyanebben az évben habilitált a Debreceni Egyetemen. 1995-2003-ig a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Karán a Régi Magyar Irodalom Tanszéket vezette.
Tarnai Imre 1952-től tevékenykedik papként, s rövidesen bekapcsolódott a liturgikus reform munkálataiba. 1983-ban került Nagyorosziba, ahol most is szolgál. Liturgikus tapasztalatairól előadásokat tart, illetve publikál. Az Egyházzenei Társaság aktív tagja, konferenciák résztvevője.
Buzogány Dezső a kolozsvári Egyesült Protestáns Teológiai Intézetben 1981-ben diplomázott. 1982-től 1987-ig a marosszéki Nyárádselyén, 1987-től 1991-ig a volt Kis-Küküllő megyei Ádámoson parókus lelkészként szolgált. 1990-től erdélyi protestáns egyháztörténetet és latin nyelvet kezdett oktatni kolozsvári anyaintézetében. 1992-ben a budapesti református teológián szerzett doktori fokozatot. 1992 és 2000 között az újjáalakult Erdélyi Ifjúsági Keresztyén Egyesület elnöke. Az Ifjú Erdély folyóirat újraindítója és szerkesztője, 2000-től a Református Szemle felelős szerkesztője, illetve a washingtoni székhelyű Christian Observer szerkesztője.
Ferenczi Ilona kutatóként, tanárként és gyakorló zenészként dolgozik évtizedek óta. Kutatási területe egyebek mellett a XVI-XVII. századi magyar nyelvű gregorián repertoár a protestáns graduálokban. Nevéhez fűződik a magyarországi protestáns zenetörténet forrásközreadásainak java, az Eperjesi Graduál, a Csurgói Graduál, a Ráday Graduál, a Kálmáncsai Graduál és a Starck Virginálkönyv, a Vietórisz tabulatúrás könyv kiadása. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen oktat magyar zenetörténetet, zenei paleográfiát és kurzusokat tart népzene és műzene XVI-XVII. századi kapcsolatáról, illetve Johann Sebastian Bach kantátáiról.
Szalay Emőke a Kossuth Lajos Tudományegyetemen 1968-ban történelem-latin, 1971-ben néprajz szakos diplomát szerzett. 1972-től lett a Debreceni Déri Múzeum munkatársa, majd a Déri Frigyes Gyűjtemény osztályvezetője, innen ment nyugdíjba 2004-ben. 1986-ban védte meg egyetemi doktori értekezését, kandidátusi fokozatot 1989-ben szerzett. 1980 óta ír falumonográfiákat, ennek során a református egyház tárgyi emlékeit is feldolgozza. Oktat a Debreceni Egyetem néprajzi és művészettörténeti tanszékein, illetve a Református Hittudományi Egyetemen.
A Fraknói Vilmos-díj azoknak adományozható, akiknek a munkássága kiemelkedő a teológiában, a filozófiában vagy az egyháztörténelemben, illetve akik tevékenységükkel előmozdították a magyar vallási élet megújulását és a teológia oktatásának fejlődését.
Az 1997-ben alapított Károli Gáspár-díjat minden esztendőben azoknak adományozzák, akik a biblikus tudományokban kimagasló eredményeket értek el, vagy kiemelkedőt alkottak a magyar líra és próza nyelvi megújítása területén.
Kilián István az Eötvös Loránd Tudományegyetemen 1957-ben szerzett diplomát latin-történelem szakon. Pályafutását miskolci gimnáziumi tanárként kezdte, 1969-1979 között mint irodalomtörténész-muzeológus dolgozott Miskolcon és Debrecenben. 1979-1995-ig az MTA Irodalomtudományi Intézetének XVIII. századi osztályán volt munkatárs. 1981-ben lett az irodalomtudományok kandidátusa, 1995-ben a Magyar Tudományos Akadémia doktora, ugyanebben az évben habilitált a Debreceni Egyetemen. 1995-2003-ig a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Karán a Régi Magyar Irodalom Tanszéket vezette.
Tarnai Imre 1952-től tevékenykedik papként, s rövidesen bekapcsolódott a liturgikus reform munkálataiba. 1983-ban került Nagyorosziba, ahol most is szolgál. Liturgikus tapasztalatairól előadásokat tart, illetve publikál. Az Egyházzenei Társaság aktív tagja, konferenciák résztvevője.
Buzogány Dezső a kolozsvári Egyesült Protestáns Teológiai Intézetben 1981-ben diplomázott. 1982-től 1987-ig a marosszéki Nyárádselyén, 1987-től 1991-ig a volt Kis-Küküllő megyei Ádámoson parókus lelkészként szolgált. 1990-től erdélyi protestáns egyháztörténetet és latin nyelvet kezdett oktatni kolozsvári anyaintézetében. 1992-ben a budapesti református teológián szerzett doktori fokozatot. 1992 és 2000 között az újjáalakult Erdélyi Ifjúsági Keresztyén Egyesület elnöke. Az Ifjú Erdély folyóirat újraindítója és szerkesztője, 2000-től a Református Szemle felelős szerkesztője, illetve a washingtoni székhelyű Christian Observer szerkesztője.
Ferenczi Ilona kutatóként, tanárként és gyakorló zenészként dolgozik évtizedek óta. Kutatási területe egyebek mellett a XVI-XVII. századi magyar nyelvű gregorián repertoár a protestáns graduálokban. Nevéhez fűződik a magyarországi protestáns zenetörténet forrásközreadásainak java, az Eperjesi Graduál, a Csurgói Graduál, a Ráday Graduál, a Kálmáncsai Graduál és a Starck Virginálkönyv, a Vietórisz tabulatúrás könyv kiadása. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen oktat magyar zenetörténetet, zenei paleográfiát és kurzusokat tart népzene és műzene XVI-XVII. századi kapcsolatáról, illetve Johann Sebastian Bach kantátáiról.
Szalay Emőke a Kossuth Lajos Tudományegyetemen 1968-ban történelem-latin, 1971-ben néprajz szakos diplomát szerzett. 1972-től lett a Debreceni Déri Múzeum munkatársa, majd a Déri Frigyes Gyűjtemény osztályvezetője, innen ment nyugdíjba 2004-ben. 1986-ban védte meg egyetemi doktori értekezését, kandidátusi fokozatot 1989-ben szerzett. 1980 óta ír falumonográfiákat, ennek során a református egyház tárgyi emlékeit is feldolgozza. Oktat a Debreceni Egyetem néprajzi és művészettörténeti tanszékein, illetve a Református Hittudományi Egyetemen.
A Fraknói Vilmos-díj azoknak adományozható, akiknek a munkássága kiemelkedő a teológiában, a filozófiában vagy az egyháztörténelemben, illetve akik tevékenységükkel előmozdították a magyar vallási élet megújulását és a teológia oktatásának fejlődését.
Az 1997-ben alapított Károli Gáspár-díjat minden esztendőben azoknak adományozzák, akik a biblikus tudományokban kimagasló eredményeket értek el, vagy kiemelkedőt alkottak a magyar líra és próza nyelvi megújítása területén.
2010. december 21., kedd
Parlamentarii se pun bine cu Dumnezeu - baga sute de biserici in buget!
Parlamentarii se pun bine cu Dumnezeu - baga sute de biserici in buget!
ziare.com
21 Decembrie 2010
Sustinerea institutiilor religioase, indiferent de cult, ar trebui sa fie o prioritate a statului, respectiv a bugetului de stat, mai ales intr-o perioada de criza. Asa au motivat parlamentarii faptul ca unul din cinci amendamente depuse la Legea bugetului se refera la biserici.
Senatorii si deputatii din toate partidele parlamentare s-au inghesuit sa propuna amendamente legate de lacasurile de cult, fie ca sunt ortodoxe, evanghelice sau penticostale, informeaza Gandul.
Din cele 13.500 de amendamente depuse de parlamentari la proiectul Legii bugetului de stat pe 2011, aproximativ 2.400 prevedeau constructia de clopotnite, imprejmuirea cu garduri a unor cimitire, repararea acoperisurilor de biserici si constructia de sali de mese multifunctionale pentru lacasuri de cult.
Parlamentul a adoptat Legea bugetului de stat, pe articole
In ceea ce priveste sursele de finantare pentru aceste investitii, parlamentarii au luat in calcul Fondul de Rezerva la dispozitia Guvernului, dar si cel al Secretariatului General al Guvernului (SGG), al Ministerului Apararii Nationale si bugetul Administratiei Prezidentiale.
O alta sursa de finantare pe care o au in vedere senatorii si deputatii pentru investitiile in lacasurile de cult este "diminuarea corespunzatoare a programului de dezvoltarea infrastructurii si a unor baze sportive din spatiul rural".
PSD+PC, cel mai credincios grup parlamentar
Grupul parlamentar PSD+PC din Camera Deputatilor este, de departe, campion la amendamente pe acest capitol, care a propus, printre altele, suplimentarea bugetului Secretariatului General al Guvernului cu 7.190.000 lei, circa 1,7 milioane euro, pentru continuarea lucrarilor de intretinere sau curente la 320 de biserici, din aproape toate cultele.
Motivatia este ca "sumele repartizate pentru finantarea cheltuielilor descentralizate la nivelul judetelor nu au acoperit niciodata necesarul pentru aceste servicii", arata autorii amendamentului.
Acelasi grup a mai propus si reparatii si consolidari la nu mai putin de 26 de biserici ortodoxe din toata tara, sursa de finantare indicata fiind bugetul Ministerului Apararii, care ar urma sa suplimenteze cu circa 300 mii lei bugetul SGG, la capitolul "Cultura, recreere si religie".
PD-L se gandeste la bisericile din strainatate, PNL vrea sali de mese multifunctionale
Democrat-liberalii s-au gandit si la bisericile din strainatate, astfel ca deputatul PD-L Calian Petru a cerut, printr-un amendament la Legea bugetului de stat, suma de 2 milioane lei pentru "Episcopia Ortodoxa a Spaniei si Portugaliei - Catedrala ortodoxa romana Madrid din diaspora".
In acelasi timp, opt parlamentari PNL, in frunte cu Eugen Nicolaescu, au formulat un amendament prin care cereau alocarea sumei de 225 mii lei pentru executia unei sali de mese multifunctionale la Biserica Ortodoxa Floresti, judetul Prahova.
Toate amendamentele referitoare la lacasurile de cult figureaza cu propunerea din partea comisiilor de specialitate de a fi respinse, insa ele vor intra in dezbatarea Legii bugetului, dupa cum au explicat pentru Gandul reprezentanti ai secretariatului Camerei Deputatilor.
ziare.com
21 Decembrie 2010
Sustinerea institutiilor religioase, indiferent de cult, ar trebui sa fie o prioritate a statului, respectiv a bugetului de stat, mai ales intr-o perioada de criza. Asa au motivat parlamentarii faptul ca unul din cinci amendamente depuse la Legea bugetului se refera la biserici.
Senatorii si deputatii din toate partidele parlamentare s-au inghesuit sa propuna amendamente legate de lacasurile de cult, fie ca sunt ortodoxe, evanghelice sau penticostale, informeaza Gandul.
Din cele 13.500 de amendamente depuse de parlamentari la proiectul Legii bugetului de stat pe 2011, aproximativ 2.400 prevedeau constructia de clopotnite, imprejmuirea cu garduri a unor cimitire, repararea acoperisurilor de biserici si constructia de sali de mese multifunctionale pentru lacasuri de cult.
Parlamentul a adoptat Legea bugetului de stat, pe articole
In ceea ce priveste sursele de finantare pentru aceste investitii, parlamentarii au luat in calcul Fondul de Rezerva la dispozitia Guvernului, dar si cel al Secretariatului General al Guvernului (SGG), al Ministerului Apararii Nationale si bugetul Administratiei Prezidentiale.
O alta sursa de finantare pe care o au in vedere senatorii si deputatii pentru investitiile in lacasurile de cult este "diminuarea corespunzatoare a programului de dezvoltarea infrastructurii si a unor baze sportive din spatiul rural".
PSD+PC, cel mai credincios grup parlamentar
Grupul parlamentar PSD+PC din Camera Deputatilor este, de departe, campion la amendamente pe acest capitol, care a propus, printre altele, suplimentarea bugetului Secretariatului General al Guvernului cu 7.190.000 lei, circa 1,7 milioane euro, pentru continuarea lucrarilor de intretinere sau curente la 320 de biserici, din aproape toate cultele.
Motivatia este ca "sumele repartizate pentru finantarea cheltuielilor descentralizate la nivelul judetelor nu au acoperit niciodata necesarul pentru aceste servicii", arata autorii amendamentului.
Acelasi grup a mai propus si reparatii si consolidari la nu mai putin de 26 de biserici ortodoxe din toata tara, sursa de finantare indicata fiind bugetul Ministerului Apararii, care ar urma sa suplimenteze cu circa 300 mii lei bugetul SGG, la capitolul "Cultura, recreere si religie".
PD-L se gandeste la bisericile din strainatate, PNL vrea sali de mese multifunctionale
Democrat-liberalii s-au gandit si la bisericile din strainatate, astfel ca deputatul PD-L Calian Petru a cerut, printr-un amendament la Legea bugetului de stat, suma de 2 milioane lei pentru "Episcopia Ortodoxa a Spaniei si Portugaliei - Catedrala ortodoxa romana Madrid din diaspora".
In acelasi timp, opt parlamentari PNL, in frunte cu Eugen Nicolaescu, au formulat un amendament prin care cereau alocarea sumei de 225 mii lei pentru executia unei sali de mese multifunctionale la Biserica Ortodoxa Floresti, judetul Prahova.
Toate amendamentele referitoare la lacasurile de cult figureaza cu propunerea din partea comisiilor de specialitate de a fi respinse, insa ele vor intra in dezbatarea Legii bugetului, dupa cum au explicat pentru Gandul reprezentanti ai secretariatului Camerei Deputatilor.
Statul roman da 60 mil. euro pt. salariile a 35.000 de preoti si dascali
STATUL ROMÂN DĂ 60 MIL. EURO PENTRU SALARIILE A 35.000 DE PREOŢI ŞI DASCĂLI - EXCLUSIV
gandul.info
21.12.2010.
În timp ce salariile bugetarilor au scăzut în acest an, statul va aloca în 2011 mai mulţi bani pentru salariile preoţilor. Potrivit Legii Bugetului de stat pe 2011, contribuţia statului la salarizarea personalului de cult va creşte anul viitor cu 9,12 %, de la 227.856.000 lei la 248.637.000 lei, adică echivalentul a 59,2 milioane euro. Reprezentanţii Secretariatului de stat pentru Culte spun însă că diferenţa este dată de rectificările apărute în cursul anului 2010. "Nu este vorba de o majorare, diferenţa care apare ţine de rectificările care au avut loc în decursul anului. Numărul de posturi nu a fost suplimentat", a declarat pentru gândul Nicolae-Adrian Lemeni, secretar de stat la Secretariatul de stat pentru Culte. Pe de altă parte, în Legea Bugetului de stat se arată că şi contribuţia statului la salarizarea personalului neclerical - estimat la circa 20.000 persoane - va creşte în anul 2011 cu 30%, ajungând la 1.958 mii lei.
"Preoţii au cele mai mici salarii din România"
La rândul lor, reprezentanţii Patriarhiei Române susţin că de fapt preoţii au cele mai mici salarii din România. "Personalul deservant al cultelor este categoria cu cele mai mici salarii din România. Un preot debutant are un salariu de 890 de lei, iar un preot cu toate gradele profesionale ajunge la 1.800-1.900 de lei, ceea ce este foarte puţin. În plus, numeroase parohii din ţară nu reuşesc să îşi acopere salariile preoţilor lor decât timp de 8-9 luni pe an", a declarat pentru gândul părintele Constantin Stoica, purtătorul de cuvânt al Patriarhiei Române.
În România există circa 15.000 de preoţi ortodocşi. Statul susţine financiar în proporţie de 60% salariile de bază pe care le câştigă personalul clerical, procentajul ajungând până la 80% în cazul preoţilor din parohiile sărace, precum cele din Delta Dunării sau din zona de mijloc a Moldovei, după cum ne-a explicat părintele Stoica.
Acesta spune că începând din 2007, câteva sute de preoţi nu au primit sprijin financiar din partea bugetului de stat. "Sunt sute de preoţi care au fost hironisiţi din 2007 şi până acum şi care nu beneficiază de sprijin financiar de la stat", a mai spus părintele Stoica. Acesta a arătat că salariul unui preot este la nivelul celui al unui profesor de liceu. "Suma totală care se întoarce la bugetul de stat din partea lăcaşurilor de cult, prin taxele şi impozitele plătite la stat, este mai mare decât suma pe care acestea o primesc de la bugetul de stat. Biserica are şi personal neclerical pe care îl plăteşte din fonduri proprii", a adăugat purtătorul de cuvânt al Patriarhiei Române.
Personalul din 4.400 de lăcaşuri de cult primeşte sprijin de 80% din salariile de bază
Lista unităţilor de cult cu venituri reduse care beneficiază de un sprijin lunar la salarizare în cuantum de 80% din salariile de bază stabilite conform legii pentru cadrele didactice din învăţământul preuniversitar de stat, potrivit nivelului de studii, gradului profesional obţinut şi vechimii în activitatea clericală deţinută în cadrul cultelor din România, cuprinde peste 4.400 de poziţii.
Marţi, plenul Parlamentului a respins toate amendamentele formulate de deputaţi şi senatori în cadrul bugetului Secretariatului General al Guvernului privind bisericile şi lăcaşurile de cult, în număr de circa 2.400. Amendamentele vizau, printre altele, construcţia de clopotniţe, împrejmuirea cu garduri a unor cimitire, repararea acoperişurilor de biserici şi construcţia de săli de mese multifuncţionale pentru lăcaşuri de cult. Sumele solicitate cu acest scop depăşesc 2 milioane euro, potrivit unor calcule ale gândul.
Recent, oficialii BOR au declarat că potrivit legislaţiei în vigoare, clericii şi personalul deservent ai Bisericii Ortodoxe Române, "deşii nu primesc salarii de la stat, ci doar un modest sprijin salarial, totuşi plătesc impozitul pe salarii, contribuţiile la bugetul asigurărilor sociale de stat, la fondul pentru plata ajutorului de şomaj şi la fondul de asigurări sociale de sănătate, asemenea tuturor celorlate categorii socio-profesionale din România"
gandul.info
21.12.2010.
În timp ce salariile bugetarilor au scăzut în acest an, statul va aloca în 2011 mai mulţi bani pentru salariile preoţilor. Potrivit Legii Bugetului de stat pe 2011, contribuţia statului la salarizarea personalului de cult va creşte anul viitor cu 9,12 %, de la 227.856.000 lei la 248.637.000 lei, adică echivalentul a 59,2 milioane euro. Reprezentanţii Secretariatului de stat pentru Culte spun însă că diferenţa este dată de rectificările apărute în cursul anului 2010. "Nu este vorba de o majorare, diferenţa care apare ţine de rectificările care au avut loc în decursul anului. Numărul de posturi nu a fost suplimentat", a declarat pentru gândul Nicolae-Adrian Lemeni, secretar de stat la Secretariatul de stat pentru Culte. Pe de altă parte, în Legea Bugetului de stat se arată că şi contribuţia statului la salarizarea personalului neclerical - estimat la circa 20.000 persoane - va creşte în anul 2011 cu 30%, ajungând la 1.958 mii lei.
"Preoţii au cele mai mici salarii din România"
La rândul lor, reprezentanţii Patriarhiei Române susţin că de fapt preoţii au cele mai mici salarii din România. "Personalul deservant al cultelor este categoria cu cele mai mici salarii din România. Un preot debutant are un salariu de 890 de lei, iar un preot cu toate gradele profesionale ajunge la 1.800-1.900 de lei, ceea ce este foarte puţin. În plus, numeroase parohii din ţară nu reuşesc să îşi acopere salariile preoţilor lor decât timp de 8-9 luni pe an", a declarat pentru gândul părintele Constantin Stoica, purtătorul de cuvânt al Patriarhiei Române.
În România există circa 15.000 de preoţi ortodocşi. Statul susţine financiar în proporţie de 60% salariile de bază pe care le câştigă personalul clerical, procentajul ajungând până la 80% în cazul preoţilor din parohiile sărace, precum cele din Delta Dunării sau din zona de mijloc a Moldovei, după cum ne-a explicat părintele Stoica.
Acesta spune că începând din 2007, câteva sute de preoţi nu au primit sprijin financiar din partea bugetului de stat. "Sunt sute de preoţi care au fost hironisiţi din 2007 şi până acum şi care nu beneficiază de sprijin financiar de la stat", a mai spus părintele Stoica. Acesta a arătat că salariul unui preot este la nivelul celui al unui profesor de liceu. "Suma totală care se întoarce la bugetul de stat din partea lăcaşurilor de cult, prin taxele şi impozitele plătite la stat, este mai mare decât suma pe care acestea o primesc de la bugetul de stat. Biserica are şi personal neclerical pe care îl plăteşte din fonduri proprii", a adăugat purtătorul de cuvânt al Patriarhiei Române.
Personalul din 4.400 de lăcaşuri de cult primeşte sprijin de 80% din salariile de bază
Lista unităţilor de cult cu venituri reduse care beneficiază de un sprijin lunar la salarizare în cuantum de 80% din salariile de bază stabilite conform legii pentru cadrele didactice din învăţământul preuniversitar de stat, potrivit nivelului de studii, gradului profesional obţinut şi vechimii în activitatea clericală deţinută în cadrul cultelor din România, cuprinde peste 4.400 de poziţii.
Marţi, plenul Parlamentului a respins toate amendamentele formulate de deputaţi şi senatori în cadrul bugetului Secretariatului General al Guvernului privind bisericile şi lăcaşurile de cult, în număr de circa 2.400. Amendamentele vizau, printre altele, construcţia de clopotniţe, împrejmuirea cu garduri a unor cimitire, repararea acoperişurilor de biserici şi construcţia de săli de mese multifuncţionale pentru lăcaşuri de cult. Sumele solicitate cu acest scop depăşesc 2 milioane euro, potrivit unor calcule ale gândul.
Recent, oficialii BOR au declarat că potrivit legislaţiei în vigoare, clericii şi personalul deservent ai Bisericii Ortodoxe Române, "deşii nu primesc salarii de la stat, ci doar un modest sprijin salarial, totuşi plătesc impozitul pe salarii, contribuţiile la bugetul asigurărilor sociale de stat, la fondul pentru plata ajutorului de şomaj şi la fondul de asigurări sociale de sănătate, asemenea tuturor celorlate categorii socio-profesionale din România"
Karácsonyi üdvözlet
Minden keresztyén testvérünknek Istentől megáldott karácsonyi ünnepet és kegyelemben gazdag új esztendőt kívánunk!
"Egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz, és így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme!"
(Ézsaiás könyve 9:5)
(Ézsaiás könyve 9:5)
2010. december 20., hétfő
Az egységes Magyar Református Egyház karácsonyi körlevele
Várom az Urat, várja a lelkem - karácsonyi körlevél
„Várom az Urat, várja a lelkem, és bízom ígéretében. Lelkem várja az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, mint az őrök a reggelt.” (Zsolt 130,5–6)
Ünneplő Keresztyén Gyülekezet!
A zsoltáríró feszült váradalma ma is milliók fohásza, még azoké is, akik nem tudják, kit várnak. Mi, magyar reformátusok boldog örömmel mondjuk el, hogy Krisztusra várunk, aki megújítja a megfáradtakat, megosztja velünk Isten szeretetét és megalapozza üdvösségünk reményét. Őt ünnepeljük a karácsonyban.
Karácsonykor Isten örök szeretete öltött testet Jézus Krisztusban. „A pásztorok így szóltak egymáshoz: Menjünk el egészen Betlehemig, és nézzük meg, hogyan is történt az, amiről üzent nekünk az Úr” – olvassuk Lukács evangéliumában. Nagy kiváltság hírül venni, hogy Isten Fia eljött e világba. De még nagyobb áldás személyes megbizonyosodást szerezni ennek valóságáról.
Örömmel valljuk, hogy másfél éve létrejött magyar református egységünk az Úr ajándéka számunkra, és jele annak, hogy Istennél nincsenek megváltoztathatatlan állapotok, vigasztalan szomorúságok és gyógyíthatatlan elszakíttatások. Isten megsegítő kegyelmét és Szentlelke vezetését kérjük, hogy a következő esztendőben is hálával, hűséggel, alázattal, másokat hozzá vezetve szolgálhassuk őt.
Jézus Krisztus azért jött, hogy kiterjessze Isten szeretetét a bűnben veszteglő emberre. Karácsony örömhíre egyértelmű és világos: Isten azért jött, hogy ami az ember miatt elveszett és reménytelen, azt ő isteni hatalmával megújítsa. A beteljesedett várakozás, a világosságra fordult sötétség, a nagy bánatra támadt öröm, az elveszésből megmentő kegyelem árasszon szívünkbe ugyanolyan indulatot, mint volt Krisztusunkban, hogy egymás terhét hordozva töltsük be Isten szent életrendjét.
Testvérek! Imádkozzunk, hogy szeretetünk még jobban ragyoghasson, s mutasson utat Krisztusig, hadd legyen e mostani karácsonyunk is sokak számára boldog találkozás a Békesség Fejedelmével.
Testvéri köszöntéssel:
2010 karácsonyán
„Várom az Urat, várja a lelkem, és bízom ígéretében. Lelkem várja az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, mint az őrök a reggelt.” (Zsolt 130,5–6)
Ünneplő Keresztyén Gyülekezet!
A zsoltáríró feszült váradalma ma is milliók fohásza, még azoké is, akik nem tudják, kit várnak. Mi, magyar reformátusok boldog örömmel mondjuk el, hogy Krisztusra várunk, aki megújítja a megfáradtakat, megosztja velünk Isten szeretetét és megalapozza üdvösségünk reményét. Őt ünnepeljük a karácsonyban.
Karácsonykor Isten örök szeretete öltött testet Jézus Krisztusban. „A pásztorok így szóltak egymáshoz: Menjünk el egészen Betlehemig, és nézzük meg, hogyan is történt az, amiről üzent nekünk az Úr” – olvassuk Lukács evangéliumában. Nagy kiváltság hírül venni, hogy Isten Fia eljött e világba. De még nagyobb áldás személyes megbizonyosodást szerezni ennek valóságáról.
Örömmel valljuk, hogy másfél éve létrejött magyar református egységünk az Úr ajándéka számunkra, és jele annak, hogy Istennél nincsenek megváltoztathatatlan állapotok, vigasztalan szomorúságok és gyógyíthatatlan elszakíttatások. Isten megsegítő kegyelmét és Szentlelke vezetését kérjük, hogy a következő esztendőben is hálával, hűséggel, alázattal, másokat hozzá vezetve szolgálhassuk őt.
Jézus Krisztus azért jött, hogy kiterjessze Isten szeretetét a bűnben veszteglő emberre. Karácsony örömhíre egyértelmű és világos: Isten azért jött, hogy ami az ember miatt elveszett és reménytelen, azt ő isteni hatalmával megújítsa. A beteljesedett várakozás, a világosságra fordult sötétség, a nagy bánatra támadt öröm, az elveszésből megmentő kegyelem árasszon szívünkbe ugyanolyan indulatot, mint volt Krisztusunkban, hogy egymás terhét hordozva töltsük be Isten szent életrendjét.
Testvérek! Imádkozzunk, hogy szeretetünk még jobban ragyoghasson, s mutasson utat Krisztusig, hadd legyen e mostani karácsonyunk is sokak számára boldog találkozás a Békesség Fejedelmével.
Testvéri köszöntéssel:
2010 karácsonyán
Dr. Szabó István püspök
Dr. Tőkéczki László főgondnok
Dunamelléki Református Egyházkerület
Steinbach József püspök
Dr. Huszár Pál főgondnok
Dunántúli Református Egyházkerület
Dr. Pap Géza püspök
Geréb Péter főgondnok
Erdélyi Református Egyházkerület
Zán Fábián Sándor püspök
Nagy Béla főgondnok
Kárpátaljai Református Egyház
Csűry István püspök
Varga Attila főgondnok
Királyhágómelléki Református Egyházkerület
Dr. Csete Szemesi István püspök
Hallgató Imre főgondnok
Szerbiai Református Keresztyén Egyház
Fazekas László püspök
Fekete Vince főgondnok
Szlovákiai Református Keresztyén Egyház
Bódis Tamás lelkész
Kócán Géza egyházelnök
Szlovéniai Református Keresztyén Egyház
Csomós József püspök
Ábrám Tibor főgondnok
Tiszáninneni Református Egyházkerület
Dr. Bölcskei Gusztáv püspök
Dr. Imre Sándor főgondnok
Tiszántúli Református Egyházkerület
Dr. Tőkéczki László főgondnok
Dunamelléki Református Egyházkerület
Steinbach József püspök
Dr. Huszár Pál főgondnok
Dunántúli Református Egyházkerület
Dr. Pap Géza püspök
Geréb Péter főgondnok
Erdélyi Református Egyházkerület
Zán Fábián Sándor püspök
Nagy Béla főgondnok
Kárpátaljai Református Egyház
Csűry István püspök
Varga Attila főgondnok
Királyhágómelléki Református Egyházkerület
Dr. Csete Szemesi István püspök
Hallgató Imre főgondnok
Szerbiai Református Keresztyén Egyház
Fazekas László püspök
Fekete Vince főgondnok
Szlovákiai Református Keresztyén Egyház
Bódis Tamás lelkész
Kócán Géza egyházelnök
Szlovéniai Református Keresztyén Egyház
Csomós József püspök
Ábrám Tibor főgondnok
Tiszáninneni Református Egyházkerület
Dr. Bölcskei Gusztáv püspök
Dr. Imre Sándor főgondnok
Tiszántúli Református Egyházkerület
Forrás: reformatus.hu
Böcskei László katolikus püspök karácsonyi pásztorlevele
KARÁCSONYI ÜZENET 2010
Kedves ünneplő testvérek!! Az információk áradatában élő embert karácsony ünnepe az ősrégi üzenettel szólítja meg: „Az Ige testté lett, és közöttünk élt. Láttuk dicsőségét, az Atya Egyszülöttjének dicsőségét, akit kegyelem és igazság tölt el.” (Jn 1,14). Az üzenet a világ legnagyobb hírügynökségein is túl tesz, hisz egyikük sem tud egy olyan hírrel előállni, amely annyira lekötné az emberek figyelmét, mint ahogyan ezt az angyali híradásban halljuk: „Ne féljetek! Íme, jó hírt hozok nektek, amely nagy öröm lesz az egész népnek. Ma megszületett a Megváltótok, az Úr Krisztus, Dávid városában.” (Lk 2, 11). Minőségében is a karácsonyi üzenet minden eddigi híradás fölé emelkedik, mert soha sem sikerült valakinek egy olyan hírt megfogalmazni, amely annyira meggyőzően átölelje és biztonságba helyezze az ember életét és egész történelmét, mint ahogyan azt a mennyei seregektől körülvett angyal hirdette: „Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a földön a jóakaratú embereknek!”(Lk 2, 14).
A Szentírás több helyen is beszél a csodálatos karácsonyi eseményről. A Lukács szerinti beszámoló, amelyet az éjféli misén olvasunk fel, a legismertebb és a legkedvesebb, mert részleteiben elmondja nekünk Jézus születésének történetét és körülményeit. Évről-évre örömmel és szeretettel idézzük fel ezt a leírást, hiszen annyira hitelesen tárja elénk a csodálatos karácsonyi éj hangulatát és izgalmait. Meghatódunk a jászolba fektetett Kisded Jézus megtalálásakor, aki az ártatlan gyermek mosolyával Isten örömét és szeretetét sugározza felénk.
A másik igen ismert szentírási rész, amely a karácsonyi esemény bemutatására az ünnepi szentmisén kerül felolvasásra, majd a karácsonyi időben többször is megismétlődik, János evangéliumának előszava, az úgynevezett prológus, amely feltárja előttünk Istennek tettét, aki Fiában kinyílvánítja teremtői akaratát és megmutatkozik az embernek.
„Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, mert Isten volt az Ige” (Jn 1, 1). Istennek a titka ez, aki emberré akart lenni. Emberré, akinek vannak korlátai, aki növekszik, tanul és kérdez; emberré, aki oda tud figyelni a másikra és válaszol neki. Ezért leszállt életünk adottságai közé és megszentelte annak minden helyzetét. Csodálatos titok ez, mert feltárja előttünk, hogy Krisztus nem csak egy valaki a bensőséges emberbarátok közül, hanem az élő Istennek emberré lett Fia, aki által Isten nem Istenként, hanem emberként akart megjelenni a világ üdvözítésére.
Kedves ünneplő testvérek! A karácsony Isten üdvözítő tervét tárja fel elöttünk: egészen ki akarta nyilatkoztatni magát nekünk, gyarló embereknek. Ezért nem maradt rejtve felfoghatatlan titkában. Elérhetetlen világosságából kilépett és az emberiség homályába mindent átható fényét hozta el.
Ha újra helyesen akarjuk ünnepelni a karácsonyt, akkor fel kell fedezzünk üzenetének fontosságát és időszerűségét. Ehhez nem elég megvallani az igazi hitet, és azt mondani: e Gyermekben maga Isten jelent meg közöttünk. A szívünket kell megnyitni az örömre, hisz Isten képességet adott és lehetőséget engedett arra, hogy megismerjük Őt és felfedezzük a mi életünkben.
“...Amikor elérkezett az idők teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született…”(Gal 4,4). Bár megvalósult eseményként beszéli el Istennek, az Ő Fiában, Jézus Krisztusban történt megtestesülését, Szent Pál apostol a galatákhoz írt levelében az új idők kezdetére utal és az állandó jelenre, amelyben mindig és mindenütt megvalósulhat az igazi karácsony, az Isten és az ember közötti csodálatos találkozás.
Jézus Krisztus születésének ünnepe feltárja elöttünk ezt az állandó jelent: Isten megkeresi az embert és meglátogatja. Ezért karácsony nem csak egy napnak az eseménye és élménye. Isten nem hagyta el a világot, amelyet egykor, Betlehemben magára vállalt. Ő itt maradt közöttünk. Itt van velünk és várja, hogy felfedezzük az Ő jelenlétét, szavát és hívását, mert „elérkezett az idők teljessége”. Amikor meglátjuk Őt a világ történéseiben, megtaláljuk családunk mindennapi életében és észrevesszük embertársainkban, amikor nem zárkózunk el tőle a szeretet gyakorlásában és az igazság szolgálatában, amikor szeretetének hírnökei maradunk az idegen és kitaszító világban, akkor karácsonyt hirdetnek az angyalok mint egykor Betlehemben: „Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a földön a jóakaratú embereknek!”(Lk 2, 14).
Kedves ünneplő testvérek! A próféták jövendölése beteljesedett és akinek jövetelét angyalok hirdették, már elérkezett hozzánk. Engedjük, hogy tegye lelkileg tartalmassá és gazdaggá ünnepünket. Hozzon örömet, vigasztalást és békét életünkbe és vezessen el a remény és a hit forrásaihoz. Így kívánok mindenkinek áldott karácsonyi ünneplést.
Nagyvárad, 2010. Karácsonyán
Böcskei László
nagyváradi megyéspüspök
Forrás: varad.org
Bálint Benczédi Ferenc unitárius püspök karácsonyi pásztorlevele
Karácsonyi üzenet
Elmentek tehát sietve,
és megtalálták Máriát és Józsefet,
valamint a kisgyermeket, aki jászolban feküdt. (Lk2,16.)
A karácsonyi üzenet évente nagy erővel szólít meg minden embert. Nincs olyan érző lelkületű ember, aki meg ne hatódna, amikor ezt hallja. Az evangéliumi tudósítások kezdetben a mese varázslatos erejével ragadják meg figyelmünket. A császár által kihirdetett parancs, a napkeleti bölcsek, kik a magasságos ég titkait fürkészik, a nyájaik mellett gondterhelten ülő pásztorok – mind-mind olyan képek, melyek mélyen megérintenek gyermeket és felnőttet egyaránt. Wass Albert gondolatait idézem: „Elindul újra a mese!/ Fényt porzik gyémánt szekere!/ Minden csillag egy kereke!/ Ezeregy angyal száll vele!/ Jön, emberek, jön, jön az égből/ Isten szekerén a mese!”
Minden évben újrahallgatjuk a történetet: vagy az otthon csendjében, amikor gyermekeinknek meséljük, vagy a templomok ünnepi hangulatában, amikor a gyülekezet közösségében imádkozunk. A két élethelyzet különböző. Az egyik, amikor mi meséljük a karácsonyi történetet, és az általunk mondottaknak van hallgatósága, a másik, amikor mi hallgatjuk azt. Az egyénnek mindkét alkalommal fontos szerepe van abban, hogy miként adja át a karácsonyi üzenetet, avagy hogyan fogadja. Amikor mi mondjuk, tudjuk-e olyan lelkierővel tolmácsolni, hogy a hallgatóság megtapasztalja a szívünkben lakozó isteni szeretetet? Amikor mi vagyunk a hallgatói az üzenetnek, oda tudunk-e figyelni nyílt értelemmel és szívvel, hogy az üzenetet befogadva, lélekben megerősödve folytassuk vándorutunkat? A személyes részvétel, a karácsony történetébe való bekapcsolódás elengedhetetlen, hogy az ünnep üzenete ne csak „kiáltó szó legyen a pusztában” hanem eleven erő, mely életet ad, szellemi, lelki gazdagodást.
Keresztény testvéreim! Amikor az őskeresztény korban úgy döntöttek, hogy december hónap utolsó napjaiban ünnepeljük Jézus születését, jó időpontot választottak. Az adventi időszakban tapasztalhatjuk, hogy egyre hosszabbak lesznek az éjszakák. A nappali világosság rövidülése miatt az emberek hamarabb térhetnek nyugovóra. A külső sötétség növekedése miatt arra kényszerül az ember, az isteni teremtmény, hogy önmagába fordulva felfedezze a benne levő világosságot, az isteni fényt. Régmúlt idők közösségében az egyén a családban egymás történeteinek a meghallgatásával, közös énekléssel töltötte a hosszú estéket, és rá tudta irányítani figyelmét arra, hogy megkeresse lelkében a belső világosságot. Megtalálta az alkalmat, hogy önmagába szálljon, tudott önvizsgálatot tartani, hogy meglássa a szívében égő szeretetlángot, és úgy készüljön az ünnepre.
Ma a technika segítségével lehetővé vált számunkra, hogy fényárban ússzon körülöttünk a világ, még az éjszakai sötétségben is. Minden fénylik és sziporkázik körülöttünk. Sokan kint vannak késő estig az utcán, ámde a vásáros bódulatban többen is egyedül bolyonganak. Fáradtan érkeznek otthonukba, és sietnek nyugovóra térni anélkül, hogy elmondjanak egy történetet családtagjaik, gyermekeik számára, anélkül, hogy önmagukba nézzenek, és csendben imádkozzanak Istenükhöz. Hiszen ma sem történhet másképp a karácsonyra készülés és az üzenet befogadása vagy átadása. Az adventi időszak lehetőséget kínál, hogy megtaláld magad, és a benned levő világosságot megmutasd abban a környezetben, ahol élsz! A költő figyelmezető szavai hangzanak felénk: „Karácsony készül, emberek!/ Szépek és tiszták legyetek!/ Súroljátok föl lelketek, csillogtassátok kedvetek,/ legyetek újra gyermekek,/ hogy emberek lehessetek!” (Wass Albert) Az adventi készülődés után most a karácsonyi üzenet meghallgatására kell figyeljünk. A karácsonyi üzenet arról szól, hogy meglátták a csillagot, felemelték fejüket a mindennapok gondjai közül, volt erejük elindulni, megkeresni és megtalálni a Gyermeket.
Az ünnepek azért vannak, hogy megtapasztaljuk a lét fizikai valósága mellett a szellemit is. Istenhez mindig lehet imádkozni, de ünnepkor könnyebb a találkozás. Ilyenkor közelebb kerül egymáshoz az Ég és a Föld. Az ünnep lényege az átélés, az újraélés. Így indul be a megtisztulás folyamata. Karácsony ünnepén fejünket fel kell emeljük, és meg kell látnunk a csillagot, mely otthonunk felé vezet.
Ha elindulunk haza, az örök karácsonyok otthona felé, Isten gondviselő szeretete segít, hogy megérkezzünk, és megtaláljuk önmagunkat, családtagjainkat, nemzettársainkat. Nemcsak emlékezünk, hanem átéljük a születés, a találkozás örömét, a családhoz tartozás melegét. A bizonytalansággal és természeti megpróbáltatásokkal sújtott esztendő nehéz napjai elfárasztottak. Tudjuk és érezzük, hogy nem könnyű felemelni fejünket. Mégis, mi magunk kell ennek az évezredes üzenetnek nemcsak a hallgatói, hanem az átadói is legyünk! Van még ehhez erőnk és képességünk. Isten meglátja szándékunkat, és megáld erővel, bizakodással, hogy induljunk a karácsonyi üzenettel otthonunk, önmagunk felé.
Az önmagunk megtalálásának útja nem könnyű, de „velünk az Úr!” Jézus példája, élete és tanítása segítségünkre van, hogy lelkünket tisztábbá tegyük, s jókedvünket csillogtassuk. Ha elindulunk ezen az úton, karácsonyra megérkezünk a betlehemi jászolhoz. A hosszú vándorlás után Mária és József befogadó hajlékot talált. A pásztorok és a napkeleti bölcsek is otthont találtak a bölcsőben fekvő gyermek mellett. Indulj el, és otthonodra találsz! Csak neked ne lenne otthonod? Csak te maradnál egyedül? Igazán naggyá nőni, Isten gyermekévé lenni csak embertestvérek közösségében, a családban lehet. Itt lehet igazi karácsonyt ünnepelni, egymás mellett karácsonyi dalokat énekelve szeretetben ölelkezni. Megtapasztalni, hogy nem vagyunk árvák, magunkra hagyottak. Karácsony ünnepén azért imádkozunk, hogy Isten segítsen megtartani családjainkat, testvéreinket, embertársainkat, mint a nagycsalád tagjait.
Lukács evangéliumának feljegyzése arról szól, hogy a betlehemi jászol körül mindenki otthonra talált. Találjunk mind önmagunkra, otthonunkra, családjainkra! A szeretetnek Istene adjon erőt és áldást, hogy azt meg is tudjuk tartani! A karácsonyi üzenetet úgy hallgassuk és adjuk tovább, mint gyermekek, hogy igazán emberek lehessünk.
A jó Isten adjon boldog karácsonyt mindenkinek!
Főpásztori szeretettel,
Bálint Benczédi Ferenc
unitárius püspök
Kolozsvár, 2010 karácsonyán
Forrás: unitarius.net
2010. december 18., szombat
Jakubinyi György katolikus érsek karácsonyi pásztorlevele
Jakubinyi György érsek atya karácsonyi körlevele
Az adventi szentidőben Karácsonyra készültünk, emlékeztünk Jézus első eljövetelére. A liturgikus szövegek Jézus második eljövetelére is figyelmeztettek, mert nemcsak az évente visszatérő ünnepre készülünk, hanem az Urat várjuk, akiről a Hiszekegyben így valljuk: „Újra eljön dicsőségben, ítélni élőket és holtakat, és országának nem lesz vége”.
Az első adventi várakozásunk Karácsonykor beteljesedett. Újra átéltük a karácsonyvárást, mely várakozás lényegében emlékezés volt: együtt éreztünk az ősökkel, az ószövetségi választott néppel, bűnbánatot tartottunk, együtt imádkoztuk a prófétával: „Harmatozzatok égi magasok! Téged vár epedve a halandók lelke, jöjj el, édes Üdvözítőnk”. (vö. Iz 45,8)
A második várakozásunk Karácsonytól és Pünkösdtől halálunkig, illetve a végítéletig tart. A megváltás megtörtént, de hátra van a beteljesülése az örök boldogságban. A hittudomány nyelvén ezt úgy fejezzük ki, hogy a „már” és a „még nem” feszültségében üljük meg adventünket, éljük le keresztény életünket. A kérdés csak az, hogy mit várunk életünkben, családunkban és a társadalomban…
A keresztség szentségében Isten gyermekei, a mennyország örökösei lettünk és a teljes Szentháromság birtoklásával lelkünk szentély lett. Egyéni életünket ennek megfelelően kell alakítanunk. Egyetlen ismertetőjelünk van: „Arról tudják majd meg rólatok, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt.” (Jn 13,35) Istenszeretetemet csak a felebaráti szeretet gyakorlásával tudom bizonyítani. „A hegyen épült várost nem lehet elrejteni.” (Mt 5,14) A közmondás szerint a hűlést és a szerelmet nem lehet rejtegetni, mert meglátszik az arcon. De így vagyunk kereszténységünkkel is. Szavaink, tetteink, egyszerű megjelenésünk tanúságtétel Istenről, aki maga a Szeretet. (1Jn 4,16)
A főparancs minden mást magába foglal. A szeretetet elsősorban a családban kell megélnem. Szülők, gyermekek „kötelessége” a szeretet. Régen rossz, ha a szeretetet kötelezni kell. Annak szívből kell fakadnia. Éljünk a szentségekkel, mert elesett emberi természetünk a megváltás után is rászorul a kegyelem állandó támogatására, hogy meg tudja élni a szeretetet.
A Miatyánkot csak többes számban lehet mondani. Mi vagyunk Jézus Krisztus Titokzatos Testének, az Egyháznak a tagjai. Felelősek vagyunk egymás iránt: a munkahelyen, a táradalomban, ott, ahova a Gondviselés állított. Keresztény hitünk nem magánügy, hanem a keresztségben kapott küldetés testvéreimhez. A tanúságtétel a közéletben is kötelez, elsősorban életpéldával, de ha kell, szóbeli hitvallással is.
Az Úr Jézus második eljöveteléről beszélve előjeleket is említ: földrengés, háborúk, katasztrófák. (Mk 13,21–27 stb.) Napjainkban mintha megsokszorozódtak volna ezek az előjelek… Valójában csak a tömegtájékoztatás sebessége gyorsult fel, és ezért perceken belül mindenről tájékozódunk. Ám az említett jelek mindig megvoltak és meglesznek a világ végéig. Ezért kéri az Úr Jézus, hogy várjuk állandó készenlétben eljövetelét, „mert nem tudjátok sem a napot, sem az órát”. (Mt 25,13) Az állandó készenlét pedig a kegyelemben megélt hitvalló, tanúságtevő keresztény életet jelenti.
Mindez összecseng azzal, hogy Advent I. vasárnapjától Főegyházmegyénk Pasztorális Terve alapján a „kommunió” évét tartjuk. Tudom, első hallásra a „kommunió” szó ismeretlenül hangzik, és a magyarázó lelkipásztori füzet nem jut el mindenkihez. A szó latin, communio, közösséget jelent, kapcsolattartást. Elég idéznem a lelkipásztori füzet előszavából Szent Jánost: „Ha Isten így szeretett minket, nekünk is szeretnünk kell egymást”. (1 Jn 4,11) Ebben minden benne van: kereszténynek lenni, katolikus egyházközségben élni egyszerűen szeretetközösséget jelent, ahol „Isten szerelméért” (régi mondás = Isten iránti szeretetből) az egyházközség tagjai figyelnek egymásra. Itt felsorolhatnánk a kis katekizmusból az irgalmasság lelki és testi cselekedeteit (Éhezőknek ételt adni, … stb.). Ezt jelenti a kommunió a gyakorlati keresztény életben.
Ezekkel a gondolatokkal kívánok kegyelemteljes karácsonyi ünnepeket és áldott, boldog újesztendőt Tisztelendő Testvéreimnek, kedves Híveimnek és minden jóakaratú embernek!
Gyulafehérvár, 2010. Karácsonyán, Urunk Születése főünnepén
†György s.k.
érsek
Forrás: romkat.ro
Az adventi szentidőben Karácsonyra készültünk, emlékeztünk Jézus első eljövetelére. A liturgikus szövegek Jézus második eljövetelére is figyelmeztettek, mert nemcsak az évente visszatérő ünnepre készülünk, hanem az Urat várjuk, akiről a Hiszekegyben így valljuk: „Újra eljön dicsőségben, ítélni élőket és holtakat, és országának nem lesz vége”.
Az első adventi várakozásunk Karácsonykor beteljesedett. Újra átéltük a karácsonyvárást, mely várakozás lényegében emlékezés volt: együtt éreztünk az ősökkel, az ószövetségi választott néppel, bűnbánatot tartottunk, együtt imádkoztuk a prófétával: „Harmatozzatok égi magasok! Téged vár epedve a halandók lelke, jöjj el, édes Üdvözítőnk”. (vö. Iz 45,8)
A második várakozásunk Karácsonytól és Pünkösdtől halálunkig, illetve a végítéletig tart. A megváltás megtörtént, de hátra van a beteljesülése az örök boldogságban. A hittudomány nyelvén ezt úgy fejezzük ki, hogy a „már” és a „még nem” feszültségében üljük meg adventünket, éljük le keresztény életünket. A kérdés csak az, hogy mit várunk életünkben, családunkban és a társadalomban…
A keresztség szentségében Isten gyermekei, a mennyország örökösei lettünk és a teljes Szentháromság birtoklásával lelkünk szentély lett. Egyéni életünket ennek megfelelően kell alakítanunk. Egyetlen ismertetőjelünk van: „Arról tudják majd meg rólatok, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt.” (Jn 13,35) Istenszeretetemet csak a felebaráti szeretet gyakorlásával tudom bizonyítani. „A hegyen épült várost nem lehet elrejteni.” (Mt 5,14) A közmondás szerint a hűlést és a szerelmet nem lehet rejtegetni, mert meglátszik az arcon. De így vagyunk kereszténységünkkel is. Szavaink, tetteink, egyszerű megjelenésünk tanúságtétel Istenről, aki maga a Szeretet. (1Jn 4,16)
A főparancs minden mást magába foglal. A szeretetet elsősorban a családban kell megélnem. Szülők, gyermekek „kötelessége” a szeretet. Régen rossz, ha a szeretetet kötelezni kell. Annak szívből kell fakadnia. Éljünk a szentségekkel, mert elesett emberi természetünk a megváltás után is rászorul a kegyelem állandó támogatására, hogy meg tudja élni a szeretetet.
A Miatyánkot csak többes számban lehet mondani. Mi vagyunk Jézus Krisztus Titokzatos Testének, az Egyháznak a tagjai. Felelősek vagyunk egymás iránt: a munkahelyen, a táradalomban, ott, ahova a Gondviselés állított. Keresztény hitünk nem magánügy, hanem a keresztségben kapott küldetés testvéreimhez. A tanúságtétel a közéletben is kötelez, elsősorban életpéldával, de ha kell, szóbeli hitvallással is.
Az Úr Jézus második eljöveteléről beszélve előjeleket is említ: földrengés, háborúk, katasztrófák. (Mk 13,21–27 stb.) Napjainkban mintha megsokszorozódtak volna ezek az előjelek… Valójában csak a tömegtájékoztatás sebessége gyorsult fel, és ezért perceken belül mindenről tájékozódunk. Ám az említett jelek mindig megvoltak és meglesznek a világ végéig. Ezért kéri az Úr Jézus, hogy várjuk állandó készenlétben eljövetelét, „mert nem tudjátok sem a napot, sem az órát”. (Mt 25,13) Az állandó készenlét pedig a kegyelemben megélt hitvalló, tanúságtevő keresztény életet jelenti.
Mindez összecseng azzal, hogy Advent I. vasárnapjától Főegyházmegyénk Pasztorális Terve alapján a „kommunió” évét tartjuk. Tudom, első hallásra a „kommunió” szó ismeretlenül hangzik, és a magyarázó lelkipásztori füzet nem jut el mindenkihez. A szó latin, communio, közösséget jelent, kapcsolattartást. Elég idéznem a lelkipásztori füzet előszavából Szent Jánost: „Ha Isten így szeretett minket, nekünk is szeretnünk kell egymást”. (1 Jn 4,11) Ebben minden benne van: kereszténynek lenni, katolikus egyházközségben élni egyszerűen szeretetközösséget jelent, ahol „Isten szerelméért” (régi mondás = Isten iránti szeretetből) az egyházközség tagjai figyelnek egymásra. Itt felsorolhatnánk a kis katekizmusból az irgalmasság lelki és testi cselekedeteit (Éhezőknek ételt adni, … stb.). Ezt jelenti a kommunió a gyakorlati keresztény életben.
Ezekkel a gondolatokkal kívánok kegyelemteljes karácsonyi ünnepeket és áldott, boldog újesztendőt Tisztelendő Testvéreimnek, kedves Híveimnek és minden jóakaratú embernek!
Gyulafehérvár, 2010. Karácsonyán, Urunk Születése főünnepén
†György s.k.
érsek
Forrás: romkat.ro
Gyermekbibliák felnőtt szemmel
Gyermekbibliák felnőtt szemmel
reformatus.hu
Bagdán Zs.
2010. december 16.
Bibliai történetek gyűjteménye, képeskönyv, gyermekbiblia? Karácsony tájékán mindegyikből találunk bőséggel a könyvkiadók polcain. Mit nevezünk egyáltalán gyermekbibliának? Milyen a jó gyermekbiblia, miért van rá szükségünk? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Németh Dáviddal, a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának tanszékvezetőjével, akiről kevesen tudják, hogy gyermekbiblia-kutatással is foglalkozik.
Gyermekbibliának azokat a könyveket nevezhetjük, amelyek rövid, illusztrált bibliai történeteket tartalmaznak, a lehető leginkább hűnek maradva a Biblia szerkezetéhez, de mégis olyan módon válogatva és szerkesztve a Szentírás szövegét, hogy a gyermekek a számukra is befogadható terjedelemben olvashassák az Ó- és Újszövetség legfontosabb történeteit. Az első gyermekbibliát Luther Márton adta ki 1529-ben – a könyv mintegy ötven bibliai történetéből húsz a passiótörténettel foglalkozott, ahogy azt a korban divatos passionálék is tették.
„Ilyen szempontból tehát nem tekinthető tipikus gyermekbibliának” – fogalmaz Németh Dávid. Arra a kérdésre, hogy milyen egy tipikus gyermekbiblia, a világ nyugati felében komoly tudományos munkákban keresik a választ – magyar nyelvű publikáció viszont még nem született a témában. A professzor szerint azért, mert Magyarországon nagyrészt külföldi kiadványokat fordítanak magyarra, nagyon kevés olyan gyermekbiblia van, amelynek a szövege és az illusztrációi is magyar szerzők munkáját dicsérik, és a kutatásokban inkább az utóbbiak vizsgálata lenne érdekes.
A gyermekbiblia nem mese
A gyermekbiblia-kutatás szókapcsolatra sokan felkapjuk a fejünket: mi avatja ezeket a könyveket a tudományos diskurzus méltó témájává? Például az a kérdés, hogy vajon a gyerekek ugyanazt tartják-e jó gyermekbibliának, mint a felnőttek.
„Egy ilyen vizsgálatnak részese voltam, ahol azt figyeltük meg, hogyan fogadják a gyermekek az illusztrációkat” – mondja Németh Dávid, és hozzáteszi: több ponton is meglepő eredményeket produkált a vizsgálat, ahol különböző, bibliai történetekhez készült képekről kérték ki keresztyén, illetve nem keresztyén családban nevelkedő gyerekek véleményét. Az első ilyen tapasztalat, hogy a gyerekek jobban szeretik a reális illusztrációkat, mint az absztrakt vagy aranyos, gyermekes, mesés rajzocskákkal ellátott könyveket.
„Meglepő módon a gyermekek számára a Biblia nem mese, hanem valóság – és ebben nem volt különbség a két csoport között – mondja a professzor, és hozzáteszi: a másik meglepő tapasztalat szerint a gyerekeknek kifejezetten tetszik, ha a bibliaillusztrációk giccsesek. - A vizsgálat során nem derült ki, hogy vajon a hiányos esztétikai nevelés, vagy általános lélektani okok miatt szeretik-e a gyerekek a giccs határát súroló illusztrációkat. Az viszont biztos, hogy a gyermekeknek fontos, hogy az Isten világa kicsit szebb és ünnepélyesebb legyen a hétköznapokénál.”
Hűség, tömörség, érthetőség
Az illusztrációkhoz képest kevéssé változatos a gyermekbibliák szövege – általános törekvésük a szöveghűség, különösen hazánkban. Amerikában kísérleteztek már szlengszövegeket is tartalmazó bibliai képregénnyel, de ilyesminek Magyarországon nincs még piaca. A magyar nyelvű gyermekbibliák viszonylag konzervatívak, a szövegszerkesztés vezérelve a hűség mellett a tömörség és érthetőség, hogy a történetek valóban történetként működjenek. „A történetmondás egy belső folyamaton vezet végig, éppen ezért a gyermekbibliák sokszor még hűebbek is ahhoz az elbeszélési stílushoz, amely a Biblia történeti könyveit jellemzi” – fogalmaz Németh Dávid.
Az Ige körül
Arra a kérdésre, hogy milyen a jó gyermekbiblia, a szakember szerint összetett a válasz, ugyanis nem mindegy, hogyan használják. Mint mondja, az ő családjukban az esti áhítatokon fontos szerepe volt a gyermekbibliának, és mivel naponta olvasták, ezért több kiadványt is „elfogyasztottak”. Más jellegű könyvre van szükség a mindennapi használatban, a hitoktatásban vagy a karácsonyfa alatt. Ami viszont mindenképpen fontos szempont, az a szöveg és az illusztrációk viszonyára vonatkozik. Németh Dávid szerint ugyanis az a jó gyermekbiblia, ahol a szöveg és a kép nem működnek egymás nélkül, vagyis ahol a szöveg nélkül nem érthető a kép, és a történet igazi kibomlásához is a kép segítségére van szükség.
„Ugyancsak fontos, hogy a történetek rövidek legyenek, hiszen azért készültek, hogy a gyerekek maguk is olvashassák őket” – fűzi hozzá a professzor, és hangsúlyozza: nagyon nagy szükség lenne arra, hogy a családok minden nap összegyűljenek az Ige körül, együtt olvassanak, imádkozzanak, beszélgessenek, mert pontosan a közösség veszett el a technikai vívmányokkal zsúfolt hétköznapjainkból. A világ és a gyermekbibliák változnak, de a krisztusi parancs, ami már az első gyermekbiblia megszerkesztésénél felmerülhetett, ma is ugyanaz: „Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket.”
reformatus.hu
Bagdán Zs.
2010. december 16.
Bibliai történetek gyűjteménye, képeskönyv, gyermekbiblia? Karácsony tájékán mindegyikből találunk bőséggel a könyvkiadók polcain. Mit nevezünk egyáltalán gyermekbibliának? Milyen a jó gyermekbiblia, miért van rá szükségünk? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Németh Dáviddal, a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának tanszékvezetőjével, akiről kevesen tudják, hogy gyermekbiblia-kutatással is foglalkozik.
Gyermekbibliának azokat a könyveket nevezhetjük, amelyek rövid, illusztrált bibliai történeteket tartalmaznak, a lehető leginkább hűnek maradva a Biblia szerkezetéhez, de mégis olyan módon válogatva és szerkesztve a Szentírás szövegét, hogy a gyermekek a számukra is befogadható terjedelemben olvashassák az Ó- és Újszövetség legfontosabb történeteit. Az első gyermekbibliát Luther Márton adta ki 1529-ben – a könyv mintegy ötven bibliai történetéből húsz a passiótörténettel foglalkozott, ahogy azt a korban divatos passionálék is tették.
„Ilyen szempontból tehát nem tekinthető tipikus gyermekbibliának” – fogalmaz Németh Dávid. Arra a kérdésre, hogy milyen egy tipikus gyermekbiblia, a világ nyugati felében komoly tudományos munkákban keresik a választ – magyar nyelvű publikáció viszont még nem született a témában. A professzor szerint azért, mert Magyarországon nagyrészt külföldi kiadványokat fordítanak magyarra, nagyon kevés olyan gyermekbiblia van, amelynek a szövege és az illusztrációi is magyar szerzők munkáját dicsérik, és a kutatásokban inkább az utóbbiak vizsgálata lenne érdekes.
A gyermekbiblia nem mese
A gyermekbiblia-kutatás szókapcsolatra sokan felkapjuk a fejünket: mi avatja ezeket a könyveket a tudományos diskurzus méltó témájává? Például az a kérdés, hogy vajon a gyerekek ugyanazt tartják-e jó gyermekbibliának, mint a felnőttek.
„Egy ilyen vizsgálatnak részese voltam, ahol azt figyeltük meg, hogyan fogadják a gyermekek az illusztrációkat” – mondja Németh Dávid, és hozzáteszi: több ponton is meglepő eredményeket produkált a vizsgálat, ahol különböző, bibliai történetekhez készült képekről kérték ki keresztyén, illetve nem keresztyén családban nevelkedő gyerekek véleményét. Az első ilyen tapasztalat, hogy a gyerekek jobban szeretik a reális illusztrációkat, mint az absztrakt vagy aranyos, gyermekes, mesés rajzocskákkal ellátott könyveket.
„Meglepő módon a gyermekek számára a Biblia nem mese, hanem valóság – és ebben nem volt különbség a két csoport között – mondja a professzor, és hozzáteszi: a másik meglepő tapasztalat szerint a gyerekeknek kifejezetten tetszik, ha a bibliaillusztrációk giccsesek. - A vizsgálat során nem derült ki, hogy vajon a hiányos esztétikai nevelés, vagy általános lélektani okok miatt szeretik-e a gyerekek a giccs határát súroló illusztrációkat. Az viszont biztos, hogy a gyermekeknek fontos, hogy az Isten világa kicsit szebb és ünnepélyesebb legyen a hétköznapokénál.”
Hűség, tömörség, érthetőség
Az illusztrációkhoz képest kevéssé változatos a gyermekbibliák szövege – általános törekvésük a szöveghűség, különösen hazánkban. Amerikában kísérleteztek már szlengszövegeket is tartalmazó bibliai képregénnyel, de ilyesminek Magyarországon nincs még piaca. A magyar nyelvű gyermekbibliák viszonylag konzervatívak, a szövegszerkesztés vezérelve a hűség mellett a tömörség és érthetőség, hogy a történetek valóban történetként működjenek. „A történetmondás egy belső folyamaton vezet végig, éppen ezért a gyermekbibliák sokszor még hűebbek is ahhoz az elbeszélési stílushoz, amely a Biblia történeti könyveit jellemzi” – fogalmaz Németh Dávid.
Az Ige körül
Arra a kérdésre, hogy milyen a jó gyermekbiblia, a szakember szerint összetett a válasz, ugyanis nem mindegy, hogyan használják. Mint mondja, az ő családjukban az esti áhítatokon fontos szerepe volt a gyermekbibliának, és mivel naponta olvasták, ezért több kiadványt is „elfogyasztottak”. Más jellegű könyvre van szükség a mindennapi használatban, a hitoktatásban vagy a karácsonyfa alatt. Ami viszont mindenképpen fontos szempont, az a szöveg és az illusztrációk viszonyára vonatkozik. Németh Dávid szerint ugyanis az a jó gyermekbiblia, ahol a szöveg és a kép nem működnek egymás nélkül, vagyis ahol a szöveg nélkül nem érthető a kép, és a történet igazi kibomlásához is a kép segítségére van szükség.
„Ugyancsak fontos, hogy a történetek rövidek legyenek, hiszen azért készültek, hogy a gyerekek maguk is olvashassák őket” – fűzi hozzá a professzor, és hangsúlyozza: nagyon nagy szükség lenne arra, hogy a családok minden nap összegyűljenek az Ige körül, együtt olvassanak, imádkozzanak, beszélgessenek, mert pontosan a közösség veszett el a technikai vívmányokkal zsúfolt hétköznapjainkból. A világ és a gyermekbibliák változnak, de a krisztusi parancs, ami már az első gyermekbiblia megszerkesztésénél felmerülhetett, ma is ugyanaz: „Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket.”
Csűry István református püspök karácsonyi pásztorlevele
Ünnepi pásztorlevél
Karácsonyi pásztorokhoz
Sohasem volt könnyű pásztornak lenni. Betlehem pusztáján, vagy szülőföldünk pusztulással megfélemlített tájain nehéz az őrizőnek. Sötétséggel viaskodunk. Többnyire a mieink is gyanakvóan hallgatnak bennünket panaszos szavaink nyomán, hiszen az eddigi tegnapokhoz képest ma több a fény és rövidebbnek ígérkezik az éjszaka. Ennek ellenére fáradtak vagyunk, sokan betegek, nincsen munka és a segélyek nem erősítik az emberi méltóságot. A végidő közeledésétől való aggodalom, és az ítélet félelmes nyomása megnőtt.
A mai pásztor nem a puszta és a pusztuló állapotok felvigyázására kap megbízatást. Mi nem lehetünk nemzetünk hajdani dicsőségének múzeumőrei, sem tétlen siratói, de még csak azok sem, akik hétrét görnyedve alamizsnát koldulunk bennünket megvető idegenektől. Nekünk talpra kell állnunk. Illetve elesett állapotunkból ki kell egyenesednünk. Isten Igéje erre ad lehetőséget. Erre sokan azt mondják, de hiszen ezt eddig is tudtuk, akkor mégis miért vagyunk kérlelhetetlenül földhöz vert állapotban. Bűnbánattal megállapíthatjuk, mert mi azonnal talpra akarunk szökni, kihagyva a kikerülhetetlent, azaz a kiegyenesedést térdre emelkedéssel kell kezdenünk.
Karácsony a térden állás alkalma. Csodálatos ünnep a sötétségben poklokat járó pásztoremberek részére. Ünnep, mert a végidő miatti félelem megtörik, a lemondásban és a megadásban tehetetlen nemzet új lehetőséget észlel. Ünnep, mert a nyomorú földi létben megjelenik a mennyei lét valósága, bár még csak tükör általi homályban, de már eltagadhatatlan gyönyörűséggel. Ünnep, mert karácsony csendjében a lélek térden álló cserépedényében a kárhozat felett győzedelmeskedik a kegyelem, a halált kiszorítja az élet.
Karácsony a térden állók seregének a gyűjtése is. Jelenések könyvében olvassuk, hogy „nagy sokaság volt ott, amelyet megszámlálni senki sem tudott… a trónus előtt és a Bárány előtt álltak fehér ruhába öltözve, kezükben pedig pálmaágak…” (Jel 7,9 és kk.) Mi is többen leszünk az ünnepi istentiszteleteken, mint más alkalmakkor, de közel sem annyian, mint lehetnénk. Vannak, akiket a világ tart távol a templomtól, vannak, akiket a gyülekezet belső feszültsége nem enged közel, és vannak, akik arra gondolnak, hogy a mennyben is kevés a hely, az ünnepi seregben pedig feleslegesek. Karácsony új szemléletet kíván tőlünk. A megpecsételt száznegyvennégyezer mellett még megszámlálhatatlanul sokan vannak, a most távollévők közül rengetegen lesznek a királyi szék előtt. A ma még téveteg tömegből sokan fognak pálmaággal kezükben a győztes mennyei gyülekezethez tartozni.
Mi tudjuk, hogy mindez azért lehet, mert Isten parancsol angyalainak, akik feltartóztatják az ítélet erőit, más angyalok kelet felől érkeznek, Éden felől jönnek a szolgálattévőkhöz. Nekünk hirdetnünk kell Isten kimondhatatlanul irgalmas szeretetét, hogy már itt közöttünk többen lássák karácsonykor a mennyei jövőt, a beteljesült holnapot, a ma még óvatos váradalmat, ami felülmúlik mindent a végső időben.
Karácsonyi pásztorként annyi a dolgunk, hogy példás csendességben ünnepeljük a sötétséget meghátráltató Megváltót, alázatos lelki térden állással imádkozva a még aggodalommal élő távoliakért.
Forrás: erdely.ma
Karácsonyi pásztorokhoz
Sohasem volt könnyű pásztornak lenni. Betlehem pusztáján, vagy szülőföldünk pusztulással megfélemlített tájain nehéz az őrizőnek. Sötétséggel viaskodunk. Többnyire a mieink is gyanakvóan hallgatnak bennünket panaszos szavaink nyomán, hiszen az eddigi tegnapokhoz képest ma több a fény és rövidebbnek ígérkezik az éjszaka. Ennek ellenére fáradtak vagyunk, sokan betegek, nincsen munka és a segélyek nem erősítik az emberi méltóságot. A végidő közeledésétől való aggodalom, és az ítélet félelmes nyomása megnőtt.
A mai pásztor nem a puszta és a pusztuló állapotok felvigyázására kap megbízatást. Mi nem lehetünk nemzetünk hajdani dicsőségének múzeumőrei, sem tétlen siratói, de még csak azok sem, akik hétrét görnyedve alamizsnát koldulunk bennünket megvető idegenektől. Nekünk talpra kell állnunk. Illetve elesett állapotunkból ki kell egyenesednünk. Isten Igéje erre ad lehetőséget. Erre sokan azt mondják, de hiszen ezt eddig is tudtuk, akkor mégis miért vagyunk kérlelhetetlenül földhöz vert állapotban. Bűnbánattal megállapíthatjuk, mert mi azonnal talpra akarunk szökni, kihagyva a kikerülhetetlent, azaz a kiegyenesedést térdre emelkedéssel kell kezdenünk.
Karácsony a térden állás alkalma. Csodálatos ünnep a sötétségben poklokat járó pásztoremberek részére. Ünnep, mert a végidő miatti félelem megtörik, a lemondásban és a megadásban tehetetlen nemzet új lehetőséget észlel. Ünnep, mert a nyomorú földi létben megjelenik a mennyei lét valósága, bár még csak tükör általi homályban, de már eltagadhatatlan gyönyörűséggel. Ünnep, mert karácsony csendjében a lélek térden álló cserépedényében a kárhozat felett győzedelmeskedik a kegyelem, a halált kiszorítja az élet.
Karácsony a térden állók seregének a gyűjtése is. Jelenések könyvében olvassuk, hogy „nagy sokaság volt ott, amelyet megszámlálni senki sem tudott… a trónus előtt és a Bárány előtt álltak fehér ruhába öltözve, kezükben pedig pálmaágak…” (Jel 7,9 és kk.) Mi is többen leszünk az ünnepi istentiszteleteken, mint más alkalmakkor, de közel sem annyian, mint lehetnénk. Vannak, akiket a világ tart távol a templomtól, vannak, akiket a gyülekezet belső feszültsége nem enged közel, és vannak, akik arra gondolnak, hogy a mennyben is kevés a hely, az ünnepi seregben pedig feleslegesek. Karácsony új szemléletet kíván tőlünk. A megpecsételt száznegyvennégyezer mellett még megszámlálhatatlanul sokan vannak, a most távollévők közül rengetegen lesznek a királyi szék előtt. A ma még téveteg tömegből sokan fognak pálmaággal kezükben a győztes mennyei gyülekezethez tartozni.
Mi tudjuk, hogy mindez azért lehet, mert Isten parancsol angyalainak, akik feltartóztatják az ítélet erőit, más angyalok kelet felől érkeznek, Éden felől jönnek a szolgálattévőkhöz. Nekünk hirdetnünk kell Isten kimondhatatlanul irgalmas szeretetét, hogy már itt közöttünk többen lássák karácsonykor a mennyei jövőt, a beteljesült holnapot, a ma még óvatos váradalmat, ami felülmúlik mindent a végső időben.
Karácsonyi pásztorként annyi a dolgunk, hogy példás csendességben ünnepeljük a sötétséget meghátráltató Megváltót, alázatos lelki térden állással imádkozva a még aggodalommal élő távoliakért.
Nagyvárad, 2010. karácsony hava.
Áldott karácsonyi ünnepért könyörögve,
Csűry István püspök
Áldott karácsonyi ünnepért könyörögve,
Csűry István püspök
Forrás: erdely.ma
Egyházi etikett - Hogyan szólítsunk meg egy katolikus atyát?
Hiánycikk a katolikus illemtankönyv
Egyházi etikett
mindennapi.hu
D. Veszelszky Sára
2010-12-18
Hogyan szólítsunk meg egy katolikus atyát? Sorozatunkban a különböző vallású egyházi méltóságok megszólításához adunk praktikus tanácsokat.
„Írásos illemtanunk nincs”, csodálkoznak kérdésemen egyházamban, mikor tájékozódni próbálok. Én pedig a válaszon értetlenkedek: agyonreklámozzák az üzleti élet etikettjét, az egyházi illemtan fontosságáról viszont senki nem beszél. Utóbbi alapelőírásairól: a megszólításokról kérdeztem Bőzsöny Ferencet, a Magyar Rádió egykori bemondóját, aki évekig tanított retorikát a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karán.
„Főpapnak soha nem nyújtok kezet. Mindig megvárom a kéznyújtását. A főpapok gyűrűjét ma már nem kötelező megcsókolni, még a pápa sem várja el.” - mondja a bemutatkozásról Bőzsöny Ferenc, hozzátéve, hogy még a nőknek sem ajánlja a kezdeményező kéznyújtást. És ha nem nyújtanak kezet? - faggatom. Vegyük tudomásul, mondja, és elmeséli az egykori pécsi püspök esetét. A pécsi bazilika ünnepélyes felszentelését Ferenc József is megtisztelte jelenlétével. Dulánszky Nándor püspök elébe ment, és nagy örömében kezet nyújtott. Ferenc József apostoli királyként azonban nem fogadta a kéznyújtást. „Püspök! Várja meg, míg én adok kezet” - mondta. Dulánszky püspök úr pedig, szólt a történet, a felszentelést követő díszebéden meglehetősen rosszkedvű volt.
Bőzsöny Ferenc szerint az atyákra többnyire nem jellemző az effajta viselkedés, mégis jobb, ha tartjuk magunkat az előírásokhoz. A megfelelő köszönéshez például. A katolikusok Dicsértessék a Jézus Krisztus! vagy röviden: Dicsértessék! köszönésére a Mindörökké, Ámen! vagy röviden: Mindörökké! a válasz. Más vallásúaknak legegyszerűbb, ha a napszaknak megfelelően köszönünk (egyszerűen például Jó napot kívánokkal!) És ha ismerős atyával a postán vagy például az Operaházban találkozunk? A feltűnést kerülendő, a napszaknak megfelelő köszöntéssel üdvözöljük őt is, tanácsolja.
Eminencia, Excellencia, sőt Monsignore
Hogyan szólítsuk az atyákat? „A találkozás előtt tájékozódjunk rangjukról és nevükről”, figyelmeztet. „A bíboros megszólítása Eminenciás Úr, az érsekeket és a püspököket Excellenciás Úrnak szólítjuk. Más egyházi személyeket Főtisztelendő Atyának vagy Úrnak szólítunk”, sorolja, majd hozzáfűzi: „minden fölszentelt katolikus papnak Főtisztelendő Úr vagy Atya, a kispapoknak és diakónusoknak Tisztelendő Úr megszólítás jár. Ha tudjuk a pontos nevet és rangot, mondhatunk például Megyéspüspök Urat vagy, közelebbi kapcsolat esetén, például a szombathelyi megyéspüspöknek Veres Atyát.”
Írásban mindig az atya legmagasabb rangját használjuk. A Tisztelt helyett Őeminenciája/Őexcellenciája vagy Főtisztelendő formulát használunk megszólításukhoz, például: Őexcellenciája Veres András megyéspüspök úr! vagy Főtisztelendő Megyéspüspök Úr! Bőzsöny Ferenc hozzáteszi: a Főtisztelendő címzés ma már bármely rangban elfogadható. Látott már Főtisztelendő Erdő Péter Bíboros Úr! megszólítást is.
Szövegen belül a bíborosra utalva Őeminenciája, az érsekekre és püspökökre Őexcellenciája, más rangú atyákra Főtisztelendősége az illő, mindig nagybetűvel írva, például: Búcsúzáskor a megszokott Tisztelettel formulát használhatjuk, bár Bőzsöny Ferenc például az Imáiba ajánlottan maradok híve formulát írja. A baráti atyákkal ugyan tegeződik, de írásban – és a nyilvánosság előtt - hozzáteszi az atya-elnevezést is.
A Tisztelt (T.) másik megfelelője a Monsignore (Msgr.) formula. Ami érsekeknek, püspököknek, pápai kitüntetéssel rendelkező egyházi személyiségeknek jár. Borítékon, illetve belső címzésben például Monsignore/Msgr. Dr. Erdő Péter bíboros prímás úr.
Egyházi etikett
mindennapi.hu
D. Veszelszky Sára
2010-12-18
Hogyan szólítsunk meg egy katolikus atyát? Sorozatunkban a különböző vallású egyházi méltóságok megszólításához adunk praktikus tanácsokat.
„Írásos illemtanunk nincs”, csodálkoznak kérdésemen egyházamban, mikor tájékozódni próbálok. Én pedig a válaszon értetlenkedek: agyonreklámozzák az üzleti élet etikettjét, az egyházi illemtan fontosságáról viszont senki nem beszél. Utóbbi alapelőírásairól: a megszólításokról kérdeztem Bőzsöny Ferencet, a Magyar Rádió egykori bemondóját, aki évekig tanított retorikát a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karán.
„Főpapnak soha nem nyújtok kezet. Mindig megvárom a kéznyújtását. A főpapok gyűrűjét ma már nem kötelező megcsókolni, még a pápa sem várja el.” - mondja a bemutatkozásról Bőzsöny Ferenc, hozzátéve, hogy még a nőknek sem ajánlja a kezdeményező kéznyújtást. És ha nem nyújtanak kezet? - faggatom. Vegyük tudomásul, mondja, és elmeséli az egykori pécsi püspök esetét. A pécsi bazilika ünnepélyes felszentelését Ferenc József is megtisztelte jelenlétével. Dulánszky Nándor püspök elébe ment, és nagy örömében kezet nyújtott. Ferenc József apostoli királyként azonban nem fogadta a kéznyújtást. „Püspök! Várja meg, míg én adok kezet” - mondta. Dulánszky püspök úr pedig, szólt a történet, a felszentelést követő díszebéden meglehetősen rosszkedvű volt.
Bőzsöny Ferenc szerint az atyákra többnyire nem jellemző az effajta viselkedés, mégis jobb, ha tartjuk magunkat az előírásokhoz. A megfelelő köszönéshez például. A katolikusok Dicsértessék a Jézus Krisztus! vagy röviden: Dicsértessék! köszönésére a Mindörökké, Ámen! vagy röviden: Mindörökké! a válasz. Más vallásúaknak legegyszerűbb, ha a napszaknak megfelelően köszönünk (egyszerűen például Jó napot kívánokkal!) És ha ismerős atyával a postán vagy például az Operaházban találkozunk? A feltűnést kerülendő, a napszaknak megfelelő köszöntéssel üdvözöljük őt is, tanácsolja.
Eminencia, Excellencia, sőt Monsignore
Hogyan szólítsuk az atyákat? „A találkozás előtt tájékozódjunk rangjukról és nevükről”, figyelmeztet. „A bíboros megszólítása Eminenciás Úr, az érsekeket és a püspököket Excellenciás Úrnak szólítjuk. Más egyházi személyeket Főtisztelendő Atyának vagy Úrnak szólítunk”, sorolja, majd hozzáfűzi: „minden fölszentelt katolikus papnak Főtisztelendő Úr vagy Atya, a kispapoknak és diakónusoknak Tisztelendő Úr megszólítás jár. Ha tudjuk a pontos nevet és rangot, mondhatunk például Megyéspüspök Urat vagy, közelebbi kapcsolat esetén, például a szombathelyi megyéspüspöknek Veres Atyát.”
Írásban mindig az atya legmagasabb rangját használjuk. A Tisztelt helyett Őeminenciája/Őexcellenciája vagy Főtisztelendő formulát használunk megszólításukhoz, például: Őexcellenciája Veres András megyéspüspök úr! vagy Főtisztelendő Megyéspüspök Úr! Bőzsöny Ferenc hozzáteszi: a Főtisztelendő címzés ma már bármely rangban elfogadható. Látott már Főtisztelendő Erdő Péter Bíboros Úr! megszólítást is.
Szövegen belül a bíborosra utalva Őeminenciája, az érsekekre és püspökökre Őexcellenciája, más rangú atyákra Főtisztelendősége az illő, mindig nagybetűvel írva, például: Búcsúzáskor a megszokott Tisztelettel formulát használhatjuk, bár Bőzsöny Ferenc például az Imáiba ajánlottan maradok híve formulát írja. A baráti atyákkal ugyan tegeződik, de írásban – és a nyilvánosság előtt - hozzáteszi az atya-elnevezést is.
A Tisztelt (T.) másik megfelelője a Monsignore (Msgr.) formula. Ami érsekeknek, püspököknek, pápai kitüntetéssel rendelkező egyházi személyiségeknek jár. Borítékon, illetve belső címzésben például Monsignore/Msgr. Dr. Erdő Péter bíboros prímás úr.
2010. december 17., péntek
Református ügynökvádak: Bölcskei a bíróságon vesz elégtételt
Református ügynökvádak: Bölcskei a bíróságon vesz elégtételt
A meghallgatás nem nyilvános.
MTI / atv.hu
2010.12.17.
Bírósági személyes meghallgatást tartanak Bölcskei Gusztáv és a Református Élet ügyében pénteken Gödöllőn; a nyilvánosságtól zárt eseményt Bölcskei Gusztáv, a Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke kezdeményezte, aki rágalmazás vétsége miatt tett magánvádas feljelentést a gödöllői rendőrkaptányságon szeptemberben a havilap két szerkesztőjével szemben.
A lap 2010. június havi számában az Erre csörög a dió... című cikkhez kapcsolódva egy listát tett közzé, amelyben azt állította, hogy a felsorolt egyházi méltóságok 1990 előtt a szocialista rendszerrel együttműködve titkosszolgálati ügynökként tevékenykedtek. E listán szerepelt Bölcskei Gusztáv is, aki már korábban - mivel hasonló feltételezések láttak napvilágot, ezeket cáfolandó - maga kérte átvilágítását. A vizsgálat pedig jogerős határozatban igazolta, hogy a vádaskodások valótlanok.
A magánvádló feljelentésében hangsúlyozta: az újságcikk nagy nyilvánosság előtt, becsülete csorbítására alkalmas tényt állított, jelentős érdeksérelmet okozott, a társadalomban, különösen pedig a református közösségben jelentős, családjának életére is kiható negatív megítélést eredményezett. Bölcskei Gusztáv a büntetőeljárás során magánfélként polgári jogi igényt is érvényesíteni kíván, így a lap elégtételt szolgáló nyilatkozatának közzététele mellett félmillió forint kártérítésre tart igényt.
Az ügyet a Gödöllői Városi Bíróság tárgyalja, mert a Református Élet című lap székhelye Erdőkertes, amely a gödöllői igazságszolgáltató fórum illetékességi területéhez tartozik.
A református tényfeltáró bizottság idén júniusban alakult meg, az egyház zsinatának döntése szerint a testület tagjainak fő feladata, hogy "a korszak elnyomó szervezeteinek az egyházakkal kapcsolatos működési mechanizmusát vizsgálják és feltárják". A tényfeltáró történészi bizottság azt is kutatja, hogy "a rendszer milyen eszközöket használt az egyház életének figyelésére, korlátozására és megszorítására".
A történészbizottság szeptember 29-én vette át zsinati megbízólevelét, s októberben tartotta alakuló ülését. Egyik tagjuk, Dienes Dénes a zsinaton úgy fogalmazott: "nem elégedhetünk meg az ügynöklistákkal", azt is vizsgálni kell, hogy az üldöztetés miatti mártírium és a hitvalló magatartás hogyan nyilvánult meg a pártállami diktatúra éveiben.
A Magyarországi Evangélikus Egyház és a pártállami időszak állambiztonságának kapcsolatáról szóló könyvsorozat bevezető kötete idén májusban jelent meg. Ebben magas rangú egyházi személyiségekről is írnak érintettségük okán. A 2005-ben kezdett munka célja volt többek között a történelmi párhuzamok és összefüggések feltárása, és "a korszak logikájának megértése és megértetése".
A katolikus közelmúltat, egyebek mellett az ügynökmúltat is vizsgáló Lénárd Ödön Alapítvány 2006-ban alakult. Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát, az alapítvány kuratóriumának akkori elnöke korábban úgy nyilatkozott: "Az alapítvány nem ügynökök felkutatására alakult, hanem a magyar egyháztörténet közelmúltjának tárgyilagos tudományos vizsgálatára. (...) Az ötvenes években az egyház karámba került, a Kádár-korszakban pedig már egyre nehezebb volt eldönteni, hogy hol húzódik a kollaboráció és a kényszerű együttműködés határa. Ilyen összefüggésben nem lehet megkerülni az ügynökmúltat sem."
A kuratórium elnöki tisztségére ez év végén Kiss-Rigó László szeged-csanádi püspököt választotta meg a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia
A meghallgatás nem nyilvános.
MTI / atv.hu
2010.12.17.
Bírósági személyes meghallgatást tartanak Bölcskei Gusztáv és a Református Élet ügyében pénteken Gödöllőn; a nyilvánosságtól zárt eseményt Bölcskei Gusztáv, a Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke kezdeményezte, aki rágalmazás vétsége miatt tett magánvádas feljelentést a gödöllői rendőrkaptányságon szeptemberben a havilap két szerkesztőjével szemben.
A lap 2010. június havi számában az Erre csörög a dió... című cikkhez kapcsolódva egy listát tett közzé, amelyben azt állította, hogy a felsorolt egyházi méltóságok 1990 előtt a szocialista rendszerrel együttműködve titkosszolgálati ügynökként tevékenykedtek. E listán szerepelt Bölcskei Gusztáv is, aki már korábban - mivel hasonló feltételezések láttak napvilágot, ezeket cáfolandó - maga kérte átvilágítását. A vizsgálat pedig jogerős határozatban igazolta, hogy a vádaskodások valótlanok.
A magánvádló feljelentésében hangsúlyozta: az újságcikk nagy nyilvánosság előtt, becsülete csorbítására alkalmas tényt állított, jelentős érdeksérelmet okozott, a társadalomban, különösen pedig a református közösségben jelentős, családjának életére is kiható negatív megítélést eredményezett. Bölcskei Gusztáv a büntetőeljárás során magánfélként polgári jogi igényt is érvényesíteni kíván, így a lap elégtételt szolgáló nyilatkozatának közzététele mellett félmillió forint kártérítésre tart igényt.
Az ügyet a Gödöllői Városi Bíróság tárgyalja, mert a Református Élet című lap székhelye Erdőkertes, amely a gödöllői igazságszolgáltató fórum illetékességi területéhez tartozik.
A református tényfeltáró bizottság idén júniusban alakult meg, az egyház zsinatának döntése szerint a testület tagjainak fő feladata, hogy "a korszak elnyomó szervezeteinek az egyházakkal kapcsolatos működési mechanizmusát vizsgálják és feltárják". A tényfeltáró történészi bizottság azt is kutatja, hogy "a rendszer milyen eszközöket használt az egyház életének figyelésére, korlátozására és megszorítására".
A történészbizottság szeptember 29-én vette át zsinati megbízólevelét, s októberben tartotta alakuló ülését. Egyik tagjuk, Dienes Dénes a zsinaton úgy fogalmazott: "nem elégedhetünk meg az ügynöklistákkal", azt is vizsgálni kell, hogy az üldöztetés miatti mártírium és a hitvalló magatartás hogyan nyilvánult meg a pártállami diktatúra éveiben.
A Magyarországi Evangélikus Egyház és a pártállami időszak állambiztonságának kapcsolatáról szóló könyvsorozat bevezető kötete idén májusban jelent meg. Ebben magas rangú egyházi személyiségekről is írnak érintettségük okán. A 2005-ben kezdett munka célja volt többek között a történelmi párhuzamok és összefüggések feltárása, és "a korszak logikájának megértése és megértetése".
A katolikus közelmúltat, egyebek mellett az ügynökmúltat is vizsgáló Lénárd Ödön Alapítvány 2006-ban alakult. Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát, az alapítvány kuratóriumának akkori elnöke korábban úgy nyilatkozott: "Az alapítvány nem ügynökök felkutatására alakult, hanem a magyar egyháztörténet közelmúltjának tárgyilagos tudományos vizsgálatára. (...) Az ötvenes években az egyház karámba került, a Kádár-korszakban pedig már egyre nehezebb volt eldönteni, hogy hol húzódik a kollaboráció és a kényszerű együttműködés határa. Ilyen összefüggésben nem lehet megkerülni az ügynökmúltat sem."
A kuratórium elnöki tisztségére ez év végén Kiss-Rigó László szeged-csanádi püspököt választotta meg a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia
Megkeresik Szodomát és Gomorát
Oroszország és Jordánia egy olyan egyezményt hozott tető alá, amelynek értelmében az orosz szakemberek a Holt-tenger mélyén kutakodhatnak a bibliai Szodoma és Gomora után.
A projektben résztvevő orosz cég a jordániai hatóságokkal fog együtt dolgozni, azonban a kutatás teljes költségét neki kell állnia, igaz, cserébe exkluzív jogokat kap a területen folyó munkálatokról készítendő film forgatására. A jordániai kutatók részéről Zia Madani elmondta, hogy a projekt várhatóan decemberben veszi kezdetét. Az orosz partnercég olyan speciális víz alatti szerkezettel rendelkezik, amely ellenáll a tenger magas sótartalmának – áll a riportban.
A Biblia szerint Isten az egykor termékeny földű Szodomát és Gomorát – három más várossal együtt – elfajulásuk miatt műveletlen pusztaságokká változtatta. Ábrahám ugyan imádkozott a városokért, de nem tudta megakadályozni a Mindenhatót tervének keresztülvitelében.
A régészek és geológusok szerint a sorscsapás egy földrengés vagy egy meteor formájában következhetett be a Holt-tenger mellett, a modern Sodom városa és a szinte teljes egészében sóból felépülő Sodom-hegy közelében. Néhány régészeti bizonyíték viszont azt sugallja, hogy a város esetleg a Holt-tenger keleti partján állhatott, a mai Bab edh-Dhra vagy Numeira helyén.
Az orosz-jordániai kutatócsapat ezért most leginkább Bab edh-Dhra városára fókuszál, ahol számos keresztény emlékmű található. Madani szerint további bizonyítékok vannak arra, hogy a városok maradványai a Holt-tenger jordániai részén lehetnek: a NASA által készített fotók ugyanis olyan törmelékeket és tárgyakat azonosítottak, amelyek máshol még nem fordultak elő.
2010. december 15., szerda
2010. december 13., hétfő
A szerbiai református zsinat a püspökválasztásról
REAGÁLÁS: Az egyházi választások megtörténtek – a vihar elmaradt az egyházon belül
„A délvidéki református keresztyén egyházon belül nézetkülönbségek vannak, de hol nincsenek?”
magyarszo.com
2010. december 12.
A Magyar Szó 2010. november 27-28-i számának 18. oldalán Püspökválasztás – viharos előzményekkel, valamint a december 4-5-i szám Hétvége mellékletében a 16. oldalon A püspök elutazott című leközölt cikkekre a Szerbiai Református Keresztyén Egyház Zsinati Tanácsa minden további vitát az újság oldalain keresztül mellőzve és azt lezártnak tekintve, a következőket nyilatkozza:
Ez a nyilatkozat egyben cáfolat is.
Sajnálattal és megdöbbenéssel olvastuk az említett cikkeket. Sajnálattal, hogy egyetlen napilapunk újságírója, mellőzve az objektív tájékoztatás alap- és egyben legfontosabb elvét, átlagos alatti szintre süllyedt. Megdöbbentett bennünket, hogy az Egyház kérelmét, hogy ne avatkozzanak be a választási kampányunkba, figyelmen kívül hagyták. Az újság által leközölt írások hemzsegnek a pontatlan, téves, valótlan állításoktól és féligazságokat tartalmaznak. Talán azért, mert az összeállító(ka)t a rosszhiszeműség vezérelte és nincsenek tisztában az egyház szerkezeti felépítésével. Az egyház, a református is, mint a többi, hagyományosan hierarchikus, szigorú fel- és alárendeltségi viszonyokon alapuló intézmény megalakulásától, a XVI. század elejétől fogva, aminek nagy részben (értsd alatta a rendnek, fegyelemnek és a munkának) köszönheti létezését és a mai napig való fennmaradását. Egy ilyen intézményben teljes, mi több kívánatos, a szabad vélemény kinyilvánítása, annak meghallgatása, megfontolása, értelem szerinti elfogadása a közjó (értsd egyház) érdekében.
A konkrét esetben nem az a gond, hogy az aláíróknak volt vagy van valamilyen más véleményük, elgondolásuk, javaslatuk. Véletlenül sem. Egyszerűen a közlési módjuk kifogásolható, az, hogy az irományukat, melynek három különböző változata létezik, az egyházunk megkerülésével, annak tudta nélkül juttatták el Magyarországra. Tehát, nem „ezt követően fordultak a Generális Konvent Elnökségéhez”, mint ahogy azt a cikk tévesen állítja. Nem, még az előtt. Jóval az előtt. Ide tartozik az is, hogy a lelkészek önállóan és kizárólagosan csak azt végezhetik, amire felesküdtek, az igehirdetést és más egyházi munkákat. Ezért honos nálunk a kifejezés, hogy szolgálnak. Elsősorban ők. A lelkészek és rajtuk kívül minden más egyháztag. Mindenki, aki református, hangsúlyozzuk, a lelkésszel az élen, köteles az egyházat szolgálni, mással kapcsolatos kérdésben, ügyben meg ki kell, hogy kérje a presbitériuma véleményét, mert első fokon annak tartozik felelősséggel. Vannak további fokozatok, de azok most lényegtelenek. Ebben a kérdésben is ezt kellett volna tenniük, de az említett fegyelmezetlen lelkészek a presbitériumukat meg nem kérdezve, mi több az idézett Kiss Nándor meg a presbitérium egységes és határozott tilalma ellenére írta alá. Aki ilyen úton indul meg és így viselkedik, természetesen nem általánosítható egyházunkban. Mi ezeknek is segíteni akarunk, rámutatni tévedésükre, visszavárjuk őket őszinte szeretetben. Maradjunk abban, hogy nem szándékunk itt a cikkekben idézett Móricz Árpád, Kiss Nándor és S. Réti Katalin lelkészek elmarasztalása, befeketítése. Nem a nyilvánosságra tartozik, pedig lenne egy és más, argumentált, nem sebtében kigondolt dolog, ami nem válna az említett lelkész urak és hölgy dicsőségére. Nem az a célunk, hogy lejárassuk őket, mint amit ők tettek az egyházzal, de kénytelenek vagyunk megjegyezni, hogy annak, amit ők elmondtak, vagy bárhol is leközöltek, az igazsághoz és valósághoz vajmi kevés a köze.
A Generális Konvent Elnöksége, illetve előbb és később is annak egyik befolyásos tagja a tények teljes ismerete nélkül, a másik fél, a mi egyházunk meghallgatása nélkül, mi több, fogadási kérelmének elutasításával a meg nem alapozott, érveket mellőző egyoldalúságával állást foglalt és elhamarkodottan egy olyan személy mellé állt, aki személyes érdekektől vezérelve beavatkozott egyházunk életébe. Igen, beavatkozott és mi ezt nem engedtük meg, és a jövőben sem fogjuk eltűrni senkinek sem. Egyházunk önállósága, függetlensége nem a mi érdemünk, ezeket hitvalló őseink hagyták ránk örökül és ezt eddig is, és ezután is mindenáron megőrizzük. Jól idézi a cikk, hogy a Generális Konvent alkotmánya kimondja, a konvent nem avatkozhat be egy határon túli vagy bármilyen egyháztest életébe, hogy minden egyháztest szuverén. És? És, mégis beavatkozott. Miért? Talán, mert okosabb, bölcsebb nálunk? Nem. Sokkal egyszerűbb, prózaibb az ok – úgy gondolta, megvan az embere a püspöki székbe dr. Csete Szemesi István helyére. Ekkor még határozottan a Zsinat megtartása mellett foglalt állást, úgy mérve fel az erőviszonyokat, hogy a cél majd szentesíteni fogja az eszközt. A tények és a valós helyzet megismerése után a külhoni vezető emberen hirtelen úrrá lett a pánik. Rádöbbent, elszámította magát, de alaposan. Azonnal riasztotta itteni megbízottait, hogy időt nyerjen és tanácsolta a zsinat elhalasztását. Értetlenül olvastuk át többször is a megindoklás nélküli szöveget. Mi ez? Eddig kellett a zsinat, most meg egyszerre, egyik pillanatról a másikra, nem kell?
A megfejtés nagyon egyszerű. A „Zsinat kezdeményezés” frappáns cím és a „törvényességet akarunk” hangzatos és egyéb szólamok csak a maszlagot, a szemfényvesztést, a lényegről való elterelést szolgálták azok részéről, akiknek munkájában eddig is legtöbb a kifogásolnivaló. A külföldi egyházi személy, akiben fájdalmasan tudatosodott, hogy a pártfogoltja nem lesz befutó a soron következő választásokon, annak lefújását szorgalmazta, eszközt, módszert nem válogatva. Nem a külhoni református vezetők voltak megdöbbenve, mint ahogyan a cikk azt tévesen állítja, hanem csak egy közülük. Ennek tudatában egyházunk elnöksége tényekre hivatkozva válaszolt a Generális Konvent Elnökségének a közleményére, alázattal megköszönte és egyben el is utasította a felkínált „segítséget”. Ebből és ilyenből nem kér.
Tény, a délvidéki református keresztyén egyházon belül vannak nézetkülönbségek, de hol nincsenek? Az volna az elgondolkodtató, ha nem lennének. Tudomásunk szerint külhoni testvéreinknél is vannak. Sőt. Mégsem avatkozunk, szólunk bele a dolgaikba. Úgy gondoljuk és a meggyőződésünk, hogy mindenki seperjen a saját háza előtt. Csak a sajátja, és ne másé előtt.
És végezetül, az olvasókra és minden jóhiszemű emberre bízzuk, hogy pálcát tör- e az engedetlen lelkészek feje felett. Mi tiszta lelkiismerettel, tudásunk legjavát adva végeztük és végezzük a munkánkat egyházunkért, és annak minden tagjáért. Ezt a fáradozásunkat a megtartott zsinat is elismerte. Szerintünk nagyon helytálló, és most is ide kívánkozó dr. Csete Szemesi István püspök úr mondása: „mi magunk képesek, értelmesek és elég erősek vagyunk ahhoz, hogy Isten segedelmével rendet teremtsünk és tartsunk házunk táján”. Elhihetik, Isten segítségével képesek vagyunk erre.
Közben eljött a kedd, november 30-a és minden kiderült. A presbitériumok a szavazatok döntő többségével az egyház eddigi vezetőinek, közöttük a püspöknek és a tisztségviselőknek szavaztak bizalmat. Tetszik ez valakinek, valakiknek vagy sem, nem érdekes. A többség, hangsúlyozzuk a döntő többség akarata a lényeg, és ez a döntő többség bizonyított, ősei egyházának, a megtartó egyház mellett tette le voksát.
Ezzel a választással a szándékos bajkeverőknek csalódást okoztak, mert a vihar elmaradt, annak még a legkisebb szele is.
„A délvidéki református keresztyén egyházon belül nézetkülönbségek vannak, de hol nincsenek?”
magyarszo.com
2010. december 12.
A Magyar Szó 2010. november 27-28-i számának 18. oldalán Püspökválasztás – viharos előzményekkel, valamint a december 4-5-i szám Hétvége mellékletében a 16. oldalon A püspök elutazott című leközölt cikkekre a Szerbiai Református Keresztyén Egyház Zsinati Tanácsa minden további vitát az újság oldalain keresztül mellőzve és azt lezártnak tekintve, a következőket nyilatkozza:
Ez a nyilatkozat egyben cáfolat is.
Sajnálattal és megdöbbenéssel olvastuk az említett cikkeket. Sajnálattal, hogy egyetlen napilapunk újságírója, mellőzve az objektív tájékoztatás alap- és egyben legfontosabb elvét, átlagos alatti szintre süllyedt. Megdöbbentett bennünket, hogy az Egyház kérelmét, hogy ne avatkozzanak be a választási kampányunkba, figyelmen kívül hagyták. Az újság által leközölt írások hemzsegnek a pontatlan, téves, valótlan állításoktól és féligazságokat tartalmaznak. Talán azért, mert az összeállító(ka)t a rosszhiszeműség vezérelte és nincsenek tisztában az egyház szerkezeti felépítésével. Az egyház, a református is, mint a többi, hagyományosan hierarchikus, szigorú fel- és alárendeltségi viszonyokon alapuló intézmény megalakulásától, a XVI. század elejétől fogva, aminek nagy részben (értsd alatta a rendnek, fegyelemnek és a munkának) köszönheti létezését és a mai napig való fennmaradását. Egy ilyen intézményben teljes, mi több kívánatos, a szabad vélemény kinyilvánítása, annak meghallgatása, megfontolása, értelem szerinti elfogadása a közjó (értsd egyház) érdekében.
A konkrét esetben nem az a gond, hogy az aláíróknak volt vagy van valamilyen más véleményük, elgondolásuk, javaslatuk. Véletlenül sem. Egyszerűen a közlési módjuk kifogásolható, az, hogy az irományukat, melynek három különböző változata létezik, az egyházunk megkerülésével, annak tudta nélkül juttatták el Magyarországra. Tehát, nem „ezt követően fordultak a Generális Konvent Elnökségéhez”, mint ahogy azt a cikk tévesen állítja. Nem, még az előtt. Jóval az előtt. Ide tartozik az is, hogy a lelkészek önállóan és kizárólagosan csak azt végezhetik, amire felesküdtek, az igehirdetést és más egyházi munkákat. Ezért honos nálunk a kifejezés, hogy szolgálnak. Elsősorban ők. A lelkészek és rajtuk kívül minden más egyháztag. Mindenki, aki református, hangsúlyozzuk, a lelkésszel az élen, köteles az egyházat szolgálni, mással kapcsolatos kérdésben, ügyben meg ki kell, hogy kérje a presbitériuma véleményét, mert első fokon annak tartozik felelősséggel. Vannak további fokozatok, de azok most lényegtelenek. Ebben a kérdésben is ezt kellett volna tenniük, de az említett fegyelmezetlen lelkészek a presbitériumukat meg nem kérdezve, mi több az idézett Kiss Nándor meg a presbitérium egységes és határozott tilalma ellenére írta alá. Aki ilyen úton indul meg és így viselkedik, természetesen nem általánosítható egyházunkban. Mi ezeknek is segíteni akarunk, rámutatni tévedésükre, visszavárjuk őket őszinte szeretetben. Maradjunk abban, hogy nem szándékunk itt a cikkekben idézett Móricz Árpád, Kiss Nándor és S. Réti Katalin lelkészek elmarasztalása, befeketítése. Nem a nyilvánosságra tartozik, pedig lenne egy és más, argumentált, nem sebtében kigondolt dolog, ami nem válna az említett lelkész urak és hölgy dicsőségére. Nem az a célunk, hogy lejárassuk őket, mint amit ők tettek az egyházzal, de kénytelenek vagyunk megjegyezni, hogy annak, amit ők elmondtak, vagy bárhol is leközöltek, az igazsághoz és valósághoz vajmi kevés a köze.
A Generális Konvent Elnöksége, illetve előbb és később is annak egyik befolyásos tagja a tények teljes ismerete nélkül, a másik fél, a mi egyházunk meghallgatása nélkül, mi több, fogadási kérelmének elutasításával a meg nem alapozott, érveket mellőző egyoldalúságával állást foglalt és elhamarkodottan egy olyan személy mellé állt, aki személyes érdekektől vezérelve beavatkozott egyházunk életébe. Igen, beavatkozott és mi ezt nem engedtük meg, és a jövőben sem fogjuk eltűrni senkinek sem. Egyházunk önállósága, függetlensége nem a mi érdemünk, ezeket hitvalló őseink hagyták ránk örökül és ezt eddig is, és ezután is mindenáron megőrizzük. Jól idézi a cikk, hogy a Generális Konvent alkotmánya kimondja, a konvent nem avatkozhat be egy határon túli vagy bármilyen egyháztest életébe, hogy minden egyháztest szuverén. És? És, mégis beavatkozott. Miért? Talán, mert okosabb, bölcsebb nálunk? Nem. Sokkal egyszerűbb, prózaibb az ok – úgy gondolta, megvan az embere a püspöki székbe dr. Csete Szemesi István helyére. Ekkor még határozottan a Zsinat megtartása mellett foglalt állást, úgy mérve fel az erőviszonyokat, hogy a cél majd szentesíteni fogja az eszközt. A tények és a valós helyzet megismerése után a külhoni vezető emberen hirtelen úrrá lett a pánik. Rádöbbent, elszámította magát, de alaposan. Azonnal riasztotta itteni megbízottait, hogy időt nyerjen és tanácsolta a zsinat elhalasztását. Értetlenül olvastuk át többször is a megindoklás nélküli szöveget. Mi ez? Eddig kellett a zsinat, most meg egyszerre, egyik pillanatról a másikra, nem kell?
A megfejtés nagyon egyszerű. A „Zsinat kezdeményezés” frappáns cím és a „törvényességet akarunk” hangzatos és egyéb szólamok csak a maszlagot, a szemfényvesztést, a lényegről való elterelést szolgálták azok részéről, akiknek munkájában eddig is legtöbb a kifogásolnivaló. A külföldi egyházi személy, akiben fájdalmasan tudatosodott, hogy a pártfogoltja nem lesz befutó a soron következő választásokon, annak lefújását szorgalmazta, eszközt, módszert nem válogatva. Nem a külhoni református vezetők voltak megdöbbenve, mint ahogyan a cikk azt tévesen állítja, hanem csak egy közülük. Ennek tudatában egyházunk elnöksége tényekre hivatkozva válaszolt a Generális Konvent Elnökségének a közleményére, alázattal megköszönte és egyben el is utasította a felkínált „segítséget”. Ebből és ilyenből nem kér.
Tény, a délvidéki református keresztyén egyházon belül vannak nézetkülönbségek, de hol nincsenek? Az volna az elgondolkodtató, ha nem lennének. Tudomásunk szerint külhoni testvéreinknél is vannak. Sőt. Mégsem avatkozunk, szólunk bele a dolgaikba. Úgy gondoljuk és a meggyőződésünk, hogy mindenki seperjen a saját háza előtt. Csak a sajátja, és ne másé előtt.
És végezetül, az olvasókra és minden jóhiszemű emberre bízzuk, hogy pálcát tör- e az engedetlen lelkészek feje felett. Mi tiszta lelkiismerettel, tudásunk legjavát adva végeztük és végezzük a munkánkat egyházunkért, és annak minden tagjáért. Ezt a fáradozásunkat a megtartott zsinat is elismerte. Szerintünk nagyon helytálló, és most is ide kívánkozó dr. Csete Szemesi István püspök úr mondása: „mi magunk képesek, értelmesek és elég erősek vagyunk ahhoz, hogy Isten segedelmével rendet teremtsünk és tartsunk házunk táján”. Elhihetik, Isten segítségével képesek vagyunk erre.
Közben eljött a kedd, november 30-a és minden kiderült. A presbitériumok a szavazatok döntő többségével az egyház eddigi vezetőinek, közöttük a püspöknek és a tisztségviselőknek szavaztak bizalmat. Tetszik ez valakinek, valakiknek vagy sem, nem érdekes. A többség, hangsúlyozzuk a döntő többség akarata a lényeg, és ez a döntő többség bizonyított, ősei egyházának, a megtartó egyház mellett tette le voksát.
Ezzel a választással a szándékos bajkeverőknek csalódást okoztak, mert a vihar elmaradt, annak még a legkisebb szele is.
2010. december 11., szombat
2010. december 10., péntek
Újraválasztották Csete Szemesi Istvánt
Újraválasztották Csete Szemesi Istvánt
reformatus.hu
2010. december 10.
A Szerbiai Református Keresztyén Egyházban november végén lebonyolított választásokon - melynek során a Zsinati Tanács 12 tagjáról is szavaztak - ismét Csete Szemesi Istvánt választották püspökké.
reformatus.hu
2010. december 10.
A Szerbiai Református Keresztyén Egyházban november végén lebonyolított választásokon - melynek során a Zsinati Tanács 12 tagjáról is szavaztak - ismét Csete Szemesi Istvánt választották püspökké.
A főgondnok továbbra is Hallgató Imre lesz, bácskai esperessé Orosz Attilát, bánsági esperessé pedig Marton Károly magyarittabéi lelkészt választották. Az egyház nemrég indult új honlapján is közzétett eredményről Csete Szemesi István püspök tájékoztatta a reformatus.hu honlapot.
A szabályok értelmében a püspököt és a Zsinati Tanács tagjait - többek között a pénztárost, a főgondnokot és egyéb tisztségviselőket - a gyülekezetek presbitériumai választják. Az egyes gyülekezetek szavazatának számértéke a közösség nagyságától függ.
A Zsinati Tanácsba nagyrészt a korábbi tagokat választották újra. Három új tagja van, közülük két fiatal lelkész, ám a választás előtti időszakban megbízottként rövidebb ideig ők is már ellátták az elhalálozás vagy más okból megüresedő tisztséget.
Mint arról honlapunkon korábban beszámoltunk, az egyház ügyeit a zsinati ülések között intéző Zsinati Tanács tagjainak 2009-ben, a most hetvenhárom éves Csete Szemesi István püspöknek 2007-ben járt le a mandátuma. Az egyházi választásokat ebben az esetben a zsinatnak kellett volna kiírnia, ehelyett a Zsinati Tanács tagjai saját maguk hosszabbították meg a mandátumukat.
A választásokat végül az október 30-án megtartott zsinat írta ki. A jelölési időszak november 15-ig tartott, a szavazási folyamat november 30-ig zajlott le. A zsinat módosította az egyház alkotmányát és szabályrendeleteit, és többek között a püspökké választhatóság alsó korhatárának 40 évre, a püspöki nyugdíjkorhatár 75 évre emeléséről is döntött.
Cz.A.
Kapcsolódó írásaink
A szabályok értelmében a püspököt és a Zsinati Tanács tagjait - többek között a pénztárost, a főgondnokot és egyéb tisztségviselőket - a gyülekezetek presbitériumai választják. Az egyes gyülekezetek szavazatának számértéke a közösség nagyságától függ.
A Zsinati Tanácsba nagyrészt a korábbi tagokat választották újra. Három új tagja van, közülük két fiatal lelkész, ám a választás előtti időszakban megbízottként rövidebb ideig ők is már ellátták az elhalálozás vagy más okból megüresedő tisztséget.
Mint arról honlapunkon korábban beszámoltunk, az egyház ügyeit a zsinati ülések között intéző Zsinati Tanács tagjainak 2009-ben, a most hetvenhárom éves Csete Szemesi István püspöknek 2007-ben járt le a mandátuma. Az egyházi választásokat ebben az esetben a zsinatnak kellett volna kiírnia, ehelyett a Zsinati Tanács tagjai saját maguk hosszabbították meg a mandátumukat.
A választásokat végül az október 30-án megtartott zsinat írta ki. A jelölési időszak november 15-ig tartott, a szavazási folyamat november 30-ig zajlott le. A zsinat módosította az egyház alkotmányát és szabályrendeleteit, és többek között a püspökké választhatóság alsó korhatárának 40 évre, a püspöki nyugdíjkorhatár 75 évre emeléséről is döntött.
Cz.A.
Kapcsolódó írásaink
- Ahol szombaton tartják a vasárnapi istentiszteletet – Délvidéken ülésezett a Generális Konvent elnöksége
- Háborúban állunk az alvilággal
- Megfogadtam az egyházi törvények betartását
- Reformátusok a Vajdaságban
- A Generális Konvent Elnöksége a délvidéki zsinat elhalasztását szorgalmazza
- Az elnökségi közlemény előzményei
- Isten segítségével rendet teremteni
- Megtartották a zsinatot a Délvidéken
2010. december 7., kedd
Tőkés László közleménye a KRE Közgyűlésében történtek kapcsán
Tőkés László közleménye a KRE Közgyűlésében történtek kapcsán
erdely.ma
2010. december 07.
Tőkés László EP-alelnök, a Királyhágó- melléki Református Egyházkerület előző püspöke, volt temesvári lelkipásztor, az egyházi törvényesség tiszteletben tartása iránti elkötelezettséggel, valamint az Anyaszentegyház kommunista elnyomás alóli felszabadulásának szellemében, a KRE Közgyűléséhez fordult panasszal az Egyházkerületi Választási Bizottság által elkövetett törvénytelenségek, valamint egyes egyházmegyei és egyházkerületi tisztségviselők jogellenes, erkölcsi, politikai szempontból pedig súlyosan aggályos megválasztatása tárgyában.
erdely.ma
2010. december 07.
Tőkés László EP-alelnök, a Királyhágó- melléki Református Egyházkerület előző püspöke, volt temesvári lelkipásztor, az egyházi törvényesség tiszteletben tartása iránti elkötelezettséggel, valamint az Anyaszentegyház kommunista elnyomás alóli felszabadulásának szellemében, a KRE Közgyűléséhez fordult panasszal az Egyházkerületi Választási Bizottság által elkövetett törvénytelenségek, valamint egyes egyházmegyei és egyházkerületi tisztségviselők jogellenes, erkölcsi, politikai szempontból pedig súlyosan aggályos megválasztatása tárgyában.
Közlemény
Tőkés László előző püspök, volt temesvári lelkipásztor, az egyházi törvényesség tiszteletben tartása iránti elkötelezettséggel, valamint az Anyaszentegyház kommunista elnyomás alóli felszabadulásának szellemében mindvégig szorosan nyomon követte az idei egyházkerületi választások folyamatát, és következetesen kifejezte álláspontját a menet közben elkövetett szabálytalanságok és törvényellenes vagy erkölcsileg elfogadhatatlan fejlemények és határozatok ügyében. Legutóbb a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Közgyűléséhez fordult panasszal az Egyházkerületi Választási Bizottság (EVB) által elkövetett törvénytelenségek, valamint egyes egyházmegyei és egyházkerületi tisztségviselők jogellenes, erkölcsi, politikai szempontból pedig súlyosan aggályos megválasztatása tárgyában.
Az Egyházkerület legfelsőbb fórumának bölcsessége iránti bizalomból, illetve a testület döntésének külső befolyásolását elkerülendő, Tőkés László előzetesen nem adott nyilvánosságot „fellebbezés utáni fellebbezésének”.
Azok után viszont, hogy a Közgyűlés teljes kritikátlansággal szentesítette az EVB igencsak gyarló munkájáról szóló jelentését, és „határozottan elutasította” az előző püspök megalapozott panaszát – a közvélemény hiteles tájékoztatása végett ezennel teljes egészében nyilvánosságra hozzuk a beadvány szövegét.
Sokakban rendkívüli megütközést keltett az EVB botcsinálta elnökének az a mosdatlan kiszólása, hogy: „Tőkés László hagyjon békét az egyházkerületnek!”
Egyértelműen megállapítható, hogy érdekelt félként Varga Attila törvényellenesen jelölt – és megválasztott – egyházkerületi főgondnok – a Közgyűlés tagjaként és társelnökeként – ellenérdekelt volt a saját tisztségének legitimitását is megkérdőjelező panasz elfogadásában.
A Királyhágómelléki Egyházkerületben a politikum az egyházi autonómia fölé kerekedett. Az RMDSZ külső befolyása a Közgyűlés határozata révén belsővé „mélyült”.
Nagyvárad, 2010. december 7.
Tőkés László,
EP-alelnök sajtóirodája
2010. december 5., vasárnap
Alakuló közgyűlés a királyhágómelléki reformátusoknál
- Református küldöttgyűlés sok vitával (Bihari Napló)
- Lelkészavatás Nagyváradon (Bihari Napló)
- Szolgálatra esküdtek fel a nagyváradi református püspöki palotában (Reggeli Újság)
To This End Was I Born (film)
To This End Was I Born
(1992)
LDS Church Production
Audio: Hungarian
(1992)
LDS Church Production
Audio: Hungarian
Depiction of the last week of Christ's life from a Mormon point of view.
Based on Matthew 26-28, this film depicts the last week in the Savior’s life from a Latter-Day Saints perspective. It was the source material for the shorter The Lamb of God.
517 MB AVI letöltése:
Based on Matthew 26-28, this film depicts the last week in the Savior’s life from a Latter-Day Saints perspective. It was the source material for the shorter The Lamb of God.
517 MB AVI letöltése:
- http://www.4shared.com/file/oY2xBpqW/To_This_End_Was_I_Born_-_1992p.html
- http://www.4shared.com/file/-jGZj92l/To_This_End_Was_I_Born_-_1992p.html
- http://www.4shared.com/file/ZPAkpkBD/To_This_End_Was_I_Born_-_1992p.html
- http://www.4shared.com/file/G360pgxD/To_This_End_Was_I_Born_-_1992p.html
- http://www.4shared.com/file/O71D-faz/To_This_End_Was_I_Born_-_1992p.html
- http://www.4shared.com/file/Y-mVCkKG/To_This_End_Was_I_Born_-_1992p.html
2010. december 3., péntek
Imaheti füzet 2011 (pdf)
TARTALOM
3 Előszó, köszöntő a magyar kiadáshoz
5 Útmutató az Imahét szervezői számára
7 Az Imahét alapigéje (ApCsel 2,42-47)
8 Bevezetés az Imahét gondolatkörébe
13 A 2011-es Imahét anyagának előkészítése
14 Bevezetés az ökumenikus istentisztelethez
18 Az ökumenikus istentisztelet rendje
24 Bibliai gondolatok és imádságok az Imahét napjaira
37 A jeruzsálemi egyházi vezetők imája
39 Az ökumenikus élet Jeruzsálemben
44 A Krisztushívők egységéért megtartott Imahetek témái
1968-2011
46 Néhány jelentős adat az Imahetek történetéből
A teljes dokumentumot a következő linkre kattintva érheti el: IMAHÉT A Krisztus-hívők egységéért.
Az Ökumenikus Imahét ünnepélyes megnyitására 2011. január 16-án 18 órakor kerül sor a Fasori Református Templomban.
Ez az istentisztelet egyben a soros EU magyar elnökség egyházi/ökumenikus megnyitó ünnepsége is.
Forrás: http://meot.hu
3 Előszó, köszöntő a magyar kiadáshoz
5 Útmutató az Imahét szervezői számára
7 Az Imahét alapigéje (ApCsel 2,42-47)
8 Bevezetés az Imahét gondolatkörébe
13 A 2011-es Imahét anyagának előkészítése
14 Bevezetés az ökumenikus istentisztelethez
18 Az ökumenikus istentisztelet rendje
24 Bibliai gondolatok és imádságok az Imahét napjaira
37 A jeruzsálemi egyházi vezetők imája
39 Az ökumenikus élet Jeruzsálemben
44 A Krisztushívők egységéért megtartott Imahetek témái
1968-2011
46 Néhány jelentős adat az Imahetek történetéből
A teljes dokumentumot a következő linkre kattintva érheti el: IMAHÉT A Krisztus-hívők egységéért.
Az Ökumenikus Imahét ünnepélyes megnyitására 2011. január 16-án 18 órakor kerül sor a Fasori Református Templomban.
Ez az istentisztelet egyben a soros EU magyar elnökség egyházi/ökumenikus megnyitó ünnepsége is.
Forrás: http://meot.hu
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)