2008. október 23., csütörtök

Tofeus Dobos Mihály (1624-1684)

Tofeus [Dobos] Mihály (Székelyhíd, 1624. szept. 29. – Gyulafehérvár, 1684. okt. 23.) ref. püspök. Hazai iskolái befejeztével külföldre menvén, 1646. szept. 29-től Franekerben, 1647-től Utrechtben, 1648. szept. 29-től Harderwijkben, ez évi decembertől Leidenben folytatta tanulmányait. Miután ez utóbbinak egyetemén 1649 júliusában teol. doktorságot szerzett, hazatért, s előbb Nagyváradon, 1652 tavaszán pedig Sárospatakon tanárkodott, míg 1653 nyarán lelkész lett Bodrogkeresztúron, 1656-ban pedig Bihardiószegen. Innen ismételten hívták Nagybányára, de nem oda ment el, hanem 1658 áprilisában Szatmárra, majd 1665 tavaszán udvari papnak →Apafi Mihályhoz. Az →erdélyi egyházkerület 1679 júniusában püspökké választotta. E hivatalában első dolga volt a →Gilányi Gergely-féle, veszélyben forgó tekintélyes hagyatékot erélyes fellépéssel megmenteni az egyház javára. A →coccejanusok és →cartesianusok ellen éppen olyan erős küzdelmet folytatott, mint egykor a lutheránus Horváth András ellen, csakhogy amazok ellen püspöki hatalmával, emez ellen pedig tollával. – Művei: De actuali Dei providentia. (Leiden, 1649.) De perseverantia sanctorum (2 r.). (Nagyvárad, 1650–51.) A szent zsoltárok resolutiója (Név n.). (Kolozsvár, 1683.) Respondeált a Deuteronomium utolsó hat fejezetéről (1646.) és a „De translatione imperii a graecis ad francos” (1647.) tartott vitákon. Gyászverset írt Rákóczy Zsigmond hercegről (1652. héberül). Kéziratban is maradtak munkái. – Ellenben →Szathmárnémethi Sámuelnek felette tartott gyászbeszéde megjelent. – Apósa volt →Nagyari Józsefnek, Váraljai Dánielnek, Nánási Lovász Mihálynak és Felfalusi Józsefnek, nagyapja Nánási Lovász Mihálynak, Solymosi Benkő Ferencnek, dédapja Piskárkosi Szilágyi Sámuelnek.

Forrás: Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon

Magyar írók élete és munkái: Tofeus (Dobos) Mihály

Nincsenek megjegyzések: