2008. október 2., csütörtök

A Biblia a korrupcióról

Velünk élő Biblia - A korrupcióról
Reformátusok Lapja, LII. évf. 35. sz. - 2008-08-31 - Virágh György

A latin corruptio szó annyit jelent: megrontás, megvesztegetés, romlás, romlottság. Igei változatban: corrumpo = kárt tesz valamiben, elront, meghiúsít, megsemmisít, tönkretesz, megront, meghamisít, átvitt értelemben elcsábít, rossz útra térít, megveszteget. Mindezek mögött a rumpo ige áll tör, széttör, széttép, elrepeszt, elszakít, elvágja a torkát, megszakít jelentéssel. Ez azért is nagyon fontos, mert a teológia a bűneset utáni ember állapotát így jellemzi: status corruptionis – a meghasonlottság, a romlottság állapota, amelyben az ember áthidalhatatlan távolságra került Istentől vétke miatt. Megtalálható benne a befejezettség állapota (nem tudok nem bűnt elkövetni lázadásom nyomán), mivel elszakadtam Istentől; másrészt a korrekcióra való rászorultság: csak Ő segíthet rajtam, hogy mindent és végérvényesen el ne rontsak.

A latin corruptio szó annyit jelent: megrontás, megvesztegetés, romlás, romlottság. Igei változatban: corrumpo = kárt tesz valamiben, elront, meghiúsít, megsemmisít, tönkretesz, megront, meghamisít, átvitt értelemben elcsábít, rossz útra térít, megveszteget. Mindezek mögött a rumpo ige áll tör, széttör, széttép, elrepeszt, elszakít, elvágja a torkát, megszakít jelentéssel. Ez azért is nagyon fontos, mert a teológia a bűneset utáni ember állapotát így jellemzi: status corruptionis – a meghasonlottság, a romlottság állapota, amelyben az ember áthidalhatatlan távolságra került Istentől vétke miatt. Megtalálható benne a befejezettség állapota (nem tudok nem bűnt elkövetni lázadásom nyomán), mivel elszakadtam Istentől; másrészt a korrekcióra való rászorultság: csak Ő segíthet rajtam, hogy mindent és végérvényesen el ne rontsak.

A bűn széttöri a teremtmény oldaláról a Teremtővel való kapcsolatot, mivel inkább választotta és választja az engedetlenséget, álszabadságot, mint az engedelmesség valódi szabadságát. De a korrupció megtöri a törvényes rendet, egy morális normát, a közösséghez tartozás kötelezettségét is. Mivel a bűn törést jelent Istennel való kapcsolatunkban, az azt elkövető nem mentesül a következmények terhe alól. Megtöri az emberi személyiséget is – miután leválasztotta Alkotójáról –, mert hazugságra, színlelésre, rejtőzködésre, megoszthatatlan és kiterjeszthetetlen életvitelre kényszeríti. Jobb esetben is pusztán a két úrnak szolgálat magatartásáról beszélhetünk. Cinizmusra, cinkosságra, megalkuvásra, kétszínűségre késztet – valójában kiszolgáltatja, lecsupaszítja, újabb bűnök elkövetésére sarkallja az embert. Tönkreteszi a közösség éltető – óvó – gyógyító szabályrendszerét, sőt elveszi a társadalmi igazságosság hitét.

Vannak gyakoriságát növelő tényezők. Ilyen például a hanyatlás-visszaesés időszaka, amikor meggyengül az istenfélelem, felbomlik az addigi rendszer kerete, általánossá válik a bizonytalanság. Növeli a korrupció mozgásterét a szerzési vágy tombolásának ideje, amikor parttalanná válik az anyagiasság. Bizonyos történelmi idők felemésztik a közösség szolidaritását. A kíméletlen önzés elanyagiasítja a természetes és személyes emberi kapcsolatokat, ezáltal még nyomasztóbbá teszi az egyéni életet, melynek sikertelensége tovább erősíti a megfogható iránti igényt. A reménytelenség időszaka együtt jár a jövő elvesztésével, a korlátozott kilátásokkal, amelyek a szó legszorosabb értelmében vakká teszik az embert a normális cselekvésre. Az élet nem tekinthető fizetővendég szolgálatnak-szolgáltatásnak. Beszélhetünk a közösségi ethosz hiányáról, ami hazánkban tartósnak mutatkozik. Ez a félreértett és félremagyarázott szabadság erőszakos ideológiája, mely minden társadalmi ellenőrzést anakronisztikusnak bélyegez. A legfontosabbnak azonban mégis a bibliás hit hiányát tekintem. Ennek legelemibb része Jézusnak ez a mondata: „A bűn az, hogy nem hisznek énbennem." (Jn 16,8) Ebből fakad a mindennapos élet félreértett szükségeinek csalfa kielégítése.

Egy nemzetközi szervezet (Transparency International) már 12 éve adja közre ezzel kapcsolatos vizsgálatainak eredményét. Másfélszáz országot vizsgálnak a társadalmi élet tisztasága vonatkozásában. Magyarország folyamatosan csúszik lefelé a középmezőnyben. Fertőzöttségünk az utóbbi években látványosan növekedett, ennek oka és következménye egyaránt van. Az északi országok, Ausztrália, Új-Zéland, Svájc, Szingapúr állnak az élen. Az emberek nagyobbik része meg van róla győződve, hogy a „dolgok így működnek". Vagyis törvénytelen eszközökkel, pénzbeli-kapcsolati beavatkozással. A hatalomnak pedig az az érdeke, hogy ezt a mindenhatósági látszatot fenntartsa, mert ezáltal tudja manipulálni a hitetlensége miatti csapdában vergődő embert.

A mindennapi ügyintézés, érintkezés „olajozásának" számtalan formája van. Ezek közül 5 kiemelhető előfordulási gyakoriságuk miatt. Borravaló – bizonyos helyzetekben a köszönet kifejezésének eszköze, a szocialista hiánygazdaság következtében beépült a szolgáltató szektorba ugyanúgy, mint az egészségügybe, de máshol is megtalálható. Egy 10 évvel ezelőtt készült felmérés szerint a megkérdezettek csak 17%-a tartotta ezt korrupciónak, ugyanakkor 3-ból 2 nem tartotta elfogadhatónak. A hálapénz gyakorlatában már jóval több a kötelező elem, mivel gyakrabban van rá szükség, és nagyobb is az ember kiszolgáltatottsága. Itt szinte teljes az egyetértés a gyakorlat elfogadhatatlanságában, a megkérdezettek közel fele mégsem tartotta korrupciónak. Bizonyos ajándékok ügyintézőknek való átadása hasonló képet mutat, mint a hálapénz esetében. Érezhető az elméleti ítélet és a mindennapos gyakorlat közötti éles szakadék, ami jól mutatja a jelenség bonyolultságát, emberi-törvényi rendezhetetlenségét. A protekció esetében sincs változás, nem tartják elfogadhatónak, mégis gyakorolják. Kicsit hasonlít ez a kettős nyilvánosság ismert jelenségéhez, amikor a nyilvánosság előtt egészen másképpen nyilatkoznak a megkérdezettek, mint ugyanők – anonimitásuk megőrzésével – írásban. A nepotizmus nem más, mint családtagok érdekében való közbenjárás. Ebben sincs lényeges változás az előzőekhez képest.

A Biblia több oldalról is megközelíti a kérdést. Egyrészt kereshetjük a latin szó előfordulását a Szentírás latin fordításában (Vulgata). Másrészt vizsgálhatjuk azt, mit is tanít Isten Kijelentése a mértékekről, az értékekről, az anyagiakról, a törvényes megoldásokról? A Biblia szerint a mértékek és értékek is Isten uralma alatt állnak, ezért meghatározott rendeltetésük van, aszerint kell-lehet velük élni. Minden ezzel szembeni felhasználás tilos, komoly következményekkel jár. A próféták rendszeresen meghirdetik Istennek ezt a számonkérését a Törvény rendelkezéseinek megszegése miatt (Ám 8,5 – kisebb véka, nagyobb súly, hamis mérleg; Mik 6,10-16 – hamis véka, mérleg, súly, gazdagságuk rablott holmi). Az 5Móz 25,13–16 kifejezetten tiltja a kétféle súlynak, vékának birtoklását és használatát. „Ne kövessetek el jogtalanságot az ítélkezésében, sem a hosszmértékek, súlymértékek és űrmértékek használatában. Igaz mérlegetek, igaz súlyotok, igaz vékátok és igaz mérőedényetek legyen. Én, az ÚR, vagyok a ti Istenetek, aki kihoztalak benneteket Egyiptom földjéről." (3Móz 19,35–36) Úgynevezett mindennapos életünk is Isten felügyelete alatt áll, ítélete elkerülhetetlen.

Rendjéért mindenki Őelőtte felelős – ez a törvény (mispáth) lényege. Törvénye megismerhető és megélhető, általa számon kérhető. Az életet kereső és szerető embernek van erre szüksége. Isten ítélete számonkérés és helyreállítás egyszerre. A holnap szempontjának jelenléte ma. Az ítélet Istené, senkinek sem a magántulajdona. „Ne legyetek személyválogatók az ítélkezésben, a kicsit éppúgy hallgassátok meg, mint a nagyot. Embertől ne tartsatok, mert az ítélet Isten ügye. Ami pedig nektek túl nehéz, azt hozzátok elém, és én meghallgatom azt." (5Móz1,17) Isten minden időben és helyzetben szemmel tartja az igazságot: „Tőled jön felmentő ítéletem, hiszen látja szemed az igazságot." (Zsolt 17,2)

Az ószövetségi jogrend meghatározója: Izráel Isten választott népe és szövetségese. A felelősségre vonás mindig a közösség szempontjából történik. Egyéniség a közösségben és a közösségért létezik. Az igazság (cedek-cödáká) szavak első jelentése éppen a megsértett mispáth helyreállítása. Az igazság nem darabolódhat szét az egyének részérdekei, avagy pillanatnyi hangulata között. Nem veszhet el Isten igazsága – az élhető rend – a közösségben. Isten jelenléte olyan életet tesz lehetővé, amelyben a közösség is, az egyén is, az egész teremtettség is nyertes.

Amikor korrupciós ügyekről és annak következményeiről beszélünk, akkor megkerülhetetlen az igazságszolgáltatásnak felelőssége és lehetősége, valamint bizonyos egyénnek a közösség rovására szerzett előnye.

A harmadik kulcsszó a békesség, az élet élhetőségének jó rendje, a sálóm. E kifejezés a másik kettőt is magába foglalja. Vagyis nincs békesség-törvényesség-igazság egymás nélkül, egymás rovására. A szó eredeti, igei jelentése annyi, mint éppé, egésszé, teljessé, egészségessé tenni. Az egész népközösség épsége, egészsége, jóléte, Isten előtti megállása csak ott lehetséges, ahol megtartják a szövetség előírásait, vagyis igénylik Isten áldását, jelenlétének vezetését minden kérdésében. „Gonosz időket" (Ámósz) hoz magával az, amikor eltávolodunk Istentől, s ebben a távolságtartásos szabadságban akarunk növekedni a magunk módján. Ezt az önkényes új rendet akarjuk aztán humanizálni, demokratizálni, általánossá tenni. Ez lehetetlenség. Az egész nem taposható el a közösség, s annak Urának megsértése nélkül.
 
 
 

Nincsenek megjegyzések: