Reformáció - evangélikus istentisztelet (MR1)

MR1 - Kossuth Rádió
2009.10.31.
10.05
A Reformáció napja
Evangélikus istentisztelet közvetítése Győr-Ménfőcsanakról
Igét hirdet: Percze Sándor lelkész

Letöltés:

RM

MP3

Bibliaolvasó - november

november 1. :	Jer 29-31; Zsid 7
november 2. :	Jer 32-33; Zsid 8
november 3. :	Jer 34-36; Zsid 9,1-15
november 4. :	Jer 37-38; Zsid 9,16-28
november 5. :	Jer 39-41; Zsid 10,1-18
november 6. :	Jer 42-44; Zsid 10,19-39
november 7. :	Jer 45-47; Zsid 11,1-16
november 8. :	Jer 48-50; Zsid 11,17-40
november 9. :	Jer 51-52; Zsid 12,1-11
november 10. :	JerSir 1-3; Zsid 12,12-23
november 11. :	JerSir 4-5; Zsid 13
november 12. :	Ezék 1-3; Jak 1,1-18
november 13. :	Ezék 4-6; Jak 1,19-27
november 14. :	Ezék 7-8; Jak 2,1-13
november 15. :	Ezék 9-10; Jak 2,14-26
november 16. :	Ezék 11-13; Jak 3
november 17. :	Ezék 14-16; Jak 4
november 18. :	Ezék 17-18; Jak 5,1-12
november 19. :	Ezék 19-21; Jak 5,13-20
november 20. :	Ezék 22-24; 1Pt 1,1-12
november 21. :	Ezék 25-27; 1Pt 1,13-25
november 22. :	Ezék 28-29; 1Pt 2,1-17
november 23. :	Ezék 30-32; 1Pt 2,18-25
november 24. :	Ezék 33-34; 1Pt 3
november 25. :	Ezék 35-37; 1Pt 4,1-11
november 26. :	Ezék 38-39; 1Pt 4,12-19
november 27. :	Ezék 40-41; 1Pt 5
november 28. :	Ezék 42-43; 2Pt 1
november 29. :	Ezék 44-45; 2Pt 2
november 30. :	Ezék 46-48; 2Pt 3

Visszatérni ismét a Szentíráshoz és Istenhez

Visszatérni ismét a Szentíráshoz és Istenhez

Magyar Hírlap
2009-10-31

„Mi nem akkor leszünk hű követői Kálvinnak és Luthernek, ha abban követjük őket, ami gyarló, ami mulandó, amiben a kor gyermekei voltak, de akkor követjük igazán, ha abban igyekszünk nyomdokaikba lépni, ami örökbecsű, ami örökéletű, ami az emberiséget és a keresztyén egyházat egy magasabb szférába, egy magasabb nívóra emeli” – mondta száz éve gróf Tisza István. A sors tragikus fintora, hogy a kálvinista államférfit, kétszeres magyar miniszterelnököt éppen a reformáció emléknapján, október 31-én gyilkolták meg az 1918-as „őszirózsás” forradalom zűrzavarában.

Német földön mintegy háromszázötven, nálunk pedig jó százötven éve tartják a protestánsok – evangélikusok, reformátusok és a testvér felekezetek – a reformáció ünnepét. Arra a napra és tettre emlékszik ma több millió Kárpát-medencei magyar protestáns, amikor – 1517. október 31-én – Luther Márton Ágoston-rendi szerzetes, a Szentírás doktora Wittenbergben kifüggesztette az egyházi reformokat sürgető 95 pontját a vártemplom külső kapujára. A 16. századi német, francia, svájci és nyomukban a magyar reformátorok is felismerték, és nagyon hatásosan közvetítették kortársaiknak, hogy a válságba jutott egyház és a válságba jutott ember számára mi az alapvető feladat: visszatérni a Szentíráshoz, a kegyelmes Istenhez, és hirdetni az evangéliumot, Jézus Krisztus megváltó művét. A lutheri–kálvini reformáció négyes „solus” tanítása: egyedül hit által, egyedül kegyelemből, egyedül Jézus Krisztus érdeméből, egyedül (mindenekfölött) a Szentírás alapján ismerhetjük meg az Istent és nyerhetünk üdvösséget, és ennek szellemében egyszerre törekedett megőrizni és megújítani az egyházat. A protestantizmus mint személyes hit és közös világnézet az élő Isten szuverenitását hirdeti, és azt tanítja, hogy minden emberi ismeret végső forrása Isten kijelentése, az Ige, amely a Szentírásba foglaltatott majdnem kétezer éve, és amely a Szentlélek segítségével jut el az emberi lélekig, elméig és szívig.

A lutheri, és még inkább a kálvini reformáció annyira mély és sokrétű szellemi, kulturális hatást gyakorolt a magyar népre, hogy az utóbbi majd ötszáz év magyar történelme, kultúrája, szellemi, társadalmi, sőt gazdasági teljesítménye sem ismerhető és érthető meg e hatás nélkül. A reformáció elterjedése az anyanyelvű istentiszteletet, oktatást és kultúrát elérhetővé tette a magyar nép nagy része számára, megerősítette a nemzeti szellemet és öntudatot, olyannyira, hogy a 16–17. században három részre szakadt Magyarországon a katolikus Habsburgok és az iszlám törökök harapófogójában is meg tudott maradni a magyarság. Nem alaptalanul írta Illyés Gyula: „Hiszed, hogy volna olyan-amilyen magyarság, ha nincs – Kálvin? Nem hiszem."

Faggyas Sándor

Bibliaolvasó 2 - november

1.	Mk 11,1-11	Jer 1,1-10
2.	Mk 11,12-19	Jer 2,9-13
3.	Mk 11,20-26	Jer 18,1-11
4.	Mk 11,27-33	Jer 23,1-8
5.	Mk 12,1-12	Jer 31,31-34
6.	Mk 12,13-17	Ezék 3,4-14
7.	Mk 12,18-27	Ezék 34,11-15
8.	Mk 12,28-34	Ezék 34,22-31
9.	Mk 12,35-40	Ezék 36,22-28
10.	Mk 12,41-44	Ezék 37,1-14
11.	Mk 13,1-10	Dán 3,8-18
12.	Mk 13,11-23	Dán 3,19-25
13.	Mk 13,24-31	Dán 6,4-10
14.	Mk 13,32-37	Dán 6,11-23
15.	Mk 14,1-9	Dán 12,1-4
16.	Mk 14,10-21	Hós 14,2-10
17.	Mk 14,22-25	Jóel 2,28-32
18.	Mk 14,26-31	Ámós 3,1-8
19.	Mk 14,32-42	Ámós 5,4-8
20.	Mk 14,43-52	Ámós 5,14-24
21.	Mk 14,53-65	Ámós 8,4-12
22.	Mk 14,66-72	Ámós 9,11-15
23.	Mk 15,1-15	Mik 4,1-5
24.	Mk 15,16-21	Mik 5,1-4
25.	Mk 15,22-32	Mik 6,1-8
26.	Mk 15,33-39	Sof 3,14-20
27.	Mk 15,40-47	Zak 9,9-14
28.	Mk 16,1-8	Mal 3,1-6
29.	Mk 16,9-14	Mal 3,7-10
30.	Mk 16,15-20	Mal 4,1-6

(Forrás: William Barclay: The Plain Man’s Book of Prayers, London 1959.)

Reformáció-napi istentisztelet (Duna TV)

Reformáció-napi istentisztelet közvetítése Balatonalmádiból
Igét hirdet Steinbach József,
a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke.
2009.10.31.
DUNA TV

November

November a „Szent András hava”… Sz. Andrásról, a Krisztus tanítványáról (Márk 1, 16; 3, 18), kinek napja ebben a hónapban szokott esni. A rómaiak mondották Novembernek mivel kilencedik volt (novem = 9) Márciushoz viszonyítva. Anyanyelvünkben ez a „Nyilas hava”.

Szent András napjáról Bod Péter így ír: „Tartatik ez Sz. András apostol emlékezetére, aki prédikált a szkítáknak, rácoknak Tesszalonikában, Macedoniában; Akhájában pedig Petrás nevű városban keresztre feszítették a keresztyén vallásért november utolsó napján; ezért akkor vagyon az ő ünnepe is”. Egyébként erre a legendára emlékeztetnek a vasúti átjáróknál elhelyezett András–keresztek, mint a közlekedési veszedelem és figyelmesség szükségének a jelzői.

Amint már utaltunk rá: november 1-én tartják a „Minden szentek napját”, mely a jelenkori nyelvben a „halottak napja”. Érdemileg egy régi pogány ünnep, amelyet „Bonifatius római püspök… minden szentek tisztességére fordított… Régen május 9-én volt, de IV. Gergely rendelte november első napjára”. „Mivel minden szenteket a kalendáriumban kinevezni és azoknak különös ünnepet illetni (tartani) nem lehet, ezért légyen egy bizonyos nap, amelyen mindnyájan együtt tiszteltessenek”.

A református egyház számára nem hivatalos ünnep ez a nap, de már csak azért sem hagyható figyelmen kívül, mivel együtt élünk római katólikus és más felekezetű testvérekkel, nem beszélve arról, hogy akarva, nem akarva kivételes dátumnak tekintik csaknem mindenütt maguk a református gyülekezetek is. Ezért hangsúlyozni kell: igen jó alkalom arra, hogy az elköltözött szentek (hiszen minden hivő szent az Úr Krisztus érdeme által) halálával és halál utáni életével, illetve a kárhozattal kapcsolatosan a tiszta szentírási tanítás prédikáltassék. Tehát a „minden szentek” nemcsak a kiemelkedi kegyes atyákra vonatkozik, hanem valamennyi keresztyénre, akár Korinthusban (1Korinthus 1, 2), akár a saját gyülekezetünkben. Az elköltözött szentekre (szülőkre és gyermekekre, testvérekre és rokonokra vagy bárki másra) emlékeznek az életben lévők, s közben a saját végükre is tekintenek az élet–halál Urának orcája előtt. Fölöttébb helyes ez a kegyeletes keresztyéni magatartás. Ha nem létezne a „minden szentek napja”, akkor (az ünnepekről lévén szó) föl kellene fedezni, márcsak a „halottak napjához” tapadó sok-sok hamis képzet orvoslása végett is. Ilyenkor nyílik sajátos alkalom a bizonyságtételre az örökélet hervadhatatlan örökségéről (1Péter 1, 4), és lehetőség arra, hogy az úgynevezett „halotti torok” haszontalanságát megértsük és megértessük. Erről Bod Péter más összefüggésben ezeket írja: „Idővel kezdettenek a keresztyének tort vagy vendégséget csinálni olyan helyeken, amelyekben nemcsak jól laktanak, hanem meg is részegedtek,… amely rossz szokás ellen igen neheztelnek a régi tanítók”.

A mondottak után világos, hogy a „halottak napja” nem valami varázslatos (mágikus) „gyertyagyújtási” öncél, sem a pokoltól való szabadulásért történő (esetleg pénzzel is egybekapcsolt) imádkozásnak és hasonló dolgoknak az ideje, hanem kivételesen drága alkalom a halálra vonatkozó és az ezzel kapcsolatos evangélium tolmácsolására. Olyannak kell lennie az igehirdetésnek, hogy meghallgatása nyomán ne az évszázados pogány hagyományok határozták meg a gyülekezeteket, hanem ellenkezőleg: az evangélium hatalma szüntesse meg vagy formálja át a halottak napjához fűződő téves hagyományokat. Nem annyira a külsőségek ellen kell tusakodni, mint inkább a pogány tartalom és az együttjáró szokások eltávolításáért. Olyan erőpróba ez, amelyet valamennyi evangéliumi egyháznak vállalnia kell, és véghezviteléért szüntelenül imádkozni. A szokások tekintetében is győznie kell az életnek a halál felett.

***

Forrás: Tőkés István: Hétköznapok - ünnepnapok
Magyar Elektronikus Könyvtár

***

Szent András haváról és abban való NAPOKRÓL

Miért neveztetik Sz. András havának? Szent Andrásról, a Kristus tanítványáról, akinek napja ebben az hónapban szokott esni. A rómaiak mondották novembernek, mivel kilencedik volt márciushoz. (...)

Micsoda innepek vagynak ebben az hónapban? (...)

IMRE HERCEG NAPJA. Volt az első István magyar királynak és Giselának fia, született 1007. eszt. Basilius, a napkeleti császár azon való örömének megbizonyítására küldött néki egy drágaköves arany keresztet, melyben volt csinálva a Kristus keresztfájából is egy darab, hogy azt hordozná osztán Imre a nyakában. Nagy szentségű és kegyességű ifjú volt, 19 esztendős korában az atyja megházasítatta, de szüzességét megtartotta. Holt meg XXIII. esztendős korában, az atyja előtt, azzal együtt osztán a szentek lajstromokba íratott.

SZ. MÁRTON NAPJA. Született Sz. Márton Pannoniában, Sabária nevű városban Vas vármegyében, ifjú korában római katona volt, azután Franciaországban, Turonumban sok esztendők alatt viselt püspökséget oly nagy szentséggel, hogy az ő halála után, mely volt a negyedik százban, az ő sisakját zászló gyanánt hordozták a francok táborokban, és az esztendejeket is az ő halálától számlálnák. (...)

Emlékezetes a Sz. Márton adója, Erdélyben is a jobbágyok földesuroknak adnak egy-egy forintot. Honnan vett eredetet? Innen gondolják: Klodovéus francia király fogadást tett volt, hogy a lovát Sz. Mártonnak ajándékozza, úgy mindazáltal, hogy ha szüksége lészen reá, száz arannyal válthassa vissza. Harcra kelletvén menni, utána küldötte a lónak a száz aranyat; de megizenték a királynak, hogy a ló ki nem akar menni az istállóból; küldött azért még százat, s azt izente: S. Martinus bonus est in consilio, carus in negotio; hogy ilyen jó eksékutor volt Sz. Márton, azért rendelték erre a napra az adónak és adósságnak felhajtatását.

Az hollót némely nemzetek Sz. Márton madarának mondották, azért, mivel akkor kezd láttatni, a tél elközelítvén, addig hideg erdőben lakik.

Sz. Márton nyavalyája, régen a franciák a részegséget mondották annak; azért-é, hogy 1. a' katona virtus, Márton pedig katona volt, 2. vagy pedig hogy ezen a napon szoktak volt megrészegedni.

Szoktak jövendölni a Sz. Márton napjáról a parasztok, hogy ha tisztába mégyen le a nap, kemény tél, ha homályba, lágy tél lészen. (...)

***

Forrás: Bod Péter: Szent Heortokrátes avagy a keresztyének között előforduló innepeknek és a rendes kalendáriomban feljegyeztetett szenteknek rövid históriájok (1757)
Ungarisches Medien und Informationszentrum

***

Jeles napok:

• Mindenszentek
• Halottak napja
• Az egyházi év vége
• Advent

Keresztény és magyar (Demokrata)

Keresztény és magyar



Demokrata
2009-10-30
Hankó Ildikó, Kiszely István

„Ezeréves magyar kultúránk a keresztény hit nélkül nem érthető”

Elévülhetetlen felelősség terheli a hazai tudományos élet vezetőit, akik jól ismert hazugságokkal terhelték meg fiatalságunkat, szót sem ejtve azokról az eseményekről, amelyek a magyarságot Európa népei közé emelték már akkor, amikor az itt élő népek még valójában többistenhívők voltak.

Ily módon kettős tudatlanságban élve nőtt nemzedékünkben az az igény, hogy egyszer szabadon megéljék magyarságukat és kereszténységüket. Ez az idő érkezett el 1990-ben, amikor tömegével alakultak különböző hagyományőrző civil szervezetek, lelkes emberek – sokszor minden alapismeret nélkül – mesét szőttek eleink életéről, rokonainkról, életmódjukról, kultúrájukról, vándorlásukról. Mivel az erre utaló forrásokhoz minden jó szándék ellenére sem jutottak hozzá, több lett benne a fantázia, mint a valóság. Történészeink nem vállalták föl azt a szerepet, amit kötelességük lett volna, soha nem kutattak azokon a helyeken, ahol nyomára bukkanhattak volna eleink hiteles életének, hitének. Azt a néhány szakembert, akik megpróbálták kibogozni azt, hogy hol és mikor tévesztettünk utat, kigúnyolták, szakmai körökben „amatőröknek” bélyegezték, politikai támadásokat indítottak ellenük.

Amíg Európa szinte minden népe (finnugorok, skandinávok, germánok, görögök, rómaiak) sokistenhívő volt, a magyarok ősei kezdettől egyistenhívők. Ez annyira egyértelmű volt, hogy már a hunok nyelvére lefordították a Szentírást, majd Theophylaktosz Szimokáttész bizánci történész Kr. u. 570 körül írt Historiájában így mutatja be őseink vallását: „A turkok (magyarok) szentnek tartják a tüzet, a levegőt és a vizet tisztelik, a földet himnuszokkal dicsőítik, de csupán azt imádják és nevezik Istennek, aki a világmindenséget teremtette.” Az örmények a Krisztus utáni II. században vették fel a kereszténységet, és forrásaikban olvassuk, hogy 530 táján Quarduct, majd Maq örmény püspökök az akkor a Meotisz menti onogurok (magyarok) között térítettek. A Krisztus utáni VIII. században már létezett a dorosi metropolita alá tartozó „hun (onogur) püspökség”, majd a Cirill és Metód-legendák leírják a magyarok kereszténységét.

A Gesta Hungarorumban olvassuk: „Árpád vezér, akinek a mindenség Istene volt a segítője, felövezte fegyvereit, felállította a csatarendet, aztán könnyhullatva imádkozott Istenhez…” Anonymus így ír: „Álmos vezér, akinek a segítsége a Szentlélek volt… Tas, Szabolcs és Tétény látták, hogy az Isten győzelmet adott nekik…” A nógrádi csatánál pedig „az isteni kegyelem volt velük”. A Képes Krónika így beszél: „Árpád… a mindenható Isten kegyelmét kérte, majd minden magyar felkiáltott: Isten, Isten, Isten…” A történeti források feljegyzik, hogy 948 táján Bulcsú és Tormás, majd 953-ban Gyula törzsfő Konstantinápolyban megkeresztelkedett. Prümwart püspök 926 táján Sankt Gallenben, majd Szent Wikbert 954-ben a magyar sereg vitézei között prédikált és terjesztette a római katolikus vallást. Géza nagyfejedelem Vidinben egész családját megkereszteltette, így Vajkot – a későbbi Szent Istvánt is –, aki nem 1000-ben ismerte meg a kereszténységet, hanem már 7 évesen.

A magyarok egyistenhite a pusztai lovas népek életmódjából következett. Életükben a menny, az égitestek és a természeti erők mellett mindig a „főisten” alakja emelkedett ki; szükségük volt egy biztos kezű, ésszerűen irányító, „felső lényre”. A hitvilágra vonatkozó összes szavunk belső-ázsiai török eredetű (isten, lélek, imád, menny, másvilág, bűn, bocsát, búcsú, hisz, hit, teremt, örök.) Úgyszólván az egész Bibliát le lehetne fordítani a honfoglalás kori magyarság nyelvére. Ehhez az egyistenhithez társul a magyarság eredetének mítosza, a vallásos képzeletvilág, amely megjelent Európa keleti határán és a kereszténységbe való beintágrálódása ilyen előzmények után sokkal egyszerűbb és könnyebb volt, mint a sokistenhívő európai népeknél.

A magyarság kereszténysége kicsit más, mint Európa egyéb népeié; mi magyarul vagyunk keresztények. Őrizzük csodálatos mondavilágunkat, amely keresztény templomaink falfestményein is megjelenik. Gondoljunk a Szent László-legenda jeleneteire vagy Csíksomlyóra, ami már akkor zarándokhely volt, amikor népünk még abban az ősi kultúrában élt, amit magával hozott Keletről. Mai napig szépen összesimul a Boldogasszony és a Babba Mária képe, ahogy ezt nagyon élethűen dokumentálta Daczó Árpád, azaz páter Lukács a „Csíksomlyó titka” című művében.

A magyar ember ebben a légkörben érzi magát védettnek, erkölcsi értékeik teljesen egybevágnak a keresztény hit értékrendjével. Csodálatos egyistenhitünk megjelenik népdalainkban, népművészetünkben, mesevilágunkban.

Miután a magyarság nem ismerhette meg őstörténetét, megpróbálja más úton visszaszerezni elvesztett emlékeit. Ebben azonban sem az egyház, sem a tudomány képviselői, sem a politikai elit nem segítik, ezért érthető, hogy itt-ott nosztalgikus, a valóságtól távol eső világot képzel el magának. Ezért soha ne tévesszük szem elől, hogy amint keresztény hit nélkül nem létezik igazi magyarság, magyarság nélkül sem létezik igazi keresztény hit.

Kapcsolódó anyagaink:

• HVG: Püspöki körlevél az újpogányságról
• Akadémikus vita (Heti Válasz)
• Menekülés az őstörténetbe
• A táltosok már a spájzban vannak
• Barbár mozgalmak Hunniában
• Dr. Papp Lajos nyílt levele a katolikus püspökökhöz
• Az Egyház élő hitével összhangban

Interjú az EKD-tanács vezető püspökével

A pápa ellátogathat Wittenbergbe? – Interjú az EKD-tanács vezető püspökével

evangelikus.hu

Ulm – A hannoveri püspökasszony, Margot Käßmann az EKD-tanács elnöki posztjára való megválasztásakor hangsúlyozta, hogy a különböző felekezetek hasonlóságairól, közös alapjáról kell beszélni, anélkül, hogy tompítanánk, vagy lekicsinyelnénk a különbözőségeket. A püspökasszony szeretné, ha az egyház az új kommunikációs utakat, valamint a helyi gyülekezeteket egyaránt használná, hogy az embereket minél jobban elérhessék. Forrás: evangelisch.de / Thomas Schiller, epd; Bernd Buchner evangelisch.de szerkesztő.

– Tanácselnök asszony, nemrégiben ökumenikus zavarok voltak Németországban. Most azonban a Német Katolikus Püspöki Konferencia elöljárója, Zollitsch érsek vendégként részt vett az EKD zsinatán. Milyennek találta részvételét?

– Szerintem nagy gesztus volt részéről ez, és ahogyan az utóbbi hetek konfliktusát lerendezte.

– Ön teológus, aki meg tudja nevezni a különbözőségeket és ezek felett nem is siklik el. Hogyan látja az evangélikus-katolikus viszony legnagyobb hátulütőjét. Hová szeretné új EKD vezetőként helyezni a hangsúlyokat?

– Ugyan vannak különbségek közöttünk, és ezeket nem is akarom tompítani. A sokszínűség kreatív és eleven, ezt még az Augsburgi Hitvallás is világosan kimondja. Nem a rítusok és rituálék a fontosak, hanem a hit alapjai. Bemutatkozó beszédemben elmondtam, hogy a különbség annyi, hogy nem ordináltak és ordináltak együtt vezetik az egyházat, nem pedig a püspöki konferencia. A nők ordinációja is egy ilyen látható különbség.

– Elképzelhetőnek tartja, hogy 2017-ben a papa el fog látogatni esetleg Wittenbergbe?

– Ezt abszolút elképzelhetőnek tartom! Nem csak az egyháztörténelmünkről van szó, hanem közös történelmükről is. Luther 1541-ben azt mondta, hogy mi vagyunk a régi egyház örökösei és ebben a pontban el vagyunk választva tőle. Mi már nem az az egyház vagyunk, amelyik a XVI. Században létrejött, hanem közös a történelmünk. Eszerint különböző utakon haladtunk, de mégsem teljesen különbözőeken.

– Mit gondol, fog valamit változtatni az evangélikus-katolikus viszonyban az, hogy az EKD élén most egy asszony áll?

– Minek kellene változnia? Már tíz éve püspökasszony vagyok és az alsószászországi katolikus püspököknek semmi bajuk azzal, hogy én nő vagyok. Ha úgy vesszük, akkor az evangélikus férfi lelkészek szolgálatát sem ismeri el a katolikus fél, ezt kell először is tudatosítani. De kölcsönösen respektáljuk egymást. Ez az elfogadás vonatkozik rám is – minden katolikus közel áll hozzám, hiszen ugyanaz a hite, mint nekem.

– Az evangélikus egyház Ön szerint most attraktívabb lesz a kritikus katolikusok számára, azok számára, akik a saját egyházukkal nem vergődnek zöldágra?

– Nem reklámozom a felekezetváltást, hanem inkább azt, hogy az emberek a saját egyházukban vállaljanak szerepet. Nem szabad azt mondaniuk: Ez az egyház, hanem inkább azt: Ez az én egyházam és én része, részese vagyok ennek.

– Reklámozza viszont a gyülekezetekbe vetett új bizalmat és az istentiszteletet. Az evangélikus média mit tehet ezért?

– Az új médiumokat ki kell használnunk, többek között rendkívül jónak találtam, hogy az EKD zsinatát élőben közvetítették az interneten. Miért ne lehetne az istentiszteleteket is élőben közvetíteni az interneten. Chatroomokat is nyithatnánk, ahol a kérdéseket megbeszélhetnénk. A Chat-lelkigondozást is biztosítottuk. Rá kell állnunk a fiatalabb generáció új kommunikációs formáira – komolyan, anélkül, hogy a lényeg elsikkadna.

– Milyen szerepet játszanak Ön számára a gyülekezetek?

– Az EKD reformpapírokban az áll, hogy 50 százalék a helyi gyülekezetek szerepe, de tapasztalatom szerint ez nem igaz. Az emberek magukénak érzik a helyi gyülekezeti közösségeket, hiszen ott keresztelték őket és ott konfirmáltak. Ez erős kötődés és ezt szeretném erősíteni.

– Megválasztották az új szövetségi kancellárasszonyt. Mit vár a szövetségi politikától?

– Jelenleg az ápolás és annak finanszírozása foglalkoztat engem. Ha méltó ápolásról beszélünk, akkor méltó díjazásról is kell beszélnünk. Ez egy politikai kérdés és ebben állást akarunk foglalni. Mi, egyházként az ápoló és gondozó otthonok legnagyobb üzemeltetői vagyunk.

A másik téma szintén fontos számomra: ez pedig a gyermekszegénység. Tulajdonképpen az államnak kellene gondoskodni arról, hogy minden gyerek naponta legalább egyszer meleg ételhez jusson. Ez más országokban is így van. A gyerekeket időben el kell kezdeni képezni és oktatni is. Tévedés, ha azt hangoztatják, hogy az iskolával kezdődik az élet.

– Az EKD-tanácsában nincsen politikus, ez az egyház politikai befolyását csökkentheti?

– Nem hiszem. Eddig egyetlen tanácstag sem állt az előtérben amiatt, mert pártpolitikai érdekeket követett volna. Úgy vélem, hogy a politikai pártokkal való eszmecserében jók vagyunk. Nem tudom elképzelni, hogy ebben változás állna be. A szövetségi kormány sok tagja egyházilag is kötődésekkel bír.

Zsidó-keresztény párbeszéd

Zsidó-keresztény párbeszéd

A zsidó és a keresztény vallás bemutatására valamint összehasonlítására vállalkozik a Faludi Ferenc Akadémia és az Országos Rabbiképző-Zsidó Egyetem (OR-ZSE) közös rendezvénysorozata Budapesten - tájékoztatta az akadémia az MTI-t.

2009. október 30.
HírExtra / MTI

Mint a szervezők írták, a zsidó vallás és a kereszténység szempontjából egyaránt fontos témákat tárgyaló 45-45 perces előadások "igazi párbeszéddé bővülnek", mert az összejövetelek végén a résztvevők azt is kiemelik, ami a másik előadásában "saját vallásuk szempontjából is valódi értéknek és igazságnak tűnik".

A programsorozatban az OR-ZSE egy-egy képviselője egy-egy keresztény teológussal ül közös asztalhoz, hogy a két vallás szempontjából egyaránt fontos, teológiailag aktuális témákról beszélgessen. A rendezvénysorozat a két vallást nem általánosságban mutatja be, hanem "speciális témák intellektuálisan igényes, teológiailag korszerű feldolgozására vállalkozik" - mutattak rá.

Az előadássorozat során előbb az OR-ZSE előadója mutatja be az adott témát, majd az elmondottaktól függetlenül, azzal nem vitatkozva a keresztény előadó vázolja a keresztény felfogást ugyanarról a kérdésről. Nem az alapvető hittételek vagy közismert álláspontok egyszerű "felmondása" a cél, hanem a kitűzött témával szorosan összefüggő megállapítások "karakteres összehasonlítása" - hangsúlyozták.

A közlemény kitért arra, hogy a két előadó végül 5-5 percben kiemeli, mi ragadta meg őket a másik előadásából, mi az, ami saját vallásuk szempontjából is valódi értéknek, igazságnak tűnik számukra.

Az egyes összejövetelek tehát elsősorban párhuzamos beszédekre adnak alkalmat, a közvetlen párbeszéd csak az 5 perces reagálásokkal jön létre - összegezték.

A Faludi Ferenc Akadémián - amely a magyar jezsuiták ifjúság- és felnőttképzési intézete - jövő kedden Darvas István, az OR-ZSE tanársegéde és Fodor György, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) rektora, egyetemi tanár tart előadást Egység a különbözőségben? - Irányzatok, áramlatok címmel.

November 25-én Schőner Alfréd, az OR-ZSE rektora, egyetemi tanár, főrabbi és Hankovszky Tamás, a PPKE adjunktusa Figurális ábrázolás és teológia című előadásukkal lépnek a közönség elé.

December 9-én Domán István főrabbi, az OR-ZSE professor emeritusa és Patsch Ferenc, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola adjunktusa Elképzelések a túlvilágról–gondolatok üdvösségről és kárhozatról címmel tart előadást.

Vallásközi dialógust már korábban is szervezett az akadémia, egyebek között a buddhizmussal és a mohamedán vallás képviselőivel.

• Országos Rabbiképző - Zsidó Egyetem (OR-ZSE)
• Faludi Ferenc Akadémia

Zsidó vallás és kereszténység

- Pár(huzamos)beszédek -

Az Országos Rabbiképző Zsidó Egyetem és a Faludi Ferenc Akadémia közös előadássorozata

szeptember 30.

Isten a történelemben - történelem és emlékezet
(Dr. Haraszti György, egyetemi tanár – OR-ZSE;
Perintfalvi Rita, (Universität Wien, Phd-hallgató)

október 14.

A kinyilatkoztatás és a kiválasztottság teológiai modelljei
(Dr. Oláh János, egyetemi docens – OR-ZSE; Dr. Nemeshegyi Péter SJ, főiskolai oktató – AVKF)

november 3. (KEDD)

Egység a különbözőségben? Irányzatok, áramlatok
(Darvas István, rabbi, egyetemi tanársegéd – OR-ZSE; Dr. Fodor György, rektor, egyetemi tanár – PPKE)

november 25.

Figurális ábrázolás és teológia
(Dr. Schőner Alfréd, főrabbi, rektor, egyetemi tanár – OR-ZSE; Dr. Hankovszky Tamás, egyetemi adjunktus – PPKE)

december 9.

Elképzelések a túlvilágról – gondolatok üdvösségről és kárhozatról
(Dr. Domán István, főrabbi, professor emeritus – OR-ZSE; Dr. Patsch Ferenc SJ, főiskolai adjunktus – SSzHF)


A Faludi Ferenc Akadémia és az Országos Rabbiképző Zsidó Egyetem közös rendezvénysorozata a két vallás intellektuálisan igényes, teológiailag korszerű bemutatására vállalkozik. A zsidó vallás és a kereszténység szempontjából egyaránt fontos témákat tárgyaló 45-45 perces előadások igazi párbeszéddé bővülnek, hiszen az összejövetelek végén a résztvevők arra is reflektálnak, ami a másik előadásában saját vallásuk szempontjából is valódi értéknek és igazságnak tűnik.

Az előadások minden alkalommal 19 órakor kezdődnek a Párbeszéd Házában
(VIII. Horánszky utca 20.).

Minden érdeklődőt szeretettel vár az Országos Rabbiképző Zsidó Egyetem és a Faludi Ferenc Akadémia!

2008 tavaszán a buddhizmus képviselőit hívta pár(huzamos)beszéd(ek)re a Faludi Ferenc Akadémia, ősztől a Magyarországi Muszlimok Egyházával szervezett vallásközi programsorozatot, 2009. első félévében pedig a Magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közössége volt az Akadémia partnere a vallásközi dialógusban. Ősztől az Országos Rabbiképző Zsidó Egyetem vállalta el az Akadémia felkérését, hogy egy-egy képviselője 5 alkalommal közös asztalhoz üljön egy keresztény teológussal, és a két vallás szempontjából egyaránt fontos, teológiailag aktuális témákról beszélgessenek. Mivel ma már komoly tudásra lehet építeni a vallások iránt érdeklődő (vallásos és nem vallásos) értelmiség, vagyis az előadásokkal megszólítani kívánt célcsoport esetében, a rendezvénysorozat a két vallást nem általánosságban mutatja be, hanem speciális témák intellektuálisan igényes, teológiailag korszerű feldolgozására vállalkozik.

Előbb az Országos Rabbiképző Zsidó Egyetem által delegált előadó mutatja be az adott témát, majd az elmondottaktól függetlenül, azzal nem vitatkozva a keresztény előadó vázolja a keresztény felfogást ugyanarról a kérdésről. Nem az alapvető hittételek vagy közismert álláspontok egyszerű felmondása a cél, hanem a kitűzött témával szorosan összefüggő megfontolások karakteres, összehasonlítható, korszerű megjelenítése (kb. 45-45 perc). Végül 5-5 percben mindketten kiemelik, mi ragadta meg őket a másik előadásából, mi az, ami saját vallásuk szempontjából is valódi értéknek, igazságnak, pontos megfigyelésnek tűnik számukra. Elhatárolódásokra és cáfolatokra itt sincs szükség. Az egyes összejövetelek tehát elsősorban párhuzamos beszédekre adnak alkalmat és csak az 5 perces reflexiók által valósul meg közvetlen párbeszéd. Az egész hasonlít Hans Küng és partnereinek magyarul is olvasható Párbeszéd az iszlámról, Párbeszéd a buddhizmusról stb. könyveinek alapkoncepciójára, azzal a különbséggel, hogy a keresztény fél ezúttal Küngnél jobban koncentrál a keresztény tanításra, és nem közöl információkat a másik vallásról.