Ti pedig így imádkozzatok... (Muraközy Gyula)

"Miért keresi annyi imádság Istent, és miért találja meg oly kevés? Miért lankad el az imádkozó lélek? Miért nem történnek csodák, miért nem változik meg a világ az imádság által? Azért, mert nagyon sokszor pogányok módjára imádkozunk. Az imádságban szemben áll Isten és ember. Beszélnek egymáshoz. A pogány imádság a varázslók bűvölő igéje. Rá akarja az ember kényszeríteni Istenre a maga akaratát. Az ember néha úgy könyörög, mint egy elkapatott gyermek a játékért; néha ajándékokkal próbálja a Bíró ítéletét javára fordítani, néha fogadásokkal akarja rábírni a sors és a halál Urát, hogy arra rajzolja meg az utat, amerre a halandó menni akar. De mindig a maga akaratát akarja az ember valóra váltani, és ebben Istent eszközül használja csupán.

Jézus másként tanít. Istennek céljai vannak velem. Az imádságban keresem az ő gondolatait rólam. Isten szentségben és dicsőségben akar átmenni lázadó népe között, azt akarja, hogy neve áhítatosan zsongjon át a lelkeken, hogy az ő láthatatlan királysága alászálljon erre a nyugtalan földre. Én az ő eszköze vagyok, annyi, mint egy palánta vagy facsemete a kertész kezében, mint egy márványoszlop vagy tégla a kőműves kezében. Isten akar valamit velem, rendelt valahová. Hozzá akarok formálódni az ő szándékaihoz. Könyörgök azért, hogy az ő neve általam is dicsőségesebb legyen, és úgy tudjak neki engedelmeskedni, mint az angyalok az égben."

(részlet Muraközy Gyula: A Sionnak hegyén. Imádságok és elmélkedések című könyvéből)