2011. október 29., szombat

Csuka Zoltán: A megújhodás dicsérete (vers)

Csuka Zoltán

A megújhodás dicsérete

Az eklézsiát szüntelenül újítani kell,
s benne minden eklézsiák magvát, az embert,
és annak minden intézményét.
A meg nem újulót belepi a por,
bedohosodik, és betokosodik,
bomlás indul meg benne és romlás,
kihűl benne a lüktető élet,
elvész belőle a lényeg,
kikezdi lassan az enyészet.

Újuljatok meg,
hirdette a forradalmi krisztusi példa,
s felröppent az első békés rakéta
az örökké mozgó, forró és megújuló égre.
S hiába a poklok minden visszahúzó kénye,
van, van az embernek diadalmas reménye.

Megújulunk, zengette Luther kalapácsa,
mikor kilencvenöt tételét
kiszögezte a wittenbergi vártemplom kapujára.
Megújulunk, zengetjük mi is szerte a világon,
mert győz az élet és az értelem,
túl minden halálon és butaságon,
mellyel szembeszállunk,
s Lutherrel együtt mondjuk:

igen
itt állunk, másként nem tehetünk,
Isten legyen segítségünkre.
Ámen!

Nincsenek megjegyzések: