A Generális Konvent Elnökségének körlevele május 22. évfordulójára
majus22.org
2011.05.19.
"Az egység, az összetartozás és a közösség örömét élhetjük át a kibontakozó együttműködésekben, a gyülekezeteink életét gazdagító testvérkapcsolatokban és a közös teherhordozás erősödésében."
„Hű az Isten, aki elhívott titeket az ő Fiával, Jézus Krisztussal, a mi Urunkkal való közösségre.” (1Kor 1,9)
Szeretett Református Testvéreink!
„Krisztus a jövő, együtt követjük őt!” – hangzott az egységre lépő Kárpát-medencei reformátusság jelmondata két évvel ezelőtt. A Magyar Református Egyház megalakulására emlékezve, az Isten dicsőségét és a megbékélést hirdető eseményért hálát adva szólít meg minket Isten igéje: „Hű az Isten, aki elhívott titeket az ő Fiával, Jézus Krisztussal, a mi Urunkkal való közösségre.” (1Kor 1,9)
Hálatelt szívvel emlékezünk idén arra is, hogy 1881-ben létrejött az egységes Magyar Református Egyház. Ez az egység néhány évtized múlva megszakadt, most mégis ennek az egységnek az örökségét kívánjuk továbbvinni. És bár vannak botlások, emberi gyengeségek, és sok kérdés még tisztázatlannak tűnik, összetartozásunk tudata és továbbhaladásunk szándéka egyértelmű és megkérdőjelezhetetlen. Idő és energia, de legfőképpen Isten Szentlelkének vezetése kell ahhoz, hogy a 130 évvel ezelőtt létrejött, 2009-ben megerősített egység átformálja mindennapjainkat, gyülekezeteink és egyházunk életét.
„Krisztus a jövő, együtt követjük őt!” – hangzik hitvallásként ma is közösségvállalásunk üzenete. Pedig gyakran inkább úgy tapasztaljuk, hogy a történelem – az egyház, a szövetségek, a közösségek története is – az egymással való meghasonlások sorozata. Vajon nem hiábavaló-e Krisztus gyermekeiként mégis közösségvállalásról beszélni? Az embernél valóban hiábavaló. Hitvallásként kimondott jelmondatunkban azonban arról a szövetségről és közösségről tehetünk bizonyságot, amelyre Krisztus hívott el. Arról a közösségről, amely benne van, és általa valósul meg mindenek ellenére. Mert hisszük, hogy „minden általa és reá nézve teremtetett” (Kol 1,16b).
Az egység, az összetartozás és a közösség örömét élhetjük át a kibontakozó együttműködésekben, a gyülekezeteink életét gazdagító testvérkapcsolatokban és a közös teherhordozás erősödésében. Összetartozásunk jele lehet az ünnepi istentiszteleten megszólaló ige, ha ugyanaz a textus, ének és imádság hangzik el valamennyi Kárpát-medencei református közösségben.
Isten áldása kísérje a gyülekezet szolgálatát, hogy az ő elhívására igent mondva erősödjünk meg Krisztus közös megvallásában.
2011 májusa
a Generális Konvent Elnöksége
majus22.org
2011.05.19.
"Az egység, az összetartozás és a közösség örömét élhetjük át a kibontakozó együttműködésekben, a gyülekezeteink életét gazdagító testvérkapcsolatokban és a közös teherhordozás erősödésében."
„Hű az Isten, aki elhívott titeket az ő Fiával, Jézus Krisztussal, a mi Urunkkal való közösségre.” (1Kor 1,9)
Szeretett Református Testvéreink!
„Krisztus a jövő, együtt követjük őt!” – hangzott az egységre lépő Kárpát-medencei reformátusság jelmondata két évvel ezelőtt. A Magyar Református Egyház megalakulására emlékezve, az Isten dicsőségét és a megbékélést hirdető eseményért hálát adva szólít meg minket Isten igéje: „Hű az Isten, aki elhívott titeket az ő Fiával, Jézus Krisztussal, a mi Urunkkal való közösségre.” (1Kor 1,9)
Hálatelt szívvel emlékezünk idén arra is, hogy 1881-ben létrejött az egységes Magyar Református Egyház. Ez az egység néhány évtized múlva megszakadt, most mégis ennek az egységnek az örökségét kívánjuk továbbvinni. És bár vannak botlások, emberi gyengeségek, és sok kérdés még tisztázatlannak tűnik, összetartozásunk tudata és továbbhaladásunk szándéka egyértelmű és megkérdőjelezhetetlen. Idő és energia, de legfőképpen Isten Szentlelkének vezetése kell ahhoz, hogy a 130 évvel ezelőtt létrejött, 2009-ben megerősített egység átformálja mindennapjainkat, gyülekezeteink és egyházunk életét.
„Krisztus a jövő, együtt követjük őt!” – hangzik hitvallásként ma is közösségvállalásunk üzenete. Pedig gyakran inkább úgy tapasztaljuk, hogy a történelem – az egyház, a szövetségek, a közösségek története is – az egymással való meghasonlások sorozata. Vajon nem hiábavaló-e Krisztus gyermekeiként mégis közösségvállalásról beszélni? Az embernél valóban hiábavaló. Hitvallásként kimondott jelmondatunkban azonban arról a szövetségről és közösségről tehetünk bizonyságot, amelyre Krisztus hívott el. Arról a közösségről, amely benne van, és általa valósul meg mindenek ellenére. Mert hisszük, hogy „minden általa és reá nézve teremtetett” (Kol 1,16b).
Az egység, az összetartozás és a közösség örömét élhetjük át a kibontakozó együttműködésekben, a gyülekezeteink életét gazdagító testvérkapcsolatokban és a közös teherhordozás erősödésében. Összetartozásunk jele lehet az ünnepi istentiszteleten megszólaló ige, ha ugyanaz a textus, ének és imádság hangzik el valamennyi Kárpát-medencei református közösségben.
Isten áldása kísérje a gyülekezet szolgálatát, hogy az ő elhívására igent mondva erősödjünk meg Krisztus közös megvallásában.
2011 májusa
a Generális Konvent Elnöksége
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése