Árnyékboksz, mint hitvédelem?

Fábián Tibor

Árnyékboksz, mint hitvédelem?

Barabásozunk egy sort, aztán megyünk haza kezet mosni, beebédelni, mint aki jól végezte dolgát. Jól megvédte nyáját.


A református közbeszédben és internetes listákon sokszor emlegetik mostanság a Hit Gyülekezetét (amely Magyarországon hamarosan a történelmi egyházak egyike lesz. Jó próbájaként, egyfajta lakmuszpapírjaként, például az ökumenének, oda-vissza.) Mint minden rossznak gyökerét. „Ahová betették a lábukat ..., ott fű sem termett..., kéne egy jó stratégia; A hitgyüli megindult... itt is, minden szinten..., újságjainkban, mail-ben, sms-ben toboroz. Van-e olaj a lámpásainkban?

Az olvasóban már-már az az érzés támad, hogy egyházunkban minden olyan szép és jó lenne, ha az a fránya hitgyüli hagyná és nem zavarna be folyton. De bezavar.

Azt hiszem nem is a „hitgyüli” a lényeg, eme össznépi bűnbak-keresésben, - elvégre sokan halásznak még a más tavában, egészen hosszú listát írhatnánk össze Á-tól Z-ig... - hanem maga az ágyúzás, a feszültség-levezetés. A mi reakciónk.

Semmi új nincs benne. Éppen csak kétezer éves. Találjunk végre valakit, akire mindent ráaggathatunk. Köztük a saját hibáinkat (evangélium nélküli igehirdetések, az apologetika nélküli tanítás stb). Kibokszoljuk magunkból a felgyűlt feszültséget. Most éppen a hitgyülinek nőtt szarva, legközelebb majd máson találjuk meg a patát.

Barabásozunk, feszítsd meg-ezünk egy sort, aztán megyünk haza kezet mosni, beebédelni, mint aki jól végezte dolgát.

Jól megvédte nyáját.

A sok-sok rettegő hozzászólást követi egy józanabb: „a szekta jelenléte és virulása tehát figyelmeztetés a testnek. Van-e önkritikánk?”

Tényleg, van-e?

Nem hiszem, hogy egyházat valakik ellenében kellene építeni, ellenségkép(ek) kreálásával. Az evangélium hirdetése nem valaki – lásd. „gencsipap”, ilyen gyüli, olyan gyüli (a lista hosszan folytatható) – ellenében kötelességünk és hivatásunk, hanem mert Krisztus küld erre a szolgálatra. Nem azért küld, hogy valakit elintézzünk, kilőjjünk, hanem, hogy Őt képviseljük.

Képviselet közben pedig sokszor elfelejtjük, milyen is az a Krisztus, akit szolgálunk.

(Szolgálnunk kellene).

A sopánkodás, az árnyékboksz önmagában kevés, - tán csak feszültség-levezetésnek elég, ha egyáltalán - a gyakorlatban egy hitvédelmi témájú bibliaóra-sorozat többet ér.

Dzsihád helyett evangélium.