Alulírottak, a Magyar Református Egyház tagjai, lelkipásztorai, presbiterei és elöljárói, illetve minden résztvevő, aki Krisztus békességének ügyét szívén hordozza, köszöntjük az Isten gyülekezetét, mely Alsórákoson van. A Krisztus Jézusban megszentelteknek, elhívott szenteknek, mindazokkal együtt, akik a mi Urunk Jézus Krisztus nevét segítségül hívják minden helyen, a sajátjukon és a miénken: kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól.
Elsősorban hálát adunk Istennek tiérettetek és a ti Krisztusban való hitetekért. Imádkozunk azért, hogy az Istennek békessége, mely minden értelmet felülhalad, még e nehéz időkben is őrizze meg szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban. A ti nyugalmatokért és testi-lelki békességetekért meg nem szűnünk Isten és emberek előtt közbenjárni: ezt a közbenjárást szent és keresztyéni kötelességünknek ismerjük. Hisszük, hogy mindenre van erőnk a Krisztusban, aki minket megerősít. Ő az, aki mibennünk él, és az ő helyét szívünkben más el nem foglalhatja. Éppen ezért kell egymás terhét hordoznunk, mint az ő egyetlen és oszthatatlan testének tagjai. Ugyanakkor gondot kell viselnünk mind önmagunkra, mind az egész nyájra, melyben a Szent Lélek bennünket vigyázókká tett, a Krisztus Anyaszentegyházának legeltetésére, amelyet tulajdon vérével szerzett. Ő, aki a kilencvenkilenc juhot is otthagyja, hogy megkeresse a századikat, nevünkön szólít: kövess engem! Az ő hívásának engedelmeskedve jöttünk el ma hozzátok, és vigasztalásul, erősítésül magunkkal hoztuk több ezer keresztyén ember értetek elmondott virágvasárnapi és húsvét nagyheti imádságának hírét: sokuk nevét magunk sem tudjuk, de az Úr név szerint ismeri őket.
Hiszünk az imádság erejében. Hiszünk abban, hogy egymás hite által épülhetünk. Hisszük, hogy küldetésetek van ebben a világban, és tudatjuk veletek, hogy nem vagytok, és nem maradtok egyedül. Az Úr Jézus, ígérete szerint, velünk van minden napon a világ végezetéig az ő Szent Lelke által, illetve az ő látható földi testének, önnön vérén szerzett Anyaszentegyházának közösségében. Hisszük, hogy a Krisztusra épülő Anyaszentegyház legyőzhetetlen, és hogy nekünk, Krisztus tagjaiként szabad lelkiismerettel kell viaskodnunk a bűn és minden gonoszság ellen.
Tudjuk, hogy itt, Alsórákoson sem test és vér ellen van nékünk tusakodásunk. Tudjuk, hogy sötét erők most is munkálkodnak a köztetek lévő keresztyéni ékes és jó rend megdöntésén. Isten országának állampolgáraiként viszont el nem fogadhatjuk a krisztusi és apostoli rendtől eltérő zűrzavart. Ennek a krisztusi és apostoli rendnek része az is, hogy aki nem akar dolgozni, ne is egyék. Az apostol intése szerint mindenkinek csendesen kellene munkálkodnia, és a maga kenyerét ennie. Tudjuk, hogy Alsórákoson nem mindenki cselekszik ekképpen. Jogotok van hozzá, hogy elvonjátok magatokat mindenkitől, aki rendetlenül él, és azzal ne társalkodjatok, hogy megszégyenüljön. Mindazonáltal ne ellenségnek tartsátok, hanem atyafiakként intsétek őket (1Tessz 3,1–15).
Tudjuk, hogy a jelen körülmények között egyre nehezebb számotokra, hogy meg ne restüljetek a jó cselekvésében. De hisszük, hogy az az Úr, akinek ereje erőtlenség által végeztetik el, újból és újból megerősít mindnyájunkat. Ezért kell Istennek hálát adnunk, aki a diadalmat adja nékünk a mi Urunk Jézus Krisztus által. Azért, szeretett testvéreink, erősen álljatok, mozdíthatatlanul, buzgólkodván az Úrnak dolgában mindenkor, tudván, hogy sem a ti munkátok, sem a mienk nem hiábavaló az Úrban. Mivel Református Anyaszentegyházunk és az egyetemes keresztyén Anyaszentegyház tagjaiként az élő és oszthatatlan Krisztus-test tagjai vagyunk, ezáltal egymásra is vagyunk utalva örömünkben és bánatunkban, jólétünkben és szenvedéseinkben egyaránt. Érettetek mondott imádságaink mellett, szent egymásrautaltságunkban pedig ígéretet teszünk arra, hogy másokat is buzdítva, engedelmeskedni fogunk a Mester intésének:
Kelt Alsórákoson, az Úr emberré válásának 2011. esztendejében,
Húsvét nagyhetében, április 20-án.
Elsősorban hálát adunk Istennek tiérettetek és a ti Krisztusban való hitetekért. Imádkozunk azért, hogy az Istennek békessége, mely minden értelmet felülhalad, még e nehéz időkben is őrizze meg szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban. A ti nyugalmatokért és testi-lelki békességetekért meg nem szűnünk Isten és emberek előtt közbenjárni: ezt a közbenjárást szent és keresztyéni kötelességünknek ismerjük. Hisszük, hogy mindenre van erőnk a Krisztusban, aki minket megerősít. Ő az, aki mibennünk él, és az ő helyét szívünkben más el nem foglalhatja. Éppen ezért kell egymás terhét hordoznunk, mint az ő egyetlen és oszthatatlan testének tagjai. Ugyanakkor gondot kell viselnünk mind önmagunkra, mind az egész nyájra, melyben a Szent Lélek bennünket vigyázókká tett, a Krisztus Anyaszentegyházának legeltetésére, amelyet tulajdon vérével szerzett. Ő, aki a kilencvenkilenc juhot is otthagyja, hogy megkeresse a századikat, nevünkön szólít: kövess engem! Az ő hívásának engedelmeskedve jöttünk el ma hozzátok, és vigasztalásul, erősítésül magunkkal hoztuk több ezer keresztyén ember értetek elmondott virágvasárnapi és húsvét nagyheti imádságának hírét: sokuk nevét magunk sem tudjuk, de az Úr név szerint ismeri őket.
Hiszünk az imádság erejében. Hiszünk abban, hogy egymás hite által épülhetünk. Hisszük, hogy küldetésetek van ebben a világban, és tudatjuk veletek, hogy nem vagytok, és nem maradtok egyedül. Az Úr Jézus, ígérete szerint, velünk van minden napon a világ végezetéig az ő Szent Lelke által, illetve az ő látható földi testének, önnön vérén szerzett Anyaszentegyházának közösségében. Hisszük, hogy a Krisztusra épülő Anyaszentegyház legyőzhetetlen, és hogy nekünk, Krisztus tagjaiként szabad lelkiismerettel kell viaskodnunk a bűn és minden gonoszság ellen.
Tudjuk, hogy itt, Alsórákoson sem test és vér ellen van nékünk tusakodásunk. Tudjuk, hogy sötét erők most is munkálkodnak a köztetek lévő keresztyéni ékes és jó rend megdöntésén. Isten országának állampolgáraiként viszont el nem fogadhatjuk a krisztusi és apostoli rendtől eltérő zűrzavart. Ennek a krisztusi és apostoli rendnek része az is, hogy aki nem akar dolgozni, ne is egyék. Az apostol intése szerint mindenkinek csendesen kellene munkálkodnia, és a maga kenyerét ennie. Tudjuk, hogy Alsórákoson nem mindenki cselekszik ekképpen. Jogotok van hozzá, hogy elvonjátok magatokat mindenkitől, aki rendetlenül él, és azzal ne társalkodjatok, hogy megszégyenüljön. Mindazonáltal ne ellenségnek tartsátok, hanem atyafiakként intsétek őket (1Tessz 3,1–15).
Tudjuk, hogy a jelen körülmények között egyre nehezebb számotokra, hogy meg ne restüljetek a jó cselekvésében. De hisszük, hogy az az Úr, akinek ereje erőtlenség által végeztetik el, újból és újból megerősít mindnyájunkat. Ezért kell Istennek hálát adnunk, aki a diadalmat adja nékünk a mi Urunk Jézus Krisztus által. Azért, szeretett testvéreink, erősen álljatok, mozdíthatatlanul, buzgólkodván az Úrnak dolgában mindenkor, tudván, hogy sem a ti munkátok, sem a mienk nem hiábavaló az Úrban. Mivel Református Anyaszentegyházunk és az egyetemes keresztyén Anyaszentegyház tagjaiként az élő és oszthatatlan Krisztus-test tagjai vagyunk, ezáltal egymásra is vagyunk utalva örömünkben és bánatunkban, jólétünkben és szenvedéseinkben egyaránt. Érettetek mondott imádságaink mellett, szent egymásrautaltságunkban pedig ígéretet teszünk arra, hogy másokat is buzdítva, engedelmeskedni fogunk a Mester intésének:
Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek;
amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást.
Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok,
ha egymást szeretni fogjátok (Jn 13,34–35).
amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást.
Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok,
ha egymást szeretni fogjátok (Jn 13,34–35).
Kelt Alsórákoson, az Úr emberré válásának 2011. esztendejében,
Húsvét nagyhetében, április 20-án.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése