A bátorság pápája
Magyar Hírlap
2011-04-08
Hoppál Kál Bulcsú róm. kat. teológus
XVI. Benedek hónapokkal ezelőtti nagy-britanniai látogatását hatalmas politikai vihar előzte meg. Brit kormánykörök a látogatás elhalasztását javasolták. Volt, aki le akarta tartóztatni a pápát, és volt, aki azt kérte számon, hogy miért kell egy vallási vezető útját egy szekuláris államnak finanszíroznia. Az angliai médiában a látogatást megelőzően naponta szerepelt Richard Dawkins harcos ateista, aki „legpozitívabb” megnyilvánulásában „Isten rottweilerének” nevezte a katolikus egyház fejét. Általában a pápa homoszexualitásról, az óvszerhasználatról és a papi cölibátusról vallott nézeteit kritizálták. Peter Tatchell melegjogi aktivista filmet is forgatott a szentatyáról, amelyben a „holokauszttagadó” Richard Williamson püspök ügyétől kezdve a pápai tévedhetetlenség dogmájának megkérdőjelezéséig szinte minden sztereotip vád felmerült. Végül is csak pár ezer ember gyűlt össze a legnagyobb tömeget vonzó pápaellenes tüntetésen, míg a Hyde Parkban legkevesebb ötvenezer ember imádkozott együtt XVI. Benedekkel. Mindenféle tiltakozás ellenére azonban – mint ahogy öt évvel ezelőtt Törökországban is – a pápa elnyerte a kétkedők kegyeit, és triumfálva vonult be a canterburyi székesegyházba.
XVI. Benedek több értelemben is folytatja elődje, II. János Pál pápa munkáját. Határozottan elutasít mindenfajta totális berendezkedést, és a konzervatív álláspontot védve, ugyanakkor ideológiáktól is mentesen szól a mai hétköznapi embert érdeklő problémákról. Például így kért bocsánatot a muszlimoktól, amikor Mohamed prófétáról mondott szavait félreértették, és így kért megbocsátást azoktól az áldozatoktól is, akik a katolikus egyház tagjai által elkövetett visszaélések miatt szenvedtek. A pápa ilyen cselekedetei példaértékűek, és arról a lelkületről tesznek bizonyságot, amit Arisztotelész óta a bátorság erényének nevezünk. A katolikus egyházfő a gondolkodás bátorságát veszi magára, amiből aztán az előzetesen megalapozott tettek kisarjadnak. XVI. Benedek is klasszikus filozófus pápa, aki a bölcselet meglátásait következetesen alkalmazza korunk problémáiban, ennek eredményeképpen azonban igen sokszor összekülönbözik a mai világgal.
Talán már sejtjük, miért beszél a pápa olyan sokszor a nonkonformizmus bátorságáról. A legnagyobb keresztény egyház vezetőjének a vezérelvében is az a principális üzenet jelenik meg: a ma keresztény emberének mernie kell nemet mondani a rosszra, és cselekednie is kell ellene. Ez az üzenet legtöbbször olyankor hangzik el, amikor a pápa nem a hit, hanem a világ dolgairól beszél. Úgy gondolja, ennek a közösségnek – habár indíttatásában és céljában nem e világból való – köze van a világhoz. A szeretet, együttérzés, felelősség – isteni, emberi, de igazából mindegy, milyen eredetű – parancsaiból következően ügyel rá, sőt szereti a világot, elő akarja segíteni annak legjobb kibontakozását. Teszi mindezt a világra kiterjedően hite megalapozásából, de hitét a világ dolgaiban nem előretolva. Nincs két világa, mert tudja, hitének dinamikája nem áll meg a templom kapuinál.
A kereszténység mégsem a hitét sugározza elsősorban a világba, hanem a hit és a rendszer erejét. Ez az erő a kereszténység életrevalóságát jelenti. Ebben az értelemben beszél a szentatya arról, hogy a „kereszténység ereje messze túlszárnyalja a keresztény hit határait” (Deus Caritas est. 31.). Így a „hit” a kereszténység legbenső magva, a személyes szféra, az ember és Isten viszonya, míg az „erő” ennek a hitnek a természetes dinamikája. XVI. Benedek szerint a keresztény ember egyrészt felelős a világért, másrészt mély filozófiai értelemben „dolga van” a világgal. A kérdés mindig az, hogy milyen mélyen szabad belenyúlni a világ dolgaiba, és egyáltalán: mennyire és hogyan. Volt és mindig is lesz a kereszténységnek, így a katolikus egyháznak is egy bizonyos értelemben kollaboráns, visszahúzódó arca, amely még a problémákat sem meri néven nevezni. Az ilyen – bibliai szóhasználattal – „langyosokkal” szemben áll mind az előző, mind a mostani pápa, aki egyértelműen meg tud és meg mer is fogalmazni égető problémákat. XVI. Benedek véleménye az, hogy a nonkonformizmus minimuma a problémára való bátor rámutatás.
A világ halogató magatartása részben abból ered, hogy nem ismeri föl a problémát a maga súlyában, másrészt nem tudja, nem meri megfogalmazni. A kereszténység nonkonformizmusa ezzel a bátortalan magatartással szemben pozicionálja magát, de a világ cselekvésre képtelenségével szemben is, amikor egyértelmű cselekvésre szólít fel. A megtérés aktus a „metanoia”, nem félemberrel kiváltható, lépésről lépésre haladó, megfontolt cselekedet, hanem az ember tökéletes elfordulását jelenti egész addigi életétől, amely egy teljesen új, istenes embert követel, az elme, az ész, az élet, a szív, a gondolkodás 180 fokos át- és megfordulását, teljes, valódi megváltoztatását.
A nonkonformizmus tehát lényeget kimondó megfogalmazása a problémáknak – és egyértelmű válaszadás rájuk. Ezért tekinthető XVI. Benedek konzervatív gondolkodónak, aki élő párbeszédet is képes kialakítani. Bizonyosan érik majd az angliaiaknál is durvább és trágárabb támadások. Ő azonban bátorságából eredően fel meri vállalni azt az intellektuális feladatot, hogy szembenézzen velük. És most lesz 84 éves. Isten éltesse!
Magyar Hírlap
2011-04-08
Hoppál Kál Bulcsú róm. kat. teológus
XVI. Benedek hónapokkal ezelőtti nagy-britanniai látogatását hatalmas politikai vihar előzte meg. Brit kormánykörök a látogatás elhalasztását javasolták. Volt, aki le akarta tartóztatni a pápát, és volt, aki azt kérte számon, hogy miért kell egy vallási vezető útját egy szekuláris államnak finanszíroznia. Az angliai médiában a látogatást megelőzően naponta szerepelt Richard Dawkins harcos ateista, aki „legpozitívabb” megnyilvánulásában „Isten rottweilerének” nevezte a katolikus egyház fejét. Általában a pápa homoszexualitásról, az óvszerhasználatról és a papi cölibátusról vallott nézeteit kritizálták. Peter Tatchell melegjogi aktivista filmet is forgatott a szentatyáról, amelyben a „holokauszttagadó” Richard Williamson püspök ügyétől kezdve a pápai tévedhetetlenség dogmájának megkérdőjelezéséig szinte minden sztereotip vád felmerült. Végül is csak pár ezer ember gyűlt össze a legnagyobb tömeget vonzó pápaellenes tüntetésen, míg a Hyde Parkban legkevesebb ötvenezer ember imádkozott együtt XVI. Benedekkel. Mindenféle tiltakozás ellenére azonban – mint ahogy öt évvel ezelőtt Törökországban is – a pápa elnyerte a kétkedők kegyeit, és triumfálva vonult be a canterburyi székesegyházba.
XVI. Benedek több értelemben is folytatja elődje, II. János Pál pápa munkáját. Határozottan elutasít mindenfajta totális berendezkedést, és a konzervatív álláspontot védve, ugyanakkor ideológiáktól is mentesen szól a mai hétköznapi embert érdeklő problémákról. Például így kért bocsánatot a muszlimoktól, amikor Mohamed prófétáról mondott szavait félreértették, és így kért megbocsátást azoktól az áldozatoktól is, akik a katolikus egyház tagjai által elkövetett visszaélések miatt szenvedtek. A pápa ilyen cselekedetei példaértékűek, és arról a lelkületről tesznek bizonyságot, amit Arisztotelész óta a bátorság erényének nevezünk. A katolikus egyházfő a gondolkodás bátorságát veszi magára, amiből aztán az előzetesen megalapozott tettek kisarjadnak. XVI. Benedek is klasszikus filozófus pápa, aki a bölcselet meglátásait következetesen alkalmazza korunk problémáiban, ennek eredményeképpen azonban igen sokszor összekülönbözik a mai világgal.
Talán már sejtjük, miért beszél a pápa olyan sokszor a nonkonformizmus bátorságáról. A legnagyobb keresztény egyház vezetőjének a vezérelvében is az a principális üzenet jelenik meg: a ma keresztény emberének mernie kell nemet mondani a rosszra, és cselekednie is kell ellene. Ez az üzenet legtöbbször olyankor hangzik el, amikor a pápa nem a hit, hanem a világ dolgairól beszél. Úgy gondolja, ennek a közösségnek – habár indíttatásában és céljában nem e világból való – köze van a világhoz. A szeretet, együttérzés, felelősség – isteni, emberi, de igazából mindegy, milyen eredetű – parancsaiból következően ügyel rá, sőt szereti a világot, elő akarja segíteni annak legjobb kibontakozását. Teszi mindezt a világra kiterjedően hite megalapozásából, de hitét a világ dolgaiban nem előretolva. Nincs két világa, mert tudja, hitének dinamikája nem áll meg a templom kapuinál.
A kereszténység mégsem a hitét sugározza elsősorban a világba, hanem a hit és a rendszer erejét. Ez az erő a kereszténység életrevalóságát jelenti. Ebben az értelemben beszél a szentatya arról, hogy a „kereszténység ereje messze túlszárnyalja a keresztény hit határait” (Deus Caritas est. 31.). Így a „hit” a kereszténység legbenső magva, a személyes szféra, az ember és Isten viszonya, míg az „erő” ennek a hitnek a természetes dinamikája. XVI. Benedek szerint a keresztény ember egyrészt felelős a világért, másrészt mély filozófiai értelemben „dolga van” a világgal. A kérdés mindig az, hogy milyen mélyen szabad belenyúlni a világ dolgaiba, és egyáltalán: mennyire és hogyan. Volt és mindig is lesz a kereszténységnek, így a katolikus egyháznak is egy bizonyos értelemben kollaboráns, visszahúzódó arca, amely még a problémákat sem meri néven nevezni. Az ilyen – bibliai szóhasználattal – „langyosokkal” szemben áll mind az előző, mind a mostani pápa, aki egyértelműen meg tud és meg mer is fogalmazni égető problémákat. XVI. Benedek véleménye az, hogy a nonkonformizmus minimuma a problémára való bátor rámutatás.
A világ halogató magatartása részben abból ered, hogy nem ismeri föl a problémát a maga súlyában, másrészt nem tudja, nem meri megfogalmazni. A kereszténység nonkonformizmusa ezzel a bátortalan magatartással szemben pozicionálja magát, de a világ cselekvésre képtelenségével szemben is, amikor egyértelmű cselekvésre szólít fel. A megtérés aktus a „metanoia”, nem félemberrel kiváltható, lépésről lépésre haladó, megfontolt cselekedet, hanem az ember tökéletes elfordulását jelenti egész addigi életétől, amely egy teljesen új, istenes embert követel, az elme, az ész, az élet, a szív, a gondolkodás 180 fokos át- és megfordulását, teljes, valódi megváltoztatását.
A nonkonformizmus tehát lényeget kimondó megfogalmazása a problémáknak – és egyértelmű válaszadás rájuk. Ezért tekinthető XVI. Benedek konzervatív gondolkodónak, aki élő párbeszédet is képes kialakítani. Bizonyosan érik majd az angliaiaknál is durvább és trágárabb támadások. Ő azonban bátorságából eredően fel meri vállalni azt az intellektuális feladatot, hogy szembenézzen velük. És most lesz 84 éves. Isten éltesse!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése