Bartalis János: Isten kezében

Bartalis János
(1893-1976)

Isten kezében

Jött villámcsapás, jött a tenger.
Jött a fergeteg.
Jött emberek hálátlansága.
Jött kegyetlenség, jött bűn.
Jött éhség és szomorúság.
Jött megaláztatás.
Jött üldözés és megpróbáltatás.
Jött bujdosás lélek-pusztában
és nem volt hová lehajtani fejet.
Jött kínszenvedés, Krisztus hét szenvedése.
Jött korbácsütés testen és lelken.
Jött börtön...
Nagy bajomban mindig csak azt mondom:
"Isten kezében vagyunk
és ott vagyunk a legjobb helyen."

Mikor fellegek feltornyosulnak
és a hullámok összecsapnak fejünk felett.
Mikor a templomok leomlottak
és meghasadott a hegy.
Mikor sötétség borult a világra,
végtelen sötétség
és az égre nem jöttek fel a csillagok,
- mikor a halál örvényénél álltunk ...
Mikor az utolsó kiáltás is elhangzott
Krisztus ajkáról – függve a keresztfán,
utolsót lehelve lelke:
"Éli, éli, Lama Sabaktani!"
Ó népem, drága népem!
E szörnyű ítéletben,
ez elveszejtő nehéz időben
mindig hitted:
"Isten kezében vagyunk
és ott vagyunk a legbiztosabb helyen."

Mikor Ég-Föld megszakadt,
Folyók-Tengerek kiöntöttek,
végig nyaralván sós hullámaikkal
a veszett világon,
mikor megpecsételtetett minden
teremtett állatoknak sorsa –
Ó, Uram!
mi: árva néped,
árva magyar néped
"Tebenned bíztunk eleitől fogva."