2010.10.25
Szatmár megye - Ft. Csűry István hat éven át tölti be a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöki tisztségét. A frissen megválasztott egyházi elöljáró exkluzív interjú adott az Erdély Online szerkesztőségének.
– Főtiszteletű püspök úr, milyen tervei vannak az elkövetkezendő hat évre nézve?
– Az elkövetkező hat esztendőben azt hiszem, hogy azokat az erővonalakat kell erősíteni és mélyíteni, amelyeket már elkezdtünk. Tehát gondolok itt az egyház tanítói szolgálatára. Itt az óvodától egyetemig tartó feladatvégzés áll előttünk, a másik pedig a missziónk a diakónia felé, illetve a diakóniának elsősorban az elesett ember, így a beteg, az árva, az egyedül maradt, magányos embernek a támogatása. Joggal kérdezheti valaki, hogy mi van ebben az új? Ezzel kapcsolatban elmondanám, hogy szeretnék gyökeresen változtatni, azaz az amatőrizmus felől a profizmus felé indulni. Tehát nemcsak arról van szó, hogy a betegeket meglátogatjuk, mert ez mindenkinek kötelessége, hanem a betegeket úgy fogjuk szolgálni, hogy azok meggyógyuljanak, az árvákat úgy, hogy árvaságukban ne érezzék magukat egyedül, és a magányos embereknek megpróbálunk családot keríteni az életébe. Én azt hiszem, hogy erre joggal lehet mondani, hogy az Európai Unió lehetőségeket villant, és ezeket a lehetőségeket, ezeket a kapukat szeretném minél erőteljesebben kitárni, és ezen az úton haladni előre. Feltétlen, a legfontosabb feladat az evangélium szolgálata.
– Melyek azok a területek, amelyek működésével elégedett, illetve melyek azok, amelyeken mihamarabb változtatni kell?
– Talán az első válaszból ez már egy kicsit körvonalazódik is. Én azt hiszem, hogy meg lehetünk elégedve azzal, hogy jól működnek azok az óvodáink, amelyek működnek, de a tizenegy óvoda önmagában még nem elegendő. Tehát szeretném, hogyha több óvodánk lenne, annál is inkább, mert azt hiszem, hogy a nevelés itt dől el. Ez az az első hét esztendő, amelyet gyakran szoktak a nevelésben emlegetni, ez tulajdonképpen az egyházi szolgálattal javítható. Láthatjuk az erkölcsi nyomorúságot körülöttünk. Szerintem egy alapos óvodai képzéssel lehetne itt módosítani. Nagyjából az egyetemi oktatás és a középiskolai oktatás sínen van, tehát erre vigyázni kell, viszont nagyon fontosnak tartom a református elemi iskolát, ugyanis a hét esztendőnek ez lenne a folytatása. Merem állítani, hogy a serdülőkor nagy viharait, illetve az ifjú kornak a nagy problémáit a huszonegyedik század felgyorsult számítógépes világa nem tudja helyremozdítani, sőt látjuk a romló állapotot, de ott, ahol a református Igét, a református erkölcsöt be tudjuk vinni, szerintem változások várhatóak. Persze ugyanígy érvényes ez más felekezetű oktatásra, de mivel én református ember vagyok, ezért én azt gondolom, hogy nekünk a református feladatokra kell összpontosítani.
– Húsz év távlatából hogyan látja a román állam által jogtalanul elkobzott egyházi ingatlanok visszaszerzésének folyamatát? Ön szerint hogyan lehetne felgyorsítani ennek ütemét?
Szatmár megye - Ft. Csűry István hat éven át tölti be a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöki tisztségét. A frissen megválasztott egyházi elöljáró exkluzív interjú adott az Erdély Online szerkesztőségének.
– Főtiszteletű püspök úr, milyen tervei vannak az elkövetkezendő hat évre nézve?
– Az elkövetkező hat esztendőben azt hiszem, hogy azokat az erővonalakat kell erősíteni és mélyíteni, amelyeket már elkezdtünk. Tehát gondolok itt az egyház tanítói szolgálatára. Itt az óvodától egyetemig tartó feladatvégzés áll előttünk, a másik pedig a missziónk a diakónia felé, illetve a diakóniának elsősorban az elesett ember, így a beteg, az árva, az egyedül maradt, magányos embernek a támogatása. Joggal kérdezheti valaki, hogy mi van ebben az új? Ezzel kapcsolatban elmondanám, hogy szeretnék gyökeresen változtatni, azaz az amatőrizmus felől a profizmus felé indulni. Tehát nemcsak arról van szó, hogy a betegeket meglátogatjuk, mert ez mindenkinek kötelessége, hanem a betegeket úgy fogjuk szolgálni, hogy azok meggyógyuljanak, az árvákat úgy, hogy árvaságukban ne érezzék magukat egyedül, és a magányos embereknek megpróbálunk családot keríteni az életébe. Én azt hiszem, hogy erre joggal lehet mondani, hogy az Európai Unió lehetőségeket villant, és ezeket a lehetőségeket, ezeket a kapukat szeretném minél erőteljesebben kitárni, és ezen az úton haladni előre. Feltétlen, a legfontosabb feladat az evangélium szolgálata.
– Melyek azok a területek, amelyek működésével elégedett, illetve melyek azok, amelyeken mihamarabb változtatni kell?
– Talán az első válaszból ez már egy kicsit körvonalazódik is. Én azt hiszem, hogy meg lehetünk elégedve azzal, hogy jól működnek azok az óvodáink, amelyek működnek, de a tizenegy óvoda önmagában még nem elegendő. Tehát szeretném, hogyha több óvodánk lenne, annál is inkább, mert azt hiszem, hogy a nevelés itt dől el. Ez az az első hét esztendő, amelyet gyakran szoktak a nevelésben emlegetni, ez tulajdonképpen az egyházi szolgálattal javítható. Láthatjuk az erkölcsi nyomorúságot körülöttünk. Szerintem egy alapos óvodai képzéssel lehetne itt módosítani. Nagyjából az egyetemi oktatás és a középiskolai oktatás sínen van, tehát erre vigyázni kell, viszont nagyon fontosnak tartom a református elemi iskolát, ugyanis a hét esztendőnek ez lenne a folytatása. Merem állítani, hogy a serdülőkor nagy viharait, illetve az ifjú kornak a nagy problémáit a huszonegyedik század felgyorsult számítógépes világa nem tudja helyremozdítani, sőt látjuk a romló állapotot, de ott, ahol a református Igét, a református erkölcsöt be tudjuk vinni, szerintem változások várhatóak. Persze ugyanígy érvényes ez más felekezetű oktatásra, de mivel én református ember vagyok, ezért én azt gondolom, hogy nekünk a református feladatokra kell összpontosítani.
– Húsz év távlatából hogyan látja a román állam által jogtalanul elkobzott egyházi ingatlanok visszaszerzésének folyamatát? Ön szerint hogyan lehetne felgyorsítani ennek ütemét?
– A visszaszolgáltatások húsz esztendős története siralmas. Én azt láttam volna helyénvalónak, persze mások nem, hogy akkor, amikor beállt a fordulat, úgy ahogy az 1949-es államosításkor elvették 24 óra alatt az egyháznak minden ingó és ingatlan vagyonát, azt ugyanúgy, ha nem is 24 óra alatt, de az első egy-két hónapban rendezni kellett volna, ugyanolyan határozott tollvonással. De a múlton most már kár lenne siránkozni, mert az önmagában nem hoz megoldást. Nagyon pontosan kell követnünk azokat a törvény adta lehetőségeket, amelyeket nekünk ki kell használni. Hangsúlyozom, hogy vannak itt erre vonatkozó román törvények, de emellett nekünk egyre inkább az Európai Unió felé kell fordulni ilyen szempontból is, hiszen ott vannak nagy nemzetközi bíróságok, amelyek rendelkezésünkre állnak, és azt hiszem, annál jogosabb követelésünk nincs, mint az, hogy az egyház a saját örökségét kéri vissza.
– A Királyhágómelléki Református Egyházkerületet is súlyosan érinti a gazdasági válság, és a jelenlegi román kormány megszorító intézkedései. Hogyan fejlődhetnek Ön szerint ebben a helyzetben az egyházkerülethez tartozó egyházmegyék és egyházközségek infrastruktúrái, van-e mód ilyen körülmények között az ingatlanok felújítására és az egyéb fejlesztésekre?
– A legelsők között voltunk, akik eljuttattuk nem csak a sajtóhoz, hanem minden országos fórumhoz azt a nyilatkozatunkat, amely tartalmazta felháborodásunkat, és a közgyűlésnek a kemény kritikáját, amikor a 25 százalékát elvették a lelkipásztorok javadalmának. Miért fájdalmas ez számunkra? A lelkész a faluban az utolsó értelmiségi, aki ott maradt. Tehát ott szolgálnak, sokan munkanélküli feleségekkel, nehéz családi helyzettel. Nagyon megindító, amikor főleg a fiatal lelkészeket szoktam meglátogatni azzal a céllal, hogy milyen helyzetben vannak, ráadásul mindig megható, hogy milyen bátorsággal viselik ezeket a nehéz helyzeteket. Tehát ez szívügyünk. Próbálunk rajtuk segíteni, már nem csak a magyarországi lehetőségeket kutattuk fel, de megjártuk Németországot, Németországnak főleg a diakóniában és főleg az úgynevezett egyházi építésben kimagasló testületeit, illetve személyességeit kerestük fel abban a reményben, hogy olyan szerződéseket kötünk, amelyek kölcsönösen egymás javára szolgálnak, és ami ebben a nehéz, válságos helyzetben számunkra kiutat is mutat. Most készülök a svájci látogatásra, de nem hagyjuk abba a román kormánnyal való állandó kapcsolattartást, így a Vallásügyi Államtitkársággal is állandó kapcsolatban állunk, és nem hagyjuk békén őket addig, ameddig nem tudnak mozdulni valamit irányunkban, viszont azt tapasztaljuk, hogy Románia nagyon nagy mélységben van. Ennek kapcsán azt még feltétlenül hozzátenném, hogy az már nagyon nagy ítélet, amikor a papoktól veszik el a pénzt...
– A Szatmár megyében található két református egyházmegye (szatmári és nagykárolyi – szerk. megj.) gyülekezetei remélhetnek-e anyagi segítséget templomaik, parókiáik és egyéb intézményeik, épületeik karbantartására, illetve ezek modernizálására?
– Az Európai Uniónak és a román Kultuszminisztériumnak is vannak állandó pályázatai. Immár két éve a püspökségen keresztül indulnak ezek a pályázatok, ami azt jelenti, hogy nem csupán csak egy felügyeleti jogot gyakorlunk, hanem azt, hogy kiemelt figyelemmel követjük a prioritásokat. Tehát tudjuk azt, hogy hol vannak a legsürgősebb felújításra váró épületek, templomok, gondolok itt különösen a műemlék templomokra. Ezekre, éppen az Európai Unió szorításai miatt, külön pénzek érkeznek. Mi ezeket felügyeljük, ugyanis itt azt is magunkra vállaljuk, hogy nemcsak a prioritásokat állapítjuk meg, hanem az elszámolásoknál is vállalunk felelősséget. Ez egy új helyzet, egyházkerületünk igen-igen nehéz helyzetben van emiatt, ugyanis az elszámolások egyre bonyolultabbak, és most már elmúlt az a világ, amikor egy köszönő levéllel és néhány fényképpel megköszöntük azt, ami történik. Ezután komoly elszámolásokra kerül sor, természetesen beleértve itt a két Szatmár megyei egyházmegye ingatlan ügyeinek a normális kerékvágásba kerülését is. Egyébként nagyon boldog vagyok, hogy Szatmár megyében nagyon sokszor megfordulok. Annál is inkább boldog vagyok, mert én a szülőföldemnek tekintem, a másik pedig az, hogyha szétnézek Szatmár megyében, akkor én nagyon büszkén elmondhatom, hogy nagyon kevés olyan hely van már, ahol egyrészt még ne jártam volna, másrészt pedig ahol olyan nehéz helyzet lenne, hogy sürgősen kellene javítani. Azokon a helyeken azonban, ahol kell javítani, a lelkipásztorokban és az egyházközségek presbitériumaiban megvan a kellő lendület, és megragadva a mostani alkalmat azt ezennel megígérhetem, hogy mi őket egyházépítő munkájukban sohasem fogjuk cserben hagyni.
– Lapunk, a Szatmári Friss Újság által Főtiszteletű püspök úr mit üzen a Szatmár megyében élő református közösségeknek, a gyülekezetek híveinek?
– Meggyőződésem, hogy a válságban csupán egyetlen egy megoldás van, a váltság. Krisztus megváltó szeretete az a váltság, amit Krisztus a kereszten hozott értünk. Amikor mi keressük ezt a kiutat, akkor sok mindenbe belefogunk, rengeteg pótcselekvés történik, de meggyőződésem az, hogy Isten eddig még sohasem csalt meg bennünket, és Krisztus sem vezetett soha félre minket. Én most azt üzenem az Erdély Online által a Szatmár megyében élő reformátusoknak, hogy keressék és találják meg ezt a váltságot, hogy ne legyen egyetlen egy üres pad sem a templomainkban, hanem töltsük meg a templomokat, énekeljük a zsoltárokat, teljes szívvel és lélekkel hallgassuk az Isten mindig bátorságot és vigasztalást nyújtó Igéjét, mert abban mindenkor ott van a vigasztalás, és ott van az erőforrás is. Minden református hitű, Krisztusban bízó embernek azt kívánom, hogy minél többen éljenek ezekkel az Isten adta lehetőségekkel!
Ifj. Koszta Endre
– A Királyhágómelléki Református Egyházkerületet is súlyosan érinti a gazdasági válság, és a jelenlegi román kormány megszorító intézkedései. Hogyan fejlődhetnek Ön szerint ebben a helyzetben az egyházkerülethez tartozó egyházmegyék és egyházközségek infrastruktúrái, van-e mód ilyen körülmények között az ingatlanok felújítására és az egyéb fejlesztésekre?
– A legelsők között voltunk, akik eljuttattuk nem csak a sajtóhoz, hanem minden országos fórumhoz azt a nyilatkozatunkat, amely tartalmazta felháborodásunkat, és a közgyűlésnek a kemény kritikáját, amikor a 25 százalékát elvették a lelkipásztorok javadalmának. Miért fájdalmas ez számunkra? A lelkész a faluban az utolsó értelmiségi, aki ott maradt. Tehát ott szolgálnak, sokan munkanélküli feleségekkel, nehéz családi helyzettel. Nagyon megindító, amikor főleg a fiatal lelkészeket szoktam meglátogatni azzal a céllal, hogy milyen helyzetben vannak, ráadásul mindig megható, hogy milyen bátorsággal viselik ezeket a nehéz helyzeteket. Tehát ez szívügyünk. Próbálunk rajtuk segíteni, már nem csak a magyarországi lehetőségeket kutattuk fel, de megjártuk Németországot, Németországnak főleg a diakóniában és főleg az úgynevezett egyházi építésben kimagasló testületeit, illetve személyességeit kerestük fel abban a reményben, hogy olyan szerződéseket kötünk, amelyek kölcsönösen egymás javára szolgálnak, és ami ebben a nehéz, válságos helyzetben számunkra kiutat is mutat. Most készülök a svájci látogatásra, de nem hagyjuk abba a román kormánnyal való állandó kapcsolattartást, így a Vallásügyi Államtitkársággal is állandó kapcsolatban állunk, és nem hagyjuk békén őket addig, ameddig nem tudnak mozdulni valamit irányunkban, viszont azt tapasztaljuk, hogy Románia nagyon nagy mélységben van. Ennek kapcsán azt még feltétlenül hozzátenném, hogy az már nagyon nagy ítélet, amikor a papoktól veszik el a pénzt...
– A Szatmár megyében található két református egyházmegye (szatmári és nagykárolyi – szerk. megj.) gyülekezetei remélhetnek-e anyagi segítséget templomaik, parókiáik és egyéb intézményeik, épületeik karbantartására, illetve ezek modernizálására?
– Az Európai Uniónak és a román Kultuszminisztériumnak is vannak állandó pályázatai. Immár két éve a püspökségen keresztül indulnak ezek a pályázatok, ami azt jelenti, hogy nem csupán csak egy felügyeleti jogot gyakorlunk, hanem azt, hogy kiemelt figyelemmel követjük a prioritásokat. Tehát tudjuk azt, hogy hol vannak a legsürgősebb felújításra váró épületek, templomok, gondolok itt különösen a műemlék templomokra. Ezekre, éppen az Európai Unió szorításai miatt, külön pénzek érkeznek. Mi ezeket felügyeljük, ugyanis itt azt is magunkra vállaljuk, hogy nemcsak a prioritásokat állapítjuk meg, hanem az elszámolásoknál is vállalunk felelősséget. Ez egy új helyzet, egyházkerületünk igen-igen nehéz helyzetben van emiatt, ugyanis az elszámolások egyre bonyolultabbak, és most már elmúlt az a világ, amikor egy köszönő levéllel és néhány fényképpel megköszöntük azt, ami történik. Ezután komoly elszámolásokra kerül sor, természetesen beleértve itt a két Szatmár megyei egyházmegye ingatlan ügyeinek a normális kerékvágásba kerülését is. Egyébként nagyon boldog vagyok, hogy Szatmár megyében nagyon sokszor megfordulok. Annál is inkább boldog vagyok, mert én a szülőföldemnek tekintem, a másik pedig az, hogyha szétnézek Szatmár megyében, akkor én nagyon büszkén elmondhatom, hogy nagyon kevés olyan hely van már, ahol egyrészt még ne jártam volna, másrészt pedig ahol olyan nehéz helyzet lenne, hogy sürgősen kellene javítani. Azokon a helyeken azonban, ahol kell javítani, a lelkipásztorokban és az egyházközségek presbitériumaiban megvan a kellő lendület, és megragadva a mostani alkalmat azt ezennel megígérhetem, hogy mi őket egyházépítő munkájukban sohasem fogjuk cserben hagyni.
– Lapunk, a Szatmári Friss Újság által Főtiszteletű püspök úr mit üzen a Szatmár megyében élő református közösségeknek, a gyülekezetek híveinek?
– Meggyőződésem, hogy a válságban csupán egyetlen egy megoldás van, a váltság. Krisztus megváltó szeretete az a váltság, amit Krisztus a kereszten hozott értünk. Amikor mi keressük ezt a kiutat, akkor sok mindenbe belefogunk, rengeteg pótcselekvés történik, de meggyőződésem az, hogy Isten eddig még sohasem csalt meg bennünket, és Krisztus sem vezetett soha félre minket. Én most azt üzenem az Erdély Online által a Szatmár megyében élő reformátusoknak, hogy keressék és találják meg ezt a váltságot, hogy ne legyen egyetlen egy üres pad sem a templomainkban, hanem töltsük meg a templomokat, énekeljük a zsoltárokat, teljes szívvel és lélekkel hallgassuk az Isten mindig bátorságot és vigasztalást nyújtó Igéjét, mert abban mindenkor ott van a vigasztalás, és ott van az erőforrás is. Minden református hitű, Krisztusban bízó embernek azt kívánom, hogy minél többen éljenek ezekkel az Isten adta lehetőségekkel!
Ifj. Koszta Endre
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése