Barth és a magyar református teológia
ttre.hu
Karl Barth magyar teológiára gyakorolt hatásáról tartott tudományos tanácskozást.a Debreceni Református Hittudományi Egyetem Karl Barth Kutatóintézete október 6-án, szerdán, magyarországi és erdélyi református professzorok, doktoranduszok, teológusok és lelkészek, valamint a neves Barth-kutató, Eberhard Busch göttingeni professzor részvételével. A szimpózium biblikus-, hermeneutikai-, rendszeres- és gyakorlati teológiai szempontból járta körül Barth magyar hatástörténetét - mondta Ferencz Árpád az intézet vezetője, akitől azt is megtudtuk, hogy az előadásokból megjelenik majd egy kötet, a Barth Intézet publikációs sorozatában, amelyet az olvasók várhatóan a következő tanévben vehetnek kézbe.
Az előadások során arról a gazdag örökségről hallhattunk, hogy Barth hogyan hatott a Magyarországi református teológiára, gyülekezeti életre - mondta Fazakas Sándor. A debreceni teológia rektora szerint „nem lehet azt sem elhallgatni, hogy Barth személye és a magyarországi politikai helyzettel kapcsolatos állásfoglalásai révén évtizedeken át sztereotip megítélések nyertek polgárjogot, nem mindig pozitív tekintetben”. Fazakas Sándor úgy véli, hogy Barth 1948-as magyarországi látogatásakor elhangzott előadásai és intelmei, amelyek szerint az úgynevezett „keskeny úton”, azaz a kollaboráció és a világ dolgaitól való elzárkózás között kell megtalálni az egyház útját az állam és az egyház kapcsolatában ma is érvényesek, hiszen józanságra intenek és arra, hogy egy olyan világban ahol a gazdasági politikai összefüggések ideologizálódnak, ne szegődjünk el „beazonosíthatatlan hatalmak” szolgálatára, hanem mindig kritikusan viszonyuljunk korunk a kérdéseihez.
Karl Barth 1968. december 10-én halt meg Bázelben, ott, ahol 1886. május 10-én, protestáns teológus dinasztia tagjaként a napvilágot is meglátta. Szkepszise a liberális teológiával szemben és az úgynevezett kulturprotestantizmussal szemben már fiatal korában egyre nőtt, így kételkedni kezdett a XIX. század polgári teológiai irányzataiban. Teológia professzorként az 1920-as évektől kezdve Friedrich Gogartennel, Rudolf Bultmann-nal, Emil Brunnerrel és más teológusokkal együtt, képviselte a dialektikus teológiát, amelyben Isten és ember, idő és örökkévalóság álltak a középpontban. Barth többek között Bonnban, Göttingenben, és Münsterben tanított, és munkássága során radikálisan szakított azzal a teológiai irányvonallal, amely Isten és ember között emberileg próbált közvetíteni, vagy amelyik az Isten és ember közötti távolságot csökkenteni akarta. ”Isten az Isten” - mondta. Isten valami „egészen Más”.
Végső konzekvenciájában az emberek által kitalált vallások a hitetlenséghez vezetnek. Barth azonban biztos volt abban, hogy a Bibliára való pontos odafigyelés során az ember meghallhatja Isten szavát.
Az egész napos tudományos tanácskozásról hamarosan részletesebb írással jelentkezünk!
Fotó: Barcza János
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése