Megtisztulást az erkölcsi válságból

Megtisztulást az erkölcsi válságból

Molnár János, a református lelkészek szekus dossziéit kutató, jelenleg Szegeden élő egyháztörténész Szigorúan ellenőrzött evangélium című könyvének első kötetét mutatták be tegnap dél után a kolozsvári Jakabffy Elemér Alapítvány Kortörténeti Gyűjteményének székházában. A négyszáz oldal szöveget és kétszáz oldal dokumentum-mellékletet tartalmazó kötet Tőkés László EP-képviselő, valamint a Zöldek/Európai Szabad Szövetség EP-frakciójának támogatásával készült, és a nagyváradi Partium Kiadó gondozásában a napokban jelent meg. A könyvbemutatón a szerző mellett Tőkés László és Demeter Szilárd, a Partium Kiadó igazgatója is jelen volt.

Demeter Szilárd szerint a kötet a kommunizmus emberi drámáiról beszél

– Amikor Molnár János Szigorúan ellenőrzött evangélium című könyvének kéziratát először olvastam, nemigen tudtam, hogyan viszonyuljak hozzá: lezárom a gépet, kilépek az ajtón, köszönök XY-nak, s vigyázok, ne lássa rajtam, hogy őt olvasom, ő is benne van. – mondta bevezetőjében Demeter Szilárd. A Partium Kiadó igazgatója szerint a Szigorúan ellenőrzött evangéliumban Molnár János a kommunizmus emberi drámáiról beszél, s megmutatja: „még a rossz választások esetében is létezett olyan megoldás, amikor aránylag tiszta lelkiismerettel ki lehetett szabadulni a csapdahelyzetekből”. Demeter így fogalmazott: nem érti, hogy a rendszerváltás után miért nem menesztették a hatalomba és köz életbe „visszaszivárgó kommunistákat”. – Egyházi emberekről lévén szó bűnről és bűnbocsánatról kellene beszélnünk, ehelyett azonban leleplezésekről szólunk – mondta, hozzátéve: az átvilágítási folyamatot folytatni kell, hogy „legalább a szégyent ne hagyjuk örökül utódainkra”.

Molnár János elsőként egy kínai mondást idézett: abban az országban, ahol a többség bolond, az épeszű kisebbséget tekintik őrültnek. – A Szigorúan ellenőrzött evangélium valaminek a kezdete, kiindulópont. A kutatás során összegyűlt anyagok alapján méltán állíthatom, hogy amint egy csepp magában őrzi a tenger valamennyi jellemzőjét, úgy ebben a kötetben is benne lesznek a legfontosabb dolgok a református lelkészek Szekuritáté-dossziéival kapcsolatban – mondta a szerző, majd hozzátette: a bűnvallás és a bűnbocsánat ma sem késő, az egyházi életében is eljött az idő, hogy az erkölcsi válságból az erkölcsi megújulás útjára kell lépni.

Tőkés László így fogalmazott: Molnár János számára a történészi kutatómunka önmagában nem lett volna elegendő indok e kötet elkészítésére, ehhez hozzájárult a társadalom erkölcsi megtisztulásra, illetve a „múlt továbbélésének leállítására” való törekvés is. – A kommunista rendszer besúgói továbbra is ott settenkednek egyházi struktúráinkban, közéletünkben, és mindaddig a pillanatig, amíg ez így van, az egyház sem újulhat meg igazán – mondta. Megtudtuk: ő maga is kockázatosnak tartja ezt a fajta munkát, azonban szerinte is „jó ügyet szolgálnak”, mivel tisztulást szeretnének, nem fejvadászatot.

Az EP-képviselő kitért arra, hogy a rendelkezésükre álló titkosszolgálati dokumentumok alapján másfél évvel ezelőtt leplezték le először Bartha Tibort alias Steliant, Kolozsvárról Budapestre kitelepedett ortopéd főorvost. Bár a CNSAS nem erősítette meg mindezt, „Bartha doktor beazonosításával azóta is adósok”.

Ferencz Zsolt

Szabadság

Az átvilágítási folyamatot folytatni kell

OLVASÓI LEVÉL
Nincs k

"Az átvilágítási folyamatot (...) folytatni kell. Egyéb haszna mellett: legalább a szégyent ne hagyjuk örökül utódainkra."

Talán mindannyian emlékszünk még Esterházy Péter esetére. Befejezi a Harmonia Caelestist, pontosabban kiadás alatt a – most maradjunk ennél – családregény, még javítgatja a kefelevonatot, amikor szembesül azzal, hogy apja Csanádi fedőnéven „titkos megbízott” volt, ügynök, ha úgy tetszik, mi úgy mondjuk: besúgó.

Esterházy megírja ezt is, a Javított kiadás című könyvében mássalhangzóval jelzi, ahol sír, elerednek a könnyei, k, ennyi: k.

Amikor Molnár János Szigorúan ellenőrzött evangélium című könyvének kéziratát először olvastam, nemigen tudtam, hogyan viszonyuljak hozzá: lezárom a gépet, kilépek az ajtón, köszönök XY-nak, vigyázok, ne lássa rajtam, hogy őt olvasom, ő is benne van; mert tudom, hogy szűkebb környezetemben, Nagyváradon, a Királyhágómelléki Református Egyházkerületben ezt a könyvet így fogják olvasni, benne vagy, nem vagy benne, benne leszel a további kötetekben, ha ebben nem vagy benne – így kérdezik tovább ezt a történetet, ezeket a történeteket.

Mondhatjuk, persze, hogy mindenki benne van, benne volt, aki akkor élt, ilyen volt a rendszer, és ez is egy álláspont, megérteni a rendszert, mintha az felmentené az egyént, nincs akkora egyéni felelősség, a rendszer volt a bűnös, nem ő, elmúlt, lejárt, felejtsük el, ne foglalkozzunk vele, hiszen azóta mennyi jót tett, jó ember.

„…Az informátor – idézzük Molnár Jánost – a legritkább esetben elkötelezett kommunista, sőt, rendszerint egy ellenségesnek, vagy legalábbis gyanúsnak minősített csoport, társadalmi réteg tagjaként épp azért szemelték ki, hogy feltűnésmentesen informálódhasson övéi között. Volt lehetősége a választásra. És innentől, a választás aspektusainak sokrétűségétől kezdve válik az informátorok története a kommunizmus emberi drámájává…” (Kiemelés – D. Sz.)

Volt lehetősége a választásra tehát.

Igen ám, viszont Demeter M. Attila a Magyar Kisebbség „A pártállami diktatúra titoktalanításáról” szóló, 2007/1–2-es számában rámutat: „A totalitárius rendszerekre az volt jellemző, hogy nem választható alternatívákat kínáltak fel a polgároknak. Sokan, feltételezhetően Szilágyi Domokos is, kényszerhelyzetben lettek besúgókká. És pontosan ez a rendszer specifikuma: olyan választási helyzetek elé állítja a polgárait, amelyek nem valódi választási helyzetek, embertelen választási helyzetek stb.” (Kiemelés az eredetiben.) Tegyük hozzá, a filozófus szerint „ez ugyan nem menti fel az egyént a felelősség alól, de megmutat valamit a rendszer természetéből”. A továbbiakban azt írja: „Kivételesen jellemes, erős erkölcsi meggyőződésű emberek mondhatják ilyen helyzetben, hogy: inkább a halál, csakhogy többnyire nem vagyunk kivételesen jellemes emberek, s az »inkább a halál« pedig nem épeszű választási alternatíva.”

Molnár János a következőképpen fogalmaz: „A dráma erkölcsi vonatkozásait kihangsúlyozza az a helyzet, amikor az informátor egy vallási közösség bármilyen szintű vezetője (lelkész, pap, rabbi, imám, presbiter stb.), vagyis tisztségénél fogva, eskü terhe alatt, emberi titkok tudója és őrzője. Amikor tisztségénél fogva a rábízott egyén és közösség emberi integritásának védelmezője kellene legyen. Vizsgálódásom ezt a szempontot tekinti a legmérvadóbbnak, mert arra a kutatói tapasztalatra épül, hogy a lelkész-informátorok igen kis része az, akit karrier- vagy hatalomvágy motivál, aki örömét leli a kiszolgáltatottak kiszolgáltatásában, vagy konkurenciának tekintett kollégáinak a befeketítésében. Többségük emberi gyengeségek, szenvedélyek rabjai, akik a túlélési életstratégia részeként vállalták, hogy valamilyen szinten információt szolgáltatnak kollégáikról, vagy a rájuk bízott hívekről. Illetve többnyire valóban többre érdemes személyiségek, akik felvállalják, hogy tehetségük kibontakoztatását akár valamilyen szintű informátori szolgáltatás árán is megvalósítsák. Félreértés ne essék, ez a megközelítés nem ment fel senkit a felelősség alól, de biztosítja egyrészt azt a minimális objektivitást, ami a tudományos kutatás egyik elengedhetetlen feltétele, másrészt azt az empátiát, ami nélkül emberi sorsokat ábrázolni torzító egyoldalúsághoz vezet.”

Nézzük csak: két ember – A és B – utaznak a vonaton. A kétkezi munkás, B lelkipásztor. A a rendszer ideológiai kedvezettje, elvileg az „ő országa” Románia Szocialista Köztárság, neki találták ki, B országa „nem evilágról való”, hivatásszerűen adagolja a „nép ópiumát”, eleve a rendszer ellenségének van kikiáltva. A és B beszélgetnek. Nem tudjuk, hogy B elmondta-e A-nak, mivel foglalkozik, vagy csak elnyerte A bizalmát, mindenesetre B – adatolja Molnár János e könyv 255. oldalán – „egy fiatalemberről is jelent, akinek a nevét is megjegyezte, akit a vonatban ismert meg. Az illető panaszkodott, hogy leszerelt a milíciától, mert nem akarták figyelembe venni, hogy szeretne Bihar megyébe kerülni. Asztalosként dolgozik Nagyváradon, hallgatja a SZER-t, és igazat ad nekik. A [most maradjunk ennél] A nevű fiatalembert beazonosítják, és felhívják a Bihari Felügyelőséget, kísérjék figyelemmel.”

Ezt magyarázza meg nekem valaki. Nincs k.

Hiába, hogy ilyen a totalitárius rendszerek természete, hiába, hogy a lelkész is emberből van – B ez esetben a rosszat választotta. Merthogy, mondja Schelling, az emberi szabadság lényege éppen abban áll, hogy képesek vagyunk a jóra és a rosszra, és itt a hangsúly az és-en van. B tudta, hogy a jelentésével árt A-nak, belülről ismerte a rendszert, tisztában lehetett az információ következményeivel. B-nek A az égadta világon semmit nem ártott, ha fogalmazhatunk így, B-nek nem ez volt a dolga, nem erre szervezték be (kollégájáról kellett volna „informálódjon”).

De nézzük másképp: tegyük fel, B azt hitte, hogy A besúgó (volt milicista, ugye), és magát védendő jelentette fel őt (a foganatosított intézkedésekről nem tudhatott, nem előtte hozták meg a döntéseket). Merthogy ilyen volt a rendszer, a legegyszerűbb emberi kapcsolatokat is megmérgezte, családtagok jelentgették fel egymást, senki nem bízott senkiben, és pont ez volt a Szekuritáté célja.

Csökkenti-e B felelősségét a második verzió?

Nem. Molnár János ebben a könyvében megmutatja, hogy még a rossz választások esetében is létezett olyan megoldás, amikor aránylag tiszta lelkiismerettel ki lehetett szabadulni a csapdahelyzetekből: például ugyan aláírtál egy jelentési kötelezvényt, utána viszont teljesen érdektelen információkat szolgáltattál mindaddig, amíg használhatatlannak nem minősítettek, és le nem zárták a „megfigyelői” dossziédat (és többnyire áttettek a „megfigyeltek” közé). Fentebb, B történetében nem az „inkább a halál” dilemmáról volt szó, legfeljebb egy kis kényelmetlenségről, amennyiben A szintén informátor lett volna.

Ha mélyen magunkba nézünk, sejtjük, valószínűleg az első variáns igaz, B túlteljesített, megemlítette ezt is.

Ezért nincs k.

Pedig szerettem volna, hogy legyen, hiszen személyesen érint ez az egész. Nekem csak életem első tizenhárom évét „vitte el” az a világ, viszont gyermekként az élet szép, ezért túl sok ilyen irányú tapasztalatom nincs. Ellenben végignézem a szüleim generációját, akik legszebb és megismételhetetlen éveiket töltötték ilyen körülmények között, emlékszem nagyapámra, aki büszkén mutogatta, mi volt a miénk még az államosítás előtt, és látom, mennyire akarnak felejteni.

Semmi heroikusat nem találnak abban, hogy túlélték a kommunizmust. Valószínűleg semmi heroikus nem volt benne. Sőt, kissé mintha szégyenkeznének is. Idősebb írókkal beszélgetve éreztem, kényelmetlen a téma, hazudni kellett, hát dicséretet hazudtak, tömjént, szép jelent.

Piti kis történeteik vannak, emiatt elmaradt a katarzis kilencven után. Talán ezt szégyellik.

De akkor sem értem, hogy miért nem téma többmillió ember megnyomorított élete, nem beszélve a deportáltakról, a bebörtönzöttekről, a kivégzettekről.

Nem értem, hogy kilencventől errefelé miért nem hajtották el dühödten a hatalomba, közéletbe stb. visszaszivárgó kommunistákat, hiszen igazán tudhatták, mire képesek.

Ráadásul jelen esetünkben egyházi emberekről van szó, tehát bűnről és bűnbocsánatról kellene, hogy beszéljünk. Ehelyett „leleplezésekről” szólunk, arról, hogy a kommunizmus hazugságra épülő világa után további húsz évet hazudoztunk. Mert fogadjuk el, hogy a totalitárius rendszerek valóban nem biztosítanak valódi választási lehetőséget. De hogyan magyarázzuk az azóta eltelt húsz évet?

Molnár János „a kommunizmus emberi drámáiról” beszél.

Nos, sikerült kilúgozni szenvedéseikből mindent, ami nemes, ami katartikus erővel bírhatott volna, ami áteszményítette volna nyomorúságukat.

Az empátiámat hazudták el.
Ezért nincs k.

Az átvilágítási folyamatot ennek ellenére folytatni kell. Egyéb haszna mellett: legalább a szégyent ne hagyjuk örökül utódainkra.

A szerző a Partium Kiadó igazgatója, a Molnár János: Szigorúan ellenőrzött evangélium c. könyvének kiadója.


Transindex.ro

Hogyan választ püspököt a KREK

Hogyan választ püspököt a KREK

Bihar megye - Az idén ősszel a Királyhágómelléki Református Egyházkerületben (KREK) esedékes püspökválasztás okán Máthé Editnek, a KREK jogásáznak segítségével idézzük fel a püspökválasztás ügymenetét.

A református püspöki tisztségre jelölhető minden önálló lelkészi állással rendelkező lelkipásztor, akinek legalább tizenöt évnyi szolgálati ideje van. Mindazon gyülekezetek presbitériumai jelölhetnek püspököt, amelyek napirenden vannak a járulékok befizetésével. Minden gyülekezet csak egy lelkészt jelölhet. Alapvetően csak a királyhágómelléki és az erdélyi egyházkerületből lehet jelölni püspököket, de mivel a kánon nem tartalmaz erre vonatkozó előírásokat, ezért elméletileg az is elképzelhető, hogy Románián kívüli református egyházkerületekből is érkezzenek jelölések, de erre mindeddig nem volt precedens, jelezte Máthé Edit jogász. „A jelölés egy jog, tehát a gyülekezeteknek nem kötelező jelölniük, de valószinűleg minden gyülekezet élni fog ezzel a jogával”- tette hozzá Máthé Edit. A jelöléseket az egyházkerületben összesítik és az első három legtöbb jelölést megszerző lelkészek közül választ püspököt a püspökválasztó közsgyűlés. Máthé Edit felhívta a figyelmet arra, hogy háromnál több személy is a közgyűlés elé kerülhet, amennyibben töb személy is egyforma számú jelölést kap. Előfordulhat például az, hogy a legtöbb jelölést - például huszat - egyszerre három személy is kap, ők mindannyian bekerülnek jelöltként a püspökválasztó közgyűlésre. De ugyanez a szabály érvényes a második, és a harmadik legtöbb jelölést megszerző lelkészek esetében is. Amennyiben péládul három jelölt is megszerez például tizennyolc jelölést, akkor mindhárman - a példánkból kiindulva a legtöb jelölést megszerzett három lelkész mellett - szintén bekerülnek a "döntőbe", és ugyanígy a harmadik legtöbb jelölést megszerző lelkészek esetében is. A jelölési procedúra lezárulta után kezdődik a kampány, a jelöltek a tévében, rádióban, az egyházi és a világi sajtóban és más fórumokon mutatkozhatnak be. Három nappal a választási közgyűlés előtt beáll a kampánycsend. A közgyűlésen minden jelölt bemutatkozik, majd a közgyűlés megválasztja a püspököt. Máthé Edit elmondta, hogy a kánon nem határozza meg azt, hogy egy személy hány püspöki mandátumot tölthet le, csak arra van előírás, hogy egy személy két egymást követő mandátumra választható püspöknek, ezt követően ki kell hagyjon egy püspöki ciklust, ha ismét jelöltetni akarja magát a püspöki tisztségre. Máthé Edit hangot adott azon jogászi véleményének is, miszerint minden olyan püspöki szolgálat, mely rövidebb a kánonban megszabott mandátum időtartamánál, csonka ciklusnak számít, és mint ilyen, nem tekinthető letöltött püspöki mandátumnak.

Pap István

Erdon.ro

Az átvilágítás egészséges folyamat

Az átvilágítás egészséges folyamat

Bihar megye - Csűry István helyettes püspök is megszólalt a Királyhágómelléki Református Egyeházkerületet érintő két aktuális kérdésben: Tőkés Lálszó lemondása és az átvilágítási folyamat ügyében.

„Nagyon becsületes és tisztességes döntés volt az, hogy Tőkés László lemondott, ugyanis neki szándéka volt az erdélyi magyarság érdekképviseletéért EP-mandátumot szerezni. Örülök, hogy mi is részesei lehettünk annak, hogy ehhez a célkitűzéséhez eljuttassuk. Az elmúlt másfél esztendő egy ideiglenes és bizonytalan időszak volt a püspök úr és az egyházkerület életében, mert akkor ő akadályoztatva volt püspöki munkakörének ellátásában, így az egyházi előírásokat pontosan betartva átadta a hatáskörök jórészét a helyettes püspöknek. Most azonban teljes EP-mandátumot szerzett, és ezzel gyakorlatilag munkahelyet váltott. Ezt az új helyzetet már nem lehet akadályoztatásnak tekinteni, tehát a püspöki hatáskörök átadása sem lehetett követendő megoldás. Így Tőkés László saját akaratából és az egyházkerületi közgyűlés jóváhagyása értelmében lemondott, hogy elkezdhesse Európai parlamenti mandátumát. Az én kánonjogi ismereteim szerint 2010-ben Tőkés László nem pályázhat püspöki tisztségre, mert a hatéves ciklusából öt év már letelt, de mivel a kánon kimondja, hogy egy személy egymás után csak kétszer töltheti be püspöki tisztséget, így Tőkés László a következő ciklust kihagyva 2016-ban ismét jelöltetheti majd magát. Ebben az esetben az egyházkerület nem gördítene akadályt a nyugdíjkorhatárra hivatkozva, főleg nem egy ilyen jelentős személyiség esetében, mint Tőkés László.”

Az egyháznak nem árt

„Egy egészséges gondolat volt az, hogy az egyházkerület eldöntötte az átvilágítást, és az is, hogy ennek törvényes keretét megteremtette. Ugyanis az egyházkerület alakított egy bizottságot, mely vizsgálja, majd eldönti azt, hogy ki milyen mértékben érintett. Viszont engem is váratlanul ért az a hír, hogy Molnár János szegedi tanár kutató munkája nyomán egy olyan könyv fog napvilágra kerülni, melyben a szerző a Királyhágómelléki Református Egyházkerület említett bizottságának ellenőrezése nélkül fog adatokat közölni. Mivel nem ismerem a könyv szerzőjének munkamódszerét, ezért számomra az a reményság marad, hogy precíz és kifogástalan munka kerül ki a keze közül. Véleményem szerint az átvilágítási folyamatnak ez egyházon belül kellene megtörténnie. Észérvekkel nem tudom ezt az álláspontomat alátámasztani, csupán benyomásaim vannak arról, hogy elég megtisztulás lenne, ha az egyházon belül maradna az átvilágítás. Azt mindenesetre hangsúlyoznám, hogy a nagy nyilvánosság elé tárt adatok nem fognak ártani az egyháznak, csak az érintett személyek megítélését fogják negatívan befolyásolni.”

Erdon.ro

Az önvizsgálatban mindenkinek szerepe van

Az önvizsgálatban mindenkinek szerepe van

Bihar megye - Pálfi József Várad-réti lelkipásztor is kifejtette véleményét Tőkés László lemondásával és az átvilágítási folyamattal kapcsolatban.

„Tőkés Laszló lemondását sokféleképpen lehet interpretálni. Én folyamatában tekintek szolgálatára, amely visszanyúlik a 80-as évek elejére, és így nem pusztán ezen a ponton válik érdekessé. Nekem megyőződésem, hogy az anyaszentegyház, a nemzet életeben, a történelem színpadán minden ember a neki megfelelő, személyre szóló küldetést, feladatot kapja. Ha az Uristennek így tetszett, hogy Tőkés Laszló elsősorban püspökként eddig végezze a szolgálatát, akkor nyilván a mostani lemondás is az Ő akarata szerint való. Úgy gondolom, hogy Tőkés László életét a politikai pályán is ugyanaz a hit és meggyőződés fogja tovább hajtani mint eddig. Ezt a fajta öntudatot és elkötelezettséget pedig az új pászma miatt sem lehet eltéríteni a megkezdett úttól. A napokban történt cselekmények a demokratikusan felépített és működő egyház legitimációjával történtek. Református egyházunk pedig már régen felnőtt arra a szintre, hogy az ilyen új helyzeteket is bölcsen kezelje.”

Komplex kérdés

„Az átvilágitás egy olyan folyamat, amely sokkal korábban kezdetét vehette volna, de a múlt vasfogának meglazításához, úgy tűnik eddig kellett várni. Magát az átvilágítás kifejezést nem tartom szerencsésnek, de önvizsgálat és szembenézés nélkül nem lehet az új kor kihívásainak megfelelni adekvát módon. Az egész kérdés nagyon összetett, mivel az úgynevezett "dosarral" rendelkezők között voltak áldozatok és olyanok, akik a rendszer kiszolgálói, haszonélvezői voltak. Nagyon nehéz az átvilágitást úgy elvégezni, hogy mindazokra az összefüggésekre rávilágítson, amelyek sok esetben még a szakvizsgálok elől is "elrejtőznek". A titkosszolgálati szervezetek felépítése, anatómiája azt mutatja, hogy a rendszert szövevényes, áttétszerű hálózatban működtették, jövőtformáló szándékkal. Ezért az egyik legfonotosabb kérdés az, hogy ma is kik a láncszemei a hálózatnak, és kik működhetnek közre a nemzet és az anyaszentegyház megrontásában. Amiről most beszélünk, az egy olyan istentelen, emberalatti rendszer ma is közöttünk élő terhe, amellyel együtt élünk, de Szentlelkes pásztori prudenciával, szakmai kompetenciával és tisztességes objektivitással kezelve és megvizsgálva meg kell tőle válnunk, azaz helyére kell tennünk. Nekem különben meggyőződésem, hogy református egyházunkban hatványozottabban több a tisztességes ember, mint a tisztességtelen, és bennünk van elég bátorság ahhoz, hogy önmagunkkal szembenézzünk. Miközben a látható egyház esetlegességeivel és emberi vonásaival számolunk, közben Krisztusra tekintünk. Ebben a sebeket is ejtő "önvizsgálatban" mindenkinek helye és szerepe van. Egyértelműen kell hát beszélnünk, mert "nem építhetünk egy paláston belüli és paláston kívüli világot", nem játszhatunk kettős szerepet, játékot. Az egyenes beszéd és önmagunk ó és újemberének vállalása nem az emberek megbotránkoztatása, és az egyház szennyesének kiteregetése, mert a bünét szív szerint megvallónak Krisztus "már" megbocsátott! Az ilyen embernek pedig nincs mitől, kitől tartania.”

Erdon.ro

A leleplezések nem az igazságot szolgálják, hanem a zavart

"A leleplezések nem az igazságot szolgálják, hanem a zavart"

A Királyhágónelléki Református Egyházkerületben történõ átvilágítási folyamatról mondta el lapunknak a véleményét Visky István lelkipásztor, a Bihari Református Egyházmegye Lelkészértekezletének elnöke.

Visky István lelkészértekezleti elnök

- Mi a véleménye a református egyházban történõ folyamatról?

- Mindaz, ami Egyházunkban történik, Egyházunk céltalan sodródásának és zavaros érdekek meglétének jele. Ezek a jelenségek nem tartoznak az Egyházhoz, még akkor sem, ha egyházi paragrafusokkal vannak igazolva. Az egyház nem paragrafusokon, szavazatokon és ciklusokon áll, hanem az Istennel való találkozáson, és az ezen épülõ közösségen. Minden más – a paragrafusok is – ennek a közösségnek a tükrözõdései kell legyenek. Csakhogy éppen a közösség hiányzik szinte teljességgel közegyházi életünkbõl. A gyülekezetek szétmorzsolódva, az egyházi közélettõl magukat távol tartani igyekezõ lelkészekkel, a saját hangjukat nehezen találó testületekkel élik életüket. Sajnos nemhogy közös imádkozásról, de közös gondolkozásról is nehezen beszélhetünk. Ilyen körülmények között a múlttal való szembenézés szinte lehetetlen, hiszen most a jelennel kellene elõször szembe nézni.

A cél nem szentesíti az eszközt

- Az átvilágítás eredményeinek nyilvánosságra hozatalának milyen pozitívumai vannak a református egyházra nézve?

- A sajtóban lebegtetett úgynevezett leleplezések nem az igazságot szolgálják, hanem a zavart. Jézus azt mondta, hogy az Igazság szabadokká tesz bennünket. A sajtóhadjárat nem tesz bennünket szabadokká, sokkal inkább egymás felé gyanakvóvá és egymástól elfordulóvá. Ez elpusztítja a közösséget. Elengedhetetlen az egyházunk kommunista múltjának feltárása, de nem így. Az Egyház elsõsorban nem intézmény, hanem közösség és magatartás, világszemlélet, viszonyulás. Ez pedig meghatározza a dolgok módját is. Az Egyházban minden Isten elõtt és Istennel, valamint közösségben – és ennek leképezésében, a testületekben – történik. Vannak egyházfegyelmi testületeink, a sajtó nem tartozik ezek közé. A cél nem szentesíti az eszközt, az Egyházban különösen nem.

- Mi lenne a megoldás?

- Nincs az a mélység, ahonnan ne lenne szabadulás. Ennek egy módja van: a bûnbánat. A bûnbánat nem csak megmutatja az Igazságot és ezáltal szabadokká tesz bennünket, hanem megtanít az alázatra, a hûségre és a bölcsességre is. Közegyházi életünkben és dolgaink intézésében helyre kell állítani az Isten-látást és az Isten-értést.


Erdon.ro

Az átvilágítás legyen intő jel a fiatal nemzedék számára

Az átvilágítás legyen intő jel a fiatal nemzedék számára

Az átvilágítás legyen intő jel arra, hogy ilyesmi soha többé meg ne ismétlődjön, mondta a református egyházban történő átvilágítási folyamat kapcsán lapunknak Bereczki András paptamási lelkipásztor.

Bereczki András paptamási lelkipásztor

- Tőkés László lemondása kapcsán ossza meg velünk véleményét.

- Annyiban szerencsés Tőkés László lemondása, hogy mostani mandátuma alatt teljesebb munkát tud végezni az EP-ben, és utat is nyitott ezáltal ahhoz, hogy egy újonnan megválasztott püspök szabadon kibontakozhasson. Abban reménykedek, hogy megtaláltatik az a püspök, aki továbbviszi azt az örökséget, amiért Tőkés püspök húsz évig harcolt, gondolok itt az egyházi ingatlanok visszaszolgáltasátására, a felekezeti oktatási rendszer felépítésére az óvodától az egyetemig. Sokminden másként alakult volna, ha nem ilyen kemény, harcos egyéniség van az egyház élén. Igazából én szivesebben látnám őt továbbra is az egyház élén , sőt, azon sem lepődnék meg, hogyha a júliusi közgyűlésen megpróbálnák felkérni erre.

- 2010-ben Tőkés Lászlónak még lesz joga püspöki tisztségre jelöltetni magát?

- Ha jól tudom, akkor joga van indulni. A nyugdíjkorhatárhoz egy ilyen esetben nem lehet mereven ragaszkodni, legfeljebb egy közlelkész esetében, akit nem köt egy mandátum. Én támogatnám Tőkés Lászlót, ha 2010-ben jelöltetné magát a püspöki tisztségre.

- Mi a véleménye az átvilágítási folyamatról?

- A rendszerváltás után Nagy Bandó András humoristának volt egy mondata: 'hogyha tudtam volna, hogy annyi aljasságért, amit ebben az országban elkövettek, még szóbeli megrovás sem jár, én is megtettem volna.' Az átvilágítás bármennyi feszültséget kavar, végülis egy kornak az átvilágítása szeretne lenni. Én egy idő után azt láttam, hogy nem is volt más célja a beszervezési komédiának, mint az, hogy szétverje a kis közösségeket, baráti köröket. A református lelkészek különösen nehéz helyzetben lehettek, mert a halálraítélt magyarságnak, egy halálra szánt egyháznak voltak a képviselői. A legtöbb lelkész saját félelmének áldozata lett; nagyon szerencsés ember az, aki ellen tudott állni úgy, hogy annak nem lettek az életét megnyomorító következményei. Az se hős, csak sikerült neki, mert azért meg lehetett tagadni a kollaborálást. Ha ma van még értelme az átvilágításnak, akkor az az, hogy soha meg ne ismétlődjön, és hogy a mai nemzedéknek, a fiatal lelkészi karnak legyen örök intő jel. Mert azt egy percig se higgye senki, hogy olyan országban és olyan körülmények között élünk, ahol ez nem kezdődhet elölről, vagy éppen nincs folyamatban. Az átvilágítást mostmár megállítani nem lehet, de én mindenképp a megbocsátást ajánlanám, már csak azért is, mert a mi hitünk a megbocsátó Jézuson alapszik. De igazi megbocsátás csak akkor lehetséges, ha tudjuk, hogy kinek kell megbocsátani. Az, hogy el kell felejteni és meg kell bocsátani, ez egy aranyos pietista maszlag, amitől nem látjuk tisztábban a világot.

- Az átvilágítás az egyház belső ügye, vagy egyetért az egykori besúgók neveinek nyilvánosságra hozatalával?

- Ha a veszteség és nyereség szempontjából vizsgáljuk a kérdést, akkor jobb lett volna a mai gyülekezeteinknek, ha a lelkészi közösségen belül tesszük tisztába a dolgokat, de ha már folyamatban van, akkor egy még teljesebb átvilágításra is szükség lehet. De azért nem jó az, hogy a lelkészek csendben megöregedtek és negyven-ötven éves fejjel jutnak oda, hogy a fiatalok ferde szemmel néznek rájuk.

Pap István

Erdon.ro

Regimul comunist si cultele religioase

Regimul comunist şi cultele religioase

Extrase din “Raportul final al Comisiei prezidentiale pentru Analiza Dictaturii Comuniste din Romania”, de Sorin Iliesiu, în octombrie 2005, text actulizat în ianuarie 2006. (Supliment, „Revista 22”, nr. 188, 21 martie 2006). Textul reprezintă în cea mai mare parte un rezumat concis al materialului documentar elaborat vreme de peste 12 ani de către Centrul Internaţional de Studii asupra Comunismului din cadrul Fundaţiei Academia Civică/Memorialul Victimelor Comunismului şi al Rezistenţei.

Raportul final al Comisiei Prezidentiale pentru Analiza Dictaturii Comuniste din Romania
(5,3 Mb PDF)

Religia si Securitatea

Religia şi Securitatea în arhivele CNSAS
Adevarul, 5 sep 2007


Libertatea gândirii, a conştiinţei şi a religiei era stipulată clar în Constituţiile din 1948, 1952, 1965, precum şi în Pactul internaţional privind drepturile civile şi politice, în vigoare în România din 1974.

Vom prezenta mai jos câteva fragmente care ilustrează modul în care libertatea religioasă era "respectată", cum interveneau Securitatea şi Departamentul Cultelor în viaţa cultelor, inclusiv în cadrul alegerilor interne a liderilor religioşi.

Vă comunicăm că, în perioada 20.02-04.03.1984 urmează să aibă loc adunarea generală electivă pentru alegerea unor delegaţi cu drept de vot la Congresul cultului din luna aprilie a.c. în locul numiţilor J.1 , U. şi G., care sunt cunoscuţi cu o atitudine recalcitrantă şi protestatară, nefiind acceptaţi de către Departamentul Cultelor.

Cu prilejul adunării generale din anul 1982 au fost aleşi din partea comunităţii H. ca membrii în Consiliul Executiv al Uniunii Baptiste, pastorii Z., G. şi A., iar ca delegaţi la congres, pastorii S., X., K., S., persoane cunoscute cu o atitudine loială.

Faţă de cele de mai sus este necesar să întreprindeţi urgent măsuri specifice pentru:

- prevenirea alegerii în locul numiţilor J., U. şi G., a altor elemente cunoscute cu atitudine anarhică, protestatară şi neloială statului nostru;

- cunoaşterea stării de spirit în rândul credincioşilor din comunitatea H., a opiniilor cu privire la delegaţii care participă la congres şi persoanele propuse a fi alese în conducerea cultului;

- semnalarea cu operativitate şi prevenirea acţiunilor elementelor recalcitrante şi protestatare vizând influenţarea delegaţiilor la congres pentru a-i alege pe ei sau legăturile lor; organizarea de grupuri care să facă agitaţie în scop de intimidare; difuzarea de zvonuri, memorii şi proteste prin care să calomnieze delegaţii cu poziţie loială; deplasarea la Bucureşti la locul ţinerii congresului etc;

- cunoaşterea activităţii cetăţenilor străini (emisari) care în perioada premergătoare adunării generale de la comunitatea H. şi a congresului, ori în timpul desfăşurării lor, se află în ţară, în scopul prevenirii unor acţiuni de incitare a elementelor recalcitrante şi protestatare;

- prin reţeaua informativă din rândul delegaţiilor comunităţii H. la Congresul cultului, cât şi prin inspectorul judeţean al Departamentului Cultelor, se va acţiona pentru alegerea în organele de conducere a Uniunii baptiste, a unor persoane cunoscute cu atitudine pozitivă.

În perioada desfăşurării lucrărilor adunării generale de comunitate, a Congresului cultului, rezultatul măsurilor de prevenire şi informaţiile mai deosebite se vor raporta cu operativitate la Dir. 1 - Serv. IV."2

O metodă veche, dar apreciată şi folosită de către Securitatea era şi binecunoscuta "Divide et impera", precum şi "românescul" aruncat cu noroi că oricum rămâne o pată.

"La data de 24.09.1981, J. şi H. au fost hirotoniţi ca pastori, fără aprobarea Departamentului Cultelor şi a cultului. După hirotonire, organizează diverse acţiuni, unde antrenează tineretul, după programe zilnice la biserică, între orele 18-22.

Cu tineretul şcolar care provine din familii de baptişti, pe timp de vară organizează aşa-zise tabere de recreaţie, unde le face program religios de studiu, conduse de anumite persoane desemnate de el. /…/

J. obişnuieşte să organizeze deplasări cu corul bisericii, compus din 120 persoane, la diferite biserici din judeţul G. şi alte judeţe ca, T., D., O. etc. Deplasările le efectuează cu autoturismele personale ale credincioşilor, plecând în coloană de câte 25-30 maşini, iar când ajung în localitatea respectivă, prin prezenţa lor se face o adevărată manifestare religioasă. /…/ Concomitent vom acţiona şi noi împotriva lui, în vederea prevenirii şi neutralizării activităţii ostile pe care o desfăşoară."

"În vederea anihilării activităţii anarhice a numitului J. am acţionat în direcţia discreditării şi ridiculizării lui faţă de colaboratorii săi mai apropiaţi şi faţă de masa de credincioşi. Astfel, cunoscând faptul că este un tip orgolios, avid după funcţii de conducere în cult, precum şi avantaje băneşti, prin mijloace ale muncii am adus la cunoştinţa unor baptişti, aspecte certe ale faptelor sale.

Sesizându-se conducerea Comunităţii baptiste, aceasta a luat atitudine împotriva lui J., în faţa adunării credincioşilor de la biserica din Z., unde, de asemenea, cel în cauză a provocat o serie de disensiuni şi dezbinări în rândul baptiştilor. /…/ Ca urmare a măsurii întreprinse de noi, prestigiul lui J. a scăzut în masa de baptişti, iar el, tot mai des, îşi exprimă îngrijorarea pentru situaţia lui de viitor în cadrul comunităţii.

J. în prezent este cercetat şi de organele procuraturii, fapt ce deranjează, determinându-l să-şi caute susţinători la Uniunea Baptistă, apelând şi la relaţiile sale din Bucureşti şi din străinătate."

"Informaţiile obţinute în ultima perioadă în cadrul problemei baptiste atestă faptul că între cei doi lideri ai Comunităţii H., respectiv J. şi H., există suspiciuni reciproce, îndeosebi din partea celui dintâi, în sensul că i-ar fi subminată autoritatea în rândul credincioşilor. /…/

În vederea compromiterii sale, se vor întreprinde următoarele măsuri:

1. Cu prilejul contactărilor lui H. în mod discret şi subtil se va acredita ideea că J. îşi intensifică activităţile de discreditare şi subminare a lui H., urmărind ocuparea funcţiei acestuia şi contracararea influenţelor exercitate de K. la reîntoarcerea din S.U.A. Se va sublinia şi se va accentua pe faptul că J. intenţionează să urmeze studii teologice pentru a deveni un contracandidat al lui H.

2. Se va acţiona pentru a trezi suspiciunile lui J. în ceea ce priveşte activitatea în cadrul Bisericii, faptul că e mai activ decât H., care a îmbătrânit şi nu mai depune acelaşi interes şi dăruire în ceea ce face. /…/"

Chiar dacă acţiunile pe linie religioasă a celor doi au continuat, atât împreună, cât şi separat, sămânţa neîncrederii a fost sădită…

1 Pentru protejarea datelor cu caracter personal nu s-au folosit iniţialele reale.

2 Arhiva C.N.S.A.S., Fond Informativ, dosar nr. 161.888

Religia şi Securitatea (2)
Adevarul, 12 sep 2007

Dacă în articolul anterior am prezentat aspecte din cadrul comunităţii baptiste, vom continua cu exemple din comunitatea reformată, precum şi cu cea (greco)catolică. Vrem să precizăm că acestea sunt cazuri punctuale, atât de urmărire, cât şi de colaborare cu Securitatea, şi nu ne referim la comunitate în ansamblul ei, clerici şi laici deopotrivă.

Umbra şi tentaculele Securităţii se infiltraseră în fiecare cult din România, fie el legal sau care îşi desfăşura activitatea în ilegalitate. Aceasta, atât în ceea ce priveşte urmărirea personalului de cult şi a credincioşilor, cât şi în recrutarea de clerici şi laici, cu acelaşi scop: ţinere sub control a fenomenului religios şi încercarea de îngrădire a propagării sentimentului şi manifestărilor religioase.

În cazul cultelor a căror conducere centrală nu era în România, urmărirea şi necesitatea de a recruta informatori erau cu atât mai mari cu cât Securitatea nu putea să deţină pârghii oficiale de influenţare şi strângere de informaţii. În plus, membrii comunităţilor respective aveau deseori contacte cu cetăţeni străini, fiind ei înşişi, deseori, de altă naţionalitate.

Unul din aspectele surprinzătoare a fost să descoperim afirmaţia unui pastor reformat conform căruia "acesta s-a arătat de acord să colaboreze în continuare, declarând că acest lucru este o obligaţie pentru el în conformitate cu dogmele din Biblie." Oare se referea la dictonul "Să dăm Cezarului ce e al Cezarului…"?

"La data de 17.02.1984, în baza aprobării, am trecut la recrutarea lui H.K.1 ca informator, conform metodei şi locului prevăzut în raportul cu propuneri.

Cu această ocazie, sus-numitul a avut o poziţie corectă, acceptând colaborarea cu organele noastre, angajându-se în scris a furniza informaţii în mod secret şi organizat cu privire la aspectele care ar favoriza comiterea unor fapte antisociale naţionaliste maghiare din anturajul său."2

"La data de 20.07.1984 activitatea informatorului <> a fost analizat de şeful serviciului I/B , lt. col. O.F., cu care ocazie au rezultat următoarele:

Deşi recrutat recent, informatorul <> a reuşit să câştige experienţă în activitatea de culegere a informaţiilor, fapt materializat atât cantitativ, cât şi calitativ. Dovedeşte bunăvoinţă şi ataşament atât la realizarea sarcinilor trasate, cât şi la întâlniri. Datele furnizate se confirmă. Până în prezent nu a comis fapte care ar duce la suspiciuni că ar fi deconspirat legătura. Recompensat nu a fost."

"La data de 01.09.1988, la parohia reformată din com. L. a fost repartizat un nou preot reformat, în persoana lui H.K., absolvent al Institutului Teologic reformat din M. În urma investigaţiilor cerute la I.J. Cluj privind personalitatea şi modul în care este cunoscut acest preot, ni s-a comunicat că acesta a făcut parte din reţeaua informativă a organelor noastre, fiindu-ne trimis şi dosarul personal al acestuia. /…/

Trecând la contactarea sus-numitului la sediul parohiei din comuna L. am constatat că candidatul este bine pregătit intelectual, vorbeşte foarte bine limba română şi engleză, este respectuos şi volubil în discuţii. La propunerea mea de a continua legătura organizată şi secretă cu organele de securitate, acesta s-a arătat de acord să colaboreze în continuare, declarând că acest lucru este o obligaţie pentru el în conformitate cu dogmele din Biblie.

După aceasta am trecut la instruirea lui asupra problematicii de interes de securitate din cadrul cultului reformat, urmând ca notele informative pe care o să le furnizeze să le dea sub formă scrisă, iar întâlnirile să le efectuăm la domiciliul acestuia din L. la date dinainte stabilite, întrucât acesta locuieşte singur şi există posibilităţi de realizare conspirată a întâlnirilor. /…/

Faţă de cele raportate rugăm aprobaţi reînregistrarea numitului H.K. în reţeaua informativă a organelor noastre, în calitate de persoană de sprijin în problema <> sub numele conspirativ <> ." "Din datele obţinute rezultă că în cursul lunii iulie şi august 1987, la iniţiativa Bisericii reformate din R.P. Ungară, vor avea loc mai multe simpozioane şi conferinţe cultice, printre care <> şi <> la care, pe lângă reprezentanţii unor biserici ale emigraţiei maghiare, va participa şi delegatul bisericii reformate din ţara noastră.

Curentul pietist din Ungaria caută a exploata aceste evenimente invitând mai mulţi teologi din Cluj-Napoca în scopul influenţării şi antrenării lor la acţiuni sectariste.

Semnificative în acest sens sunt informaţiile furnizate de <> 3 şi <> privind solicitarea unor teologi influenţabili de a efectua <> în R.P.U. fără avizul organului Departamentului Cultelor.În scopul prevenirii atragerii unor teologi de la Institutul Teologic Protestant la acţiuni de natură a prejudicia interesele R.S. România, propun a se aviza negativ cererea de plecare în vizită ca turişti a teologilor: H.K., G.L., T.U., V.C., D.T., U.I., O.Y., Z.Q."


1 Pentru protejarea datelor cu caracter personal nu s-au folosit iniţialele reale.
2 Arhiva C.N.S.A.S., Fond Reţea, dosar nr. 156643
3 Nume conspirativ de colaborator, diferit de cel real