EGYHÁZI KÁNONOK
MELYEKET
RÉSZINT A MAGYARORSZÁGI, RÉSZINT AZ ERDÉLYI
RÉGI KÁNONOKBÓL EGYBEGYŰJTÖTT
S A KOR KÍVÁNATÁHOZ KÉPEST TÖBB MÁSOKKAL IS BŐVÍTETT
ÉS KISSÉ JOBB RENDBE SZEDETT
GELEJI KATONA ISTVÁN
AZ ERDÉLYI IGAZHITŰ EGYHÁZAK PÜSPÖKE
1649.
MELYEKET
RÉSZINT A MAGYARORSZÁGI, RÉSZINT AZ ERDÉLYI
RÉGI KÁNONOKBÓL EGYBEGYŰJTÖTT
S A KOR KÍVÁNATÁHOZ KÉPEST TÖBB MÁSOKKAL IS BŐVÍTETT
ÉS KISSÉ JOBB RENDBE SZEDETT
GELEJI KATONA ISTVÁN
AZ ERDÉLYI IGAZHITŰ EGYHÁZAK PÜSPÖKE
1649.
LXXX. KÁNON.
2. A világi foglalkozások kerüléséről
Mivel az egyházi szolgák más emberektől mintegy elkülöníttettek, igen szükséges, hogy azoknak minden hiúságait [hiábavalóságait] szorgalmasan elkerüljék, s magukat a divatszerű világiassághoz ne alkalmazzák, ezért a polgári hivatalokba és ügyekbe ne elegyedjenek; a sokfelé kapást mint a dögvészt kerüljék, az Isten törvénye által megtiltott uzsorától óvakodjanak; pénzen vett borral, élelmi szerekkel vagy barmokkal, vagy bármi más árucikkel ne kereskedjenek; hanem csupán az evangyéliomból vagy oltárról éljenek, amelyen szolgálnak. Azonban saját, akár gazdászatból, akár fizetésből gyűlt javaikat elárusítaniok szabadságokban áll.
Vadász-ebeket, sólymokat ne tartsanak, se fegyverekkel ne vadásszanak, mert ők Krisztustól ember-halászóknak s nem vadászokul vagy madarászókul rendeltettek. Világi egyénekért, törvényszék előtti ügyek védelmére semmiképpen ne vállalkozzanak, hacsak esetleg valamely végszükségre jutott lelkész vagy iskolatanító érdekében; illemsértő dalokat se ne írjanak, se ne daloljanak, becstelenítő leveleket, gúnyiratokat ne terjesszenek, mások javait el ne ragadozzák; a tánctól és bohóci ugrándozásoktól tartózkodjanak; hangorán, [hegedűn?] citerán ne játsszanak; a bajvívásokat s azokból eredhető emberöléseket, amelyek rendszerint önkényesen és az ártatlan vér kiontásával történnek – mert az igazságtalan erőszaknak bűntelen védelem útján történő visszaverését a természetjog az egyházi egyéneknek sem tiltja meg; – továbbá a szidalmakat, kivált a Szentlélek elleni káromkodásokat, vastag hazugságokat, az "Isten úgy segéljen" szókkal oly dőrén szórt hiú esküvéseket, kegyetlen átkozódásokat, végül lopásokat s több afféléket szorgalmasan elkerüljék. Különben az egyház kemény ítéletét akár szóval akár tettel elkövetett vétkük minőségéhez képest semmiképpen el nem kerülik; hanem vagy egy időre felfüggesztetnek szent hivataluktól, mint az uzsorások, üzérkedők, csaplárkodók, bohócoskodók, táncosok, viadorok, [párbajozók] istenkáromló szitkozódók, bűnösen esküvők stb., vagy ünnepélyesen ki is közösíttetnek, mint a megátalkodottak s a törvényeket konokul megvetők és semmi más fenyítékkel meg nem téríthetők; vagy végül mint gyilkosok és világosan bebizonyult tolvajok végleg letétetvén, a polgári hatóságnak méltó megbüntetés végett átadatnak. Ők is, mint minden más főbenjáró büntetésre méltó ember, habár a hatóságtól életet és kegyelmet nyernek is, a szent hivatalra soha többet fel nem vétethetnek.
2. A világi foglalkozások kerüléséről
Mivel az egyházi szolgák más emberektől mintegy elkülöníttettek, igen szükséges, hogy azoknak minden hiúságait [hiábavalóságait] szorgalmasan elkerüljék, s magukat a divatszerű világiassághoz ne alkalmazzák, ezért a polgári hivatalokba és ügyekbe ne elegyedjenek; a sokfelé kapást mint a dögvészt kerüljék, az Isten törvénye által megtiltott uzsorától óvakodjanak; pénzen vett borral, élelmi szerekkel vagy barmokkal, vagy bármi más árucikkel ne kereskedjenek; hanem csupán az evangyéliomból vagy oltárról éljenek, amelyen szolgálnak. Azonban saját, akár gazdászatból, akár fizetésből gyűlt javaikat elárusítaniok szabadságokban áll.
Vadász-ebeket, sólymokat ne tartsanak, se fegyverekkel ne vadásszanak, mert ők Krisztustól ember-halászóknak s nem vadászokul vagy madarászókul rendeltettek. Világi egyénekért, törvényszék előtti ügyek védelmére semmiképpen ne vállalkozzanak, hacsak esetleg valamely végszükségre jutott lelkész vagy iskolatanító érdekében; illemsértő dalokat se ne írjanak, se ne daloljanak, becstelenítő leveleket, gúnyiratokat ne terjesszenek, mások javait el ne ragadozzák; a tánctól és bohóci ugrándozásoktól tartózkodjanak; hangorán, [hegedűn?] citerán ne játsszanak; a bajvívásokat s azokból eredhető emberöléseket, amelyek rendszerint önkényesen és az ártatlan vér kiontásával történnek – mert az igazságtalan erőszaknak bűntelen védelem útján történő visszaverését a természetjog az egyházi egyéneknek sem tiltja meg; – továbbá a szidalmakat, kivált a Szentlélek elleni káromkodásokat, vastag hazugságokat, az "Isten úgy segéljen" szókkal oly dőrén szórt hiú esküvéseket, kegyetlen átkozódásokat, végül lopásokat s több afféléket szorgalmasan elkerüljék. Különben az egyház kemény ítéletét akár szóval akár tettel elkövetett vétkük minőségéhez képest semmiképpen el nem kerülik; hanem vagy egy időre felfüggesztetnek szent hivataluktól, mint az uzsorások, üzérkedők, csaplárkodók, bohócoskodók, táncosok, viadorok, [párbajozók] istenkáromló szitkozódók, bűnösen esküvők stb., vagy ünnepélyesen ki is közösíttetnek, mint a megátalkodottak s a törvényeket konokul megvetők és semmi más fenyítékkel meg nem téríthetők; vagy végül mint gyilkosok és világosan bebizonyult tolvajok végleg letétetvén, a polgári hatóságnak méltó megbüntetés végett átadatnak. Ők is, mint minden más főbenjáró büntetésre méltó ember, habár a hatóságtól életet és kegyelmet nyernek is, a szent hivatalra soha többet fel nem vétethetnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése