2011. június 7., kedd

Visszaesett erdélyi egyházaink nemzetet szolgáló tevékenysége Tőkés László szerint

Németh Géza Emlékkonferencián vett részt Tőkés László

Harangszó

A Kárpát-medencei magyarság, a magyar reformátusok, illetve a magyar egyházak múltjáról, nemzetépítő szerepéről és az ökuménia helyzetéről értekezett 2011. június 5-én Budapesten, a Németh Géza Emlékkonferencián Tőkés László . Az Európai Parlament alelnöke, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület volt püspöke egyebek mellett bírálta a Magyar Református Világszövetség és az Egyetemes Zsinat megszüntetését.

http://3.bp.blogspot.com/-H56ibTBdymU/TezFOobGieI/AAAAAAAADSY/jQ0ilecEtpw/s320/2.jpg

Idén is megrendezték Budapesten a magyarországi erdélyiek gyülekezetének otthont adó Reménység Szigetén a Németh Géza Emlékkonferenciát, amelynek témája a Keresztyén és nemzeti összetartozás volt, s amelyen mások mellett előadást tartott Steinbach József, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke, György István, főpolgármester-helyettes és Németh Zsolt külügyi államtitkár, az erdélyi magyar politikai menekültek felkarolásáról nevezetessé vált és 1995-ben elhunyt Németh Géza református lelkész fia. 1996 óta minden esztendőben megrendezik az emlékkonferenciát, amelynek témái az egykori lelkész eszméihez és munkásságához kötődnek.

Előadásának elején Tőkés László a május 29-én elhunyt Mádl Ferenc köztársasági elnökre emlékezett, akiről elmondta, hogy a volt államfő értékrendje teljes mértékben illeszkedett a határon túliak szolgálatába szegődött Németh Géza nézeteihez. A volt királyhágómelléki református püspök azt mondta Németh Gézáról, hogy üldözött és mindvégig ellenzéki magatartást tanúsító lelkipásztor volt. „Kettős ellenzékben élt az állammal, illetve az állampárti egyházzal szemben, és mégis erőt tudott meríteni ebből a hitéből” – fogalmazott az EP alelnöke.

Felsorolva az 1956-os forradalmat, a lengyel katolikusok, II. János Pál pápa és a német evangélikus egyház tevékenységét, Tőkés László beszélt az egyházaknak a kommunizmus lebontásában vállalt szerepéről is. Mint mondta, Erdélyben a kereszténység védelme és a közösségvédő kereszténység összefüggésében az ellen a kommunizmus ellen kellett felvenni a küzdelmet, amely „közösségeink, a nemzet, a települések szétrombolására szövetkezett”. Az erdélyi politikus ide sorolta a Ceauşescu-féle falurombolást, ami ellen a hit erejével lehetett felvenni a harcot annak tudatában, hogy inkább Istennek kell engedni, mint a világi hatalomnak. „Van esélyünk a győzelemre, és nem kell lebecsülnünk közösségeink erejét, lehetőségeit, értékét, súlyát. Hadd becsüljék le a diktátorok, de bennünk legyen annyi önbecsülés, hogy hitünket és vallásunkat, istenünket és hitbeli erőnket ne kicsinyeljük le” – fűzte hozzá Tőkés László, majd azzal folytatta, hogy a kollektivizálás, az erőteljes faluellenesség a kommunista osztályharc merénylete volt, és szinte megsemmisítette a társadalom rekrutációs bázisát Erdélyben és Magyarországon egyaránt. „Ennek a következményeit nyögjük mind a mai napig, és ebből a romos helyzetből kell az új nemzeti kormánynak valamit kihozni” – hangoztatta.

Felidézve az erdélyi magyar érdekvédők áldozatos tevékenységét a kommunista elnyomás évtizedei alatt, Tőkés László az 1989 utáni esztendőkre is emlékeztette hallgatóságát. Beszélt az erdélyi egyházi szervezetek létrejöttéről és az ökumenikus összefogás Kárpát-medencei, illetve erdélyi kezdeteiről is. Mint fogalmazott, elég hamar lelohadt a Kárpát-medencei ökumenikus lelkesedés, „pedig ha az egyházi ökuméniával szövetkezett volna a nemzetpolitika, akkor annak lett volna ereje, és a posztkommunizmus nem packázott volna velünk úgy, ahogy azt megtette. Sajnos az agyafúrt, és a titkosszolgálat minden eszközét bevetni képes posztkommunista román hatalom nagy mértékben szétzilálta az erdélyi egyházi ökuméniát is. Ma már csak mutatóban, néha illemből találkoznak egyházi vezetőink, míg korábban évente négyszer, ötször is megtették ezt, ha kellett. Miközben pedig mi kemény küzdelmet folytattunk egyházi ingatlanainkért, iskoláinkért, utóbb az RMDSZ kisajátította magának ezeket az ügyeket, és amolyan jó kommunista módon, emiatt az a szellem uralkodott el Erdélyben, hogy pártunknak és kormányunknak köszönhető minden”.

Tőkés László szólt arról is, hogy Erdélyben nagymértékben visszaesett egyházaink tevékenysége a nemzetszolgálat terén. „Persze, az egyház betölti azokat az elemi funkciókat, amelyeket egy falu papjának be kell töltenie és amit egy gerinces püspök képvisel, de a szervezettségnek, az összefogottságnak, a céltudatos egyházpolitikai cselekvésnek hiányzik az a mértéke, amelyre nagyon is nagy szükség volna a posztkommunista korszak romos helyzetet maga után hagyó állapotában” – fogalmazott.

Kitért arra is, hogy teljes lendülettel indult 1991-ben a Magyar Református Világszövetség megszervezése, majd ő maga is kezdeményezője volt a Magyar Református Egyházak Egyetemes Zsinatának. „Most viszont azok, akik a Generális Konvent és az egyesült református egyház mundérjában feszítenek, azok ellopták ezt a múltat, erről hallgatnak. Ma már olyan újfajta egyházat hoztak létre, amely van is meg nincs is, mert nemzetközi jogi szempontból nem létezik a Magyar Református Egyház. Lényegében üdvös dolog, amit létrehoztak, szép dolog, ha kinevezünk valamit Magyar Református Egyháznak, ami amúgy is létezett korábban, de közben a hivatalos magyarországi egyház gyakorlatilag megszüntette a Magyar Református Világszövetséget és az Egyetemes Zsinatot, és most egy vezetőség nélküli (ki az elnöke a Magyar Református Egyháznak?), a kollektív vezetés megfoghatatlanságában rejtőző irányítás van” – kifogásolta a volt püspök.

Mint mondta, ez az egyházpolitikai kitérő szükséges volt annak láttatásához, hogy egyházaink miként veszik ki részüket a nemzetközi együttműködés rendszerét kialakító munkálatokból, illetve a nemzetegyesítésből. „Bizony, büszkén mondhatjuk, hogy a Magyar Református Világszövetség és az Egyetemes Zsinat megelőlegezte az orbáni, határok feletti nemzetegyesítés politikáját, és élen járt e tekintetben” – jelentette ki Tőkés László, majd úgy vélte: „Ha Egyházaink nem akarnak a nyugati egyházak sorsára jutni, akkor nem kerülhetnek a társadalmon kívüliség légüres terébe és szolgálatuk nem szorítkozhat a filantróp jótékonykodásra, hanem vállalniuk kell nemzetük sorskérdéseit, és a maguk módján, a maguk helyén – az erdélyi szokásoknak megfelelően – tovább kell folytatniuk a protestáns, kálvinista, népegyházi hagyományt. Ha nem vállaljuk fel ezt, akkor a – megszépítően hitvalló egyháznak nevezett – zsugorodó egyház világból való eltűnésének pályájára sodródnak, és ezáltal nem hogy a nemzeten, de magukon sem tudnak már a végén segíteni” – jegyezte meg.

Tőkés László szerint itt az ideje, hogy a magyarság próbálkozzon Európa lelki dimenziójának megrajzolásával, amihez a kontinens keleti országai kiváló értéktöbbletet adhatnak hozzá a magyar kereszténységgel együtt. „Mert azért van amit tanulniuk tőlünk is. Ha viszont ez nem így történik, akkor jönnek a muzulmánok, a harmadik világ bevándorlói, és egyszer csak arra ébredünk, hogy unokáink kisebbségbe kerülnek a saját hazájukban. A közösségépítés, Magyarországnak ebben a szellemben való újjáépítése, identitásának a helyreállítása életbevágóan fontos a mi számunkra” – zárta előadását az erdélyi politikus.

Budapest, 2011. június 5.

Tőkés László
EP-alelnök
Sajtóirodája


Nincsenek megjegyzések: