Egészséges magyar embert Erdélynek

Egészséges magyar embert Erdélynek – Interjú Csűry István püspökkel

erdely.ma
2010. október 29.

Az elmúlt héten, pénteken Nagyváradon választói közgyűlés keretében tisztújítást tartottak. A partiumi reformátusok lelkészi és világi tisztségviselőit választották meg hat éves mandátumra. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke hatvan szavazattal huszonegy ellenében Csűry István lelkipásztor lett.

A főgondnoki tisztségre a 84 tagú közgyűlés szavazatának többségét Varga Attila szatmári parlamenti képviselő nyerte el. A lelkészi főjegyző (püspökhelyettes) Forró László lelkipásztor-előadótanácsos, a világi főjegyző pedig Tolnay István tanügyi előadó-tanácsos lett. A választások után Csűry Istvánnal, az egyházkerület megválasztott püspökével beszélgettünk.

– Immár nemcsak ideiglenesen, egy szűk esztendőre, hanem hat éves ciklusra választották meg püspöknek. Mit tart elsődleges feladatának?
– Az Egyházkerület belekezdett néhány olyan tervbe, amelyet nem szeretnénk abbahagyni. Ezen kívül csoportosítanám az egyház feladatait a következők szerint. Az egyik a tanítói feladat. Húsz évvel ezelőtt szerettük volna az oktatást kiépíteni az óvodától az egyetemig. Az óvodák és az egyetem működnek, a Partiumi Keresztyén Egyetemre (és a Sapientiára) gondolok. Viszont erősíteni kell a református elemi oktatást. Erkölcsi és viselkedési problémák vannak a mai fiataloknál. Hisszük, hogy a református oktatáson keresztül ezek a gondok megelőzhetőek. A fiatalok később nem kerülnek buktatókhoz. Hiszen a 21. században eljutottunk oda, hogy hozzánk is bekopogott a drog, a család intézménye értékét veszítette. Szeretnénk ugyanakkor a világi iskolák felekezeti részének erősítését is.

A másik feladat a diakóniai munka, ennek jobb megszervezése. Az egyház szeretné felvállalni a szegények, bajbajutottak megsegítését: árvákat, magányosakat, időseket, betegeket. De vannak már református hajléktalanok is.

Ezeken túlmenően állítom: az egyház legfontosabb feladata az igehirdetés szolgálata. Komolyan kell venni az igehirdetést, de az ebből fakadó szolgálatot is. Nem maradhatunk meg az amatörizmus szintjén, hanem egyre erőteljesebben kell előrelépnünk a szakszerű, szakembereket és szakszolgálatokat is segítségül hívó feladatok végzésében.

– Egy évvel ezelőtt szóba került egy, Nagyváradon létesítendő református kórház. Rendkívül hasznos lenne, de óriási beruházást jelent és egy alapoktól induló új infrastruktúra kiépítését feltételezi. Van ma erre alapja, lehetősége az egyházkerületnek?
– Anyagi alapunk nincs. De erre nincs is szükség. Mi inkább a gyógyítás folyamatát szeretnénk koordinálni. Amikor beszéltünk a román és a magyar kormány képviselőivel, azt az óhajunkat fejeztük ki, hogy mi a református lelkületet vinnénk a kórházba, református szakembereket (diakonisszák foglalkoztatása, illetve erdélyi magyar orvosok itthontartása is a cél). Az infrastruktúrát az államnak kellene biztosítania. Amúgy lenne olyan ingatlanunk, ahol el tudnánk kezdeni a munkát, sőt külföldi segítséggel berendezést is kapnánk. A fenntartással és betegek ellátásával lenne gond, illetve a gyógyszerek biztosításával. Ezért szeretnénk kérni az Egészségügyi Minisztérium segítségét.

– A jelenlegi miniszter is tudna segíteni…
– Így van, Cseke Attila margittai származású. Vele is már beszéltünk. Közgyűlésünk tagja volt, de sokrétű munkája miatt most ezt nem tudta vállalni. A kórházalapításnak törvényi akadályai nem lennének. A tavaly a Varadinum alkalmával májusban elhívtuk a Segítő Jobb képviselőjét, a budapesti Bethesda kórház igazgatóját. Cseke Attila megbízottját, és több nagyváradi orvost, akik mind nagy örömmel fogadták a kórház alapításának ötletét, mint egy szakszerű diakóniai munka alapkövét, alapintézményét. Ebből ki tudnánk alakítani egy szakszerű árvaházrendszert, aggmenházakat, amely magában hordozza azt, hogy egészséges magyar embert Erdélynek, egészséges jövendőt.

– Az elmúlt időszakban a Királyhágómelléki Egyházkerület viszonylag távolságtartó volt a Generális Konventtel (GK) kapcsolatban. Köztudott Tőkés László volt püspök nyílt levele, amelyben Bölcskei Gusztáv jelenlegi zsinati elnököt és az általa létrehozott GK-t azzal vádolja, hogy a másik két református Kárpát-medencei szervezetet (Magyar Református Világszövetség, Magyar Református Egyházak Tanácskozó Zsinata) tönkretette. Mi lesz a Királyhágómellék hozzáállása a GK munkájához?
– 2009. május 22. bennünket már úgy ért, hogy tagjai voltunk a GK-nak, ennek hátterében igaz, az van, hogy a Romániai Református Zsinat (amelynek mi is tagja vagyunk) döntött a csatlakozásról. Azóta sok idő eltelt. Ugyanakkor szembe kell nézni azzal a gonddal, hogy a másik két szervezet nem végezte azt a munkát, amit sokan elvártak. Valóban lehet egymásra mutogatni, egymásban keresni a hibát, de új tisztségviselőként azt gondolom, hogy nem a hibákat kell keresni, hanem azt, hogy miként lehetne továbblépni. Hiszem, hogy jelen pillanatban a GK az a testület, amely szolgálni tudná a Kárpát-medencei reformátusságot. Dicséretesnek tartottam azt, hogy a háttérben mindenki próbálta megtartani az identitását, de nem látom, hogy ez a másik két intézmény talpra tudna állni. Hogy ennek akadálya lenne a GK, ebbe nem látok bele.

– Tőkés László korábbi szerepvállalásainak következtében az egyházkerület többnyire távolságtartó volt az RMDSZ-től. Legutóbb azonban a volt püspök éppen RMDSZ-színekben lett EU-képviselő. A közgyűlési tagok Varga Attilát, az 1990 óta megszakítás nélkül Szatmár megyei RMDSZ képviselőt választották főgondnoknak. Azért történt ez, mert szerették volna, hogy az egyház közeledjen az RMDSZ-hez vagy teljesen más oka van?
– Más oka van. Őt nem azért választották meg, mert képviselő, hanem azért, mert presbiter Szatmárnémetiben. És ő kapta a legtöbb jelölést, több mint százat. Nem hiszem ugyanakkor, hogy a jelen pillanatban az egyháznak az RMDSZ-hez vagy bármilyen más párthoz közelednie kellene. Az a célunk, hogy az egyház problémáit próbáljuk orvosolni, az egyházi identitást megerősítsük. Szeretnénk mindenkivel jó viszonyt kialakítani. De biztos romlani fog a helyzet azokkal, akik a nemzeti célkitűzéseket próbálják gyengíteni.

Amikor húsz évvel ezelőtt elindultunk, akkor egy érdekképviseleti szervezetünk volt, sokáig támogattuk az RMDSZ-t, de most már az a helyzet, hogy van MPP, SZNT, EMNT is. Mi azonban egyiknek sem szeretnénk a követői lenni. Mi Krisztus-követők szeretnénk maradni. A református lelkipásztornak nem szabad párttagnak lennie, hogy szakadást idézzen elő a gyülekezetben, neki Krisztus-követőnek kell lennie.

– Feltehetőleg az Átvilágító Bizottság az egyházkerületben tovább fogja végezni munkáját. Mi a véleménye: ha kiderül valakiről, hogy szorosan együttműködött korábban a román titkosszolgálattal, végezheti-e tovább munkáját az egyházban lelkipásztorként vagy választott tisztségviselőként?
– A bizottság folytatja munkáját, ennek önálló munkáját biztosítjuk. Ki kell mondani: alaposan ki kell vizsgálni azon személyek papírjait, akik kapcsolatba kerültek a titkosszolgálattal. Nem egyértelmű, hogy ha valakiről előkerül dokumentum, az valóban együttműködést jelentett volna. A bizottságnak a dokumentumok mellett az érintett vallomását is meg kell hallgatnia, és együtt kell kezelni a kettőt. Sok dokumentum kerül elő, de sajnos ezek között nincsenek azok a nagyon súlyos ügyek, amelyekre kíváncsi lennék. Mi történt az államosításkor, 1956-58, illetve 1968 környékén, a brassói események alkalmával vagy 1989-ben? Kíváncsi vagyok, mi történt a volt lázári vagy sülelmedi lelkipásztorral. Ezek mögött a történetek mögött vannak az igazi tragédiák.

– Hogyan fog viszonyulni az egyházkerület a CE mozgalomhoz?
– Két nagy probléma van. Alapító okiratukban nem tették nyilvánvalóvá, hogy mely egyházi identitást akarják követni. Nem egyértelmű, hogy a református egyházban szeretnének munkálkodni, és annak kánonját elfogadják. A másik gond a jurisdictio elfogadása. Van önállóságuk, dolgozhatnak, de az egyházmegyék, egyházkerület fennhatóságát el kell fogadniuk. Ha megteszik ezt a két lépést, közelebb kerülhetünk egymáshoz, s elindulhatunk egy olyan úton, amelyen kölcsönösen segítjük egymás munkáját. El tudom képzelni, hogy eljön majd ez az idő is, de úgy látom, hogy a CE-n belül jelenleg nagy a feszültség, egyesek nem akarják a közeledést. Úgy látom, hogy a kérdést először a CE-n belül kell megoldani.

Somogyi Botond
Erdélyi Napló

Csűry: az amatőrizmusból el kell jutni a profizmusba

Csűry: az amatőrizmusból el kell jutni a profizmusba

erdon.ro
2010.10.26

Az oktatási és az egészségügyi intézmények fejlesztése, a szórványban élő lelkészcsaládok támogatása, az egység megteremtése, ezek Csüry István újonnan megválasztott református püspök programjának lényeges elemei. Részletek az erdon.ro-nak adott, alábbi interjúban.

- Milyen tervekkel kezdi el püspöki mandátumát?
- Úgy érzem, hogy sokkal erőteljesebben kell segítenünk az óvodai és az elemi oktatást. Az elemi oktatásban nagyon nagy előrelépéseket kell tennünk, mert sajnos olyan társadalomban élünk, hogy jelenleg nehezebb bejutni egy óvodába, mint egy egyetemre. Az óvodák létszámát lecsökkentették a húsz éve elkezdődött demográfiai csökkenés miatt. Maga az állam is elég elég rossz politikát alkalmazott: az óvodákat nem visszafele, hanem előrefele kellett volna fejleszteni.

- Hogyan képzeli el az óvoda- és iskolafejlesztést?
- Volt egy felhívásunk arról, hogy ahol csak lehet, indítsuk be újra az elemi iskoláinkat a visszakapott ingatlanainkban. De ez a fejlesztés nem a visszakapott ingatlanok függvénye kell legyen, ugyanis nagyon sok helyen van visszakapott iskola, csak éppen már nincs elég gyermek, ezért ott hiába is erőlködünk. Azokon a helyeken kell megszervezni az ún. iskolaelőkészítőket, ahol lehet, hogy nincs visszakapott ingatlan, viszont van elég gyermek. A vallásórákra kell első lépésben hangsúlyt fektetni. Össze kell gyűjteni az óvodás korú gyeremekeket, hogy kialakulhassanak azok a csoportok, amelyek iskolába kerülnek. Most az iskolák bokrosítása zajlik, de vannak még olyan helyek, ahol ennek ellen lehetne állni, amennyiben vissza tudnánk tartani a gyermekek szüleit attól, hogy máshol keressenek iskolákat, vagy átirassák gyerekeiket másnyelvű iskolákba.

- Az egyházkerületnek van elég pénze ahhoz, hogy ezt az óvoda- és iskolahálózatot felépítse?
- Nem hinném, hogy ez túl nagy összegbe kerülne, ugyanis adottak az imatermek. Különösen faluhelyen, ahol a lelkészfeleségek nagyon gyakran diplomás munkanélküliek, ők szivesen felvállalnák ezt a feladatot. A lelkipásztor amúgy is az utolsó értelmiségi egy-egy zsákfaluban, mert manapság már mindenki csak kijár egy ilyen településre az orvostól kezdve a tanítóig, de az egyházunk kötelezi a lelkipásztort, hogy ott lakjon. Úgy érzem, lelkipásztoraink is elfogadják ezt, mert érzékelik azt, hogy a megmaradás azon áll vagy bukik, hogy a lelkipásztor hűséges tud-e maradni, vagy sem. Igen ám, de nekünk segítenünk kell ezeket a lelkészeket, és ezzel egyszerre két célt is tudunk teljesíteni: a lelkészcsaládnak egyfajta fizetéskiegészítést biztosítunk úgy, hogy közben az ottani gyermekek oktatását is ellátjuk.

- Gondolom fizetne kellene az oktatóknak?
- A tervcsomagunkkal megkerestük az új magyar kormány képviselőit. Mi ekkor szóvá tettük azt is, hogy az ún. tanulási támogatások néhány esetben nem érkeztek meg. Erre a kormány képviselői azt válaszolták, hogy ennek jobban utánanéznek, mert rájöttek, hogy vannak olyan gyermekek, akik bár eljárnak magyar különórára, de nem járnak a közelükben lévő magyar iskolába. Megnézik tehát, hogy azoknak a gyermekeknek, akiknek kiutalják ezt a pénzt, lenne-e lehetőségük arra, hogy a közelben magyar iskolát találjanak, és ha lenne, de mégsem járnak magyar iskolába, akkor nem fogják utalni nekik a pénzt akkor sem, ha eljárnak különórára. Mikor mi ezt megtudtuk, akkor eszünkbe ötlöttek azok az esetek, amikor valóban nincs a közelben magyar iskola, és így a gyerekek elesnek ettől a támogatástól. Így első fokon azon kell segítenünk, hogy ezek a gyerekek hozzájussanak ehhez a pénzhez, és ezt kötöttük össze azzal, hogy mi is szorult helyzetben vagyunk. Kérésünknek pozitív visszhangja volt.

- Hogyan áll a korábban meghirdetett egyházi kórházlétesítési terve?
- Keressük a megfelelő helyet. Sajnos a református egyház váradi, Kossuth utcai épülete alkalmatlan erre a célra, illetve hatalmas pénzösszegekre lenne szükség annak átalakítására. Viszont tárgyalásban vagyunk a római-katolikus egyházzal, és várjuk a magyarországi Segítő Jobb képviselőit is. Nagyon sokan jelentkeztek támogatólag a terv meghirdetése óta.

- Megvan az anyagi fedezet a kórház létesítésére?
- Az intézmény nem egyházi pénzből valósulna meg. Az egyház támogatni akarja az orvostudományt és a gyógyítás tekintélyének a visszaállítását. Mi a keresztény szellemiségünket akarjuk ajándékozni a létesítendő kórháznak: azt a fajta orvosi empatikus munkavégzést, melyben nem a paraszolvencia lesz az első helyen, hanem a beteg, illetve a szakma fejlődése. Nálunk ugyanis nagyon jó orvosok vannak, viszont a műszerezettség, és a szakmai továbbképzés elég alacsony szinten van. Ezért kötünk szerződést magyarországi egyetemi klinikákkal, hogy orvosainkank lehetőségük legyen arra, hogy szakmájukban fejlődjenek.

- Miben állna a katolikus egyházzal való együttműködés?
- A katolikus egyháznak több visszakapott ingatlanja van és ők is gondolkoznak azon, hogyan tudnák azokat hasznosítani. Nekünk a jelenlegi nagyváradi szemészeti klinka udvarán lévő, a 19. század végén épült egyszintes ingatlan lenne a legmegfelelőbb erre a célra. De a tárgyalások a katolikus egyházzal a Bogdánffy Szilárd boldoggá avatási ünnepsége után fognak folytatódni. Miután a kórház megerősödik, ki kell építeni a háziorvosi gondozást, és pédálul az egyházi igazgtaású szülészeteket, hiszen a most létező szülészeten olyan körülmények vannak, hogy az megdöbbentő. Az amatőrizmusból el kell fordulni a profizmusba, ez minden szakmában így van, amelyben az egyház is érdekelt valamilyen szinten.

- Milyen a helyzete most a református lelkészcsaládoknak?
- Mindenkit, a lelkészeket is érintette a huszonöt százalékos fizetéscsökkentés. Az világos előttünk, hogy a kormány más csatornákon az ortodox egyháznak visszajutatja ezt a pénzt, de nekünk nem nyújtja vissza. Ezért érezzük legitimnek azt, hogy az anyaországhoz fordulunk. Mi elmondtuk ezeket a tényeket a korábbi magyarországi vezetésnek is, az más kérdés, hogy nem hallgattak meg, vagy úgy segítettek, ahogy segítettek. Most nagyobb reménységünk van a segítségre. Ha valaki azt mondja, hogy komoly stratégiával építi a magyarságot a Kárpát-medencében, akkor nem mondhat le arról, hogy a szórványban élő lelkészeket megerősítése. Az egyháznak az ellazulása mindig a széleken kezdődik: mikor jön egy szekta, annak tagjai mindig a falu utolsó házába mennek be először, és úgy haladnak befelé. Aki beszorul egy szórványhelyzetbe, agy adott pillanatban azt kezdi érezni, hogy innen nincs kimenekülése. Ezért az embereket a saját környezetükben kell megerősíteni. Folyamatos fejlődésre van szükség, ezért jó lenne, ha magukat a szórványközpontokat fel tudnánk szerelni olyan autókkal, amelyek működnek is. El szeretném érni azt, hogy a szórványban dolgozók használják ki a lelkipásztor-továbbképzőket.

- Miképpen vonná be programjába ellenjelöltjének, Csernák Bélának az elképzeléseit?
- Én teljes mértékben nyitott vagyok, az ő programjukból kész vagyok pontokat beiktatni az én programomba. Tanulság volt a Csenák Bélák fellépése, mert feltételezések voltak, hogy én valakinek a meghosszabított keze lennék. Amikor ezt visszahallottam, akkor elmondtam: én nyugodt és autonóm ember vagyok, ami azt jelenti, hogy az én hitem által meghatározott személyiség szereti a személyiségére vonatkozó dolgokat maga megtenni. Én nem vagyok senkinek sem a meghosszabbított keze, politikai szempontból pedig a függetlenségemet hangsúlyozom, ugyanis az én életfilozófiám az evangéliumon alapozódik, mégpedig azon a jézusi akaraton, hogy Egyek legyetek! Az életünk 1989 óta új pászmán fut, de a kezdeti egység után eljutottunk oda, hogy az egyházban lazult az ökumené, például az ortodox egyház az imaheteinkre nem jön el. Politikai szempontból mostmár nem egy érdekvédelmi szervezet van, az ez a terület elkezdett pártosodni.

- Hogyan fog tudni reagálni az egyházkerület, amennyiben a politika rátapad erre rendkívül fontos intézményre?
- Ez a rátapadás általában választási kampányok idején volt jellemző, de az egyháznak ezt a rátapadást nem visszatapadással kell viszonoznia, hanem azzal, hogy felszólítja a politikai szereplőket: tessék bizonyítani! A lelkipásztornak csak egy feladata van, hogy bejelentse azt, hogy jön a szavazás, és a híveket arra buzsdítsa, hogy lelkiismeretük szerint szavazzanak. Az egyház nem fogja megmondani név- és párt szerint azt, hogy hova kell szavazni, mert a Krisztus egy, és ha én azt mondom, hogy az én feladatom az eddigieknél erőteljesebben mutatni az egy Krisztusra, akkor az emberek tudni fogják azt, hogy ezen az úton ki halad velük. Az egyház nem lehet megosztó: ha én valaki mellé teljesen odaállnék, akkor azzal megosztanám a gyülekezetet. Ez nem Krisztus akarata.
Ezért nem értem az ortodox egyházat, hiszen amikor közös célunk volt, akkor le tudtuk venni a minket megkülönböztető stigmákat és tudunk valami jót tenni. Most mintha a jelképek, amiket hordozunk magunkon, kezdenének megnőzni, holott a lélek kellen nőjön mindenkiben.

- A református egyházon belüli CE-Szövetség sok vita tárgya. Ön hogyan fogja őket kezelni?
- A CE-Szövetséggel az utóbbi években elkezdődött egy párbeszéd, melynek során két nagyon lényeges dolog kristályosodott ki: az egyik az, hogy a CE alapító okiratában említést sem tesznek a református identitásról. Mi azt kértük, hogy ha ők a református egyházból eredeztetik magukat, és fenntartják, hogy a református egyház az az intézmény, amelyhez tartoznak, akkor ezt az alapító okiratot írják át arra a felekezetre, amelyből identitásukat veszik. Továbbá a református anyaszentegyház hierarhikus felépítésű. A CE Szövetség akkora, mint egy közepes méretű gyülekezet. Mi nem kezelhetjük a CE Szövetséget - még ha szövetség is - különbül, mint egy hasonló nagyságú gyülekezetet. Tehát elvárjuk, hogy sorolódjanak be a többi gyülekezetnek a közösségébe.

- A CE Szövetség hogy fogadta ezt a javaslatot?
- Az utóbbi két évben a CE Szövetség letette jelentését az asztalomra, viszont még nem tisztázták identitásukat. Ha ez megtröténik, akkor megvizsgálhatjuk besorolásuk problémáját. Itt nem gesztusokról van szó, mert a gesztusok régen megtörténtek. Nem baráti gesztusokra van szükség, hanem törvényes lépésekre. Én nem találhatok ki az egyházban új struktúrát, mert itt az egyház rendjéről van szó.

- Fog-e, és ha igen, milyen formában folytatódik az átvilágítás?
- Folytatódni fog az átvilágítás, de úgy, hogy a nagy történelmi események körül lezajlott nagy problémák kerüljenek végre elő. 1949-ig feltétlenül vissza kell menni a történelemben; főként a teológiai intézetünk és egyházi javaink államosításának ügyére gondolok, ugyanis ott adta fel az egyház védelmi pozícióját. Onnantól kezdve az egyházi vezetés már nem védte a lelkipásztorokat és a gyülekezeteket. Arra még nem adott senki választ, hogy mi történt akkor. A teológiáról 1958-ban egy egész évfolyamot vittek el, és erről a dologról sem tesz senki említést. Vagy érdekelne a tragikusan elhunyt lelkipásztoroknak a sorsa, akikről én csak annyit tudok, hogy eltüntek, aztán megtalálták őket halva. Én nem a magyarázatokra, hanem a dokumentumokra vagyok kiváncsi. Eddig ebben a kérdésben felületi kezelés történt, márpedig gyökeres kezelés kell történjen hangsúlyozva azt, hogy ez belső egyházi munka, és miután mindez feltérképeződött, azután egyházkerületi közgyűlési határozattal kell eldönteni azt, hogy mi kerülhet ki a világba.

- Nem áll fenn annak lehetősége, hogy ha az átvilágításnak ezt az akár évekig elhúzódó időrendjét követik, akkor úgymond megússzák a felelősségre vonást azok a lelkipásztorok, akik a 70-es, 80-as években tudatosan vállaltak szekusbesúgói munkát?
- Párhuzamosan fog menni a dokumentumok tanulmányozása, mert szerintem nincs olyan rend az irattárakban, hogy tudjuk, mikor milyen dokumentumokat találunk. Nem a kommunizmus bukása ennek a történetnek a döntő része, hanem a kommunizmus éltetése, a békepapok a világa: ez az, amit fel kell tárni.

Csűry: Erősíteni az egyház tanítói és diakóniai szolgálatát

Erősíteni az egyház tanítói és diakóniai szolgálatát

erdon.ro

2010.10.25

Szatmár megye - Ft. Csűry István hat éven át tölti be a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöki tisztségét. A frissen megválasztott egyházi elöljáró exkluzív interjú adott az Erdély Online szerkesztőségének.



– Főtiszteletű püspök úr, milyen tervei vannak az elkövetkezendő hat évre nézve?

– Az elkövetkező hat esztendőben azt hiszem, hogy azokat az erővonalakat kell erősíteni és mélyíteni, amelyeket már elkezdtünk. Tehát gondolok itt az egyház tanítói szolgálatára. Itt az óvodától egyetemig tartó feladatvégzés áll előttünk, a másik pedig a missziónk a diakónia felé, illetve a diakóniának elsősorban az elesett ember, így a beteg, az árva, az egyedül maradt, magányos embernek a támogatása. Joggal kérdezheti valaki, hogy mi van ebben az új? Ezzel kapcsolatban elmondanám, hogy szeretnék gyökeresen változtatni, azaz az amatőrizmus felől a profizmus felé indulni. Tehát nemcsak arról van szó, hogy a betegeket meglátogatjuk, mert ez mindenkinek kötelessége, hanem a betegeket úgy fogjuk szolgálni, hogy azok meggyógyuljanak, az árvákat úgy, hogy árvaságukban ne érezzék magukat egyedül, és a magányos embereknek megpróbálunk családot keríteni az életébe. Én azt hiszem, hogy erre joggal lehet mondani, hogy az Európai Unió lehetőségeket villant, és ezeket a lehetőségeket, ezeket a kapukat szeretném minél erőteljesebben kitárni, és ezen az úton haladni előre. Feltétlen, a legfontosabb feladat az evangélium szolgálata.

– Melyek azok a területek, amelyek működésével elégedett, illetve melyek azok, amelyeken mihamarabb változtatni kell?

– Talán az első válaszból ez már egy kicsit körvonalazódik is. Én azt hiszem, hogy meg lehetünk elégedve azzal, hogy jól működnek azok az óvodáink, amelyek működnek, de a tizenegy óvoda önmagában még nem elegendő. Tehát szeretném, hogyha több óvodánk lenne, annál is inkább, mert azt hiszem, hogy a nevelés itt dől el. Ez az az első hét esztendő, amelyet gyakran szoktak a nevelésben emlegetni, ez tulajdonképpen az egyházi szolgálattal javítható. Láthatjuk az erkölcsi nyomorúságot körülöttünk. Szerintem egy alapos óvodai képzéssel lehetne itt módosítani. Nagyjából az egyetemi oktatás és a középiskolai oktatás sínen van, tehát erre vigyázni kell, viszont nagyon fontosnak tartom a református elemi iskolát, ugyanis a hét esztendőnek ez lenne a folytatása. Merem állítani, hogy a serdülőkor nagy viharait, illetve az ifjú kornak a nagy problémáit a huszonegyedik század felgyorsult számítógépes világa nem tudja helyremozdítani, sőt látjuk a romló állapotot, de ott, ahol a református Igét, a református erkölcsöt be tudjuk vinni, szerintem változások várhatóak. Persze ugyanígy érvényes ez más felekezetű oktatásra, de mivel én református ember vagyok, ezért én azt gondolom, hogy nekünk a református feladatokra kell összpontosítani.

– Húsz év távlatából hogyan látja a román állam által jogtalanul elkobzott egyházi ingatlanok visszaszerzésének folyamatát? Ön szerint hogyan lehetne felgyorsítani ennek ütemét?

– A visszaszolgáltatások húsz esztendős története siralmas. Én azt láttam volna helyénvalónak, persze mások nem, hogy akkor, amikor beállt a fordulat, úgy ahogy az 1949-es államosításkor elvették 24 óra alatt az egyháznak minden ingó és ingatlan vagyonát, azt ugyanúgy, ha nem is 24 óra alatt, de az első egy-két hónapban rendezni kellett volna, ugyanolyan határozott tollvonással. De a múlton most már kár lenne siránkozni, mert az önmagában nem hoz megoldást. Nagyon pontosan kell követnünk azokat a törvény adta lehetőségeket, amelyeket nekünk ki kell használni. Hangsúlyozom, hogy vannak itt erre vonatkozó román törvények, de emellett nekünk egyre inkább az Európai Unió felé kell fordulni ilyen szempontból is, hiszen ott vannak nagy nemzetközi bíróságok, amelyek rendelkezésünkre állnak, és azt hiszem, annál jogosabb követelésünk nincs, mint az, hogy az egyház a saját örökségét kéri vissza.

– A Királyhágómelléki Református Egyházkerületet is súlyosan érinti a gazdasági válság, és a jelenlegi román kormány megszorító intézkedései. Hogyan fejlődhetnek Ön szerint ebben a helyzetben az egyházkerülethez tartozó egyházmegyék és egyházközségek infrastruktúrái, van-e mód ilyen körülmények között az ingatlanok felújítására és az egyéb fejlesztésekre?

– A legelsők között voltunk, akik eljuttattuk nem csak a sajtóhoz, hanem minden országos fórumhoz azt a nyilatkozatunkat, amely tartalmazta felháborodásunkat, és a közgyűlésnek a kemény kritikáját, amikor a 25 százalékát elvették a lelkipásztorok javadalmának. Miért fájdalmas ez számunkra? A lelkész a faluban az utolsó értelmiségi, aki ott maradt. Tehát ott szolgálnak, sokan munkanélküli feleségekkel, nehéz családi helyzettel. Nagyon megindító, amikor főleg a fiatal lelkészeket szoktam meglátogatni azzal a céllal, hogy milyen helyzetben vannak, ráadásul mindig megható, hogy milyen bátorsággal viselik ezeket a nehéz helyzeteket. Tehát ez szívügyünk. Próbálunk rajtuk segíteni, már nem csak a magyarországi lehetőségeket kutattuk fel, de megjártuk Németországot, Németországnak főleg a diakóniában és főleg az úgynevezett egyházi építésben kimagasló testületeit, illetve személyességeit kerestük fel abban a reményben, hogy olyan szerződéseket kötünk, amelyek kölcsönösen egymás javára szolgálnak, és ami ebben a nehéz, válságos helyzetben számunkra kiutat is mutat. Most készülök a svájci látogatásra, de nem hagyjuk abba a román kormánnyal való állandó kapcsolattartást, így a Vallásügyi Államtitkársággal is állandó kapcsolatban állunk, és nem hagyjuk békén őket addig, ameddig nem tudnak mozdulni valamit irányunkban, viszont azt tapasztaljuk, hogy Románia nagyon nagy mélységben van. Ennek kapcsán azt még feltétlenül hozzátenném, hogy az már nagyon nagy ítélet, amikor a papoktól veszik el a pénzt...

– A Szatmár megyében található két református egyházmegye (szatmári és nagykárolyi – szerk. megj.) gyülekezetei remélhetnek-e anyagi segítséget templomaik, parókiáik és egyéb intézményeik, épületeik karbantartására, illetve ezek modernizálására?

– Az Európai Uniónak és a román Kultuszminisztériumnak is vannak állandó pályázatai. Immár két éve a püspökségen keresztül indulnak ezek a pályázatok, ami azt jelenti, hogy nem csupán csak egy felügyeleti jogot gyakorlunk, hanem azt, hogy kiemelt figyelemmel követjük a prioritásokat. Tehát tudjuk azt, hogy hol vannak a legsürgősebb felújításra váró épületek, templomok, gondolok itt különösen a műemlék templomokra. Ezekre, éppen az Európai Unió szorításai miatt, külön pénzek érkeznek. Mi ezeket felügyeljük, ugyanis itt azt is magunkra vállaljuk, hogy nemcsak a prioritásokat állapítjuk meg, hanem az elszámolásoknál is vállalunk felelősséget. Ez egy új helyzet, egyházkerületünk igen-igen nehéz helyzetben van emiatt, ugyanis az elszámolások egyre bonyolultabbak, és most már elmúlt az a világ, amikor egy köszönő levéllel és néhány fényképpel megköszöntük azt, ami történik. Ezután komoly elszámolásokra kerül sor, természetesen beleértve itt a két Szatmár megyei egyházmegye ingatlan ügyeinek a normális kerékvágásba kerülését is. Egyébként nagyon boldog vagyok, hogy Szatmár megyében nagyon sokszor megfordulok. Annál is inkább boldog vagyok, mert én a szülőföldemnek tekintem, a másik pedig az, hogyha szétnézek Szatmár megyében, akkor én nagyon büszkén elmondhatom, hogy nagyon kevés olyan hely van már, ahol egyrészt még ne jártam volna, másrészt pedig ahol olyan nehéz helyzet lenne, hogy sürgősen kellene javítani. Azokon a helyeken azonban, ahol kell javítani, a lelkipásztorokban és az egyházközségek presbitériumaiban megvan a kellő lendület, és megragadva a mostani alkalmat azt ezennel megígérhetem, hogy mi őket egyházépítő munkájukban sohasem fogjuk cserben hagyni.

– Lapunk, a Szatmári Friss Újság által Főtiszteletű püspök úr mit üzen a Szatmár megyében élő református közösségeknek, a gyülekezetek híveinek?

– Meggyőződésem, hogy a válságban csupán egyetlen egy megoldás van, a váltság. Krisztus megváltó szeretete az a váltság, amit Krisztus a kereszten hozott értünk. Amikor mi keressük ezt a kiutat, akkor sok mindenbe belefogunk, rengeteg pótcselekvés történik, de meggyőződésem az, hogy Isten eddig még sohasem csalt meg bennünket, és Krisztus sem vezetett soha félre minket. Én most azt üzenem az Erdély Online által a Szatmár megyében élő reformátusoknak, hogy keressék és találják meg ezt a váltságot, hogy ne legyen egyetlen egy üres pad sem a templomainkban, hanem töltsük meg a templomokat, énekeljük a zsoltárokat, teljes szívvel és lélekkel hallgassuk az Isten mindig bátorságot és vigasztalást nyújtó Igéjét, mert abban mindenkor ott van a vigasztalás, és ott van az erőforrás is. Minden református hitű, Krisztusban bízó embernek azt kívánom, hogy minél többen éljenek ezekkel az Isten adta lehetőségekkel!

Ifj. Koszta Endre

"Varga-betűk" – Beszélgetés Varga László nyugalmazott lelkésszel

"Varga-betűk" – Beszélgetés Varga László nyugalmazott lelkésszel

reformatus.hu

KRE: Egyházkerületi tisztújítás zökkenőkkel

Egyházkerületi tisztújítás zökkenőkkel

erdon.ro
2010.10.22

Nagyvárad - Hat évre ismét Csűry Istvánt válaszotta püspökké a Királyhágómelléki Református Egyházkerület tisztújító közgyűlése, mely döntött a főgondnok, a jegyzők az aljegyzők személyéről, illetve a különböző testületek személyi összetételéről is.

Az egyházkerületi tisztújító közgyűlésen Fazakas Csaba esperes, az Esperesek Kollégiumának elnöke mondott nyitóáhitatot, majd a szavazatszámláló bizottság megválasztásával kezdetét vette a tisztújító folyamat. A Pásztori Kupán István bizottsági elnök vezette testület megállapította azt, hogy a közgyűlés 84 tagja közül minsössze egy hiányzik, így a közgyűlés határozatképes. Mikor azonban a bizottság elrendelte volna a szavazás megkezdését, elhangzott a javaslat, hogy előzőleg a választási bizottságnak ismertetnie kellene a jelöltek névsorát. Ennek a felkérésnek Szűcs Andárs Ottó az egyházkerületi választási bizottság elnöke eleget is tett, így derült kék pontatlanság a jelenlevők számára: a jelöltlistán szerepelt Székely József név, viszont az illető tisztségre Székely István jelölte magát, így az összes téves nevet tartalmazó szavazólap helyett újat kellett nyomtatni.

Ennél is nagyobb galibát okozott Szőnyi Levente bejelentése, miszerint ő nem jelöltette magát a lelkészi aljegyzői tisztségre, mégis szerepel a neve a jelöltlistán. Felmerült annak lehetősége, hogy az ő jelölését egyszerűen ne vegyék figyuelembe a szavazáskor, Mikló Ferenc nagyszalontai esperes azonban jelezte, hogy erre a tisztségre az előírások szerint minimum három jelöltet kell állítani, ráadásul olyanokat, akik meghatározott határidőre benyújtottak nyilatkozatot arról, hogy megválasztásuk esetén vállalnák a tisztséget. Viszont semmilyen garancia nem volt arra, hogy az Egyházkerületi Választási Bizottság (EVB) birtokában van még ilyen nyilatkozatoknak, így Pásztori Kupán István felvetette a közgyűlés elnapolását, mert mint mondta ő nem írhat alá olyan dokumentumot, amit a szavazás után joggal megfellebezhetnének. A helyzetet végül Forró László előadótanácsos gyakorlati javaslata mentette meg. Forró leszögezte: Szőnyi Levente bejelentését tudomásul kell venni, az EVB pedig az igazgatótanácsban ki kell keresse a jelölőlistán következő személy nyilatkozatát, mert mint mondta, az EVB-nek kötelessége volt begyűjteni határidőre az összes ilyen nyilatkozatot. Míg a püspöki és főgondnoki tisztségre történő szavazás zajlott az EVB előkerítette a szükséges dokumentumot, így a tisztújítás második szakasza is az előírásoknak megfelelően lebonyolódhatott. A szavazás eredményei ellen a közgyűlés minimum tíz százalékának aláírásával ellátott beadványban lehet fellebbezni a szavazástól számított tizenöt napon belül.

Az Ige hírdetése

A püspökválasztás eredményhirdetése után Csűry István tisztségében megerősített püspök a következőket nyilatkozta lapunknak: „Az egyházkerület egységes kell legyen, és én a magam részéről nyitott vagyok a velem szemben indult Csernák Béla felé is. A közeljöbőben keresni fogom az alkalmat, hogy megbeszéljük azt, amit ő akart volna prioritásként megtenni az egyházkerületben. Én továbbra is szeretném egyre erőteljesebben szolgálni az úgynevezett profi egyházi szolgálatot. Legnagyobb feladatunk a Ige minden szívhez, lélekhez való eljutása, ebben szeretném segíteni a lelkipásztorokat a gyülekezeteket is.”

Csűry Istvánt választotta újra püspökké a KRE Közgyűlése

Csűry Istvánt választotta újra püspökké a KRE Közgyűlése


erdon.ro
2010.10.22

Bihar megye - 60 szavazattal választotta újra Csűry Istvánt püspökké a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KRE) Közgyűlése. Csernák Béla bihari lelkipásztor 20 szavazatot kapott, 2 szavazat érvénytelennek számított. Főgondnoknak Varga Attilát választották 57 szavazattal. Kovács Zoltán, aki eddig a főgondnoki tisztséget betöltötte, 25 szavazatot kapott, 1 szavazatot érvénytelennek minősítettek.

A megválasztottak Isten kegyelmével 6 évig tölthetik be tisztségüket.

Losungen 2011

Losungen.de

Hier finden Sie die Losungsdaten für 2010/2011 in verschiedenen Dateiformaten. Sie dienen als Datenbestand für Ihre eigenen Anwendungen oder können als Datenquelle für die Anzeige auf Ihrer Homepage verwendet werden.

Miért hagyják el ma emberek az egyházat?

Sipos Ete Álmos
Miért hagyják el ma emberek az egyházat?



parokia.hu
2010. október 13.

Különböző meggyőződésű emberekkel folytatott beszélgetéseim során, gyakran mellemnek szegezték a kérdést, mi az oka annak, hogy a magyar református egyház tagsága, egyéb kisebb felekezettel ellentétben nem növekszik, sőt egyházunkat egyre többen elhagyják. Ez a körülmény indított arra, hogy foglalkozzak ezzel a nem lényegtelen probléma-körrel.

Teljes cikk...

Forul Ortodox Roman critica introducerea actelor de identitate electronice

Forul Ortodox Roman critica introducerea actelor de identitate electronice

ziare.com
19 Octombrie 2010

Forul Ortodox Roman(FOR) considera ca masurile de introducere in Romania a actelor de identitate electronice constituie un grav abuz, care pune bazele unui sistem de supraveghere permanenta a cetatenilor asa cum nu a mai existat niciodata pana acum in istorie.

Potrivit unui comunicat semnat Forul Ortodox Roman este in lucru si cardul de sanatate, un document electronic ce cuprinde istoricul bolilor si starea sanatatii tuturor oamenilor din Romania, iar la Ministerul Sanatatii se pune la punct un program de soft care sa gestioneze fisele electronice de sanatate ale tuturor cetatenilor tarii - o initiativa care ofera unor oameni acces la date strict personale.

"Lucrurile devin si mai sumbre daca ne gandim ca dezvoltarea controversatului proiect e-Romania poate duce la un grad de supraveghere care, dupa stiinta noastra, nu are precedent in alta tara din lume, prin acest proiect intentionandu-se crearea unei interfete electronice care sa cuprinda totalitatea interactiunilor dintre stat si cetatean, dar si - ceea ce este inca si mai important - dintre cetatean si cetatean", sustin semnatarii comunicatului.

Mai mult membrii FOR sustin ca responsabilii statului implicati in aceste proiecte logistice recunosc faptul ca singura garantie ca sistemul electronic de identificare a cetatenilor sa nu fie folosit in mod abuziv este calitatea celor care il administreaza.

"Dar niciodata, intr-un stat de drept constitutional, garantia respectarii libertatilor civice nu va sta in calitatea morala a conducatorilor, ci in garantiile institutionale concrete, prin care exercitiul puterii este limitat in intindere, amploare si manifestare", mai arata FOR.

"Prelevarea datelor biometrice ii transforma pe romani in suspecti"

In opinia FOR inacceptabila este si ideea prelevarii datelor biometrice ale persoanei, procedura practicata, pana recent, doar in cazul infractorilor.

Acest lucru, sunt de parere membrii FOR, ii transforma pe cetateni in "suspecti de serviciu", o viziune tipica dictaturilor, in care cetatenii sunt banuiti aprioric de atitudini antisociale, fapt fara precedent insa intr-o societate ce se denumeste deschisa si care se ghideaza dupa norme juridice ce pun pe primul plan libertatea persoanei.

"Intrebarea pe care orice cetatean al Romaniei si-o poate pune este: de unde provin banii pentru acest proiect al introducerii actelor electronice, ale carui costuri se ridica la zeci de milioane de euro? Din bugetul statului? Consideram insa ca pentru statul roman ar fi mult mai utile si mai urgente masurile de remediere a problemelor structurale ce ameninta principalii piloni ai sistemului romanesc (sistemul de asigurari sociale - pensiile, sistemul educational, sanatatea).

Daca banii provin din surse private, asa cum afirma unii oficiali, de ce nu se orienteaza acesti bani spre ajutorarea familiilor nevoiase, a celor care mor intrucat nu au bani pentru medicamente sau pentru operatii costisitoare? Care ar fi interesul (economic, politic) al unor persoane private pentru implementarea acestui sistem in Romania?", se intreaba FOR.

Si in ce priveste faptul ca Uniunea Europeana ne-ar obliga sa introducem cartile de identitate electronice (CIE), FOR sustine ca aceasta informatie este falsa.

"Dimpotriva, vedem ca, din cele 30 de tari ale Uniunii Europene, practic doar 12 au introdus acest tip de documente, iar 9 sunt doar pe cale sa le adopte. In multe state care au CIE statutul acestora nu este obligatoriu, facandu-se pasi mici in adoptarea lor de catre populatie (Italia e un exemplu). Atunci ne intrebam, in chip firesc, ce interese se ascund la noi in spatele acestui proiect? Este absurd ca, in conditiile in care traim o criza profunda, autoritatile romane sa investeasca sau sa atraga fonduri enorme pentru un proiect pe care nu il cere nimeni si ale carui costuri vor fi permanente, avand in vedere necesitatea up-gradarilor, a securizarii continue etc", mai arata semnatarii comunicatului.

Sistem restrictiv?

In ceea ce priveste argumentul tehnic, al asa-zisei securitati sporite a datelor personale, datele problemei sunt, in realitate, cu totul altele, sunt de parere cei de la FOR.

"Un sistem care nu-i va permite cetateanului sa efectueze anumite operatiuni, sau care nu-i va permite sa se identifice complet in fata unei institutii oficiale decat daca este posesor de act de identitate electronic, este unul gresit conceput si fundamentat. Pe langa constrangerile care decurg din aceasta, orice astfel de suport electronic este supus unor riscuri de clonare si/sau de deteriorare ce au o probabilitate statistica foarte mare (defectare prin expunere la presiuni mecanice, prin expunere la campuri electrice sau magnetice, prin contactul cu diferite substante chimice uzuale etc.).

De asemenea, ne asumam un mare risc expunandu-ne datele personale, biometrice, intr-o baza de date centralizata la nivel national si operata de anumite institutii oficiale cu probleme interne majore, recunoscute public, la nivelul organizarii si al gradului de coruptie.

iscul acesta este cu atat mai mare cu cat se preconizeaza o integrare la nivel international - intr-o prima faza, european - a acestor date. Nu exista in acest moment, din pacate, nici macar la nivel de proiect, o politica nationala de securitate informatica menita sa ne asigure noua, cetatenilor romani, protectia datelor personale in momentul in care acestea vor fi expuse intr-un mediu international care este de asemenea dominat, in multe cazuri, de coruptie la nivel institutional, sau este marcat de atitudini rasiste/xenofobe in raport cu anumite comunitati etnice si chiar religioase.

Date personale si harti militare, la liber la Internet

Avem, din nefericire, precedente periculoase in acest sens: o parte din baza de date de CNP-uri a Politiei Romane este disponibila pe retelele informatice publice de transfer, la fel si mai multe harti militare detaliate ale Romaniei! Din cate stim, nimeni nu a intervenit in vreun fel pana acum pentru a remedia aceste scurgeri de informatii. Nu in ultimul rand, este important sa constientizam faptul ca actele de identitate electronice au mari sanse de a deveni in viitor propriile noastre dosare de securitate, pe care le vom purta peste tot si la care noi nu vom avea acces decat indirect, prin intermediul institutiilo", arata Forul Ortodox Roman.

Avand in vedere toate acestea, FOR solicita in mod ferm Presedintelui tarii, reprezentantilor MAI si tuturor institutiilor abilitate ale statului roman urmatoarele sa opreasca introducerea in Romania a oricarui tip de document electronic de identitate (carte de identitate, permis de conducere) si a cardului electronic de sanatate, sa se asigure in mod temeinic baza juridica a pasapoartelor asa-zis temporare, pentru a nu se putea reveni in mod abuziv asupra acestei alternative si sa se prelungeasca termenul de valabilitate al acestui tip de pasapoarte la 3 ani si sa nu existe nici o presiune financiara sau morala asupra persoanelor care nu accepta documentele ce contin datele personale incluse in mediul de stocare electronic.

De asemenea FOR mai cere sa se angajeze un dialog real cu reprezentantii societatii civile pentru a se stabili o linie clara de demarcatie pana la care un proiect de tipul e-Romania, ce include si componenta Cartilor de Identitate Electronice, poate fi derulat astfel incat sa nu puna in primejdie libertatile civice specifice unui stat de drept constitutional, precum si libertatea de constiinta a cetateanului.

"Dupa ce am vazut in secolul trecut cat de usor pot sa apara dictatorii, dupa ce am traversat 50 de ani de ideologie comunista si 20 de ani de tranzitie lipsita complet de viziune, credem ca este firesc sa tragem un semnal de alarma si sa chemam pe toti romanii sa se opuna masurilor amintite. Acestea, pe langa faptul ca nu pot fi prioritare in contextul socio-politic actual, nu fac altceva decat sa creeze premisele unui sistem totalitar de supraveghere si control al persoanei umane. Tehnologia trebuie sa fie folosita in scopuri creative, iar nu in slujba controlului (sau a manipularii) oamenilor.

Forul Ortodox Roman (F.O.R.), este o structura federativa fara personalitate juridica, ce a fost fondata la 29 noiembrie 2008, prin consensul reprezentantilor a 60 de organizatii civice cu caracter cultural si social, care au participat la Conferinta Asociatiilor Laicatului Ortodox Roman. F.O.R. este coordonat de liderii organizatiilor: Fundatia "Sfintii Martiri Brancoveni", Asociatia Pro Vita - Bucuresti, A.R.T.R.I., Asociatia "Christiana" si Asociatia "Rost".

United Church of Christ - Banned Commercial

A jó pápa - XXIII. János (film)

A jó pápa - XXIII. János pápa élete
(Il papa buono)
2003

A 2001-ben boldoggá avatott XXIII. János pápa a 20. század egyik legnagyobb hatású személyisége volt. A hidegháború, a berlini fal felépítése, az űrutazások, a vietnami háború és Kennedy meggyilkolásának korára eső rövid pápasága (1958-1963) alatt szinte forradalmasította a katolikus egyházat. Angelo Giuseppe Roncalli szegény földműves családból származott, kivételes tehetsége, a szenvedők iránti mély együttérzése és papi elhivatottsága már kisgyermek korában megnyilvánult. A szemináriumon is az egyik legkiválóbb növendéknek tartották, de a Vatikánban felajánlott komoly beosztás helyett visszatért szülőföldjére, Bergamo környékére. Aztán Bulgáriába került apostoli nunciusként, ahol az ortodox egyházzal való megbékélés ügyében fáradozott. A háború alatt Isztambulban a német nagykövet segítségével sikerült megmentenie 600 zsidógyerek életét. 1957-ben velencei pátriárkává nevezték ki, majd XII. Pius halála után, 1958. október 28-án pápává választották. A bíborosok többsége csak átmeneti megoldásnak tekintette Roncalli pápaságát, ő azonban a II. Vatikáni Zsinat összehívásával - súlyos betegsége és a Vatikán hangadóinak heves tiltakozásai ellenére - vállalta a harcot legfőbb célkitűzései, az egyház megújítása, a keresztények egységének előmozdítása és a világ felé való nyitás megvalósításáért.

1,52 GB AVI letöltése:

• http://uploading.com/files/m8c38552
• http://uploading.com/files/5e5me1b9
• http://uploading.com/files/1dece434
• http://uploading.com/files/91663f86
• http://uploading.com/files/26b13896
• http://uploading.com/files/55e4d613
• http://uploading.com/files/7df86mc3
• http://uploading.com/files/63d93ab6
• http://uploading.com/files/82ca715d
• http://uploading.com/files/4894a352

Barth és a magyar református teológia

Barth és a magyar református teológia

ttre.hu

Karl Barth magyar teológiára gyakorolt hatásáról tartott tudományos tanácskozást.a Debreceni Református Hittudományi Egyetem Karl Barth Kutatóintézete október 6-án, szerdán, magyarországi és erdélyi református professzorok, doktoranduszok, teológusok és lelkészek, valamint a neves Barth-kutató, Eberhard Busch göttingeni professzor részvételével. A szimpózium biblikus-, hermeneutikai-, rendszeres- és gyakorlati teológiai szempontból járta körül Barth magyar hatástörténetét - mondta Ferencz Árpád az intézet vezetője, akitől azt is megtudtuk, hogy az előadásokból megjelenik majd egy kötet, a Barth Intézet publikációs sorozatában, amelyet az olvasók várhatóan a következő tanévben vehetnek kézbe.


Az előadások során arról a gazdag örökségről hallhattunk, hogy Barth hogyan hatott a Magyarországi református teológiára, gyülekezeti életre - mondta Fazakas Sándor. A debreceni teológia rektora szerint „nem lehet azt sem elhallgatni, hogy Barth személye és a magyarországi politikai helyzettel kapcsolatos állásfoglalásai révén évtizedeken át sztereotip megítélések nyertek polgárjogot, nem mindig pozitív tekintetben”. Fazakas Sándor úgy véli, hogy Barth 1948-as magyarországi látogatásakor elhangzott előadásai és intelmei, amelyek szerint az úgynevezett „keskeny úton”, azaz a kollaboráció és a világ dolgaitól való elzárkózás között kell megtalálni az egyház útját az állam és az egyház kapcsolatában ma is érvényesek, hiszen józanságra intenek és arra, hogy egy olyan világban ahol a gazdasági politikai összefüggések ideologizálódnak, ne szegődjünk el „beazonosíthatatlan hatalmak” szolgálatára, hanem mindig kritikusan viszonyuljunk korunk a kérdéseihez.


Karl Barth 1968. december 10-én halt meg Bázelben, ott, ahol 1886. május 10-én, protestáns teológus dinasztia tagjaként a napvilágot is meglátta. Szkepszise a liberális teológiával szemben és az úgynevezett kulturprotestantizmussal szemben már fiatal korában egyre nőtt, így kételkedni kezdett a XIX. század polgári teológiai irányzataiban. Teológia professzorként az 1920-as évektől kezdve Friedrich Gogartennel, Rudolf Bultmann-nal, Emil Brunnerrel és más teológusokkal együtt, képviselte a dialektikus teológiát, amelyben Isten és ember, idő és örökkévalóság álltak a középpontban. Barth többek között Bonnban, Göttingenben, és Münsterben tanított, és munkássága során radikálisan szakított azzal a teológiai irányvonallal, amely Isten és ember között emberileg próbált közvetíteni, vagy amelyik az Isten és ember közötti távolságot csökkenteni akarta. ”Isten az Isten” - mondta. Isten valami „egészen Más”.

Végső konzekvenciájában az emberek által kitalált vallások a hitetlenséghez vezetnek. Barth azonban biztos volt abban, hogy a Bibliára való pontos odafigyelés során az ember meghallhatja Isten szavát.

Az egész napos tudományos tanácskozásról hamarosan részletesebb írással jelentkezünk!

Fotó: Barcza János

A palást - 1953 (film)

A palást
(The Robe)
1953

színes, magyarul beszélő, amerikai történelmi dráma

Marcellus Gallio római tribunus azt a megbízást kapja, hogy feszítse keresztre a názáreti Jézust. A tribunus tehát elindul az ítélettela Golgotára. Amint Jézust végkíséri ezen az úton, Marcellus kezdi kétségbevonni az ítélet helyességét. Ennek ellenére végrehajtja feladatát, s kockavetésnél neki jut a keresztre feszített köntöse. A keresztnél olyan megmagyarázhatatlan dolgok esnek meg vele, hogy ijedtében eldobja a köntöst. Hamarosan azonban arra utasítják, hogy keresse meg a köntöst, és vigye Rómába. Annak hatására, amit a keresés során és a Megfeszített követőivel találkozva átélt, végül keresztény hitre tér. Rómában ezért szerelmével, Dianával együtt halálra ítélik.

Reformátusok, akik a szabadságharcért haltak meg

Reformátusok, akik a szabadságharcért haltak meg

reformatus.hu
Fodor Zsófia
2010. október 05.

Sokunknak gondot okoz manapság az aradi tizenhármak felsorolása, és még kevesebbet tudunk a szabadságharc utáni véres megtorlás többi áldozatáról. Október 6., a nemzeti gyásznap alkalmával ezúttal nem a kivégzett tábornokokról, hanem a forradalom leverése utáni református mártírokról – köztük lelkipásztorokról, tanítóról, katonákról és német gyárosról – emlékezünk meg.

Aulich Lajos, Damjanich János, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Knézich Károly, Lahner György, Lázár Vilmos, Leiningen-Westerburg Károly, Nagysándor József, Pöltenberg Ernő, Schweidel József, Török Ignác és Vécsey Károly – hangzik az 1849. október 6-án kivégzett szabadságharcos tábornokok névsora, és ha sikerült felsorolnunk az aradi vértanúkat, gyorsan hozzátesszük gróf Batthyány Lajos volt miniszterelnök nevét, aki ugyanezen a napon szenvedett mártírhalált Budapesten.

Erre a tizennégy emberre is kevesen emlékeznek kapásból, pedig a megtorlás ennél is keményebb volt: 1849-1850-ben legalább 128 embert végeztek ki, több százan kerültek börtönbe, több ezren álltak hosszabb-rövidebb ideig vizsgálat alatt, több tízezer volt honvédet soroztak be büntetésként a császári és királyi hadseregbe. Gyakorlatilag nem volt olyan magyar család, amelynek valamelyik tagját ne érintette volna a megtorlás.

Nemcsak tábornokok vesztek oda

A nemzeti gyásznapon tábornokokra emlékezünk, pedig 1849 augusztusának közepéig a megtorlás legszélsőségesebb módja, a halálbüntetés főleg a polgári lakosságot sújtotta. Elég volt egy „rossz” prédikáció a templomban, egy kormány- vagy kormánybiztosi rendelet kihirdetése a faluban; néhány érdeklődő szó egy császári-királyi katonához, és az illető máris a haditörvényszék vagy a rögtönítélő bíróság előtt találta magát. Különösen veszélyeztetett helyzetben voltak a falusi papok, jegyzők, tanítók, akikre a kormányrendeletek kihirdetésének feladata jutott. Közülük került ki a kivégzettek egyötöde.

A szabadságharc legismertebb mártírjai, az aradi tizenhármak között nem voltak reformátusok, de a széles megtorlás áldozatai között lelkipásztorokat, tanítót, német alezredest, gyárost, a nyelvújítás vezéralakjának, Kazinczy Ferencnek a fiát, és Csehországban kivégzett huszárokat is találunk, rájuk emlékezünk ezzel az írással.

Tárgyalás tíz mondatban


Még az aradi tragédia – vagy ahogyan Kossuth Lajos nevezte a „magyar Golgota” – előtt, 1849. július 12-én Szikszay János csákberényi református lelkészt és Mannsbarth Antal ottani katolikus plébánost végezték ki rögtönítélettel Nagyigmándon. A csákberényi lakosság folyamatosan fenyegette a császári érzelmű tisztviselőket, akik közül a fővadászt, a jegyzőt és a kántortanítót 1849-ben rövid időre be is zárták a székesfehérvári börtönbe. Amikor 1849 júliusában a császári alakulatok elfoglalták a móri járást, Csákberényt tartották a legrosszabb szellemű településnek, a két lelkészét pedig különösképpen megbízhatatlannak ítélték.

Július 11-én hajnalban letartóztatták őket és Mórra, majd másnap hajnalban Nagyigmándra kísérték a két foglyot. Winyewski százados Schütte altábornagynak küldött jelentésében a következőkben marasztalta el a letartóztatottakat: „Mind a katolikus plébános, mind pedig a református lelkész Csákberényen a népfelkelésről prédikáltak, az egyházközségeket folyamatosan izgatták a császári kormány ellen, sőt követelték, hogy ha a császári katonaság megérkezne, akkor ők maguk más fegyverek híján kövekkel üssék agyon őket.”

A református lelkész és a katolikus pap kivégzését a nagyigmándi plébános, Mester István jegyezte fel.

„Az igmándi református lelkész Komáromba menekülvén, háza üresen maradt, ezért a cs. kir. katonaság által fogháznak használtatott. Igen sokan, többnyire polgári rangból voltak ott elcsukva. Július 12-én korán reggel hozattak oda Manszbarth Antal csákberényi plébános és Szikszay János csákberényi református lelkész. A két egyházfi megrökönyödve állott a rohamléptekben felállított rögtönítéleti bíróság három tagja előtt. A tárgyalás alig tíz mondat hosszáig tartott. Az ítélet: kötél általi halál. A fent nevezettek bűnösnek találtattak felségsértés bűntettében, mivel az év májusában mindketten lelkészi minőségükben templomi nyilvánosság előtt hirdették ki a lázadó kormányzat debreceni detronizáló nyilatkozatát. Az ítélet kihirdetése után Susan vezérőrnagy felolvasta a kegyelmezési kérelemre írt haynau-i választ: ’Kihirdetendő és azonnal végrehajtandó.’ Ahogy azt Susan gúnyosan megjegyezte a némán álló lelkészeknek: ‘Önök tehát részesei őexcellenciája legmagasabb kegyelmezésének.’ Így a kötél általi halálos ítélet puskapor és golyó általi azonnal végrehajtandó ítéletre módosult. Még július 12-én dél tájban sortűz elé állították a két csákberényi lelkészt. Miután azok megírták utolsó soraikat, tiszta arccal és tiszta lélekkel álltak a puskák elé. A sortűz nem tévesztett, a két lelkész halottan dőlt a vérben ázó igmándi földre. A két élettelen testet közszemlére téve, a parókia kertjébe vitte két falubeli cigányember, akik feladatul kapták, hogy este visszatérve, a temetőben földeljék el azokat. A forró nyári délutánon közszemlére kitett holttesteken Fehér Dánielné – a parancs ellenére – megkönyörült, és saját fehér kendőjével takarta le a papok arcát. Az osztrák katonák észrevették a tiltott cselekedetet, és kocsiderékhoz kötve megkorbácsolták az idős asszonyt, aki kis híján belehalt a verésbe. Eljött az éjszaka és Mester István katolikus plébános és néhány falubeli a parancs értelmében eltemette a mártírhalált halt csákberényi lelkészeket. Koporsó és szertartás nélkül, jelöletlen sírba tették őket. Csákberénybe még azon a bizonyos délutánon ért egy igmándi hírvivő, aki a vitte a szörnyű hírt. A harangozási tilalom ellenére megszólaltak a kis hegyi falu harangjai, az emberek ünnepi viseletbe öltözve mentek a megárvult templomaikba atyáik lelkéért imádkozni."

Az alsónémedi és a szokolyai lelkészt is kivégezték

Alig két héttel később, 1849. július 26-án végezték ki Halászy Károly református tanítót, nemzetőr századost Ócsán. Halászy Károly alsónémedi egyházának és iskolájának szolgálatában állt, ott fejtette ki a forradalom és szabadságharc alatti tevékenységét is. Haynau Ócsán átvonuló egységei néhány társával együtt a faluban állították hadbíróság elé, és miután forradalmi tetteit halállal büntették, itt is végezték ki golyó által. Szintén főbe lőtték Kantsur András szokolyai református lelkészt, augusztus 27-én Pesten, mert egy gerillacsapat tagjai nála helyeztek el egy császári futártól elvett pénzesládát.

Csehországi és poroszországi református is az áldozatok között


Ezelőtt nem sokkal, jóval a tizenhármak kivégzése előtt a megtorlás áldozata lett egy református katonatiszt Aradon: augusztus 22-én Ormai (Auffenberg) Norbert. Ormai 1813. augusztus 22-én született a csehországi Dobřanyban, egy német eredetű református katonacsalád sarjaként. 1815-ben a család Magyarországra költözött. Norbert Auffenberg 1828. augusztus 14-én állt be a császári és királyi hadseregbe, 1839-től hadnagy volt az erdélyi kiegészítésű 31. gyalogezredben. 1840. szeptember 10-én a galíciai lengyel hazafiakhoz fűződő kapcsolatai miatt letartóztatták, és hét évi vizsgálati fogság után 14 év várfogságra ítélték, amelyet Munkács börtönében kellett letöltenie.

Az 1848-as forradalom győzelme után a magyar kormány kérésére amnesztiát kapott. Belépett Mieczyslaw Woroniecki herceg önkéntes vadászcsapatába, részt vett a délvidéki harcokban, majd a 38. honvédzászlóalj századosa lett. Később Kossuth őrnaggyá és segédtisztjévé nevezte ki. 1849. március 5-én alezredes, az 1. honvéd vadászezred parancsnoka lett, április 25-én Kossuth ezredessé és a honvéd vadászezredek főfelügyelőjévé nevezte ki. A fegyverletétel után Pankotán fogták el a 24. (Parma) gyalogezred ukrán bakái. Aradon hadbíróság elé állították, és miután megállapították, hogy tisztként szolgált a császári hadseregben, éppen a 36. születésnapján kötél általi halálra ítélték és kivégezték.


Az Arad után kivégzettek között szintén találunk egy német származású reformátust: 1849. október 20-án három külföldi katonát vezettek a bitófa alá, közülük volt az egyik Peter Giron alezredes. A német légió parancsnoka, aki 1798-ban a poroszországi Aachenben született, vagyonos polgári családban. Ő maga gyáros volt a Rajna-vidéken, majd Bécsben. Részt vett az 1848. októberi bécsi forradalomban, majd Magyarországra menekült. Kossuth őt bízta meg a német légió megalakításával, Giron november 11-én ki is adta ezzel kapcsolatos felhívását. Őrnagyi rangot kapott, december 16-án Sopronnál a légió két százada élén már harcba is került. December 28-án Bábolnánál tisztázatlan körülmények között megsebesült, majd elhagyta alakulatát, előbb Debrecenbe, majd Nagyváradra utazott. Itt folytatta tovább a légió szervezését. Tavasszal alezredessé léptették elő.

Május 23-án Görgey Artúr Budára rendelte Giront, majd másnap August Thomstorff őrnagyot bízta meg a légió parancsnokságával. Június 4-én igazolásra szólította fel Giront, hogy decemberben miért hagyta el a hadsereget Bábolnánál. A közel egy hónapig elhúzódó eljárás végén Giron július 1-én kérte elbocsátását a magyar hadseregből. A főváros kiürítése miatt azonban az elbocsátó okiratot csak július 25-én bocsátották ki Szegeden. Giront azonban már ez sem menthette meg: a szabadságharc után a császári hadbíróság a bécsi forradalomban való részvételéért, a német légió szervezéséért és általában az 1849. április 14., a trónfosztás utáni ténykedéséért halálra ítélte. A pesti Újépület mögött két lengyel származású tiszttel, Karol Gustaw d'Abancourt de Franqueville századossal és Miczyslaw Woronieczki ezredessel együtt felakasztották.

Kazinczy fia is Aradon halt meg


Október 25-én vesztette életét Kazinczy Lajos, a költő-nyelvújító Kazinczy Ferenc fia. Lajos 1820. október 20-án született a Zemplén megyei Széphalmon. Tanulmányait a tullni utászkari iskolában végezte, 1839-1847 között a 9. huszárezredben szolgált, majd főhadnagyi rangban kilépett.

1848 júniusától kezdve önkéntesként részt vett a délvidéki harcokban, augusztusban honvéd főhadnaggyá és a dunáninneni önkéntes mozgó nemzetőri tábor parancsnokának nevezték ki. Szeptembertől százados, novembertől őrnagy volt, egyben az 1. (később 2.) utászzászlóalj szervezője Pozsonyban, majd Győrben. 1849 januárjában alezredes, dandárparancsnok volt a tartalék hadtestben, majd a Középponti Mozgó Seregben, január végétől hadosztályparancsnok ugyanitt, majd február elejétől az I. hadtestben. Március 10-én kinevezték az 1. huszárezred parancsnokává, majd április 3- án ismét hadosztályparancsnok lett az I. hadtestben, részt vett a tápióbicskei, isaszegi, nagysallói és komáromi csatákban. Április 19-én megkapta a Magyar Katonai Érdemrend 3. osztályát. Május 19-től a Csallóközben működő magyar erők, a Kosztolányi hadosztály parancsnoka volt. Május 25-én ezredessé léptették elő, június 2-án Görgey megbízta az Ung, Ugocsa, Bereg és Máramaros megyékben működő önálló hadosztály parancsnokságával. Augusztus 6-án csapataival Erdélybe indult.

Augusztus 22-én Zsibónál egyesült a székelyföldi és kolozsvári hadosztály maradványaival, átvette fölöttük a parancsnokságot, majd 24-25-én letette a fegyvert az orosz csapatok előtt. Az oroszok rövidesen átadták őt Clam-Gallas vezérőrnagy császári csapatainak, szeptember 8-án érkezett meg Aradra. A hadbíróság Kazinczyt felségsértés bűnében találta vétkesnek, ezért teljes vagyonelkobzásra, lőpor és golyó általi kivégzésre ítélte. Az ítéletet október 24-én hirdették ki, október 25-én Kazinczyt az aradi vár sáncárkában agyonlőtték.

A huszár vértanúk

A magyar szabadságharc vértanúi között kell számon tartanunk azt a tizenhárom huszárt is, akiket ugyan nem Magyarországon, azonban egyértelműen a szabadságharc támogatásáért végeztek ki. A külföldön szolgáló huszárezredek katonái 1848 őszétől kezdve minden módon igyekeztek hazajutni az ország védelmére. A kisebb-nagyobb csapatokban útnak induló huszárok sokszor súlyos harcok árán küzdötték ki a hazajutást, némelyik csapat óriási veszteségeket szenvedett.

Különösen a Csehországban állomásozó jászkunsági kiegészítésű 12. (Nádor) huszárezred katonáinak volt nehéz dolguk. A fogságba esett huszárok ellen azonban sokáig nem alkalmaztak súlyosabb rendszabályokat. Az ezred maradékát 1849 májusában Ausztrián át az olasz hadszíntérre irányították. Linz környékére érve azonban a huszárok, közel lévén a magyar határ, úgy döntöttek, hogy még egyszer megpróbálják a hazajutást. Ez az egyik csapatnak sikerült, két másikat viszont elfogtak a császári hatóságok.

Református vallású volt az első csapatból golyó általi halálra ítélt Mille János huszártizedes, akit július 23-án Bruck an Der Murban öt társával együtt végeztek ki. Szintén református hitűek voltak a másik elfogott csapat tagjai közül Deák János, Farkas Péter, Gyökeres András, és Herczeg Károly huszárok, akiken július 6-án Marburgban három társukkal együtt hajtották végre a halálos ítéletet.

Felhasznált irodalom: Hermann Róbert: Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc vértanúi – október 6.

Kálvincsillag - a magyar reformátusok lapja

Megjelent a Kálvincsillag

reformatus.hu
Csepregi Botond
2010. október 05.

Hamarosan kézbe vehetjük a Magyar Református Egyház hivatalos lapjának az első számát. A 136 oldalas, 35 ezer példányszámban megjelenő Kálvincsillagban az egységes református egyház valamennyi egyházrésze bemutatkozik. Tematikus cikkekben az oktatással, az ifjúsággal, a reformátorok örökségével, az egyházzenével, a misszióval is foglalkozik a tervek szerint évente egyszer megjelenő lap, amelynek a mostani a próbakiadása.

Amikor 2009. május 22-én a debreceni Alkotmányozó Zsinattal létrejött az egységes Magyar Református Egyház, az addig is megfogalmazott igény elodázhatatlan feladattá lett: közös kiadványban kell szólni a Kárpát-medence és az egész világ magyar reformátusaihoz. A Magyar Református Egyház legfőbb képviseleti szervének, a Generális Konventnek (GK) az elnöksége idén februárban, a vajdasági Bácsfeketehegyen döntött egy lap létrehozásáról, majd a Kálvincsillag október elején jelent meg először.



A közös gondolkodás először több irányba indult el, felmerült egy teljesen új, havonta megjelenő lap alapítása, szó volt annak lehetőségéről, hogy a Reformátusok Lapja mellékleteként létezzen a közös kiadvány. A GK elnöksége végül egy évente egyszer megjelenő, de megjelenésében reprezentatív magazin kiadásáról határozott. A mostani, 136 oldalon és 35 ezer példányban megjelent első Kálvincsillag-szám próbaszám, a GK elnöksége előreláthatólag novemberben dönt a folytatásról.

A lap készítői gárdája a kilenc Kárpát-medencei egyházrész delegáltjaiból jött össze. A lap szerkesztői maguk közül választották ki a főszerkesztőt, Fekete Károlyt, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem (DRHE) tanszékvezető egyetemi tanárát, a GK Liturgiai Bizottságának elnökét, a Református Tiszántúl című egyházkerületi lap felelős szerkesztőjét.


A tartalom ötvözi a részegyházi logikát, valamint a tematikus megközelítést és a szerkesztők törekedtek a műfaji sokszínűségre. Vagyis amellett, hogy a Magyar Református Egyházba foglalt valamennyi egyházkerület – a Kárpát-medenceiek mellett az amerikai egyház is – bemutatkozik a lapban, olvashatóak portrék példamutató református életekről, írások az egyházi értékőrzésről, a református oktatásról és ifjúságügyről, a reformátorokról és az egyházzenéről is. Az egyház és társadalom rovatban pedig Orbán Viktor miniszterelnök is köszönti az olvasókat.

A Kálvincsillag ingyenes kiadvány, az egyházkerületek terjesztésében jut el legkésőbb október végéig a gyülekezetekhez.

A szerkesztők várják az olvasók észrevételeit, visszajelzéseit, postai úton (1146 Budapest, Abonyi u. 21.), illetve e-mailen is: kalvincsillag@reformatus.hu Ez az email cím védett a spam robotoktól, a megtekintéséhez engedélyezni kell a Javascriptet. .

Csűry István püspökjelölt - Erdélyi Riport

Csűry István püspökjelölt - Erdélyi Riport

Bartalis János: Isten kezében

Bartalis János
(1893-1976)

Isten kezében

Jött villámcsapás, jött a tenger.
Jött a fergeteg.
Jött emberek hálátlansága.
Jött kegyetlenség, jött bűn.
Jött éhség és szomorúság.
Jött megaláztatás.
Jött üldözés és megpróbáltatás.
Jött bujdosás lélek-pusztában
és nem volt hová lehajtani fejet.
Jött kínszenvedés, Krisztus hét szenvedése.
Jött korbácsütés testen és lelken.
Jött börtön...
Nagy bajomban mindig csak azt mondom:
"Isten kezében vagyunk
és ott vagyunk a legjobb helyen."

Mikor fellegek feltornyosulnak
és a hullámok összecsapnak fejünk felett.
Mikor a templomok leomlottak
és meghasadott a hegy.
Mikor sötétség borult a világra,
végtelen sötétség
és az égre nem jöttek fel a csillagok,
- mikor a halál örvényénél álltunk ...
Mikor az utolsó kiáltás is elhangzott
Krisztus ajkáról – függve a keresztfán,
utolsót lehelve lelke:
"Éli, éli, Lama Sabaktani!"
Ó népem, drága népem!
E szörnyű ítéletben,
ez elveszejtő nehéz időben
mindig hitted:
"Isten kezében vagyunk
és ott vagyunk a legbiztosabb helyen."

Mikor Ég-Föld megszakadt,
Folyók-Tengerek kiöntöttek,
végig nyaralván sós hullámaikkal
a veszett világon,
mikor megpecsételtetett minden
teremtett állatoknak sorsa –
Ó, Uram!
mi: árva néped,
árva magyar néped
"Tebenned bíztunk eleitől fogva."

Vatican Necropolis - virtual tour

Virtuális látogatás Szent Péter sírjánál

Magyar Kurír
2010. október 4.

A Vatikán honlapján keresztül immár nemcsak a Szent Péter-bazilikába, hanem az alatta található nekropoliszba is ellátogathatunk. A páratlan minőségű, három dimenzióban mozgatható képek mellett térkép és magyarázó szöveg segíti a tájékozódást.

A Szent Péter-bazilika itt „látogatható". A bazilika alatti nekropolisz, Szent Péter sírjával, itt tekinthető meg angol, illetve olasz nyelvű magyarázatokkal, Angelo Comastri bíborosnak, a Szent Péter-bazilika főpapjának bevezetőjével.

Mint korábban hírt adtunk róla, a vatikáni honlapon megtalálható a Falakon kívüli Szent Pál-bazilika és a lateráni Szent János-bazilika képeinek virtuális feldolgozása is.

Szavazz Jézusra!

Sajátos kampány Jézus Krisztus mellett

SZAVAZZ ŐRÁ! Így kezdődik az a szórólap, amelyet egy kicsi Vas megyei faluban terjeszt a helyi plébános. Aztán sorolja az érveket:

- kitűnő családi háttérrel rendelkezik, hisz Atyja és Anyja is közismert

- állandó lakása van (templom)

- nemzetközi ismeretséggel bír

- tevékenységéről kitűnő referenciákkal rendelkezik

- könnyen leinformálható (pl. Bibliából)

- büntetlen előélet

- ácsnak tanult, így ért a kétkezi dolgozók nyelvén, ismeri gondjainkat

- tanítói tevékenység, jó kommunikációs készség gyerekekkel gyerekekkel és az értelmiséggel

- szívét-lelkét adja választóiért (életét is)

-megbízható szavahihetőség

- egészségügyi reformja: a lélek gyógyításának kihangsúlyozása

- oktatásügyi reformja: a lélek gyógyításának kihangsúlyozása

- mottója a pénzügy területén: "ahol a kincsed, ott a szíved is"

- munkanélküliség problémájában ígéri: mindenkinek biztosít munkalehetőséget a jócselekedetek gyakorlása terén

- garantálja az örök életet

- közterhek könnyebb viselését szavatolja: "az én igém édes, az én terhem könnyű"

- képességgel bír a kenyérszaporítás eljárású ingyenes közétkeztetésre

- választóival bármikor közvetlen kapcsolattartást szorgalmaz (ima)

- szervezett, kiterjedt intézményes hátteret biztosít programjához (egyház)

Jézus Krisztus X Isten fia X Megváltó X

Majd egy kis tanmesével záródik a szórólap.

Terjeszti: helyi főállású kampányügynöke, x. y. plébános

(olvasói levél alapján)

kitartas.hu

Jakab Bálint - református lelkész (Demokrata)

Jakab Bálint - református lelkész



Demokrata
2010:36. szám
Boros Károly

Egy kis székelyföldi faluban cseperedett fel, ahol a templom tornyán az 1889-es felújításról hírt adó felirat az ő egyik felmenőjét, Jakab Istvánt mint megyebírót külön is megemlíti.

– Minek köszönhette István bácsi ezt a tisztességet?

– Elfogyott a felújításra szánt pénz, és nem tudták kifizetni a mestereket, a hívek sem tudtak már tovább dolgozni a munkán, mert jött az aratás, menni kellett a földekre, hiszen a parasztembernek olyankor egyévi kenyerét kell betakarítania. Gondban voltak a presbiterek és a lelkész, nem tudták, mitévők legyenek. Akkor Jakab István fogta az egyetlen tehenét, amelyik a tejet is adta a gyerekeknek, meg igaerő is volt, mert azt fogták az eke elé lovuk nem lévén, és elvitte két faluval arrébb a vásárba, eladta, és az árát odaadta a templomra, így tudták befejezni a felújítást. Ez az egyetlen állat adta a családnak a megélhetést, mégsem gondolkodott rajta, mi lesz velük nélküle, hanem hite szerint cselekedett, mert tudta, hogy az Istennek gondja lesz rá, bízott benne. Ilyen erős szeretetkapocs volt abban a faluban az Isten és ember között. Ebben nőttem fel, körülöttem így gondolkodott mindenki, soha nem volt kérdés az istenhez való viszony és a közösséghez tartozás, a saját érdek feláldozása a közösségért.

– Mindig lelkész akart lenni?

– Erősen gondolkoztam, hogy focista legyek-e, mert elég jól ment, tizennégy évesen már a felnőtt csapatban játszottam, hívtak is érettségi után egy csapathoz, lakást, jó fizetést ajánlottak, de inkább megpróbáltam a teológiát. Orvosnak is akartak küldeni, meg filozófia–történelem szakra, de úgy éreztem, azzal tehetek legtöbbet a népemért, ha lelkész leszek. Akkor már nagyon szorult Erdélyben a hurok a magyarság körül, nyilvánosan csak színházban és templomban lehetett magyar szót hallani, máshol nem beszélhettünk nyugodtan. Ha egyáltalán helyénvaló ez a szó a Ceausescu-rendszer legrosszabb éveiről beszélve. Mikor az iskolában megtudták, hogy teológiára akarok menni, marxista propagandafüzeteket kellett olvasnom és visszamondanom. Az igazgató nyomta a kezembe, még ma is megvan az egyik, eltettem emlékbe.

– Az Istenhez való viszonyát ezek szerint nem változtatta meg a nyomtatott szó.

– Amikor felvételizni mentem, Kolozsváron a nagynénémnél laktam, aki diakonissza volt, ez a reformátusoknál olyan, mint a katolikusoknál az apáca. Egyik nap bejött egy holland ember – Hollandiával évszázadok óta jó kapcsolata van a református egyháznak –, és megkérdezte, miért akarok teológiára menni. Emlékszem, azt mondtam, azért, hogy szolgáljam a népemet. Ezen elborzadt. Hát nem azért, hogy szolgáljam az Istent? Elgondolkoztam rajta, és éreztem, hogy neki is igaza van, csak más oldalról közelíti meg az igazságot.

– Azzal szolgálja az Istent, hogy a népét szolgálja.

– Így van. Az Istenhez való viszony valahogy annyira természetes volt mindig, az egész gyerekkoromban is annyira benne volt, hogy mikor átjöttem Magyarországra, néhány dolgot nem is tudtam felfogni. Például azt, hogy valaki nem tartozik egyházhoz. Értettem a kifejezést, de nem fért a fejembe, mert nálunk a faluban még a párttitkár is vallásos volt, és az egyházhoz tartozása nem is lehetett kérdés a számára. Egyszer vasárnap nem volt otthon, mindenki tudta, hogy elvitte a gyerekét megkonfirmálni Nagyszebenbe. Ott nem tehette, de nyílt titok volt, hol van. Vagy például az egyik nagy tsz-vezetőnek a fia felvételizett teológiára, ilyen ellentmondásosnak tűnő dolgok voltak abban a világban, ennyire mélyen benne élt az emberekben az istenközelség. Sok olyan kérdés volt, amit ott nem tett föl senki, mert annyira természetes volt, hogy mindenki tudja rá a választ. Ezekkel itt találkoztam először, és csak csodálkoztam. Azt sem értettem, hogy ha valaki nem tartozik egyházhoz, akkor miért akar egyházi temetést.

– Akkor kap észbe, hogy a közösségen kívül nincs emberhez méltó lét. A közösséget pedig az Istenhez való viszony tartja össze.

– Nagyon érdekes ez a közösség, egyén és Isten kapcsolata. Az én számomra igen fontos a közösség, gyerekkoromban is ezt éltem meg, ezért, bár ez egyáltalán nem illik a mai széttöredezett világképünkbe, meg a ma divatos egyénieskedő gondolkodásba, nekem most is fontosabb a közösség, mint az egyén, akár az egyházi közösséget, akár a nemzeti közösséget, akár a családot nézem. Én képes vagyok alávetni a személyes akaratomat, önként alávetni egy nagyobb érdeknek akkor is, ha azzal személyesen nem értek egyet, de az a közösségnek érdeke. Természetesen nem mindegy, mi az az akarat, azt át kell szűrnöm az értelem szűrőjén meg a szívén, meg a hit szűrőjén is. Azért is szerencsés a lelkészi hivatás, mert az Isten közelségének tudata, meg a hitben való megmártózás erőt ad az embernek, hogy bírálat alá vegyen mindent, amivel találkozik a mai világban. Igazából az Istenben élő ember mindig ítél, de sohasem elítél. Hamvas Bélánál olvastam, hogy nagyon nehéz az istentagadóknak, mert folyamatosan küzdeniük kell. Ők az Isten legnagyobb bizonyságtevői, ha szabad így mondani, mert folyamatosan viaskodnak vele. Nekem nem kell küzdenem az Istennel. És remélem, hogy sok hívő ember érzi ezt így. Vannak kétségeim, ez természetes, de nem kell küzdenem, mert tudom, hogy benne vagyok a szeretetében. Reformátusként azt mondanám, hogy az ő eleve elrendelő kegyelmében. Komolyan hiszem, hogy benne vagyok ebben a kegyelemben, ezért a világ változhat bárhogy, jöhet bármi, én is, a gyerekeim, is, az egész családom benne maradunk ebben a kegyelemben. Ezért a világ állásától és az anyagi lehetőségeinktől függetlenül mindnyájan biztonságban vagyunk. Mikor az első gyerekem megszületett, és hazamentem a kis falumba, kérdezték, van-e már gyerek, örültek, hogy jaj, de jó, bizony, a gyerek az milyen jó. Mikor a második megszületett, megint kérdezték, mondtam, hogy megvan a második is, megint örültek, hogy milyen jó. Aztán megszületett a harmadik, akkor már azt mondták, ó, jaj, milyen nehéz három gyerekkel. Mikor a negyedik is megszületett, akkor már csak annyit hallottam, hogy hú, mennyi baj van velük. Később, mikor már sokadszor hallottam itt Szombathelyen, mennyi baj van velük, eszembe jutott, hogy ez fordított gondolkodás, hiszen az ember sohasem erre gondol, mikor a gyerekei eszébe jutnak, hanem arra, hogy mennyi öröm van velük. És ha az Isten elvezetett abból a világból, ahonnan a teológiára felvételiztem, a Ceausescu-rendszerből, ebbe, ahol most vagyok, és amiről annak idején nem is álmodtam, akkor továbbra is gondja lesz rám és egész nemzetemre.

– Volt már úgy az életében, hogy valamilyen élményben megtapasztalta azt az istenközelséget, azt a szeretetet, amiről beszélt?

– Egy alkalommal igen, nagyon érdekes volt. Már városi ember voltam, mikor egyszer hazamentem, a nagybátyám csűrjét bontottuk, segítettem neki, de elszoktam addigra a nehéz testi munkától. Megpattant valahol a gyomromban egy ér, utólag tudtam meg, és bevérzett a gyomrom rendesen, bevittek a marosvásárhelyi kórházba, ott másodszor is vért hánytam, elég durva eset volt. Szépen rendbe hoztak műtét nélkül, kaptam négy liter vért, meggyógyultam. Na, de hol van ebben az Isten? Mikor bent feküdtem, és meglátogattak, édesanyám kérdezte, mit hozzanak be, mondtam, hogy valamilyen regényt, mindegy, mit, meg a bibliámat. Másnap jöttek hozzám, és valahogy idegességükben kiesett a bibliából a bibliaolvasó kalauz, amit mindig benne tartok, napi igék vannak benne. Feküdtem az ágyon, be voltam csövezve, és nem tudtam, melyik részt olvassam, gondoltam, mit csinál ilyenkor egy jó református, az Istenre bízza. Felállítottam a bibliát, és vártam, hol nyílik ki. Pál apostolnak a filippibeliekhez írt levelénél nyílt szét, kezdtem olvasni. Köszöntések vannak az elején, aztán azzal folytatja, hogy örül, hogy az evangéliumot prédikálják, némelyek versengésből, mások tiszta szívvel, de az a fontos, terjed, és most jön a fontos rész, amivel az Isten üzent nekem: nékem az élet Krisztus, a meghalás nyereség. Elköltözni is kívánna, de azt mondja, hogy e testben megmaradni szükséges neki, hogy segítségére legyen az embereknek, ezért biztos benne, hogy megmarad. Ebből tudtam, hogy én is megmaradok. Az élet és halál mezsgyéjén jártam, a tudat tiszta volt, de semmit nem éreztem. Az Úristen így mondja meg, amit akar. Ahogy később összeraktam, hogy mi kellett ehhez az üzenethez, sorra vettem, hogy először is édesanyámnak el kellett veszítenie a bibliaolvasó kalauzt. Ez már magában is érdekes üzenet.

Manastirile fac evaziune?

Evaziunea în turism. ANTREC: Mânăstirile fac evaziune. Patriarhia: tăiem chitanţe



gandul.info
03.10.2010.

Reprezentanţii Asociaţiei Naţionale de Turism Rural, Ecologic şi Cultural (ANTREC) susţin că mânăstirile din Nordul Moldovei prestează servicii turistice la negru. 10 lei pe zi cazare şi două mese, cu chitanţă, spune Patriarhia

Evaziunea în turism. ANTREC: Mânăstirile fac evaziune. Patriarhia: tăiem chitanţe Foto: Mediafax, Laszlo Mihaly

Unele mânăstiri fac concurenţă neloială pensiunilor din turism, oferind servicii de masă şi cazare contra cost, fără a plăti impozite la stat, sunt de părere reprezentanţii Asociaţiei Naţionale de Turism Rural, Ecologic şi Cultural (ANTREC). După ce ministrul Elena Udrea a declarat că în agroturism se face cea mai mare evaziune din turism, evaluată per total la 40%, reprezentanţii ANTREC se apără şi spun că de fapt evaziunea se face în zona mânăstirilor şi a staţiunilor balneo.

Aceştia susţin că au sesizat Ministerul Turismului în repetate rânduri în ce priveşte "munca la negru în turism". "În zone aglomerate, cu flux mare de turişti, cum sunt zonele montane, staţiuni balneo sau mânăstiri există case particulare care cazează turişti şi ne fac concurenţă neloială. Am cunoştinţă şi de locaţii, mânăstiri, care au anexe şi care oferă, contra cost, cazare şi masă. În acest domeniu nu există o legislaţie coerentă", a declarat pentru gândul Maria Tătar, preşedinte executiv al ANTREC. Tătar spune că este vorba în special despre mânăstirile din zona Nordului Moldovei, dar şi din Bihor şi din alte zone din România.

Biserica: "Se emit chitanţe"

Reprezentanţii Patriarhiei Române susţin că trebuie făcută distincţia între pelerini şi turişti şi că mânăstirile care oferă servicii de cazare şi masă emit şi chitanţe. "Mânăstirile găzduiesc pelerini, nu turişti. Pelerinajul este un turism religios, pelerinii merg la mânăstiri cu ocazia sărbătorilor mari, cum a fost recent Cuvioasa Parascheva. Unele mânăstiri pot asigura contra cost cazarea şi masa. Dar nu este evaziune fiscală, se emit chitanţe. În plus, preţurile practicate sunt cele mai mici. 10 lei pe zi pentru cazare şi două mese incluse", a declarat pentru gândul părintele Constantin Stoica, purtătorul de cuvânt al Patriarhiei Române.

Mai mult, reprezentantul Patriarhiei susţine că la mânăstiri merg de obicei pelerini care au posibilităţi financiare limitate. "Probabil reprezentanţii ANTREC se simt ameninţaţi de agenţiile de pelerinaj ale bisericii", a mai adăugat părintele Constantin Stoica. El a mai spus că nu toate mânăstirile au structuri de cazare, iar cele care au deţin puţine locuri de cazare, "de ordinul a câteva zeci". Contactaţi de gândul, reprezentanţii Ministerului Turismului nu au dorit să comenteze pe această temă.

Unde se face cea mai mare evaziune

În opinia specialiştilor din turism, cea mai mare evaziune fiscală în turism se realizează în pensiunile turistice şi prin închirierea unor camere din locuinţele personale ale locuitorilor din staţiuni, mai ales în cele de pe litoral.

"Fenomenul «turismului la negru» este cunoscut de toată lumea, de la autorităţile locale, centrale, organele de control şi până la turiştii de rând, dar împotriva căruia se pot lua foarte greu măsuri", sună punctul de vedere al MDTR, trimis ziarului gândul de Direcţia de comunicare a MDRT.

Potrivit acestuia, evaziunea se face prin cazarea de turişti în diverse structuri de primire turistice care nu deţin certificat de clasificare, sau prin cazarea de turişti în structuri turistice de primire, fără ca aceştia să fie înregistraţi în evidenţa recepţiei, respectiv fişa de anunţare a sosirii-plecării sau a cărţii de imobil. Un alt exemplu de cum se face evaziune în turism, potrivit MDTR, este prin încasarea contravalorii prestaţiilor turistice - cazare, alimentaţie, agrement - fără a se emite documente justificative, precum chitanţă, factură, bon fiscal.

"Măsurile întreprinse de MDRT pentru a reduce evaziunea au constat în: efectuarea de controale mixte cu poliţia şi cu funcţionarii din primării la pensiunile neautorizate de MDRT, mediatizarea acestor acţiuni pe posturile TV şi radio, realizarea unor flyere cu inscripţiile "Cazarea la negru vă costă", respectiv cu numărul Tel verde - 0800 868 282. Aceste flyere au fost transmise spre difuzare inspectorilor zonali ai MDRT, la Centrele de promovare turistică din ţară, la direcţiile şi secţiile de poliţie din ţară, la primăriile pe a căror rază teritorială se află staţiuni turistice", se arată în nota primită de la Ministerul Turismului.

Mânăstirea Curtea de Argeş, amendată că nu avea casă de marcat

La jumătatea lunii august, Arhiepiscopia Argeşului şi Muscelului a fost amendată cu 10.000 de lei de Garda Financiară Argeş. Motivul: la casa de oaspeţi a Mânăstirii Curtea de Argeş nu există casă de marcat electronică, deşi se oferă cazare şi masă contra cost.