NAPÚT 2009 / 09. – Kálvin 500

Napút
2009. november – XI. évfolyam 9. szám
Kálvin 500

B2-páholy

• Zalán Tibor • Ebből a Kálvinból meg hogy a túróba’ lett Lenin?

Preambulum

• Radácsi György • Kálvin János, az Isten küldötte
• Dr. Koncz Gábor • Családi Kálvin

Hit, teológia, egyház

• Dr. Dienes Dénes • Kálvin János élete, reformátori munkássága
• Dr. Hörcsik Richárd • Kálvin hatása a XVI. századi magyarországi reformációra
• Dr. Füsti-Molnár Szilveszter • Szempontok az ecclesia semper reformanda elvének érvényesítéséhez
• Dr. Koncz Sándor • Református örökségünk

Teológia, társadalom, művelődés

• Dr. Szathmáry Béla • Kálvin és a kálvinizmus aktualitása a világban és az egyházban

Tárlat

• Keresztes Dóra Biblia-illusztrációi

Teológia, társadalom, művelődés

• Dr. Éles Csaba • Kálvintól Kazinczyig
• Gulyás Gyula • Kálvin a tisztességes haszonról
• Albert Gábor • A magyarság és a kálvinizmus
• Agárdi Péter • Műveltségi modellek, kultúrafelfogások a két századelőn
• Dr. Gaál Botond • Kálvini vonások a magyarok lelki arcán

Utókori üzenetek

• Dr. Koncz Sándor • Kálvin magyar kutatója
• Dr. Koncz Gábor • Feladatokat adott
• Dr. Bolvári-Takács Gábor–Dr. Dankó Imre • Történelem, egyház, kultúra – Kálvin szellemében

Káva Téka – Napút-füzetek 39.

• Harsányi István • A reformáció hatása a magyar közművelődésre

(1923)

Kuyper Ábrahám: A kálvinizmus politikai jelentősége

A KÁLVINIZMUS
POLITIKAI JELENTŐSÉGE

A KÁLVINIZMUS MINT AZ ALKOTMÁNYOS
SZABADSÁGOK ALAPJA ÉS BIZTOSÍTÉKA

ÍRTA
DR. KUYPER ÁBRAHÁM


FORDÍTOTTA
MIKLÓS ÖDÖN

KIADJA A HOLLAND-MAGYAR REFORMÁTUS BIZOTTSÁG
BUDAPEST, 1923.

Kuyper Ábrahám: A kálvinizmus lényege

A KÁLVINIZMUS LÉNYEGE

ÍRTA
DR. KUYPER ÁBRAHÁM

BUDAPEST, 1922
BETHLEN GÁBOR IRODALMI ÉS NYOMDAI RÉSZV.-TÁRS.

Teljes Kuyper archívum az interneten

Teljes Kuyper archívum az interneten

reformatus.hu
2011. január 14.

Abraham Kuyper (1837-1920) holland teológus és politikus teljes életműve hamarosan hozzáférhető lesz az interneten.

A bejelentést George Harinck professzor, az amszterdami Vrije Universiteit keretei közt működő Holland Protestantizmus Történelmi Dokumentációs Központjának igazgatója tette a napokban. A Dokumentációs Központ szorosan együttműködik az Egyesült Államokban található Princetoni Teológiai Szemináriummal.

Abraham Kuyper alakította meg Hollandiában az első politikai tömegpártot, a Forradalomellenes Pártot. Az ő nevéhez fűződik az amszterdami Vrije Universiteit megalapítása, nagyban hozzájárult az úgynevezett „szigorú” református egyház (Gereformeerde Kerk) létrejöttéhez, 1901 és 1904 között pedig Hollandia miniszterelnöke volt.

Harinck rendkívülinek tartja, hogy Kuyper életművét – akit a neokálvinizmus atyjaként tartanak számon – hamarosan Grönlandtól Új-Zélandig tanulmányozni lehet. Az Egyesült Államokban nagy az érdeklődés Kuyper és az általa képviselt neokálvinista felfogás iránt. Princetonban található meg a világon egyedül Kuyper teljes életműve. „Még Hollandiában sincs meg minden” – állítja a professzor.

Kuyper Magyarországon

Abraham Kuyper teológiai koncepciójának hatása az első világháború utáni években-évtizedekben terjedt el és vált igen jelentőssé a magyar református teológiában, elsősorban Sebestyén Jenő budapesti teológiai tanár révén. „Döntő jelentősége annak volt, hogy világháborút, a forradalmakat és a trianoni békét követő teljes összeomlásból a kivezető utat, a talpraállást, a kibontakozás lehetőségét az ország reformátusságának egy része éppen a Hollandiában jól bevált kuyperi neokálvinizmus teológiai, egyházpolitikai, politikai és világnézeti koncepciójában kereste és vélte megtalálni” – értékeli a teológus-államférfi magyarországi hatását Ladányi Sándor egyháztörténész Kuyper születésének százötvenedik évfordulóján megjelent írásában.

Az egyháztörténész szerint feltűnő, hogy ennek ellenére a rendkívül gazdag életműből milyen kevés jelent meg magyar fordításban. Pedig, mint megjegyzi, „bőven van tanulnivalónk tőle nekünk ma is, a mi viszonyaink között, a megismert igazság mellett való rendíthetetlen kiállásban, kitartásban, a szorgalmas, önzetlen, (egyház)építő munkában.”

A CE-Szövetség csendes napja Nagyváradon

Csendes nap Nagyváradon

erdon.ro
2011.01.16

Nagyvárad - Január 15-én szombaton csendes napot tartott a CE-Szövetség a szervezet nagyváradi központjában.

Az ország több megyéjéből érkező református hívek zsúfolásig megtöltötték szombaton a CE-Szövetség nagyváradi központjának gyülekezeti termét, ahol Nagy József feketegyarmati lelkipásztor, a CE- Szövetség elnöke és Visky István fugyivásárhelyi lelkipásztor vezették a csendes napot. „A hagyomány az, hogy minden hónapban megszervezzük ezt a csendes napot, a januári alkalom általában Bihar megyében szokott lezajlani. A csendes napon mindig a helybeli lelkipásztor vezeti be az alkalmat, utána közös hozzászólás és bizonyságtételek következnek. A közösség kérésére mindig megbeszéljük, hogy milyen bibliai könyvet szeretnének tanulmányozni, most a korintusbekiekhez írott első levél harmadik részét vesszük át. Nagyon sok helyről jönnek alkalmainkra, a mai napon is jöttek hívek a Szilágyságról, Zilahról, Varsolcról, Perecsenyből” - mondta Nagy József az esemény megkezdése előtt, hozzátéve, hogy nem csak református híveket, de más egyházak tagjait is szívesen látják a csendes napokon.

Találkozó

Nagy József elárulta, hogy a csendes napokat 1948 óta folyamatosan megszervezték Romániában is, ez a tevékenység csak 1958 és 1965 között szünetelt, míg a szövetség lelkipásztorait börtönbe zárta a román hatalom. A lelkipásztor hozzáfűzte, hogy a hivatalos egyházi vezetés nem mindig nézte ezt jó szemmel a CE Szövetség tevékenységét, de mint mondta, remélhetőleg mostmár rendeződnek a viszonyok. „Volt egy beszélgetésünk a héten (a múlt héten - szerk. megj.) a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspökségének vezetőségével, ahol jeleztük, hogy a mi álláspontunk egyszerű: ahogyan a CE- Szövettség és más szövetségek az egyházon belül világos, egyértelmű szabályzattal természetes módon működnek Kárpátalján, Írorszában, Németországban, úgy működjön itt is, hiszen mi nemzetközileg elismertek vagyunk, csak épp itt az országban van probléma. Az egyházi hatalom féltve őrzi a maga által megszerzett pozícióit, és elfelejti azt, hogy a CE- Szövetség sohasem pozíciókra tör, hanem szeretné a hitet ébren tartani.” - fejtette ki Nagy József.

Nincs identitászavar

Arra a kérdésünkre, hogy mi a véleménye Csűry István püspök azon aggályával kapcsolatban, miszerint a szövetség szabályzatában nincs rögzítve az, hogy ez a szervezet a református egyház kebelén belül működik, Nagy József ezt válaszolta: „A CE-Szövetség alapszabályzatában mindig is benne volt az, hogy a református egyház hitvallásai szerint működik. Mi több, a kommunizmus idejében a letartóztatott lelkipásztorokat azzal vádolták, hogy a református egyházon belül működő ébredési szervezetet működtetnek. A CE-Szövetségben nem kérdés az identitás: egyértelműen le van fektetve a szabályzatunkban, hogy a református hitelvek és a szentírás szerint működő szervezet vagyunk.” Nagy József a magyarországi református egyház missziói szabályzatát említette pozitív példaként ebben az összefügésben, kiemelve azt, hogy az említett szabályzat kimondja: a református egyház magáénak tekinti és együttműködik mindazon szervezetekkel, egyesületekkel, melyeket a gyülekezeti tagok hoztak létre, és amelyek az egyház javát szolgálják. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület és a CE-Szövetség közötti nézeteltérések rendeződésének egyik jeleként emelte ki Nagy József azt, hogy Csűry István támogatásáról biztosította a CE szövetséghez tartozó lelkipásztorok evangelizációs munkáját.

Pap István

Mózes a Wall Streeten

Mózes a Wall Streeten

Népszava
Bonta Miklós
2011. január 15.

A rendszerváltás hajnalán az a fáma járta, hogy a nálunk egyre szaporodó dél-koreai cégek Magyarországra irányított vezetői csak olyanok lehettek, akik tagjai voltak az úgynevezett Koreai Egyháznak. Az üzleti és a vallási küldetés a 20. század legvégén a távol-keleti ország képviselőinek külföldi megjelenésében tehát egyértelműen összefonódott.

Talán azért, mert a Koreai Egyház, amely a neoprotenstáns, pünkösdi felekezetek közé sorolható, kezdetei az elmúlt század elején európai misszionáriusok tevékenységéhez volt köthető. Ők híveiket arra intették, hogy takarékosan bánjanak a külföldi pénzekkel, és tanuljanak meg önerőből építkezni. (A missziós tevékenység fényes sikerét mi sem bizonyítja jobban, minthogy az egykor buddhista Dél-Korea lakosságának negyven százaléka egy évszázad alá újkereszténnyé vált. A modern civilizációk körében ilyen hatalmas arányú katolicizálódásra ilyen rövid idő alatt sehol másutt nem akadt példa.)

Az elmúlt fél évszázad egyháztörténetéhez az is hozzátartozik, hogy a Koreai-félsziget déli felén megagyülekezetek jöttek létre, amelyek egy-egy sportcsarnokban, stadionban tartják istentiszteleteiket, hiszen az egykori buddhistából neoprotestáns vezető lelkésszé avanzsált Yonggi Cho mára milliónyira duzzadt létszámú hívei aligha fértek volna el még egy tágas imaházban sem. A gyülekezet tagjai a hitéletben való jártasság mellett elsajátították az üzleti tisztesség gyakorlásának fortélyait, a vezetési ismereteket és a hálózatok kiépítésének elveit.

Nem csoda, hogy a dél-koreai multik számára - a nélkülözhetetlen szakmai ismeretek mellett - a nemzetközi gazdaság egyes őrhelyeire küldött embereiknél alapkövetelmény volt a hitéleti gyakorlat. Be is lakták templomukat nálunk a Városliget szomszédságában, ahol az imaalkalmakra összejőve rendszeresen kicserélték tapasztalataikat arról, amivel a magyar ugaron találkoztak. Nem tudom, mi zajlott le ebben az áhítatos környezetben, az azonban bizonyos, hogy a dél-koreai cégek és pénzintézetek első számú célpontjává vált Magyarország.

A Samsung, a KDB Bank vagy a Hankook eredményeivel nincs mit szégyenkezniük, ez feltehetően csak otthoni vallási elöljáróikat, de magát az Örökkévalót is megelégedettséggel tölthette el. A Koreai Egyház keresztényei azonban először talpraesettségüket természetesen először otthon bizonyították, mielőtt messzi útra keltek. Megtért hívők ülnek a globális világcégek igazgatóságaiban, a hadsereg vezetésében, és közülük került ki már nem egy miniszterelnök is. A sokszoros koreai dollármilliárdosok sorában is szép számmal előfordulnak Yonggi Cho elveinek töretlen követői.

A Biblia szelleme természetesen nem csak a távoli Ázsiában vált üzleti élet egyik vezető életelvévé. A megszámlálhatatlan felekezetű Egyesült Államokban, nem véletlenül teszik az elnökök beiktatásukkor a Bibliára teszik kezüket. Egy olyan országban, ahol a tőzsdei élet vezető napilapja, a Wall Street Journal cikke néhány esztendővel ezelőtt arról számolt be, hogy számos amerikai vállalati vezető fordul a Szentíráshoz tanácsért. Ők azok, akiknek a zsidó-keresztény kultúrkör által kijelölt értékrend és a Szentírás döntési mintája vezérelvként vonul végig mindennapi tevékenységén.

Gyakran bizonyítva azt a marxi társadalmi törvényszerűségi elvet, amely a cselekvéselmélet egyik szállóigéjévé vált: "Nem tudják, de teszik." A közelmúltban jelent meg a Nemzeti Tankönyvkiadó gondozásában Tomka János és Bőgel György Vezetés egykor és most című kötete, amely a Biblia és a menedzsment kapcsolatát vizsgálja. A szerzők idézik Jim Collins Jóból kiváló című bestsellerét, amelyben fellelik azt a hivatkozást, hogy a Fortune 500-as cégek vezetőinek személyiségprofilját vizsgálva azt találták, hogy a szakmai eltökéltség mellett a személyes alázat különbözteti meg a legkiemelkedőbb vezetőket. Ennek ismeretében aligha csodálkozunk a kötet előszóírójának azon az érvén, hogy "a szaksajtóban, konferenciákon felkapott vezetői irányelvek jó része gyorsan feledésbe merül, ám a Biblia lapjain sok időtálló, általános érvényű vezetői tanácsot találhatunk."

A vallásos iratokban rendszerint előfordul a pénzhez való viszony, végső soron a meggazdagodás megítélése. Már az antik mitológiában a régi asszírok kedvence a pénz- és a bőség istene, Mammon volt. Arámi nyelven ez a kifejezés a bálványként imádott pénzt, vagyis a gazdagságot (fényűzést) jelöli. A Biblia erről mint a "pénz szerelméről" szól. Elítéli a mammonizmust, a pénzimádatot, a féktelen nyereségvágyat, a vagyon megszerzéséért folytatott - esetenként öldöklő - harcot. A Szentírás ezt két egymással folytonos küzdelmet folytató mentalitás, a Mammon szelleme és az Isten Szentlelkének csatájaként írja le.

A modern kor vallásos irodalma azonban újraértelmezi mindezt, és enyhe túlzással eljut odáig: meggazdagodni szabad, de csak korlátok között. Mielőtt azonban a hívő lélek megnyugodna abban, hogy pénzszerzésére, vagyonosodására a Mindenható rábólintana, a korszerű Biblia-magyarázók azonnal intőn emelik fel ujjukat: a Szentírás tudomásul veszi, sőt tisztességesnek is tartja, ha valaki meggazdagodik, de soha nem szabad megfeledkezni arról, hogy ez bizony az üdvösség szempontjából nem is kevés veszélyt is rejt magában. Mert mit is ír az Újtestamentum? "Akik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértésbe, meg tőrbe és sok esztelen és káros kívánságba esnek, melyek az embereket veszedelembe és romlásba merítik. Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme, mely után sóvárogván némelyek eltévelyedtek a hittől és magukat általszegezték sok fájdalommal." (1Tim 6,9-10)

Az intelemből világosan kitetszik: meggazdagodni - mégha lassan, tisztességesen tesszük is - rizikós mutatvány. Ezzel szemben gyors vagyonosodástól már nagyon is illik tartózkodni, mert ,,Aki hirtelen akar meggazdagodni, büntetlen nem marad ... (Péld 28,20b) Egyszerű logikai úton levezethető, hogy aki a gyors meggazdagodás hívévé szegődik, az bizony bűnpártolást követ el.

Gazdasági tevékenységet űzni azonban muszáj, beleértve a kereskedést is. Aki azonban a piacon tevékenykedik, az azt is kockáztatja, hogy elveszti befektetett tőkéjének egy részét, vagy rossz esetben az egészét. A profit tehát az üzleti kockázat ára. Az már egészen más kérdés, hogy mindezt tisztességesen illik tenni. Tomka János és Bőgel György tehát teljes joggal idézik könyvükben az Úrnak Mózeshez intézett szavait: "De szemelj ki a nép közül derék, istenfélő férfiakat, hűséges embereket, akik gyűlölik a megvesztegetést, és tedd őket elöljárókká ezer, száz, ötven vagy tíz ember felett." (2Mózes 18.) A szerzőket azonban mindennél jobban izgatja, hogy a Biblia "vezetési elvei" érvényesülnek-e napjainkban?

Mert Mózesnek sem volt könnyű dolga, "...és nem hallgattak Mózesre, a nehéz munka és a türelmetlenség miatt. És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván: Menj el (újra) és mondd meg a Fáraónak, Egyiptom királyának, hogy bocsássa el Izrael fiait országából. És mondta Mózes az Örökkévalónak: Hiszen Izrael fiai nem hallgattak rám, hogyan hallgatna rám a Fáraó, amikor én nehézbeszédű vagyok?" (2Mózes 6, 9-12). Mózes tehát a dadogásának tudta be, hogy nem hallgattak rá, pedig sokkal inkább azokat az értékeket volt nehéz elfogadtatnia, amelyeket képviselt.

A Vezetés egykor és most című kötet számos bibliai példával igazolja, hogy a hatalmi játszmákra, a változások irányítására, a szervezeti kultúrára vagy a hálózatépítésre számtalan példát találunk a Szentírásban. Azok is felhasználják ezeket az alaptörténeteket, akik talán soha nem vették kezükbe a Bibliát. Feltehetően azért, mert az emberi alapértékek, az egyes csoportokon belüli információáramlás, az üzleti tisztesség évszázadokon keresztül módosultak, csiszolódtak, és gondolkodásunknak szerves részévé váltak. Éppen ezért a bibliai példabeszédeket felhasználják a modern üzleti iskolák, még azok is, amelyek távolra kerültek a zsidó-keresztény kultúrkör közvetlen tanulmányozásától.

Hitpedálozók - biciklis egyház Magyarországon?

Hitpedálozók

Bihari Napló
Rencz Csaba
2010.01.14.

„Boldog vagyok, hogy ateistaként megtaláltam az egyetlen egyházat, amit támogatni tudok.” A bejegyzés a Babilon Nyulai Kerékpáros Egyház Facebook–oldalról való. Figyelem, ez nem gyakorlat, és nem vicc – ez a valóság: az év elején hivatalosan is megalakult Magyarországon az alapító, Dávid Ferenc szociológus, rádiós műsorvezető szerint „sikerre ítélt vallási közösség”. A nevezett internetes közösségi oldalon 160 tagot gyűjtöttek (eddig), az érvényes jogaszabályok szerint egyházalapításhoz 100 tag + hitelveket tartalmazó alapítólevél szükséges, és a bíróságnak nincs is mérlegelési joga a bejegyzéshez! Nem ők az első „biciklis egyház”: az USA–beli Seattle–ben már él és virul a Jézus Biciklis Egyháza. Az új egyháznak „nincs istene, de nincs is rá feltétlen szükség, hiszen így is képes menedéket adni minden istenhívő számára, mert a közösség hisz a kollektív tudat formálhatóságában, és a világ megmentésében a tekerés által” – áll egy ismertetőjükben. (Hittételük magvas alapvetése: „Tekerjetek!”) Mint mondtam, ez nem vicc, most megismétlem: ez nem vicc! Nem vagyok hittudós, az elemzés legyen mások feladata. Én csak azt tudom, hogy a legnagyobb történelmi egyházakból igen sokan, egyre többen ábrándulnak ki, nagyon is világi, földhözragadt konfliktusok, ügyek, ügyletek miatt. Ezáltal a (szerintem) talán legnagyobb feladatuknak, a közösség megtartásának, építésének tudnak kevésbé megfelelni. Közben pedig egyre több „rivális” csönget a kapukon. Meg már a biciklikormányon is...

EU-s állásfoglalás készül a vallásszabadságról

A vallásszabadságról szóló állásfoglalást készítenek elő

MTI / jogiforum.hu
2011.01.13.

A vallásszabad­ságról szóló állásfoglalást készítenek elő uniós diplomaták az EU-országok külügyminiszte­reinek január 31-i tanácskozására – értesült az MTI brüsszeli diplomáciai forrásból.

Korábban úgy hírlett uniós berkekben, hogy az álláspontok közelítése még nem érte el azt a szintet, hogy a téma megvitatásán túl úgynevezett közös következtetéseket is megfogalmazzanak a miniszteri ülésen. A dolgok legfrissebb állása szerint azonban 31-én már konklúzió elfogadását tervezik - tájékoztatta szerdán az MTI-t egy uniós diplomata. Az elmúlt héten az Európai Unió fellépését kérte négy tagország - köztük Magyarország -, miután az utóbbi időben keresztényeket ért támadás a világ különböző részein.

Franco Frattini olasz külügyminiszter e tárgyban Catherine Ashtonnak, az EU külpolitikai főképviselőjének levelet küldött, amelyet aláírásával támogatott a francia, a lengyel és a magyar külügyminiszter is - közölték Rómában külügyminisztériumi források. A miniszterek kérték Ashtont, hogy a keresztények üldözésének kérdését tűzzék napirendre a Brüsszelben január 31-én tartandó külügyminiszteri tanácsülésen. Az értekezleten a levél aláíróinak szándéka szerint "konkrét intézkedéseket" kell elfogadni "a vallásszabadság tiszteletben tartása érdekében".

A miniszterek a levélben leszögezték, hogy az EU "nem maradhat közömbös" az elmúlt hónapok eseményei után, és "elfogadhatatlannak kell nyilvánítania" a vallási indíttatású uszítást és erőszakot.

Január 2-án XVI. Benedek pápa szintén felszólította a nemzetközi közösséget, hogy védje meg a vallás szabadságát. Nyilatkozatának előzménye az volt, hogy az óév utolsó éjszakáján Egyiptomban merényletet követtek el egy kopt templom ellen, és 23 ember életét vesztette, korábban pedig iraki keresztényeket ért összehangolt támadás. Ugyancsak keresztényeket ért atrocitás Nigériában és a Fülöp-szigeteken.

Az ENSZ emberi jogi főbiztosa, Navi Pillay szerint az egyházak, templomok, mecsetek, zsinagógák és más vallási létesítmények elleni támadásokkal szemben mindenkinek fel kell lépnie. A főbiztos közleményben felszólította az államokat, hogy küzdjenek erőteljesebben a vallási diszkrimináció ellen. "A kisebbségek jogainak védelme... a konfliktusok megelőzésének kulcseleme is" - hangsúlyozta Navi Pillay.

Csók István református templomi képe

Szilágyi Ferenc

Csók István református templomi képe
- "Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!..." (Úrvacsora, 1890) -

in: Confessio, 2009/2., 120-122. old.

Csók István

(1865, Pusztaegres - 1961, Budapest)
"Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre" (Úrvacsora)
1890

A dunántúli, Fejér megyei, pusztaegresi (ma Sárbogárdhoz csatolva) református molnármester festőművész fia, 20. századi festészetünk kiemelkedő alakja a színek költője volt: akár hazai táj- és életképeit, akár arcképeit, vagy bibliai és történelmi tárgyú festményeit tekintjük; Müchenben, Párizsban is őrizte a hazai hagyományt, a magyar népi színvilágot, s elsősorban ezzel érte el sikereit. Ő maga így írt visszaemlékezéseiben megtalált útjáról: "Hej, de sokat küzdöttem, de sokat próbálkoztam, míg megtanultam az igazságot: magyar piktor magyar képeket fessen." Másutt pedig ezt így részletezi: "Éveken át tartogatott az anyám a padláson egy tulipános ládát. Egyszer leszedem, porosan-piszkosan elviszem magammal Párizsba. Amint mosogatom, látom, hogy a ráfestett tulipán lejön, de alatta új tulipán virul, égő, erős, tüzes színű tulipán, s az ott virít most a műteremben... És megtanított a magyar színharmóniára, a magyar népmese hangját súgva a fülembe." A pusztaegresi molnármester fia a Malomrétről csakugyan úgy indult el a párizsi Szalon, Bécs, Antwerpen, München, San Francisco, Brüsszel arany- és ezüstérmes dicsősége felé, mint a népmesék hőse, s legfőbb sikereit a megtalált "magyar színharmóniá"-nak, a festészet népköltészetének köszönhette. Bár voltaképpen Nagybányán is dolgozott, s a nagybányai művészek közé számította magát (évekig velük állított ki), az erdélyszéli kisváros nem érintette meg oly mélyen, mint barátait, mestereit: Hollósy Simont, Ferenczy Károlyt, Iványi-Grünwald Bélát, Thorma Jánost, Réti Istvánt. Nagybányán, Münchenben, Párizsban, Budapesten mindig megmaradt a dunántúli táj, a dunántúli nép fiának, s így sikerült neki a "magyar színharmóniával" jellegzetesen nemzeti, s egyetemes érvényű festészetet teremtenie. Ezt fedezhetjük föl indulásakor az élete főművének szánt címbeli festményén is, bár ez többnyire fekete-fehér rézkarcban ismeretes. Magamnak is ez a rézkarc függött diákszobámban, gyomai szülőházamban, a kép jobb alsó sarkában a művész ceruzával odajegyzett aláírásával: Csók István. Mivel az eredeti, nagyméretű színes olajképet a művészettörténeti kiadványok se nagyon közölték (költséges lett volna a gazdag, élénk színvilágú kép reprodukálása), csak évtizedekkel később fedeztem fel a színpompás festményt a Nemzeti Galériában, egy holland vendégemet kalauzolva. Meglepődésem neki is föltűnt, elmagyaráztam hát a dolog hátterét; otthon pedig igyekeztem kideríteni a kép keletkezését.

A művész már említett visszaemlékezései igen érdekesen tájékoztattak erről:

"Szeptember közepén a hintó előállott. A két sárga volt befogva. A bakon Pákoszdi Józsi parádéban várta, hogy anyám, meg húgom felüljenek. Apám azt kérdezte, nem megyek-e el én is? - Azt sem tudom, hova mennek? - feleltem.

- A templomba. Úrvacsoraosztás lesz, új kenyérre. Mi visszük a kenyeret.

Egy pillanatig haboztam, aztán felültem én is. A kocsi elrobogott Egres felé.

Apám otthon maradt. Dacára jó keresztyén voltának, nagy elfoglaltsága csak sátoros ünnepeken engedte templomba járni...

A kis templom belseje még mindig a régi volt. De nem: azóta orgonát állíttatott a karba egy jámbor hívő, alighanem az öreg Bognár István uram. A falak csak úgy fehérre meszelve, mint kisiskolás koromban. A leterített úrasztalán ugyanaz a naiv paraszthímzésű kendő, mikor még én vettem fel első ízben az úrvacsorát. Még a szószéken most is ott lóg egypár régi, megfakult mennyasszonyi koszorú. Fiatal menyecskék esküvőjük után aggatták oda. Anyám s húgom sietve foglalták el helyeiket a családi padban, mert már a harmadikat harangozták, mire a templom elé értünk. Nekem az érdemes elöljáróság szorított helyt az első padban, szemközt a szószékkel s az úrasztalával. A hívek énekeltek, míg a harmadik harangszó el nem hangzott. Akkor felállt mindenki, mert belépett az öreg tiszteletes, helyére ment, pár másodpercig imádkozott, aztán leült, csakúgy a hívek. Majd megszólalt az orgona, kezdetét vette az istentisztelet.

- Hiszitek- és valljátok-e, hogy Jézus Krisztus értetek halt meg a kereszten, hogy megbocsáttassanak a ti bűneitek?

- Hisszük és valljuk - mondta a gyülekezet és én is, együtt mondtam a hívekkel:

- Hisszük és valljuk. - Járuljatok tehát az úrasztalához ti, kik elegendőképpen előkészültetek magatokhoz venni az úr testét és vérét, hogy ezáltal lelketek a bűntől megtisztíttassék, és elnyerjétek e földön bűneitek bocsánatát, a másvilágon az örök életet."

Voltaképp ez az alkalom, a nyári úrvacsora-osztás lett igazi ihletője Csók István szóban forgó híres festményeinek: "Megint zúgott az orgona, énekeltek az iskolás fiúk. Én - mintegy álomban - láttam, amint az érdemes öregek, majd a fiatalok s végül az új konfirmáltak sorban, egyenként odajárultak az úrasztalához. Először a férfiak, aztán a nők. És a pap mindeniknek letört a kenyérből egy falatot, majd adott inni a borból egy kortyot. Aztán áldólag terjesztette a hívek felé a kezeit. Az úrvacsora-osztás véget ért, s mindenki ment haza.

Én szótlan maradtam az egész úton. Nem tudtam számot adni magamnak az érzéseimről, de azt már tudtam, mi lesz az, amivel igazán meg tudom hódítani a világot! Ami engem, magamat is meghódított: az úrvacsoraosztás: Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!"

Így született meg művészetének egyik valóban legnagyszerűbb alkotása, amelyről nagybányai festőtársa, Réti István azt írta: "egyike a magyar festészet legoriginálisabb, párdarabja nélküli alkotásának. Még Csók munkái közt sem találunk hozzá hasonlót." (Mindezt azzal egészíthetjük ki, hogy van még egy hasonló református templomi tárgyú festménye: az Öcsényi keresztelő; az viszont igaz, hogy az egész protestáns kultúra egyházművészeti alkotásai közt valóban szinte páratlan remek.)

Csók István
(1865, Pusztaegres - 1961, Budapest)
Öcsényi keresztelő (Keresztelő)
1902

Visszaemlékezéseiben Csók István még néhány másik fátylat is föllebbentett, a kép keletkezéséről: nevezetesen az előtérben álló lányalak ihlető modelljéről. Jó néhány évvel azután, hogy az élete főművének szánt kép gondolata lelkében megfogant, már müncheni festőakadémista korában fogott hozzá az otthon megálmodott téma megfestéséhez; a festmény főalakjának müncheni modellje, a szőke kis bajor lány azonban a festés folyamán beteg lett, eltűnt, s így a kép egyelőre befejezetlen maradt. Erről így írt emlékirataiban: "Egész úton hazafelé [ti. Münchenből Magyarországra] azon törtem a fejem, kit fogok én a kis liliom helyébe festeni? Avval már tisztában voltam, hogy míg a kép utánam hazaérkezik, befejezem a Szénagyűjtők-et. A műterem kérdése se okozott nagy gondot: ott az üres gépház. Nagy szárnyas ajtója, világos ablakai vannak, bú nélkül lehet ott festeni. De az én álmaim alakját feltalálom-e újra? Hirtelen a kis Érsek Örzsi jutott eszembe. Már akkor feltűnt nekem, mennyire alkalmas volna főalaknak, mikor a templomban végignéztem az úrvacsoraosztást. De ki tudja, hol lehet azóta? Szegény ember gyerekét a sors össze-vissza hányja... S ekkor jött egy szinte népmesei fordulat, ami hozzásegített a kép végleges megformálásához: otthon már vártak az ebédel. Jóformán alig örülhettünk egymásnak eléggé, már anyám asztalhoz parancsolt bennünket. Én háttal ültem az ajtónak, s azon gondolkoztam lehajtott fejjel, hogyan kérdezősködjem a kis Érsek Örzsi felöl, midőn egy üde hang kínált: - Tessék, a leves! - a merőkanál kiesett a kezemből: a kis Érsek Örzsi volt! Örzsi merő ellentéte volt a kis mücheni fehér liliomnak. Fekete haja, tipikus magyar arca volt s olyan pajzánul csillogott fekete szeme, hogy jó volt lefesteni őket. De naiv meséi apja s bátya katonakalandjairól, s ahogy ártatlan, gyerekes örömeiről beszélt, nyílt szívről s tapasztalatlan lélekről tettek tanúságot. Különösen nagyra tartotta, hogy már kérője is volt, pedig még csak most múlt 14 éves. Örzsit egészen profilban festettem. Nem imára kulcsolt kézzel, hanem amint csipkekendőjét kezében tartva távozik az úrasztalától."

E szinte mesei, elrendelés-szerű fordulat nélkül a festmény sem lett volna igazán az, ami most, amelyet mindannyian így érzünk igazán magunkénak. Az elkészült képet itthon a Műcsarnok 1890-i téli tárlatán láthatta először a közönség, de ott csak fél sikert aratott vele alkotója, aki a Munkácsy-díjra pályázott vele. (A magas kitüntetést s a vele járó ösztöndíjat azonban a ma már szinte elfeledett Halmi Józsefnek ítélték.) Csók István is elfoglalta méltó helyét festészetünk történetében; itt tárgyalt remekműve oda tartozik legnagyobb festőink kiemelkedő művei sorába. Munkácsy emlékezetes Siralomháza, Szinyei-Merse Majálisa, Tornyai Jussa vagy Hollósy Tengerihántása. Itt tárgyalt festménye azonban, nem csak témájában, de színvilágában is szinte páratlan: nem él eléggé a köztudatban. Ennek oka lehet az is, hogy készült róla egy nem színes rézkarc másolat, s a művészettörténeti könyvek is általában ezt közölték, s közlik ma is, a csodálatos színgazdagságú eredeti olajkép lenyomata helyett. Ideje volna, hogy a nagy mű elfoglalja méltó helyét, elsősorban a mi református egyházi művészetünkben. Közeledik 2017: az európai Reformáció fél évezredes évfordulója. Jó lenne erre az alkalomra színes reprodukciókban sokszorosítani, hogy eljusson a református családi otthonokba, egyházi hivatalokba - s a konfirmációs emléklapoknak is szép dísze lehetne. Ha pedig a színes eredetiről azonos méretű "poszter" készülne: egyházi intézményeinknek, templomainknak dísze is lehetne, cáfolatául is a reformáció művészetellenességéről, a "rideg" kálvinista puritanizmusról szóló hiedelemnek is. Mivel pedig a híres festmény a protestáns liturgia sarkalatos, lényeges mozzanatát ragadja meg: az esedékes nagy évforduló egyik emblematikus műve is lehetne.