2010. március 31., szerda

"Keresztény ember számára a Jobbik elfogadhatatlan"

"Keresztény ember számára a Jobbik elfogadhatatlan"

http://www.magyarhirlap.hu/images/mh_logo.png

Magyar Hírlap
Kacsoh Dániel
2010-03-31


Az MSZP és az SZDSZ mellett szélsőséges pártnak tartja a Jobbikot is Osztie Zoltán, a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének (KÉSZ) elnöke, mondván, a Vona Gábor által vezetett erő nem európai, nem szalonképes a keresztény kultúrkörben, és folyton összemos olyan értékeket, amelyek nem tartoznak össze. „Keresztény ember számára ez a párt nem elfogadható” – jelentette ki. Osztie szerint felelősen gondolkodó magyar állampolgár csak polgári, kereszténydemokrata és kétharmados parlamenti többséget megszerezni képes pártszövetségre szavazhat az áprilisi választásokon.

http://www.magyarhirlap.hu/images/ups/64/64034.jpg
Osztie Zoltán: A kormány radikalizálta a társadalmat, szembeállította egymással az embereket

– A választások közeledtével egyre többen értékelik a most véget érő ciklust. Mit gondol, a keresztény értékek szempontjából miként jellemezhetők az elmúlt esztendők?

– Először is, nyolc évet zárunk most le. Bárhogy is alakul, valamilyen módon az idei április 11., ennek a korszaknak a végét jelenti majd. Ebben a nagyjából egységesnek tekinthető időszakban a romlásnak jól látható jelei voltak. Nemcsak a keresztény értékrendet rombolták le, kérdőjelezték meg, hanem eltüntettek minden olyan alapot, amely valamiféle közmegegyezésnek tekinthető vagy alapvető emberi érték egy demokratikusan felépülő, modern társadalomban.

– Konkrétan?

– Vegyük csak sorra: milyen erő az, amely meghirdeti, hogy jöjjön el az „én országom”? Vagy mit gondoljunk, amikor azt látjuk és halljuk, hogy valaki feláll, és elénekli az Internacionálét, amelynek egyik leglényegesebb mondandója, hogy a múltat végképp el kell törölni. Milyen erő az, amelyik az általa sem tagadott hazugságából mostanra politikai programot, kampányeszközt fabrikált? A válaszokat tudjuk. Mindezek, és persze egyéb gazemberségek, következtében az elmúlt nyolc évben „sikerült” élhetetlenné tenni a magyar társadalmat. Az emberek közötti kapcsolatok minden téren, így a gazdaságban, az üzleti világban is megromlottak. Egész egyszerűen szinte teljesen eltűnt a bizalom, emberellenes és embertelen légkör alakult ki. Az ország állapotára vonatkozóan két adat mutatja leginkább a helyzetünk tragikusságát. Egyrészt ma már mintegy kétmillió honfitársunk él a létminimum küszöbén, vagy az alatt. Ide tartozik a gyermekek éhezése, teljes kiszolgáltatottsága, ami elfogadhatatlan. Kutatások bizonyítják azt is, hogy a felnövekvő értelmiségi generációnak nincs pozitív jövőképe, nincs reménysége a hazájában, ezért nagyon sok fiatal hagyja el az országot. Külön veszteséget jelent az egészségügyi dolgozók, az orvosok és a nővérek egyre rohamosabb elvándorlása. Megjegyzem, a kormánynak nem volt családpolitikája sem. Mindezekkel a szocialisták és a liberálisok a jövőt lehetetlenítették el. Nem lehet a többi kormányra mutogatni, szétkenni a felelősséget – ez egyértelműen az elmúlt két ciklus kudarca. A polgári kormány idején az emberek, a közösségek, a települések felemelték a fejüket. Egészen más, sokkal inkább önbecsüléssel telített légkör uralkodott az országban. Kezdtük újra felfedezni gyökereinket. Ezt a folyamatot is visszafordították az elmúlt nyolc évben.

– A változás iránt érzett elkötelezettség miatt indított nemrég országos előadássorozatot a KÉSZ?

– A Keresztény gyökerek és a boldog magyar élet elnevezésű kezdeményezésünk célja elmélyíteni a magyarság nemzettudatát, megszilárdítani népünk önbecsülését, ami csak a kereszténység komolyan vételével érhető el. Ennek nincs köze a kampányhoz, sokkal inkább az említett egészséges önbecsülés, történelmi tudat visszaszerzésére irányul. Nem is ér véget a választásokkal, az ország tizenhét településén egész évben zajlik majd.

– Azért a választások kapcsán a KÉSZ is megfogalmazta, melyik pártra kell szavazni.

– Valóban, azt üzenjük minden felelősen gondolkodó, keresztény magyar embernek, hogy csak arra a pártszövetségre érdemes voksolnia, amely polgári, kereszténydemokrata, kétharmados többséget képes szerezni, és ily módon számon is kérhető. Ez utóbbi szempontot azért tartjuk fontosnak, mert a leendő, reményeink szerint jobboldali kormány sem bújhat majd ki a felelősség alól. Bizony, az általunk meghirdetett, úgynevezett civil radikalizmus szellemében a következő kabineten is számon kérjük az elhangzott ígéreteket, az alapvető emberi értékek melletti kiállást.

– Miként képzeli el a társadalmi kontrollt a KÉSZ?

– A Civil Összefogás Fórum keretében már jó ideje igen dolgozunk azon, hogy a civil szféra is tudjon végre a társadalom érdekében jelzéseket adni, nyomást gyakorolni a hatalomra. Ez nagyon hiányzott az előző ciklusokban, a kormányok nem tartottak igényt a civilek véleményére, pedig erre egy egészséges, demokratikus ország esetében okvetlenül szükség van. A kérdés ugyanis adott: a kormánynak van népe, vagy a népnek kormánya?

– Még napjainkban is rendre elhangzik a vád, legutóbb például Kiss-Rigó László püspök esetében, miszerint a papok rosszul teszik, ha politizálnak. Mit lehet erre mondani?

– Egyre markánsabban vagyok kénytelen reagálni az efféle megjegyzésekre. Senki sem tudott még ugyanis válaszolni arra a kérdésre, hogy egész pontosan miért is ne foglaljanak állást a történelmi felekezetek a társadalmat érintő kérdésekben, miért ne fogalmazhatnának a közjó érdekében egyértelműen. Kijelentem: én lelkipásztorként és magyar állampolgárként igényt tartok a vélemény és a szólás szabadságára. Az ilyen vádak egyébként tipikusan szélsőségesen individualista felfogást tükröznek: az egyént a közösségéből, vagyis az egyházából, a nemzetéből kiszakítva kezelik.

– Most már egyre több támadás éri a történelmi felekezeteket a „másik” oldalról is. Mit szól a Jobbik egyházakkal kapcsolatban elhangzó megjegyzéseire?

– Kezdjük onnan, hogy szerintem ma Magyarországon szélsőséges politikai erő az MSZP is. Elég csak a szocialisták büntetőügyeire gondolni. Az SZDSZ is az, de az úgynevezett liberális politikusok önmagukkal bántak el. De szélsőségesnek tartom a Jobbikot is, amely nem euró­pai, nem szalonképes a keresztény kultúrkörben, és folyton összemos olyan értékeket, amelyek nem tartoznak össze. Keresztény ember számára ez a párt nem elfogadható. Elég csak rávilágítani az olykor az egyház- és zsidóellenességtől sem visszariadó politikai formáció kapcsán arra, hogy sokszor egyértelműen a gyűlölet, a szeretetlenség motiválja a képvise­lőit. Ez szinte sugárzik belőlük. Sajnos egyre többen fogékonyak erre a stílusra, és emögött egyértelműen az áll, hogy a kormány radikalizálta a társadalmat, szembeállította egymással az embereket. Soha nem felejthetjük el, hogy Gyurcsány Ferenc a kettős állampolgárság ellen kampányolt.

– A Jobbik március 15-i megemlékezésén ifjabb Hegedűs Loránt református lelkész elég keményen beszélt a KÉSZ-nek az újpogányság térnyerése kapcsán megfogalmazott véleményéről. Miért káros ez az egyre erősödő, fogalmazzunk úgy, vallási irányzat?

– Az úgynevezett újpogányságot vallók vissza szeretnék fordítani a történelem kerekét abba az időbe, amikor Szent István műve még nem jött létre. Az első, felkent, apostoli királyunk helyett Koppányt választanák. Csakhogy, ha ez a most megfogalmazott vágyuk akkor teljesült volna, ma nem is létezne magyar nemzet. Az újpogányság nem mást, mint a keresztény magyar állam tagadását jelenti. Az ezt valló ember tehát szemben áll az egyházzal, ugyanakkor negligálja az elmúlt ezer esztendő történetét. Ennek a mozgalomnak van egy vallási iránya, amely keresztény zarándokhelyeink mellett pogány kultuszok formájában jelenik meg. Van egy nemzeti iránya, ez a koppányi, Krisztus párthus hercegsége mellett kardoskodó tévtanokat jelenti. Ebből következik az antiszemitizmus. És végül van egy politikai vetülete, ez pedig a Jobbik. Mindezek gyökere ugyanaz. A KÉSZ előadás-sorozata ezzel szemben azt kívánja bemutatni, hogy a kereszténység és a magyarság elválaszthatatlanul összetartozik, ez ezer éve így van.


Böcskei László katolikus püspök húsvéti pásztorlevele

Böcskei László nagyváradi római katolikus püspök húsvéti pásztorlevele

Forrás: varad.org


http://varad.org/korlevelek/Husveti%20uzenet_elemei/image002.jpg


HÚSVÉTI ÜZENET


Főtisztelendő Paptestvérek! Tisztelendő Szerzetesek! Kedves jó Híveim!

Nagybőjti előkészületünk alatt sokat foglalkoztatott bennünket a húsvéti titok és a húsvéti esemény. A szentírási beszámolók alapján igyekeztünk megközelíteni Isten elgondolását és terveit az emberről, annak jövőjéről, miközben hallgatni próbáltunk szavára, amely a megtérés és a bűnbánat útján a megújult életre hívott meg minket. Az Istennel való találkozás, a meghallgatás és a követés útján előkészülhettünk Húsvét szent titkának megünneplésére, amelyet nagy örömmel és reménységgel vár az egész keresztény világ.

Hitvallásunk egyik fő tétele, amely hitünknek középpontját és egyben alapját képezi: „harmadnapon feltámadt a halottak közül!”. Szent Pál apostol Jézus Krisztus feltámadásának fontosságára utal, amikor határozottsággal jelenti ki a korintusi híveknek: „Ha Krisztus nem támadt föl, hiábavaló a mi igehirdetésünk és hiábavaló a ti hitetek ... ha pedig Krisztus nem támadt föl, semmit sem ér a hitetek, mert még mindig bűneitekben vagytok.”(1Kor 15, 14.17).

A hitnek ezen bizonyossága nélkül nem tudnánk kiemelkedni a nagypénteki tragédiából. Erre irányul a kereső és szenvedő ember minden reménysége, ez által teljesül ki minden vágyakozása. E nélkül megmaradnánk a borzalmas keresztrefeszítés elkeserítő élményénél, a szörnyű halálnál, mely véget vetett annyi sok reménynek és a kilátástalanságba vezette az élet keresőit. Jézus is egy idealista egyéniség maradna, akiről azért beszélhetnénk, mert tanítása az igazságosságon és szereteten alapuló világrend megvalósítását hirdette meg sikertelenül.

Az apostolok tanúságtétele viszont egy egészen más valóságra mutat. Alig képzelhető el, hogy illúziókra alapozták igehirdetésüket, mely oly nagy visszhangra talált a világban és a történelemben. Számukra a kereszt, a legborzalmasabb büntetéseknek eszköze, a húsvétvasárnapi fényben megváltó és felszabadító erővel tűnik fel. Már nem a szégyen fájáról beszélnek, amely a megsemmisülésbe vezet, hanem a szeretet és önfeláldozás kegyelmi eszközéről, mely felszabadít és új távlatokat nyit meg előttünk.

Húsvét eseménye életünk és kibontakozásunk fordulópontját jelenti. Isten hatalmassága és szeretete egyszer s mindenkorra legyőzte a gonosz hatalmát, a halál erejét. Fia szenvedése és kereszthalála által részesülni akart emberi gyötrelmeinkben, múlandóságunk fájdalmaiban, hogy éppen ezekből segítsen ki bennünket és elvezessen az el nem múló, soha ki nem alvó fény birodalmába.

Hasonlóan a sírhoz siető asszonyokhoz, akik tanácstalanul állapították meg, hogy „Elvitték az Urat a sírból...” (Jn 20, 2), bennünk is ott vannak a kérdések. Mi is sokszor reményvesztettek vagyunk, akárcsak a tanítványok, akik Uruk keresztrefeszítése után befejezettnek vélték életüknek ezt a szakaszát és szomorúan ballagtak Emmausz felé, hogy régi elfoglaltságaikat folytassák. A hozzájuk társuló idegen azonban felrázta őket reménytelenségükből s mint egy második meghívás hangzik a megvilágosító szó, az üzenet, mely magát az életet hordozza: „Nem értitek?! Hát ezt kellett elszenvednie a Messiásnak, hogy bemehessen dicsőségébe?! (Lk. 24,25).

Az emmauszi tanítványok története érzékelhető módon és a mindennapi élet tapasztalatai színterén állítja elénk a húsvéti esemény csodálatos élményét. Összefoglalja Húsvét titkának elmélyítéséhez szükséges tudnivalókat, miközben megérinti az emberi lélek mélységes vágyait, és az Istennel való találkozás révén egy egészen új életbe, új lehetőségekkel vezeti a hinni tudó és akaró embert. A tanítványok számára és minden hozzájuk hasonló, a maga útját járó, talán elkeseredett és reményvesztett, vagy éppen a megelégedett ember számára egy új út, a reménynek és a hitnek az útja bontakozik ki, amelyen haladva a Kristussal való találkozás öröméhez jutunk. Húsvét tehát arra szólít fel bennünket: vegyük észre, hogy a Feltámadott mellettünk van és arra hív, hogy ne csak hallgassuk őt, hanem vigyük el a feltámadás örömhírét az erre éhezőknek. Legyünk hiteles hirdetői a Krisztus győzelméből fakadó értékes életnek.

Azt kívánom, hogy Húsvét szent ideje nyújtson elegendő alkalmat mindnyájunknak a Krisztus keresésre és a Krisztussal való találkozásra. Gazdagítsa életünket nemes vágyakkal, erősítse akaratunkat és kitartásunkat a jóban és vezessen a bátor tanúságtevők sorába, akik egy szívvel lélekkel vallják: „harmadnapon feltámadott a halottak közül, ...hiszem a test feltámadását és az örök életet!” Ámen.

Főpásztori áldással.


Nagyvárad, 2010. Húsvétján

† László s.k.
megyéspüspök


A Húsvét időpontjának meghatározásáról

Magyar Rádió
Református Félóra
2010. március 31.

Balassa Eszter a Húsvét időpontjának meghatározásáról


Fekete Ágnes: Ebben az esztendőben különösen is örülhetünk a Húsvétnak, mert ritkán fordul elő, hogy a nyugati és a keleti keresztyének együtt ünneplik ezt az ünnepet. Ugyanis más naptárok és szempontok szerint számolják ki az ünnep időpontját. Idén még a zsidó Páska ünnep három napja is egybeesik a Húsvéttal. A Húsvét időpontjának a kérdése a keresztyénség legelejétől kérdéses volt. Erről a kérdésről beszélgettem a budapesti teológia doktorandus hallgatójával, Balassa Eszterrel.

Balassa Eszter: A jeruzsálemi gyülekezetben, amelyet ősgyülekezetnek is nevezünk, voltak viták arról, hogy a szombatot is megtartsák-e vagy csak a feltámadásra emlékezzenek vasárnap. Az utolsó vacsora eseményei a zsidó Pészah vagy páska ünnephez köthetőek. Ezért eleinte úgy gondolták, hogy a három nap eseményeit akkor kell megünnepelni, amikor a zsidók a Pészahot ünneplik.

Ez Niszán 14-e estéjén kezdődik Keleten, eleinte tehát Niszán 14-hez ragaszkodtak bizonyos keresztyén csoportok. Rómában és Alexandriában pedig az ehhez legközelebb eső vasárnapot kezdték el ünnepelni, hiszen vasárnap a feltámadás napja. A pápának gyakran kellett olyan feljelentésekkel foglalkoznia, amelyek azok ellen irányultak, akik a zsidó Pészah szerint ünnepelték a feltámadást. Iréneusz közvetített a szemben álló felek között, de csak 325-ben a niceai zsinaton született határozat arról, hogy a Húsvét napja a tavaszi napforduló utáni első holdtöltét követő vasárnap. A zsidók holdnaptárat használnak, ami azt jelenti, hogy holdhónapokban mérik az időt, de az év napév. Mivel 12 holdhónap rövidebb, mint egy napév, a hónapok sem esnek mindig ugyanakkorra. Például a Pészahnak tavasszal kell lennie, ezért ha korábbra esne, beiktatnak egy plusz hónapot pont azért, hogy tavaszra essen a Pészah. Van egy Ádár nevű hónap, ami elé esetenként beilleszthető egy Vöádár nevű hónap. A zsidóknál a hónap mindig újholdtól újholdig tart, így a Niszán is, így Niszán 14-e mindig pont telihold. A keresztyének pedig ugyanettől a teliholdra következő vasárnap ünneplik a feltámadást.

Fekete Ágnes: Ebben a vitában nagyon sok minden volt. A zsidó kultúrától való elszakadás, és a mégis abban való maradás is. Húsvét vetette fel végül is a keresztyénség nagy identitás-kérdését.

Balassa Eszter: Igen, a Széder-esti lakoma volt az utolsó vacsora. Jézus és a tanítványai is zsidók voltak, és rendes zsidók módjára megülték ezt az ünnepet. Egyiptomot gyakran értelmezik úgy, hogy a züllöttség, a bűn országa, a minden rossz országa. A kimenetel onnan a minden bűntől való megszabadulás, a bűnből való kivonulás szimbóluma lett. A zsidó elképzelés a Pészah-ról pedig az, hogy elővetíti a messiási korban bekövetkező végső megváltást. Tehát ahogyan az egyiptomi szolgaságból megváltotta őket Isten, úgy fogja majd a Messiás az Ő idejében megváltani a kiválasztott népet ebből a világból. Jézus pontosan ezt teszi az emberiséggel a páska ünnepén.

Fekete Ágnes: Ennek már a Bibliában is ott a nyoma.

Balassa Eszter: Igen, Pál apostol mondja, hogy Krisztus a mi páska-bárányunk.

Fekete Ágnes: A vita eredője nem is a két tábor közötti feszültségből adódik, hanem a zsidóságból. A zsidóság semmiképpen nem akart a hellenizmussal párbeszédet folytatni, és erre Alexandriai Philón a legjobb példa talán.

Balassa Eszter: Az alexandriai zsidóság egy teljesen más társaság volt. Ha megnézzük a Biblia görög fordítását, a Septuagintát, arra a következtetésre juthatunk, hogy azért volt szükség rá, mert ők még héberül sem tudtak. De nem csak Alexandriában volt ilyen a helyzet, hiszen a Makkabeus felkelés oka is az volt, hogy a Krisztus előtti 160-as években nagyon erős volt a hellenista kultúra, a görög nyelv, a színház befolyása a Szentföldön is. Sok zsidó viselt görög nevet. Az identitás kérdését az oldja meg, hogy 70-ben lerombolják a templomot. Azok, akik a rabbinikus zsidóságot megalapozták, konzervatív zsidók voltak. Úgy döntöttek, hogy csak a Szentírással foglalkoznak, azt kutatják, magyarázzák, és a hellenisztikus befolyásnak ellene állnak. A hellenisztikus zsidók fogékonyabbak voltak a kulturális, szellemi hatásokra, sokan közülük keresztyének lettek.

Az is problematikus volt, hogy a Pészah egy mozgó ünnep, azaz mindig más időpontra esik, nem mindig péntekre és vasárnapra, így előfordulhatott, hogy azok, akik Niszán 14-éhez ragaszkodtak, hétfőn vagy kedden ünnepelték a feltámadást. Pedig a vasárnap a feltámadás napja. Fontos volt vasárnapra tenni az ünnep időpontját.

Fekete Ágnes: Mondhatjuk, hogy leginkább a zsidó-keresztyén gyülekezetek ragaszkodtak a leginkább Niszán 14-hez?

Balassa Eszter: Iréneusz mestere Polikárp volt, az övé pedig János evangélista. Kis-Ázsiában Jánosra hivatkozva ragaszkodtak Niszán 14-hez, mint az úrvacsora időpontjához. Az evangélista tekintélyére hivatkozva alapozták meg álláspontjukat. Mindenki megpróbált szentírási alapon érvelni saját álláspontja mellett.

Fekete Ágnes: Iréneusznak mi volt ebben a szerepe?

Balassa Eszter: Iréneusz Lyon püspöke volt, tehát Nyugaton élt, Policárp pedig Kis-Ázsiában, Szmirnában élt. Iréneusz inkább mesterét támogatta volna ebben a kérdésben, de azt tapasztalta, hogy nem kívánatos megosztottságot eredményez, ha akár hetekkel később ünnepli Húsvétot a keresztyének egy része. Az volt a célja, hogy kibékítse a két tábort. Ezért írt levelet a pápának, aminek következménye lett a létrejött egyezség.

Fekete Ágnes: Rómában egy másik időpontban ünnepelték?

Balassa Eszter: A Római Birodalom különböző területein különböző naptárak léteztek. Róma és Alexandria sem ugyanazt a naptárat alkalmazta, ezért bármennyire is egyetértettek abban, hogy a feltámadást vasárnap kell megünnepelni, más napokon ünnepelték, mert más naptárat használtak. Rómában legkorábban március 25-én, legkésőbb pedig április 22-én lehetett Húsvét. Alexandriában már ezek a határok is elcsúsztak pár nappal Rómához képest. 525-ben egy Dionüsziosz Exiguus nevű szerzetes készített egy Húsvét időpontját kiszámoló naptárat, és onnantól kezdett egységessé válni Húsvét időpontja. Bár a keleti keresztyének, az ortodoxok a mai napig máskor ünnepelnek ragaszkodva ahhoz, hogy Pészahkor nem lehet Húsvét.

Fekete Ágnes: Úgy értve, hogy még véletlenül sem?

Balassa Eszter: Így van, még véletlenül sem, így a biztonság kedvéért ők még egy vasárnappal odébb teszik Húsvétot. Idén nem így van. Több helyen olvasható volt, hogy tíz év után először egy időpontban van Pészah és Húsvét, de ez sem teljesen van így, hiszen csak az ünnepkör esik egybe. Niszán 15, tehát Pészah első napja március 30-án van, Húsvét pedig április 4-én lesz. Tehát a Pészah hét napja és a Húsvét három napja egybecsúszik, de a kovásztalan kenyerek ünnepe és a páska vacsora nem esik egybe.

Fekete Ágnes: Hétfőn van holdtölte. Mindenesetre nagyszerű, hogy idén együtt ünneplünk az ortodoxokkal, az egész keresztyén világ Húsvétja egy időpontban van.

Balassa Eszter: Igen, bár az is érdekes, hogy a dátum különbözőségét megoldották ugyan, erről zsinati határozat is született, de az ünneplésben a mai napig is eltérések vannak. Különbség még mindig, hogy Nagyszombaton böjt van-e vagy sem. Keleten azt mondják, hogy Nagyszombaton, amikor Jézus még a Pokolban volt, már van ok az örvendezésre, hiszen a Pokol már jajgat, és nem tudja elviselni Jézus jelenlétét. Nem sokkal később Jézus feltámad, és felhozza onnan a lelkeket. Ismerünk erről apokrif történetet is: alvilági próféta-gyűlésen az ószövetségi próféták fogadják Jézust. Keleten azt ünneplik, hogy ez már az öröm ideje, mert a Sátán hatalmának vége lett, Jézus ledöntötte a kapukat. Nyugaton viszont úgy gondolják, hogy mivel Jézus még lent van, még nem támadt fel, ezért még böjtölni kell.

Fekete Ágnes: Ez a vita a protestánsok és katolikusok között is kialakult a sonka evés kapcsán. A katolikusok már szombat este megeszik a húsvéti sonkát, a protestánsok pedig csak vasárnap reggel.

Balassa Eszter: Igen, ami a zsidó felfogással magyarázható. A zsidóknál a nap napnyugtával kezdődik, így a szombat este már vasárnapnak számít.

Fekete Ágnes: Tehát a harmadnap is ezzel magyarázható.

Balassa Eszter: Így van, sokak számára nem érthető, hogyan jön ki a harmadnapra való feltámadás.

Fekete Ágnes: A feltámadás jelképe mégis csak a hajnalhasadás.

Balassa Eszter: Nem véletlen, hogy régebben akkor ünnepelték a feltámadást.



Josef Ratzinger: Húsvéti imádság

Josef Ratzinger bíboros:


Húsvéti imádság


Urunk, Jézus Krisztus,
te a halál sötétségébe elküldted világosságodat.
A legmélyebb magány örvényében
most és mindenkor
szereteted elrejtett hatalma lakik,
s titkaid közepette
a megváltottak allelujáját énekelhetjük.

Add meg nekünk a hit alázatos egyszerűségét,
mely nem hagy tévelyegni minket,
s ha a sötétség és az elhagyatottság óráiba hívsz,
amikor minden bizonytalannak látszik,
adj abban az időben is,
amikor ügyed halálküzdelmet vív,
elegendő fényt, hogy téged el ne veszítsünk,
elegendő fényt, hogy másoknak is fény lehessünk,
azoknak, akik még jobban rászorulnak erre.
Hadd világítson be húsvéti örömöd titka,
mint a hajnalfény,
napjainkba,
hadd legyünk igazán húsvéti emberek
a történelem nagyszombatjain.
Add, hogy a világos és a sötét napokban egyaránt,
a mai időkben is,
vidáman járjuk utunkat,
eljövendő dicsőséged felé. Ámen.



Húsvéti imádság


Húsvéti imádság

Szabó Lajos
Lelkipásztor
1997 február


Élő Jézus Krisztus!

Köszönjük, hogy nem ért véget utad hozzánk, hanem éppen elkezdődött. Köszönjük, hogy ma is bátran szólíthatunk téged Mesternek. Szent küldetésed megismerése hatalmas öröm számunkra. Ebből élünk naponta és ez a mi egyetlen teljes vigasztalásunk. Reménységre és bátorságra ébredt húsvéti néped megújult lélekkel dicsér ma is Téged. Hallgasd meg énekünk!

Élő Jézus Krisztus!

Vedd el tőlünk a sablonos szavakat és adj helyette élettel teli üzenetet szerte az egyházadban. Vádaskodás helyett a másik ember felfedezése, bizalmatlanság helyett az együttműködés, erőtlenség helyén pedig lendületes szolgálat ébredjen ma. Töredezettségünk és szétszakadozottságunk hadd gyógyuljon a húsvéti ünnep örömében. Kiábrándultságunkat és elesettségünket hadd váltsa fel a Te húsvéti lendületed. Mozgass meg minket, hogy mi is mozgatók lehessünk gyülekezetünkben. Formáld át életünket!

Élő Jézus Krisztus!

Tágítsd ki látókörünket, hogy felelősen nézzünk szét környezetünkben. Taníts meg minket éleslátásra és a mélységekre is tekintő, kutató keresésre. Engedd úgy szemlélnünk a múltat ma életünkben, hogy a benned kapott biztos jövő vezessen minket. Szabadíts meg a szorongástól. Emelj ki a rettegések mélyéről. Törölj ki mindent az életünkből, ami szembefordít minket veled. Add nekünk ma az értelmes jövő és a tartalmas holnap biztonságát. Vezesd küldetésünk!

Élő Jézus Krisztus!

Sokan nyújtják felénk kezüket, de nekünk nincs erős és nagy kezünk. Sokan kiáltanak utánunk, de mi csak ritkán fordulunk vissza. Sokan állítanának meg minket az úton, de képtelenek vagyunk a lassításra. Húsvéti erőddel állj mellénk, hogy ne felejtsük el soha közelségedet. Fogd meg a kezünket, és emeld fel a fejünket. Tégy minket olyanná, hogy téged lássanak és érezzenek az emberek ott, ahol mi vallomást teszünk Rólad. Szabadíts meg álruhánktól és hazug külsönktől, hogy ne ártsunk tovább a te nagy művednek, Adj szolgálatunknak őszinteséget!

Élő Jézus Krisztus!

Fájdalmas tekinteteket látunk magunk körül nap mint nap. Gyásszal, betegséggel, magánnyal és eltört élettel küzdő emberek kérdéseit hozzuk most is eléd. Kontinensek szenvedése, színek és fajok, nemek és korok megkülönböztetése fájó teher rajtunk. Látjuk a pusztítás és ártás nagy erőit, de hisszük, hogy a te isteni gondoskodásod mindent felülmúl. Építsd, Urunk a szeretet és békességet bennünk. Küldj el minket mentő, védő és gyógyító szolgálatra a te erőddel. Taníts minket alázatra, hogy ne élni és alkotni nehéz és sötét napokban is. Taníts minket alázatra, hogy ne önmagunkban bízzunk, hanem akaratodat kutassuk. Adj nekünk új kezdetet életmentő húsvéti győzelmedből.

Élő Jézus Krisztus!

Hallgasd meg énekünk! Formáld át életünket! Vezesd küldetésünk! Adj szolgálatunknak őszinteséget! Adj nekünk új kezdetet életmentő húsvéti győzelmedből!

Élő Jézus Krisztus!

Építs föl minket a romokból húsvéti, élő gyülekezeteddé! Ámen


Barabás (film)


Barabás
(Barabbas)
1961

Húsvét napján Jeruzsálem népe megkegyelmezhet egy halálraítéltnek. Barabásra, az útonállóra esik a választás, így a törvények értelmében Poncius Pilátus római helytartó szabadon engedi őt - a kereszthalál pedig Jézusra vár. Barabás kedvese, Rachel nem örül a viszontlátásnak, ő hisz Jézusban, Isten fiában és gyászolja a halálát. Barabás ugyan nem hisz a messiásban, de amikor az ég teljesen elsötétül, bizonyságra vágyik.



The Real Face of Jesus?

Is this the real face of Jesus?

Telegraph
Anita Singh
30 Mar 2010

Jesus was 5'8", swarthy and looked nothing like the Renaissance painters' depictions of Christ, according to a reconstruction based on the Turin Shroud.


http://i.telegraph.co.uk/telegraph/multimedia/archive/01606/jesus4_1606827c.jpg

This image was "lifted" from the Shroud of Turin and painstakingly recreated using computer technology for a new TV show in the US
Photo: History Channel


Using the latest 3-D computer technology, a team of digital artists have created what they claim is the real face of Jesus.

The contours of the face and body were taken from the ghostly face imprinted on the Shroud, the bloodied linen sheet said to have covered the body of Christ in his tomb.

Months of painstaking work went into the reconstruction, which is the first of its kind. The results were recorded by The History Channel for a two-part documentary, The Real Face Of Jesus, broadcast this week.

"If you want to recreate the face of Jesus and you want to get the actual face of Jesus, you only have one object and that's the shroud," said Ray Downing, lead artist on the project.

"I have a lot of information about that face and my estimation is we're pretty darn close to what this man looked like."

The face they have created looks very different from the image on the Shroud, Mr Downing explained, because it has been transformed from 2-D to 3-D. "The shroud wasn't hanging on the wall - it was wrapping a corpse. The face is hidden in there. By imitating those distortions we could take the image and put it back into shape and figure out what the face looked like. It gave us a blueprint," he said.

Debate has raged for centuries about the authenticity of the Shroud. In 1988, carbon dating tests appeared to show that the material dated back to between 1260 and 1390, suggesting that it was a medieval forgery.

However, it was subsequently claimed that the results could have been distorted as the linen has been repaierd over the centuries due to water or fire damage.

Two million people are expected to view the Shroud when it goes on display next month at Turin Cathedral.

http://www.history.com/images/media/slideshow/the-real-face-of-jesus-gallery/real-face-of-jesus-3d-profile.jpg


http://www.history.com/imgs/template/logo.png

Megtalálták az erkölcs központját az agyban, és gátolható

Megtalálták az erkölcs központját az agyban, és gátolható

http://eletmod.transindex.ro/images/ujc09/ujlogo.gif

transindex.ro
2010. március 30.

Megváltoztatható az emberek morális ítélete agyuk egy részének gátlásával, mutatták ki amerikai kutatók az amerikai tudományos akadémia folyóiratának (PNAS) hétfőn megjelent számában.

A Massachusetts Institute of Technology (MIT) szakemberei az agy jobb oldali tempo-parietális részében (TPJ) - a jobb fül mögötti-fölötti területen - gátolták az idegsejtek aktivitását. Ennek az agyi területnek általában akkor igen nagy az aktivitása, amikor azon gondolkodunk, hogy valamely tettnek mi lesz a kimenetele.

A műveletet úgy hajtották végre, hogy a koponya körül mágneses erőteret hoztak létre, amely célzott áramot indított el az agyban, majd megkérték a tanulmány résztvevőit, hogy erkölcsi talányt hordozó történeteket olvassanak.

Ilyen történet volt például, hogy egy lány és a barátnője látogatásra megy egy vegyigyárba, ahol a lány megáll a kávéautomatánál. Barátnője megkéri, vegyen neki kávét cukorral. Az automata mellett álló edényen "méreg" felirat áll, a lány nem tudja, hogy valójában sima cukor van benne. Azt hiszi, hogy a tartályban lévő fehér por mérgező, mégis beleteszi barátnője kávéjába. A barátnőnek természetesen semmi baja nem lesz, hiszen az anyag cukor volt.

A vizsgálatban résztvevő embereket megkérték, hogy értékeljék egytől hétig terjedő skálán a lány viselkedésének erkölcsi elfogadhatóságát. A skálán az egyes értékelés jelentette, hogy "teljes mértékben tilos" az ilyen tett, míg a hetes, hogy "teljes mértékben megengedett".

Két kísérletet folytattak le, melyek közül az egyikben 25 percnyi agyi mágneses impulzus alkalmazása után értékelték az önkéntesek a történetek karaktereinek viselkedését, a másikban pedig a mágneses impulzusok alkalmazása közben. Mindkét esetben az agy jobb oldalán, a TPJ területén történt idegi aktivitás lerombolása ahhoz vezetett, hogy az emberek morális értékítélete megváltozott. Ilyenkor az önkéntesek inkább hajlottak arra, hogy erkölcsileg elfogadhatónak, megengedhetőnek tekintsék a másik személlyel szembeni meghiúsult ártó szándékot, mint azok a kontrollszemélyek, akik agyát nem tették ki ezeknek az impulzusoknak. (mti/afp)


Papok, erkölcsök, szankciók

Papok, erkölcsök, szankciók

http://umsz.manna.ro/images/umsz_logo.jpg

Új Magyar Szó
Bogdán Tibor
2010-03-31


A Román Ortodox Egyház Szent Szinódusa aggódva állapította meg, hogy papjai sorában enyhén szólva meglazultak az erkölcsök, jelentősen megemelkedett a házasságtörések, válások száma.

Az utóbbi időben az ortodox papok nem egyszer hívták fel magukra a figyelmet a tízparancsolat paráználkodásra vonatkozó pontjának megszegésével, nő- és férfiügyeikkel, olykor egyenesen pedofília gyanújába keveredtek.

Félezer vétkes

A Román Ortodox Egyház hivatalos adatai szerint tizenhatezer papja közül több mint ötszázan szegték meg a házasélet szabályait, váltak el, nősültek újra, élnek vadházasságban.

Az egyház vezetőtestülete mindezek után határozott, sőt, drasztikus lépésre szánja el magát: szigorúan bünteti rendezetlen családi életű papjait. Elképzelése szerint az intézkedések mindenekelőtt a vezető tisztségeket betöltő papokat érintenék. A kérdés fontos pontját képezi majd a Szent Szinódus nyárra tervezett ülésének.

A Román Ortodox Egyház ugyanis megelégelte a papsága soraiban egymást érő botrányokat, amelyeket a sajtó is minden alkalommal megszellőztet. A Szent Szinódus képviselői szerint mindez erőteljesen rontja az egyház hitelét, amelyet gondosan meg kell őrizni, annál is inkább, mert éppen ez az intézmény a legnépszerűbb a románok körében.

Constantin Stoica, az ortodox egyház szóvivője szerint a hitelrontás megelőzése céljából Isten szolgái a jövőben szigorú ellenőrzés alá kerülnek: a következőkben minden főpapnak pontos és részletes jelentést kell készítenie a Szent Szinódus számára a vezetésük alatt álló egyházmegyékben jelzett kilengésekről, illetve az azok nyomán hozott büntető intézkedésekről.

A szóvivő rendelkezésére álló adatok szerint a romániai ortodox papok mintegy három százaléka marasztalható el válás, újranősülés, házasságtörés miatt, arról viszont már jóval kevesebbet tudni, hogy a vétségek elkövetői közül hányan vannak vezető tisztségekben. A Szent Szinódus nyári ülésén elsősorban éppen ezt szeretnék majd felmérni.

A háromszázalékos arány önmagában is nyugtalanító, különösképpen aggasztó azonban, hogy az utóbbi időben erőteljesen növekedett a rendezetlen családi életű papok száma, ami indokolttá és időszerűvé teszi a kemény büntetéseket.

A cél mindenképpen „az ortodox papi család intézményének megerősítése, a pap és egész családja vallási–erkölcsi arculatának javítása”, az, hogy az ortodox papság a „keresztény erkölcs és magatartás példaképe legyen, ami elengedhetetlen követelménye a jó lelkipásztorkodásnak” – szögezte le a szóvivő, aki szerint a szigorítással voltaképpen az elvált, újraházasodott papokon is segítenek.

http://iwa.manna.ro/UserFiles/Image/2010/03/31/Daniel.jpg
Dániel pátriárka bekeményít



Válás vagy tisztség

Ha Daniel pátriárka elképzeléseire rábólint a testület – és ennek nagy a valószínűsége – akkor az érsekségek, egyházmegyék és patriarkátusok vezető tisztségeiben lévő elvált, elvált és újraházasodott, megözvegyült majd újraházasodott papok búcsút mondhatnak állásaiknak.

A hasonló helyzetben lévő, de alacsonyabb beosztású papok sem mentesülnek az intézkedés szigorától: őket nem javasolhatják és nem választhatják meg vezető egyházi funkciókba, de nem változtathatnak egyházmegyét sem kanonikus helyzetük alapos megfigyelése és értékelése nélkül, ráadásul a válás, újraházasodás ténye ott szerepel majd személyi lapjaikon.

Azokban az esetekben, amikor az érintett pap elszigetelt településen egyedül képviseli az egyházat, így egy személyben plébános is, a vétség elkövetőjét máshová helyezik át, ahol ugyan folytathatja tevékenységét, anélkül azonban, hogy vezető tisztséget kaphatna. Ha az áthelyezés nem lehetséges, akkor megmaradhat templomában, de lefokozva, és helyébe más plébánost hoznak.

A szakmailag kiváló teljesítményt nyújtó elvált pappal annyi kivételt tesznek, hogy munkalehetőséget biztosítanak számára az egyházi adminisztrációban, jótékonysági akciókat folytathat, „kulturális–nevelői tevékenységet” végezhet állami iskolákban, tevékenykedhet az egyházi kórusban. A rendezetlen családi helyzetű papokat kizárják az egyházi oktatási rendszerből is: nem taníthatnak egyházi iskolákban, felsőoktatási intézményekben.

Középkori praktikák

Az ortodox egyház papjai azonban nemcsak rendezetlen házaséletükkel, vagy lazább erkölcsükkel hívják fel magukra a figyelmet. Egyházuk ugyanis, ha konkrétan és nyíltan nem is bátorítja, de nem is tiltja – legalábbis nem kellő határozottsággal – a középkori, elmaradott praktikákat. Mi több, nem egyszer maga is rábólint olyan anakronisztikus gyakorlatokra, mint például az ördögűzés.

Tanacu példája igen beszédes ilyen tekintetben: néhány évvel ezelőtt egy fiatal apáca esett áldozatául egy megszállott ördögűző papnak, akit – még mielőtt az igazságszolgáltatás börtönre ítélte volna – kezdetben egyháza megpróbált mentegetni.

Ortodox papok az utóbbi időben évi rendszerességgel imádkoznak eső idején a szárazságért, aszály idején az esőért, jó időben pedig bárokat szentelnek fel, mindezt pedig teljesen hivatalosan, egyházuk beleegyezésével tehetik. Az önmagát fő államvallásnak tartó ortodox egyház hírnevének az sem tesz túlságosan jót, hogy bátorítja a babonákat és – saját gyakorlatával – a sarlatánokat.